Ideggyógyászati Szemle

In memoriam dr. Fazekas András 1941-2012

VOLT munkatársai

2012. MÁRCIUS 30.

Ideggyógyászati Szemle - 2012;65(03-04)

Mély fájdalommal értesültünk 2012. január 1-jén tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláról. Egész életében betegei érdekét tartotta szem előtt, „Salus aegroti suprema lex esto” - „A beteg java a legfőbb törvény”, vallotta mindig, írta nemrégiben.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Neurológia Szerkesztő: Szirmai Imre

BERECZKI Dániel

A neurológia a klinikumban az egyik leggyorsabban fejlődő tantárgy. A gyors fejlődés miatt indokolt a klasszikus szerkezetű neurológiai tankönyv nemzeti nyelven, körülbelül ötévente történő felfrissítése és kiadása. A Szirmai Imre professzor által szerkesztett, általa és munkatársai által írt Neurológia tankönyv első alkalommal 2001-ben, másodszor 2005-ben, végül harmadik javított és bővített kiadásban 2011 őszén jelent meg.

Ideggyógyászati Szemle

Egyéves követéses vizsgálat stroke után: Megvalósíthatósági előtanulmány a budapesti Józsefvárosban

SZŐCS Ildikó, SZATMÁRI Szabolcs, FEKETE Klára, ORBÁN-KIS Károly, VASTAGH Ildikó, FOLYOVICH András, AJTAY András, BERECZKI Dániel

Magyarországon többszörös területi különbségek vannak a stroke mortalitásában és morbiditásában. Kevés adat van arról, hogy mi lehet e regionális különbségek oka. A pontos válaszhoz követéses összehasonlító vizsgálatokra van szükség, és erre a legmegbízhatóbb a személyes találkozás a beteggel vagy a hozzátartozójával. Több felmérés alapján jelentős időés költségmegtakarítással hasonlóan megbízható adatok nyerhetők a telefonos vagy postai kérdőíves követéssel is. A részletes összehasonlító felmérés előtt ezzel a vizsgálattal a következő kérdésre kerestük a választ: 1. A vizsgált földrajzi régióban egy évvel a stroke után milyen arányban sikerül telefonon kapcsolatot létesíteni a beteggel vagy hozzátartozójával? 2. Sikertelen telefonos kapcsolatfelvétel után növelhető-e a követés hatásfoka postán kiküldött kérdőívekkel? 3. A telefonos és postai kérdőíves követés együttesen elégséges-e a régióban tervezett nagyobb felmérés során a kielégítő mértékű követéshez? A Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikájára akut stroke vagy TIA miatt 2008. január-februárban egymás után felvett 135 beteg követését kíséreltük meg a kórházi kezelés után egy évvel. Telefonon a betegek 76%-át értük el. A kiküldött postai kérdőívvel további 12 betegről kaptunk információt - a két módszerrel együttesen a követés hatásfoka 84% volt. A klinikára akut stroke vagy TIA miatt felvett betegeket lakhelyük szerint három csoportba soroltuk: a gazdaságilag hátrányos helyzetű VIII. kerület (Józsefváros), más budapesti kerületek és Pest megye egyéb települései. Az ischaemiás csoport kórházi halálozása a VIII. kerületi betegek körében 32%, míg a más budapesti kerületek csoportjában 5% volt (p=0,029). A túlélés a stroke/TIA után egy évvel a józsefvárosi lakosok csoportjában mindössze 39% volt, míg más kerületek lakói esetében 66%-os, a más Pest megyei betegek körében 75%-os (p=0,006). A vizsgált régióban a telefonos és postai kérdőíves követés még kombináltan alkalmazva sem elég hatékony módszer követéshez a stroke után egy évvel. Már a kis létszámú betegcsoport előzetes adatai alapján felvetődik, hogy a stroke kezdeti súlyossága és kimenetele is összefügghet a társadalmi-gazdasági helyzettel. A tervezett nagyobb összehasonlító felmérésben pontosabb csoportmeghatározás és hatékonyabb követéses módszerek szükségesek.

