Ideggyógyászati Szemle

Magyar Epilepszia Liga Közgyűlés Győr, 2005. október 29.

SZUPERA Zoltán

2006. JANUÁR 30.

Ideggyógyászati Szemle - 2006;59(01-02)

AXXII. Győri Epileptológiai Továbbképző Munkakonferencia keretében közgyűlést tartott a Magyar Epilepszia Liga (MEL).

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Horányi Béla Klinikai Idegtudományi Társaság

STIPULA Magda, DÖME László, MÁRKUS Attila, FOLYOVICH András

Aközgyűlés első napirendi pontjaként dr. Döme László főtitkár emlékezett meg dr. Lipcsey Attila professzor úrról, aki nemcsak a társaság elnöke volt, de nevéhez fűződik annak megalapítása is. A közgyűlés határozatot fogadott el, hogy Lipcsey professzor úrnak az örökös tiszteletbeli elnök címet adományozza.

Ideggyógyászati Szemle

Magyar Idegsebészeti Társaság Az Idegsebészeti Szakmai Kollégium határozata a súlyos koponyasérülést szenvedett betegek kezelésében alkalmazott éralagútmódszerről

AZ Idegsebészeti Szakmai Kollégium

Az Idegsebészeti Szakmai Kollégium az Egészségügyi Tudományos Tanács kérésére 2005. július 1- jei ülésén ismételten áttekintette a dr. Csókay András által súlyos koponyasérültek kezelésére javasolt műtéti eljárás (éralagútmódszer) részleteit, az azzal kapcsolatban kibontakozott polémiát, valamint az e tárgyban megjelent közleményeket.

Ideggyógyászati Szemle

Komplex tremorometria az esszenciális tremor és a Parkinson-szindróma elkülönítésében

FARKAS Zsuzsanna, CSILLIK Anita, PÁLVÖLGYI László, TAKÁCS Annamária, SZIRMAI Imre, KAMONDI Anita

Célkitűzés - A tremor leggyakrabban Parkinson-kór tünete vagy esszenciális. A már kialakult betegségekben a tremorok elkülönítése nem okoz gondot, a kezdeti stádiumban azonban a differenciálás nehéz lehet. A tremorok gyógyszeres kezelésének hatását csak műszerekkel lehet objektíven bizonyítani. Vizsgálatunk célja annak megítélése volt, hogy a CATSYS 2000 komplex klinikai tremorometriás módszer segítheti-e a különböző típusú tremorok elkülönítését. Módszer - A szerzők egészségesek (n=18), Parkinsonszindrómában szenvedő (n=39) és esszenciális tremoros (n=37) betegek tremorát, alternáló kéz- és ujjmozgásainak ritmusosságát és maximális frekvenciáját, az egyszerű reakcióidőt és a tartási instabilitást regisztrálták. Az adatokat digitális konvertálás után statisztikai módszerekkel elemezték. Eredmények - A tremor intenzitása, középfrekvenciája és frekvenciaeloszlása a vizsgált csoportokban jellegzetesen különbözött. Mindkét tremortípusban a ritmusos mozgásokban szignifikánsan romlott a kéz és az ujjak teljesítménye az egészségesekéhez képest. Következtetések - Az eredmények azt bizonyítják, hogy a tremorometriás vizsgálatokat minden esetben mindkét kézen el kell végezni, ugyanis a parkinsonos és az esszenciális tremor elkülönítésében a teljesítmények oldalkülönbsége döntő jelentőségű. A bemutatott rendszer objektíven méri a tremort, valamint a betegek motoros teljesítményét ritmusos mozgásokban. A vizsgálatok eredményei alapján a módszer segíti az esszenciális és a parkinsonos tremor elkülönítését, megítélhetővé teszi a betegség kórlefolyását és a terápia hatásosságát. A tremor és a mozgásteljesítmények többváltozós statisztikai elemzése lehetőséget nyújt a tremorgenezis tudományos vizsgálatára is.

