Ideggyógyászati Szemle

Ismétlődő stroke, pszichotikus epizódok - primer antifoszfolipid szindróma?

CSIBRI Éva1, FARKAS Márta1

1996. NOVEMBER 20.

Ideggyógyászati Szemle - 1996;49(11-12)

Antifoszfolipid szindróma néven mintegy 10 évvel ezelőtt leírt tünetegyüttes fokozott artériás és vénás thrombosishajlammal és heterogén antifoszfolipid antitestek megjelenésével jellemezhető. SLE-ben való előfordulásán kívül primer formái is ismertek. A klinikai megjelenési formáiról való ismeretek egyre szaporodnak a neurológia és pszichiátria területén is. Utóbbiakat bővítvén tartottuk érdemesnek egy betegünk esetének ismertetését, amely terápiás megfontolásokat is érint. Az eset kapcsán a fiatalkori ismétlődő stroke jelentőségét és ezzel kapcsolatban a schizoaffektív pszichopatológiai tünetekben megnyilvánuló organikus mentális zavarnak mint az antifoszfolipid szindróma ritkán megjelenő formájának lehetőségét tárgyaljuk.

AFFILIÁCIÓK

  1. SOTE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Az EEG-variabilitás kvantitatív monitorozása subarachnoidealis vérzést követően

JUHÁSZ Csaba, VESPA Paul, NUWER R. Marc, MARTIN Neil

Akut subarachnoidealis vérzést követően gyakran alakul ki vasospasmus és következményes agyi ischaemia. Az EEG-monitorozás célja a féltekei működészavar felismerése a posztoperatív periódusban. Subarachnoidealis vérzésen átesett 30 beteg EEG-jét monitoroztuk folyamatosan 8 csatornán a vérzést követő első 2 hét alatt. Számítógépes trendanalízis során a relatív alfateljesítmény időbeli variabilitását értékeltük vizuálisan egy 4 fokozatú skálán, és kvantitatív módon is mértük 8-16 órás periódusokban. Az adatokat a naponta végzett transcranialis Doppler vizsgálat értékeivel és a klinikai állapottal hasonlítottuk össze. Tizenhat betegnél alakult ki szimptómás vasopasmus, 4-nél pedig egyéb szövődmény. A relatív alfa-variabilitás mind a 20 esetben jelentősen csökkent, 6 betegnél a vasospasmus kezdetén, míg 10-nél 1-2 nappal a vasospasmus kialakulása előtt. Négy betegnél a variabilitás csökkenése kezdetben féloldali volt. Szövődménymentes lefolyású esetekben jelentős variabilitáscsökkenés nem jelentkezett. Az eredmények arra utalnak, hogy az EEG-háttértevékenység monitorozása segíthet a vasospasmus és egyéb szövődmények korai felismerésében. A relatív alfa-teljesítmény variabilitásának romlása a Dopplerrel kimutatható spasmus és a klinikai állapot rosszabbodása előtt jelezheti a féltekei működészavart.

Ideggyógyászati Szemle

A perfúziós technika alkalmazása az idegsebészeti anesztéziában (II. Rész)

HUDVÁGNER Sándor, SZENOHRADSZKY Katalin, VIDA Gabriella, DÓCZI Tamás

A retrospektív analízis 1300 idegsebészeti intravénás perfúziós narkózis adatainak elemzése alapján megállapítja, hogy a propofol-fentanyl-vecuron narkózis módszerének alkalmazása szignifikánsan csökkentette az ébredési időt, a posztoperatív hányás és az izomremegés gyakoriságát. Nem növelte sem a normális, sem a (műtét előtti) magas koponyaűri nyomást, sőt az utóbbi esetekben csökkenési trend volt megfigyelhető. A betegek, különösen az idősek, e módszert jól tolerálták, kellemes elalvásról és ébredésről számoltak be. Az esetek 95%-ában az ébredés gyors, tiszta tudatú volt. Más narkózistechnikák (kombinált balanszírozott anesztézia és perfúziós ataranalgézia) adatainak öszehasonlítása alapján a propofol szignifikánsan előnyösebbnek bizonyult. A tapasztalatok szerint a propofollal végzett idegsebészeti anesztézia igen jó, használata javasolt.

