Ideggyógyászati Szemle

Glaukómás nervus opticus sorvadás

ÁGNES Boros1, JOHN Bryan Fenton2, IVAN Bodis-Wollner2

1996. MÁJUS 20.

Ideggyógyászati Szemle - 1996;49(05-06)

A glaucomatosus nervus opticus sorvadás a látóideg axonalis neuropathiája, amelyre gondolni kell a progresszív látáscsökkenés differenciáldiagnosztiká jában. Az egyik fő rizikófaktor a pozitív családi anamnézis. A mai felfogás szerint a megnövekedett intra-oculáris nyomás is rizikófaktor és nem oka a nervus optikus sorvadásnak. A károsodás patomechanizmusa más neurodegenerativ betegségben zajló folyamatokhoz hasonlít. A jelenlegi terápia az intraocularis nyomás csökkentésén alapul, emellett a kórfolyamat során kialakuló neuronpusztulás megelőzésére új terápiás lehetőségek vannak kialakulóban.

AFFILIÁCIÓK

  1. Szent-Györgyi Albert University Medical Scholl, Szeged
  2. State University of New York, Department of Ophthalmology

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Hogyan jelennek meg a szomatikus eltérések és a fájdalom felnőttek emberrajzain?

GRYNAEUS Tamás

Különböző mértékben oligofrén és dementálódott betegek, illetve pszichikusan egészséges egyének emberrajzait mutatjuk be. Az előbbiek majdnem minden esetben "szomatikus önarcképet" rajzolnak, azaz testi hibáik, defektusaik az emberrajzban közvetlenül megjelennek. A második csoportban ez sokkal ritkább: függ a kompenzálástól, az intellektustól, az intraperszonális tényezőktől, a környezetet segítő- elfogadó magatartásától, az organikus eltérés jellegétől, súlyosságától. Más okból kialakult (újabb) agyi károsodás a kompenzálás lehetőségét ronthatja, javulása viszont az emberrajzban is tükröződhet. Az emberrajz-vizsgálat a szomatikus betegségeknek, de- fektusoknak nem diagnosztikai eszköze, és nem tekinthető a testvázlat grafikus megfelelőjének, ugyanakkor támpontot adhat a rehabilitáció megtervezé- séhez és végrehajtásához.

Ideggyógyászati Szemle

Absence-rohamok tüskehullámmintáinak topográfiai heterogenitása és klinikai korrelációk

CLEMENS Béla

Előző közleményemben részletesen leírtam az absence-rohamok ictalis elektrográfiás tüskehullámmintáiban a tüske- és a hullámkomponensek topográfiájának típusait. A mostani munkámban nagyobb beteganyagon (31 fő) sikerült megerősítenem az anterior, a posterior, és az irreguláris típusú tüskék, valamint a medialis és a lateralis típusú hullámok létezését. Az eddugu összes beteg ictalis tüskehullámmintáit kétfajta, különböző interpolációt használó mapping rendszerrel újravizsgálva a tüskekomponenst az interpoláció szabályától függetlenül azonosíthatónak találtam, míg a hullámkomponens azonosításában nem egyformán szerepelt a kétféle mapping.

Ideggyógyászati Szemle

A levopoda hatásának vizsgálata Parkinson-kórban

MECHLER Ferenc, DIÓSZEGHY Péter, GLAUB Theodóra, HIDASI Eszter, JOSE Rosa

A szerzők 21 Parkinson-kórban szenvedó betegen vizsgálták a carbidopa/levodopa klinikai tünetekre és laboratóriumi paraméterekre gyakorolt hatását, 7-12 hónapos követési idő alatt. A klinikai tünetek változását a Columbia- és Webster-értékskála pontszámaival mérték. Már a kezelés első hónapjában egyértelmű volt a tünetek javulása, és ez a megfigyelési időszak alatt még kifejezettebbé vált. A gyógyszerelés nem befolyásolta a laboratóriumi értékeket. Mellékhatások (szédülés, fejfájás, hányinger, látászavar, szívdobogás) csak a betegek egy részénél és csak enyhe formában jelentkeztek, ezek miatt a gyógyszerelést nem kellett megváltoztatni. A gyógyszerhatás okozta változásokat elektrofiziológiai módszerekkel is analizálták. A vizuális kiváltott válsz egyes csúcsainak amplitúdója és a válaszgörbe alatti terület szignifikánsan nőtt a kezelés alatt, a látópálya működésének facilitációjára utalva. A motoros rendszer transcranialis és spinalis mágneses ingerlésekor a levodopa kezelést követően a motoros latenciák és a gátlásai periódus tartamának normalizálódását észlelték.

Ideggyógyászati Szemle

Az apoptosis prognosztikai jelentősége medullonlastomákban

SCHUBERT EO Thomas, CERVOS-NAVARRO Jorge

Egyes daganatok esetén az apoptosis prognosztikai jelentőségű elváltozás. Néhány korábbi tanulmányból ismert, hogy a desmoplasticus medulloblastoma prognózisa kedvezőbb, mint a klasszikus medulloblastomáé. E tanulmány keretében 5 desmoplaticus és 5 klasszikus medulloblastomát vizsgáltunk a DNS-szálak fragmentumainak in situ terminális jelölésével, annak eldöntésére, vajon az apoptosis tekintetében van-e mennyiségi vagy minőségi különbség a két medulloblastoma-altípus között, ami az eltérő prognosztikai viselkedéssel összefüggésben állhat. A vizsgált esetekben nem találtunk szignifikáns különbséget sem mennyiségi, sem minőségi tekintetben a két altípus között. Az eredmények tehát arra utalnak, hogy az apoptosis a medulloblastomák prognózisának meghatározásában nem játszik jelentős szerepet.