Ideggyógyászati Szemle

Az idegsebészet útjai…

CSÓKAY András

Nemrég a zalaegerszegi szívsebészeten jártam. Öröm volt nézni a 25 ágyas osztályt nyolc intenzíves ágygyal, két műtővel, természetesen saját műtői személyzettel, öt saját(!) aneszteziológussal. A „zalai” feltételek, amelyeket egy egyszerű megyei kórházban megteremtettek, még a hat „kiemelt” idegsebészeti centrum felében sem biztosítottak. Hogyan lehetne ezen változtatni, hogy egy idegsebészeti osztály, ha hasonló feltételeket kér működéséhez, mint például a zalai szívsebészet, azt meg is kapja?

Ideggyógyászati Szemle

A Chlamydia pneumoniae jelentősége néhány neurológiai kórképben

HORVÁTH Zoltán, VÉCSEI László

A Chlamydia pneumoniae neve számos idegrendszeri megbetegedés okozójaként merült fel az utóbbi időben. Intracelluláris parazitaként és egyedi életciklusa révén az immunvédelmet könnyebben tudja megkerülni, és krónikusan perzisztál a szervezetben. Képes áthangolni a fertőzött sejtek működését és feltehetően autoimmun folyamatokat elindítani. Ezek a tulajdonságok patogenetikusak lehetnek olyan krónikus neurológiai kórképekben, mint a sclerosis multiplex, az atherosclerosis, a stroke, az Alzheimer-dementia és az arteritis temporalis. Az eddigi - sokszor ellentmondó - adatok értékelése a metodikai nehézségekkel együtt nem egyszerű. A kérdéskör klinikai jelentőségét az esetleges antibiotikumkezelés szükségessége tovább fokozza.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének konszenzusdokumentuma - A hyperurikaemiás és a köszvényes betegek ellátásáról

Ez a konszenzusdokumentum azért született, hogy iránymutatást adjon a magas húgysavszinttel élô tünetmentes személyek, illetve a köszvényes betegek hatékony és modern szemléletû ellátásához. A dokumentumot három hazai tudományos társaság, a Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének szakértôi testülete állította össze annak érdekében, hogy összefoglalják mindazokat az ismereteket, amelyek jelenleg rendelkezésünkre állnak a kérdésben. Emellett a konszenzusdokumentum megalkotásának fontos célkitûzése volt olyan egyértelmû ajánlások megfogalmazása, amelyek segítenek a gyakorló orvosnak a hyperurikaemiás és a köszvényes betegek mindennapi ellátásában.

Ideggyógyászati Szemle

CAT-H – új eljárás az afázia magyar nyelvû diagnosztikájában

ZAKARIÁS Lilla, RÓZSA Sándor, LUKÁCS Ágnes

A tanulmányban egy újonnan adaptált, jelenleg sztenderdizáció alatt álló logopédiai vizsgálóeljárást, a Comprehensive Aphasia Test magyar változatát (CAT-H; Zakariás & Lukács, elôkészületben) mutatjuk be. A CAT-H a stroke következtében kialakuló szerzett nyelvi zavarok, az afáziák vizsgálatára alkalmas. A tanulmány célja a teszt fôbb jellemzôinek, alkalmazási területeinek, a magyar adaptáció és sztenderdizáció folyamatának, valamint az afáziás személyek tesztben nyújtott teljesítményének bemutatása és egészséges kontrollcsoporttal való összehasonlítása. Kutatásunkban 99, többségében egyoldali, bal féltekei stroke utáni afáziát mutató személy és 19, neurológiai kórtörténettel nem rendelkezô kontrollszemély vett részt. A vizsgálati személyekkel a klinikai gyakorlatban használatos tesztek mellett a CAT-H battériát vettük fel, amit egy általunk összeállított demográfiai és klinikai kérdôívvel egészítettünk ki. A CAT-H két részbôl, egy kognitív szûrôvizsgálatból és egy átfogó nyelvi tesztbôl áll. Az afáziás csoport teljesítménye vala­mennyi nyelvi és szinte az összes kognitív területen jelentôsen elmaradt az egészséges kontrollcsoportétól. Várakozásainkkal összhangban a kontrollcsoport plafonközeli teljesítményt nyújtott valamennyi területen, míg az afáziás csoportra nagymértékû egyéni variabilitás volt jellemzô a nyelvi és a kognitív szubtesztekben egyaránt. Kapcsolatot találtunk az életkor, az agyi történés óta eltelt idô és a stroke típusa, valamint a teszttel mérhetô egyes kognitív és nyelvi képességek között. Eredményeink és elôzetes tapasztalataink szerint a teszt alkalmas a nyelvi profil feltárására, a nyelvi képességekben történô változások nyomonkövetésére és a kognitív alapképességek zavarainak szûrésére afáziában. Reményeink szerint a teszt sokoldalú felhasználhatóságának köszönhetôen egyedül­álló módon fogja segíteni az afázia hazai diagnosztikáját, az afáziás személyek ellátásában és rehabilitációjában dolgozó szakemberek, valamint az afáziakutatók mun­káját.