Ideggyógyászati Szemle

Stroke-prevenció - Lakossági szűrőnap Budapest XII. kerületében

FOLYOVICH András, BAKOS Mária, KÁNTOR Zita, HERTELENDY Anna, HORVÁTH Eszter, ZSIGA Katalin, LAKATOS Henriette, VADASDI Károly

Az akut stroke kezelésében elért eredményekkel párhuzamosan új törekvések jelennek meg a cerebrovascularis kórképek mind eredményesebb megelőzése érdekében. A nagy kockázatú betegek felkeresésének egyik módja a lakossági szűrés, mellyel mind több nemzetközi és hazai tapasztalat gyűlik össze. Ez a törekvés azonban igen nagy költségvonzatú, így a különböző módszerek közül a hatékony, a helyi sajátságokat figyelembe vevő lehetőséget kell kiválasztani. A XII. kerületben elhelyezkedő Szent János Kórházban szerveztünk stroke-szűrőnapot, majd a nyert adatokat feldolgoztuk. Kihasználva a nagy kórház kedvező szakmai lehetőségeit, széles körű, a dolgozók által vállalható méretű kockázatfelmérést végeztünk. A szűrőnap programja és elérhetősége a kerületi lapban jelent meg. Negyvennyolc kerületi lakos adatait elemeztük. A munkában neurológusokon kívül radiológus, kardiológus és szemész szakorvos vett részt a szakdolgozók mellett. A mindenkiről felvett adatlap tartalmazta az ismert kockázati tényezőket, a mért testtömegindex-, vérnyomás- és szérumkoleszterin-értéket. Minden esetben történt carotis-vertebralis duplex ultrahangvizsgálat, kardiológiai állapotfelmérés és szemészeti vizsgálat. A feldolgozás anonim módon történt, de hozzájárulás után rögzítettük a személyek lakhelyének irányítószámát, iskolai végzettségét. A szűrt 48 személy közül 35 volt nő és 13 férfi. Átlagéletkoruk 62,86 (±8,57) év volt, jellemzően magasabb iskolai végzettségűek vettek részt a szűrésen. Öt személy esetében nem volt jelen ismert kockázati tényező, a legtöbben 2-3-ról tudtak, de a halmozott kockázat sem volt ritka: hat és hét kockázati tényezővel terhelt személyt is találtunk. Huszonhét ismert hypertoniás beteg közül 20 volt célértéken. Duplex ultrahangvizsgálattal 36 esetben enyhe, négy esetben jelentős mértékű atherosclerosist mértünk, szignifikáns carotis stenosis vagy occlusio nem volt. Szemészeti vizsgálattal 26 esetben keringési betegségre utaló jelek (elsősorban hypertoniás funduskép) mutatkoztak. Kardiológiai állapotfelméréssel 14 személy volt cardiovascularis kockázatú. A kerületi alapellátás kedvező színvonalára utalt, hogy közülük mind a hat nagy kockázatú személy már háziorvosi gondozás alatt állt. Az adatlapok értékelése után levont következtetések között vezető érvényű, hogy a szűrőnapra hívásban meghatározó a helyi sajtó szerepe, a családok, lakóközösségek összetartó ereje. Az eredményesség és költséghatékonyság növelése érdekében a háziorvosokat be kell vonni a program tervezésébe, mert a nagy kockázatú személyek előzetes kiválasztásával a hatékonyság növelhetõ.