Ideggyógyászati Szemle

Bal oldali Thalamuslágyulás és komplex tekintési zavar

VASTAGH Ildikó, FOLYOVICH András, ARÁNYI Zsuzsanna, BODROGI László, TÁRCZY Miklós

A szerzők 68 éves nőbetegük kórtörténetét ismertetik. A hipertóniás betegen felvételének napján rövid ideig tartó eszméletvesztést követően jobb oldali végtag­gyengeséget, beszéd- és szemmozgászavart észlel­tek. A vizsgálat során felfelé és jobbra tekintési bénu­lást, ferde szemállást és részleges lefelé tekintési zavart, enyhe jobb oldali hemiparesist, jobb oldali vég­tag- és törzsataxiát, valamint jobb oldali hemihy­paesthesiát találtak. Gnosticus vizsgálata a beszéd késztetés és az absztrakt fogalmak zavarát állapította meg. A pszichológiai vizsgálat során dementiát, dezorientációt és gátoltságot figyeltek meg. A koponya CT-felvétele a középvonali cerebellaris struktúrák helyén nem térfoglaló jellegű liquorcystát, valamint a jobb oldali cerebellaris féltekében és a bal oldali thalamus medialis részén friss ischaemiás infarktust ábrázolt. A koponya MR-vizsgálata a mesen­cephalonban is mutatott 2-3 mm-es ischaemiás lae­siót. Az MR-angiográfia elongált, kanyargós arteria basilarist rajzolt ki. Neurooftalmológiai vizsgálat és az agytörzsi kiváltott válasz jobb oldalon pontomesencephalicus működészavarra utalt. A szerzők thalamuslágyulás mellett előforduló komp­lex szemmozgás- és tekintészavarral, valamint cere­bellaris tünetekkel együtt járó kórformát ismertetnek. Ezzel kívánják felhívni a figyelmet arra, hogy hirtelen kialakuló hypnoid tudatzavar, később neuropszi­chológiai eltérés és tekintészavar esetén gondolni kell thalamuslaesio lehetőségére is.

Ideggyógyászati Szemle

Tapasztalatok a sumatriprannal a Cluster fejfájás kezelésében

JELENCSIK Ilona, BOZSIK György, ÁFRA Judit, ERTSEY Csaba

A 6 mg-os sumatriptan injekció a cluster fejfájás rohamkezelésében igen hatékony. Hatása gyorsan kialakul, a gyógyszer jól tolerálható, hatékonyságát hosszabb távon is megtartja. A szerzők cluster fejfájásban szenvedő 20 betegük 350 rohamának sumatriptan sc. injekcióval történő kezelése során szerzett tapasztalataikat ismertetik. Az injekció után 20 perccel a rohamok 95%-ában fejfájásmentesség következett be. A mellékhatások enyhék, múlóak voltak s egyetlen beteget sem tartottak vissza az injekció ismételt használatától. A sumatriptan a clusteres betegek életminőségének javításában nélkülözhetetlen.

Ideggyógyászati Szemle

[Első tapasztalataink MR-kompatíbilis Aneurysmaklipekkel a subarachnodieális vérzés ellátásában]

DÓCZI Tamás, KÖVÉR Ferenc, HORVÁTH Zoltán, MÉSZÁROS István, VADON Gábor

[Mivel a titániumötvözetből készült aneurysmaklipek jelentősen mérsékelhetik posztoperatív CT- és MR vizsgálatkor a fémartefaktumok keletkezését, használatuk elméletileg előnyösnek ítélhető. Klinikai alkalmazásuk előtt először fantom segítségével elemeztük a titániumklip (Aesculap) képtorzító hatását CT- és MR-vizsgálatkor. Miután az in vitro vizsgálatok pozitív eredménnyel jártak, az új implantátumot 21 betegnél alkalmaztuk, miközben a tradicionális phynox klip 17 beteg esetében került felhasználásra. Minden titániumklippel operált betegben posztoperatív T1, T2- és protonsúlyozott MR-felvételeket készítettünk. Tizenkét betegben pre- és posztoperatív; 9-ben pedig csak posztoperatív MR-angiográfia készült. Négy beteg esetében kontroll MR- és katéteres angiográfiát is végeztünk. A klinikai eredmények - legrövidebb követési idő 6 hónap - nem különböztek azokétól, akik esetét kontrollnak használtuk fel, tehát az 1992 és 1993-ban, ugyanazon munkacsoport által, ugyanazon diagnózissal operált betegek eredményeitől, továbbá hasonlóak voltak a mostanában publikált hazai és nemzetközi eredményekhez. A vizsgálatok azt igazolták, hogy a klipközeli agy részletek a CT- és MR-metszeteken jobban vizualizálhatók, amennyiben az implantátum titaniumötvözetből készült. A posztoperatív – kontrasztanyaggal vagy a nélkül végzett - MR-angiografia diagnosztikai hasznosságáról az alábbi konkluzió vonható le: bár az aneurysmát hordozó artéria átjárhatósága minden alkalommal vizualizálható volt, MR angiográfiával egyetlen alkalommal sem sikerült biztonságosan megítélni, hogy az aneurysmazsák elzárása teljes volt-e. ]