Ideggyógyászati Szemle

Az előrehaladott Parkinson-kór jellemzôi a klinikai gyakorlatban: az OBSERVE-PD vizsgálat eredményei és a magyarországi alcsoport elemzése

TAKÁTS Annamária, ASCHERMANN Zsuzsanna, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, DÉZSI Lívia, ZÁDORI Dénes, VALIKOVICS Attila, VARANNAI Lajos, ONUK Koray, KINCZEL Beatrix, KOVÁCS Norbert

Az elôrehaladott Parkinson-kórban szen­vedô betegek nagy részét speciális mozgás­zavar­köz­pon­tokban kezelik. Jelenleg nincs egyértelmû konszenzus a Parkinson-kór stádiumainak meghatározására; az elôrehaladott stádiumban levô Parkinson-kóros betegek csoportja, a betegirányítás folyamata, és az elôrehaladott Parkinson-kór jellemzésére használt klinikai vonások nin­csenek megfelelôen körülhatárolva. Ennek a megfigye­lésen alapuló vizsgálatnak az elsôdleges célja a részt vevô mozgászavarközpontokban dolgozó orvosok megítélése szerint elôrehaladott Parkinson-kórban szenvedô betegek csoportjának tanulmányozása volt. Jelen közleményben a magyar betegek adatai kerülnek elemzésre. A keresztmetszeti, beavatkozással nem járó, több országra és centrumra kiterjedô vizsgálatban 18 or­szág vett részt. A betegek adatait egyetlen beteg­találkozó alkalmával gyûjtötték. A Parkinson-kór aktuális státuszát az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála (UPDRS) II., III., IV. és V. (módosított Hoehn–Yahr-skála) részeivel mér­tük fel. A nem motoros tüneteket a Nem motoros Tünetek Skálával (NMSS) értékelték, az életminôséget pedig a nyolc­kérdéses Parkinson-kór Életminôségi Kérdôívvel (PDQ-8). A Parkinson-kór elôrehaladott/nem elôrehaladott stádiumba történô besorolása egyrészt az orvos értéke­lése, másrészt a Delphi módszerrel kialakított kérdéssor felhasználásával történt. Összesen 2627, Parkinson-kórban szen­vedô beteg adata került dokumentálásra 126 vizsgálóhelyen. Magyarországon négy mozgászavarközpontban 100 beteg bevonására került sor, akiknek 50%-a volt elôreha­ladott stádiumú az orvos megítélése szerint. Az elôrehala­dott Parkinson-kóros betegek pontszámai lényegesen jelentôsebb károsodást mutattak, mint a nem elôrehala­dott stádiumú betegek pontszámai: UPDRS II (14,1 vs. 9,2), UPDRS IV Q32 (1,1 vs. 0,0) és Q39 (1,1 vs. 0,5), UPDRS V (2,8 vs. 2,0) és PDQ-8 (29,1 vs. 18,9). A magyar mozgászavarközpontok orvosai a Parkinson-kóros betegek felét értékelték elôrehaladott stádiumúnak, rosszabb motoros és nem motoros tünetekkel és rosszabb életminôséggel, mint a nem elôrehaladott stádiumú betegek esetében. Annak ellenére, hogy alkalmasnak találták eszközös kezelésre, ezen betegeknek a 25%-ánál nem indult el az.