Ideggyógyászati Szemle

Kongresszusi naptár

Ideggyógyászati Szemle

Szerkesztőségi megjegyzés

RAJNA Péter

Szerkesztőségi megjegyzés Folyovich A, Bakos M, Kántor Z, Hertelendy A, Horváth E, Zsiga K, Lakatos H, Vadasdi K: Stroke prevention - a population screening day In district xii of budapest és Szőcs I, Szatmári Sz, Fekete K, Orbán-Kis K, Vastagh I, Folyovich A, Ajtay A, Bereczki D: Egyéves követéses vizsgálat stroke után: Megvalósíthatósági előtanulmány a budapesti Józsefvárosban című tanulmányához

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

Dohányzási szokások és leszokásra való hajlandóságot előre jelző tényezők egészségügyi dolgozók körében

SZELKÓ Olajosné Katalin, SIKET Ujváriné Adrienn, SÁRVÁRY Attila, ZRÍNYI Miklós

A vizsgálat célja: A vizsgálat célja a dohányzás gyakoriságának és a dohányzásról való leszokás motivációs tényezőinek meghatározása volt az egészségügyi dolgozók körében. Anyag és módszer: A keresztmetszeti vizsgálat önkitöltős kérdőívvel a Jósa András Oktatókórház összes egészségügyi dolgozójának bevonásával készült. Az elemzésekhez khi-négyzet próbát, Mann-Whitney tesztet, valamint korreláció analízist használtunk. Eredmények: A válaszadók (N =1561) 29,9%-a aktív dohányzónak vallotta magát, 52,0%-uk napi 11-20 szál cigarettát szív el. A válaszadók 20,4%-a próbált már leszokni a dohányzásról. Dohányzásról való leszoktató programban 43,2% nem, 35,6% biztosan részt venne. Szignifikáns összefüggést mutattunk ki a leszokási kísérlet és a leszokási módszer között (χ2 = 7,73; p = 0,02) és a leszokás és a stressz miatti dohányzás között (r = 0,1; p = 0,12). A leszokni nem vágyók a dohányzás társas kapcsolatokat építő szerepét erősebbnek látták (Z = -2.34; p = 0,02). Következtetések: A leszokás iránti igény káros mellékhatások hangsúlyozásával való megalapozása mellett elsősorban menedzsment feladat olyan légkör megteremtése, ahol a kollegiális kapcsolatok fejlesztése átveszi a dohányzás, mint közösségteremtő funkció helyét.

Nővér

Életminőség-vizsgálat a Sclerosis multiplex betegségben szenvedők körében

SZABÓ Julianna

A vizsgálat célja: Felmérni a Sclerosis Multiplex életminőségre gyakorolt hatását és megvizsgálni, hogy mutat-e jelentős eltérést a ”vidéken”, valamint a fővárosban gondozott betegek állapota között. Vizsgálati módszer és minta: A keresztmetszeti vizsgálat standard kérdőívekkel történt (SF-36 kérdőív, Társas támogatás kérdőív, Rövidített házastársi stressz skála, Rövidített Együttműködés skála), kiegészítve a szociodemográfiai és a betegségre vonatkozó kérdésekkel. A vizsgálat ideje: 2013. augusztus - 2014. január. Célcsoport: a budapesti Szent Imre Egyetemi Oktatókórház SM szakambulanciáján és a nyíregyházi Jósa András Kórház Neuroimmunológiai szakrendelésén megjelent SM betegek. (N=100) Eredmények: megállapítást nyert, hogy a vizsgált mintában, a betegek részéről történt életminőség értékelés, közepes eredményt mutatott. A betegség jellegéből adódóan jelentősen érintett a fizikai állapotuk, a mindennapi tevékenységek elvégzésére, önellátásra képesek, de a szabadidő eltöltési tevékenységeik korlátozottak. A társas támogatottság tekintetében a család meghatározó szerepet kap. Vizsgálatom igazolta, hogy szignifikáns a különbség a „vidéki” és a budapesti betegek között, mely szerint a nyíregyházi betegek az általánosan elismert, hagyományos családi környezetben nagyobb számban élnek, mint a fővárosi betegek. Következtetés: A felmérés szerint az egyéb segítő szervezetek nem támogatnak olyan hatékonysággal, amely az jellegükből adódóan elvárható lenne. Egészségvédő hatású a házastársi kapcsolattal való elégedettség, melyet a kutatás eredményei alátámasztottak. A Sclerosis multiplex egy krónikus megbetegedés, amely az életminőség minden dimenzióját érinti. Az életminőség mutatói a betegséggel való megküzdés, a családi működőképesség megtartása, a megfelelő szociális kapcsolatok fenntartása, a társadalmi hasznosság érzése, amelyeket erősíteni szükséges.

