Ideggyógyászati Szemle

Feszülõ traumás praepontin pneumocephalus (angol nyelven)

KUNCZ Ádám, ROOS Arne, LUJBER László, HAAS Daniella, REFAI Mohamed Al

2004. OKTÓBER 10.

Ideggyógyászati Szemle - 2004;57(09-10)

Célkitűzés - A szerzõk egy halántékcsonttörés következtében kialakult feszülõ praepontin pneumocephalus esetét ismertetik. Esetismertetés - Egy nyolcéves kislány kerékpárral elesett és koponyasérülést szenvedett. Eszméletét elvesztette, és a helyi kórházba történt felvételekor a Glasgow coma skála értéke (GCS) 8/15 volt (szemnyitás: 2, verbális válasz: 2, motoros válasz: 4), jobb hallójáratából vér szivárgott. A beteg állapota hirtelen rosszabbodott, intubálni kellett, és mesterséges lélegeztetésre szorult. A koponya-CT-vizsgálat a praepontin területen nagy mennyiségű levegõt mutatott ki, amely az agytörzset hátrafelé nyomta. A beteget mesterségesen lélegeztették, miközben liquorcsorgás jelentkezett a jobb hallójáratból. A 36 óra multán készített koponya-CT-felvételeken a praepontinterületben a levegõ mennyisége jelentõsen csökkent. A lélegeztetést fokozatosan meg lehetett szüntetni, a beteget extubálták, miközben a tudati állapota is jelentõsen javult. Meningitis alakult ki, amelyet szisztémás antibiotikum adásával és öt napon át alkalmazott lumbalis liquordrenázzsal kezeltek. Nagy felbontású halántékcsont-CT-vizsgálatot végeztek, amely a piramiscsont középsõ részét keresztezõ törést igazolt. A beteg kevert jellegű halláscsökkenéssel gyógyult. Következtetés - A koponyasérülést követõen kialakuló gyors neurológiai állapotrosszabbodás feszülõ pneumocephalus következménye lehet. Kicsiny sziklacsonttörés praepontin pneumocephalust okozhat. A sziklacsont kicsiny törésének kimutatására nagy felbontású CT-vizsgálat szükséges. Feszülõ pneumocephalus esetében a konzervatív kezelés is megfelelõ lehet.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Magyar Idegtudományi Társaság

Új elnököt iktatott be 2004. július 14-én az Európai Idegtudományi Társaságok Szövetsége (Federation of European Neuroscience Societies, FENS) dr. Freund Tamás akadémikus személyében. A több mint 18 000 tagot számláló szövetség Európa egyik legnagyobb és legrangosabb tudományos társasága, amelynek kétévente rendezett konferenciájára került sor július 10. és 14. között Lisszabonban.

Ideggyógyászati Szemle

VIII. Magyar Alzheimer-kór-konferencia

A rendezvény fõszervezõje: dr. Hortobágyi Tibor. A konferencia szervezõje: MultiArt Productions Kulturális Szolgáltató Kft. Telefon: (1) 412-1087, e-mail: multiart@multiart.hu

Ideggyógyászati Szemle

„Az agytól - az elmén át - a társadalomig” XIII. Nemzetközi Semmelweis-szimpózium Absztraktok

Endogenous cannabinoids are very important regulators of the central nervous system. Their role in hormone system was validated in the prolactin release at the pituitary level. Exogenous cannabinoids also affect multiple hormonal systems including the hypothalamo-pituitaryadrenocortical (HPA) axis.

Ideggyógyászati Szemle

Az egzekutív zavarok

SZIRMAI Imre

Az egzekutív funkciókhoz soroljuk a felfogást, a figyelmet, a memória használatát és a komplex feladatok végrehajtásának képességét. Egzekutív zavarokat a praefrontalis kéreg, a frontostriatalis-thalamicus hálózatok és a parietalis lebeny sérülése okoz. A tünetek lokalizációja alapján a legfontosabb praefrontalis tünetegyüttesek: 1. a dorsolateralis praefrontalis kör és a parietalis asszociációs terület károsodása okoz leggyakrabban munkamemória-zavart, ezáltal a feladatkezelés, valamint a tervkészítés képessége romlik; 2. ventromedialis-orbitofrontalis szindrómában, ha a basalis elõagy nem károsodik, a memória használata zavartalan, ezzel szemben a beteg a szociális normákat nem tartja be; 3. a dorsomedialis sérülés tünete a figyelemzavar, az apátia, súlyosabb formában az akinesis és a mutismus; 4. mindkét oldali ventralis-lateralis praefrontalis kéreg sérülésekor a világ és saját szubjektív valóságunk felfogásával kapcsolatos funkciókárosodás jön létre; 5. a domináns oldali ventralis lateralis area érintettsége a beszédszervezõ központ zavarát okozza. Egzekutív zavarok észlelhetõk cerebrovascularis betegségekben, a basalis ganglionok betegségeiben és frontotemporalis lobaris degenerációban. A dorsolateralis szindróma vizsgálatára alkalmas a Wisconsin kártyarakó teszt, a pontrakó teszt és a késleltetettválasz-vizsgálat. A praefrontalis basalis medialis funkciók zavara a Gambling-, a Faux Pas- és az emóciófelismerési tesztekkel vizsgálható. A diszegzekutív szindróma nem meríti ki a dementia kritériumát. „Frontalis tünetegyüttes” nem létezik; a praefrontalis lebeny sérülésének tünetei a lokalizációtól függnek, amelyeket speciális pszichometriai tesztekkel lehet felismerni. Multiplex károsodással járó neurológiai betegségekben a tesztvizsgálatok segítségével meghatározható a stratégiai terület, amely a kognitív teljesítmény zavarát magyarázza.