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Magyar Immunológia

Antifoszfolipid-szindróma - fókuszban a gyermekkori kórforma

KÁLOVICS Tamás, PONYI Andrea, BENSE Tamás, MÜLLER Judit, DANKÓ Katalin, FEKETE György, CONSTANTIN Tamás

Az antifoszfolipid-szindrómára ismétlődő thromboemboliás események, illetve a szérumban foszfolipidekkel reagáló autoantitestek jelenléte jellemző. A kórkép mortalitását és morbiditását a klinikai manifesztáció határozza meg. A leggyakrabban kialakuló szindrómák: mélyvénás thrombosis, cerebrovascularis események, myocardialis infarktus, pulmonalis embolia, artériás thrombosisok a végtagokban, ismétlődő spontán vetélések, illetve koraszülések. A közlemény az antifoszfolipid-szindróma patogenezisét, klinikai jellemzőit, a terápiás lehetőségeket tekinti át, különös tekintettel a gyermekkori kórformára.

Lege Artis Medicinae

Antifoszfolipid szindróma

GERGELY Péter

Az antifoszfolipid szindróma (APS) újabban felismert tünetegyüttes, amelyre leggyakrabban a mélyvénás thrombosis(ok), thrombocytopenia, agyi thrombosis, valamint nőkben ismételt spontan abortusz előfordulása jellemző. Ritkábban más thromboemboliás komplikációk is fellépnek. A tünetegyüttest a foszfolipidekkel (például kardiolipinnel) reagáló autoantitestek okozzák. A szindróma leggyakrabban szisztémás lupus erythematosusban észlelhető.

Magyar Immunológia

Ritkább foszfolipid/protein kofaktor elleni autoantitestek kimutatása szisztémás lupus erythematosusban

TARR Tünde, KISS Emese, BÓTYIK Balázs, TUMPEK Judit, SOLTÉSZ Pál, ZEHER Margit, SZEGEDI Gyula, LAKOS Gabriella

CÉLKITŰZÉSEK - Szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegek körében vizsgáltuk a ritka antifoszfolipid antitestek előfordulását. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Szakrendelésen 85 random módon választott szisztémás lupus erythematosusos - köztük 14 szekunder antifoszfolipid szindrómás - betegen vizsgáltuk a foszfatidil-szerin, protrombin és annexin V elleni autoantitest jelenlétét, kereskedelemi forgalomban lévő ELISA kit segítségével. Összefüggést kerestünk ezen antitestek és az antifoszfolipid szindróma kritériumában szereplő antitestek előfordulása és szintje, továbbá a thromboticus klinikai szövődmények között. EREDMÉNYEK - Az anti-kardiolipin IgG 14, az IgM nyolc betegnél, az anti-β2-glikoprotein IgG négy, az IgM öt betegnél és a lupus anticoagulans kilenc betegnél volt pozitív. Hét esetben észleltünk foszfatidilszerin elleni IgG-, kilenc betegen IgM- és kilenc betegen protrombin elleni IgG-pozitivitást. Protrombin elleni IgM és annexin V elleni autoantitest egy betegnél sem volt pozitív. Összefüggést találtunk a foszfatidil-szerin és a kardiolipin elleni antitestek között. Ritka foszfolipid/kofaktor elleni antitestek gyakrabban és magasabb koncentrációban, illetve sok esetben egyszerre voltak kimutathatók antifoszfolipid szindrómával szövődött esetben. A ritkább foszfolipid/ kofaktor elleni autoantitestek megjelenése a teljes vizsgált lupusos betegcsoportban - de még a hagyományos antifoszfolipidantitest-pozitív betegek körében is - tovább növelte a thromboticus események előfordulását. KÖVETKEZTETÉS - Szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegek körében a hagyományos antifoszfolipid antitesteken túl ritkán, a jelenleg vizsgált betegek 12%-ánál kimutatható egyéb foszfolipid/ kofaktor ellen irányuló autoantitest is. Ezek gyakrabban fordulnak elő definitív szekunder antifoszfolipid szindróma esetén, és fokozzák a thromboticus események előfordulásának esélyét.