LAM KID

Osteoporosisban szenvedõ betegeknek felírt gyógyszervények kiváltása - próbavizsgálat

BATKA Gábor, SZENTANDRÁSSY Andrea Éva, SZEKERES László

HÁTTÉR - Magyarországon a legmagasabb mortalitású csípőtáji törések száma éves szinten 12 000-15 000 között van. A bekövetkezett törések kezelésére többszörösét költjük, mint a megelőzésre fordított gyógyszeres kezelésre. Ebből adódik, hogy az osteoporosisos betegek compliance-e kiemelkedő jelentőségű. MÓDSZEREK - A Hévízi Szent András Reumakórház informatikai rendszeréből nyert adatok alapján kigyűjtöttük egy év vényfelírásait az osteoporosis elleni gyógyszerekre vonatkozóan, és az OEP-adatok alapján összevetettük a betegek által kiváltott vények számával. EREDMÉNYEK - Általánosságban a gyógyszervények 75%-át váltották ki a betegek. A D-vitamin és kalcium kivételével a 4354 doboz felírt antiporotikumból 3637 biszfoszfonát hatóanyagú készítmény volt. Ezen a csoporton belül a kombinációs készítmények kiváltása 88%-nak bizonyult, ami meghaladta a nem kombinációs biszfoszfonátok 84%-os kiváltási arányát. KÖVETKEZTETÉS - Eredményünk alapján feltételezhető, hogy ha kombinációs készítmény kerül felírásra, az valamelyest javítja a betegek együttműködését. Aggasztó a Dvitamin- és főleg a kalciumkészítmények alacsony konkordanciája.

Lege Artis Medicinae

„A gyógyításhoz szükséges szuggesztív erő” Beszélgetés Leövey András belgyógyászprofesszorral

SZEKANECZ Zoltán

Pályám kezdetén több színtéren is találkozhattam Leövey professzorral, tanulhattam tőle, vizsgázhattam nála, s ezért külön öröm számomra, hogy másfél évtized múltán a LAM számára én kérdezhettem az iskolateremtő professzort, egyetemi vezetőt, társasági elnököt, hogy csak legfontosabb címeit, tevékenységi területeit említsük. E beszélgetésben a belgyógyász tekinti át szakmájának változását, sikereit és kudarcait, a „belgyógyászati iskolák” elő- és eltűnését kritikus szemmel.

Lege Artis Medicinae

Az akadémiai kutatóhálózat kormány tervei szerinti átalakítása hatalmas veszteség lenne

VARGA János

A tudósközösség egyöntetű véleménye szerint az utóbbi évben a kormány, az Innovációs és Technológiai Minisztériumot irányító Palkovics László vezetésével mintha a CEU elüldözése után a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteit szeretné ellenőrzése alá vonni. Ezek az intézkedések szerintük indokolatlanok, érthetetlenek, sőt egyértelműen károsak az Akadémiának, a magyar tudományosságnak, sőt a nemzetnek. Falus András immunológus akadémikussal, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet emeritus egyetemi tanárával, az MTA folyóirata, az 1840-ben alapított Magyar Tudomány főszerkesztőjével beszélgettünk arról, hogy mely értékek veszhetnek el, ha a tervezett intézkedéseket a nemzetközi tiltakozás ellenére végigviszi a kormányzat.