Ideggyógyászati Szemle

VIII. Magyar alzheimer-kór-konferencia Absztraktok

Despite of the now well-recognised importance of trace elements in medical field - it is established that several diseases of the central nervous system, like Alzheimer’s disease are connected to alterations of trace elements levels - reliable data on their concentrations in normal and pathological human brain are still rare. Correlation studies are even more scarce in the literature, especially in case of Alzheimer’s disease.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Traumatikus életesemények és evészavarok kapcsolata – terápiás lehetôségek

KOVÁCS-TÓTH Beáta, TÚRY Ferenc

Az evészavarok (fôleg a bulimia nervosa és a falászavar) etiológiájában fontos szerepet játszanak a traumatikus elôzmények (szexuális, fizikai, érzelmi abúzus, elhanyagolás). A traumatizáció súlyos következményekkel jár, melyeket a megrázkódtatás egyes paraméterei, valamint egyéb rizikó- és protektív tényezôk, továbbá a traumát átélt személy rezilienciája is befolyásol. A következmények számos pszichés és szomatikus megbetegedéshez vezethetnek, valamint az életút során bármikor bekövetkezô reviktimizációt is okozhatnak. A traumatikus elôzményekre vonatkozó adatok feltárása lényeges az evészavarok esetében is. Amennyiben az evészavar hátterében traumás események explorálhatóak, akkor a terápia során az evészavarok tekintetében a specifikus terápiás elemek mellett a traumaterápiákra vonatkozó általános irányelvek a követendôek. A biztonságot jelentô terápiás kapcsolat alapvetô. A terápiás lehetôségek széles körûek, a pszichodinamikus megközelítések mellett a kognitív viselkedésterápiára épülô újabb módszerek is ajánlottak, mint a dialektikus viselkedésterápia, vagy az integratív kognitív-analitikus terápia. A hipnoterápia alkalmazása is hasznos lehet.

Ideggyógyászati Szemle

Mentalizációs deficit neurológiai betegségekben: összefoglaló közlemény

HEROLD Róbert, VARGA Eszter, MIKE Andrea, TÉNYI Tamás, SIMON Mária, HAJNAL András, FEKETE Sándor, ILLÉS Zsolt

Bevezetés – A mentalizáció azt a készséget jelenti, hogy képesek vagyunk másoknak mentális állapotokat (intenciókat, vágyakat, gondolatokat, érzelmeket) tulajdonítani, és ez alapján viselkedésüket megjósolni. Ez a készség alapvetően meghatározza a szociális világban történő részvételünket, és fontos szerepet játszik a szociális integrációban, adaptációban. A központi idegrendszert érintő betegségek jelentős hányada érinti azokat az agyi struktúrákat vagy transzmitterrendszereket, melyek szerepet játszanak a mentalizációs folyamatokban. Ezek alapján valószínûsíthető, hogy egyes neurológiai betegségek mentalizációs deficittel társulnak, és ez a deficit hatással van e betegségek kimenetelére. A jelen közlemény célja a neurológiai betegségekkel kapcsolatos mentalizációs kutatások áttekintése. Módszer – Internetes adatbázis-keresés történt a témában megjelent közlemények azonosítására. Eredmény – A keresési követelményeknek 62 angol nyelvû közlemény felelt meg, melyek számos neurológiai megbetegedés esetén mentalizációs zavarról számoltak be (például epilepszia, Parkinson-kór, sclerosis multiplex, dementiák, traumás agysérülés). Megbeszélés – Az eredmények alapján kimondható, hogy számos neurológiai megbetegedés mentalizációs deficittel társul. Ez a deficit sokszor már a megbetegedések korai időszakában jelen van, és prognosztikai jelentőséggel bír, ami a korai felismerés és az adekvát rehabilitációs kezelések fontosságára hívja fel a figyelmet.