Ideggyógyászati Szemle

Az alvásfüggő légzészavarok és epilepszia: kapcsolódási pontok és terápiás megfontolások

FALUDI Béla, BÓNÉ Beáta, KOMOLY Sámuel, JANSZKY József

Az alvásfüggő légzészavarok (obstruktív alvási apnoe szind-róma, centrális apnoe és Cheyne–Stokes-légzés) szerepe a cerebro- és cardiovascularis betegségek kialakításában jól ismert. Hasonlóan fontos, de kevésbé alkalmazott összefüggés áll fenn e kórképek és egyes epilepsziák között. A kapcsolat kétirányú. Az alvás során jelentkező légzészavarok szerepet játszanak a rohamok keletkezésében, de a rohamok, vagy az antiepileptikus terápia következtében légzészavar is jelentkezhet, melyek negatívan hatnak a rohamkontrollra. Az új terápiás eljárások (vagusstimuláció, mélyagyi stimuláció) szintén számos kérdést vetnek fel az alvásszerkezetre gyakorolt hatásuk és alvásfüggő légzészavar indukáló szerepük miatt. Az elméleti háttér mellett egy rövid esettanulmányban a mélyagyi stimulálás alvásszerkezetre való hatását is bemutatjuk. A fenti összefüggések, ismeretek alkalmazása lehetőséget nyújt egyes epilepsziák hatékonyabb kezelésére.

Ideggyógyászati Szemle

A bizonyítékon, illetve tapasztalaton alapuló orvosi szemlélet ütközései az epilepsziás betegek szakellátása során hozott egyes döntésekben

RAJNA Péter

Célkitûzés – A szerzô a vonatkozó szakirodalmi adatok és több évtizedes szakmai tapasztalata alapján kiemeli a bizonyítékon, illetve tapasztalaton alapuló betegellátási szemlélet mindennapos ütközési pontjait a felnôtt epilepszia-járóbetegellátás terepén. Kérdésfeltevés – Az epilepsziás betegek ellátása és gondozása során melyek azok a felelôsségteljes döntési feladatok, amelyekben a leghatékonyabb megoldáshoz a tudományos eredmények önmagukban nem szolgáltatnak elegendô alapot? A vizsgálat módszere – Az epilepszia-szakellátás érvényes hazai szakmai irányelvét alapul véve, annak szerkezete szerint haladva áttekinti a betegellátási folyamatot, és kiemeli a célkitûzésnek megfelelô kritikus feladatokat. Rámutat a döntési dilemmák szakmai alapjaira (azok hiányosságára vagy bizonytalanságára, vagy a terület kutatásának nehézségeire). Eredmények – A szerzô véleménye szerint a tapasztalaton alapuló szemlélet egyes vonatkozásokban felülírhatja a bizonyítékon alapulót az epilepsziabetegség definíciója, az epilepsziás roham besorolása, az etiológiai meghatározás, a genetikai háttér, a kiváltó és kockázati tényezôk, az akut rohamprovokáló tényezôk jelentô­sé­gé­nek megítélésében. Ez pedig befolyásolhatja a komplex diagnózisalkotást. A gyógyszeres kezelés során az elsô szer beállításánál, a terápiás algoritmusok közötti válasz­tásban, valamint a farmakoterápia során alkalmazott gondozási teendôkben is érvényesülhetnek az ajánlástól eltérô egyéni szempontok. De ezek megjelennek a nem gyógyszeres kezelési módok döntési folyamatában épp­úgy, mint a rehabilitáció és gondozás területén. Következtetések – A szakmai tapasztalat (és a betegérdek) érvényesítése a bizonyítékon alapuló orvosi szemlélet fel­tétlen kiegészítôje, az optimális eredmény érdekében azon­ban több esetben felül is írhatja a hivatalos ajánlásokat. Ezért lenne szükség arra, hogy a magas szintû betegellátás érdekében a problémás betegek hivatalosan, szervezett formában is eljuthassanak azokba a centralizált intézmé­nyekbe, amelyekben a felelôsségteljes döntések meg­hoza­talára alkalmas szakemberek állnak rendelkezésre.