Ideggyógyászati Szemle

Thrombolyticus terápia akut ischaemiás stroke-ban

HAFFNER Zsolt, HORVÁTH Erzsébet, HORVÁTH Éva, PAPP Gabriella, EGERVÁRI Ágnes, LIPÓTH Sarolta, CSÁNYI Attila, TUKA Andrea

Négy beteg esetében alkalmaztunk sztreptokináz kezelést akut occulsiv stroke-ban (a vérzést CT-vizsgálat zárta ki). A thrombolysist az első tünetek jelentkezésétől számított 6 órán belül kezdtük el. A Gyógyszer dózisa 1 250 000 NE volt, melyet intravénásan infusióban adtunk be 2 óra alatt. A neurológiai tünetek javulása hatásos és meggyőző volt, 2 esetben azonnali javulást észleltünk. Egy esetben a recanalisatiót a másnap elvégzett duplex scannal lehetett bizonyítani. Vérzéses szövődményt sem a kezelés folyamán (2 óra), sem utána nem észleltünk. A thrombolysis lehetőségét akut occlusive stroke esetén mérlegelni érdemes. Tudomásunk szerint ilyen protokollal először kíséreltünk meg thrombolysist Magyarországon akut oclusiv stroke-ban.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A belek keringési zavarainak klinikai vonatkozásai

DEMETER Pál

A belek vérátáramlásának bármely okból kialakuló csökkenése mesenterialis ischaemiához vezet, amelyet az oxigén- és tápanyagellátás hiánya következtében kialakuló sejtkárosodás jellemez. A splanchnicus erek közötti kiterjedt kollaterális rendszerek az ischaemia elleni védelmet szolgálják. Az intestinalis ischaemiát a kialakulás ideje, a lokalizáció és az érintett erek típusa szerint osztályozhatjuk. Az akut mesenterialis ischaemia okai az artériás embolisatio, artériás vagy vénás thrombosis, valamint a hypovolaemiával járó szisztémás keringési zavarok okozta vasoconstrictio. A krónikus forma a splanchnicus erek részleges vagy teljes occlusiója következtében jön létre. A colon ischaemiája leggyakrabban az arteria mesenterica inferior limitált keringési zavarának következménye. Az akut mesenterialis ischaemia egyes típusainak halálozása különböző. A bélinfarktus kialakulása előtti korai diagnózis azonban javíthatja a túlélést. A dolgozat összefoglalja a belek keringési zavarainak klinikai vonatkozásait, diagnózisát és kezelési lehetőségeit.

LAM Extra Háziorvosoknak

Új lehetőségek a hepatocellularis carcinoma terápiájában

A primer májrák mindmáig igen kedvezőtlen prognózisú betegség. A betegek zöme előrehaladott stádiumban, rossz májfunkcióval kerül kórismézésre, és ekkor a kezelési lehetőségek már korlátozottak. A nagy kockázatú betegek aktív követése és szűrése elengedhetetlen a korai diagnózis érdekében. A szisztémás kemoterápia nem változtatott a betegek prognózisán, hiszen alacsony remissziós rátával és számos szövődménnyel járt. Napjainkban új terápiás lehetőségek jelentek meg, beleértve azokat a célzott terápiákat, amelyek a hepatocarcinogenesisben szerepet játszó jelátvivő rendszereket blokkolják. Az orális multikináz-inhibitor sorafenib az első szisztémás szer, amelynek alkalmazásával túlélési előnyt igazoltak előrehaladott májrákban. Számos egyéb, ígéretes terápiás lehetőség áll klinikai kipróbálás alatt. A jelen összefoglaló célja, hogy áttekintse a kialakulóban levő új diagnosztikai és terápiás stratégiákat.

Lege Artis Medicinae

Új lehetőségek a hepatocellularis carcinoma terápiájában

DANK Magdolna

A primer májrák mindmáig igen kedvezőtlen prognózisú betegség. A betegek zöme előrehaladott stádiumban, rossz májfunkcióval kerül kórismézésre, és ekkor a kezelési lehetőségek már korlátozottak. A nagy kockázatú betegek aktív követése és szűrése elengedhetetlen a korai diagnózis érdekében. A szisztémás kemoterápia nem változtatott a betegek prognózisán, hiszen alacsony remissziós rátával és számos szövődménnyel járt. Napjainkban új terápiás lehetőségek jelentek meg, beleértve azokat a célzott terápiákat, amelyek a hepatocarcinogenesisben szerepet játszó jelátvivő rendszereket blokkolják. Az orális multikináz-inhibitor sorafenib az első szisztémás szer, amelynek alkalmazásával túlélési előnyt igazoltak előrehaladott májrákban. Számos egyéb, ígéretes terápiás lehetőség áll klinikai kipróbálás alatt. A jelen összefoglaló célja, hogy áttekintse a kialakulóban levő új diagnosztikai és terápiás stratégiákat.