Lege Artis Medicinae

Életvégi döntéshelyzetek Orvos által asszisztált öngyilkosság: A jogok nyelvén megfogalmazott érvek - pró és kontra

KŐMÜVES Sándor

Az asszisztált öngyilkosság legalizálásának kér dését egyaránt az érdeklődés homlokterében tartják az asszisztált öngyilkosság bíróságra került esetei, illetve azoknak az egyéneknek és szervezeteknek a tevékenységei, akik, illetve amelyek az asszisztált öngyilkosság legalizálásáért harcolnak.

Ideggyógyászati Szemle

[Strukturált koponya-MR-leletezés neonatalis hypoxiásischaemiás encephalopathiában - a fejlesztés speciális kérdései és első tapasztalatok]

LAKATOS Andrea, KOLOSSVÁRY Márton, SZABÓ Miklós, JERMENDY Ágnes, BAGYURA Zsolt, BARSI Péter, RUDAS Gábor, KOZÁK R. Lajos

[Célkitűzés - Célunk klinikai és kutatási célokra egyaránt használható, bizonyítékon alapuló, standardizált, strukturált koponya-MR-leletezési rendszer kidolgozása volt neonatalis hypoxiás-ischaemiás encephalopathia (HIE) leletezésére. Módszerek - A strukturált MR-leletező rendszer tervezése az irodalmi adatok széles körű áttekintésén alapult. A leletező rendszer fastruktúrája részben az „asphyxia MR-protokoll” alapján épül fel, mely T1- és T2-súlyozott, hemosziderin-érzékeny (T2* vagy SWI), illetve diffúziósúlyozott szekvenciákból, valamint MR-spektroszkópiás (MRS) mérésekből áll. A rendszer további alcsoportjai a HIE ra-diológiai megjelenésén alapulnak, így akár részletekbe menően karakterizálható a HIE-re jellegzetes perifériás és a basalis ganglion-thalamus mintázat, illetve a traumás szülés kapcsán kialakuló, a HIE-hez gyakran társuló intracranialis vérzés. A rendszer tervezése és tesztelése kapcsán, etikai engedélyünk birtokában, a TOBY-kritériumok alapján 2013-2015 között közepes vagy súlyos apshyxiával diagnosztizált, hypothermiával kezelt és az első két élethétben legalább egy MR-vizsgálaton átesett 106 kora- és érett újszülött koponya-MR-leleteit rögzítettük retrospektív adatbázisunkban, majd az adatokat leíró statisztikai mód-szerekkel elemeztük. Eredmények - A vizsgálatban szereplő betegek átlagosan a 38,3±2,2 gestatiós héten születtek; a koponya-MR-vizsgálat az esetek 78%-ában a terápiás hypothermiát követően, átlagosan az 5,8±2,9 életnapon történt. Az MR-vizsgálatok leletezése során lényegében az irodalmi adatokkal megegyező eltéréseket azonosítottunk, ráadásul megfigyeltük a diffúziós eltérések érdekes időbeli változását is. Az MR-vizsgálatok és klinikai adatok összevetésénél azt tapasztaltuk, hogy a hűtött, klinikailag asphyxiásnak tartott újszülöttek 18%-ánál (n=19/106) a HIE MR-jelei hiányoztak, viszont izolált állomány- vagy extraaxialis vérzés volt kimutatható. Megbeszélés - Közleményünk a strukturált MR-leletezés újfajta megközelítését mutatja be, mely a tesztelés során alkalmasnak bizonyult az újszülöttkori koponya-MR-leletek pontos és szükség szerint részletekbe menő rögzítésére. A tesztelés során végzett adatelemzés érdekes eredményeket mutatott, mint például a diffúziós eltérések evolúciója (pszeudonormalizációval egyetemben). Az izolált intracranialis vérzések magas száma, illetve a diffúziós mintázat időbeli változása kiemeli a korai képalkotás jelentőségét HIE-ben. ]

Lege Artis Medicinae

A kiégés jelensége a kutatási eredmények tükrében

KOVÁCS Mariann

Nemzetközi viszonylatban a segítő foglalkozású szakemberek kiégésének óriási szakirodalma van. Magyar nyelven különösen a legátfogóbb tanulmány ebben a témakörben Fekete Sándor pszichiáter tizenöt évvel ezelőtt született írása. Az elmúlt tizenöt évben az egészségpszichológiai, a magatartás-tudományi, az egészségszociológiai és az életminőség-vizsgálatok, valamint a munkastressz egészségkárosító hatása egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a tudományos és a közéletben. A tanulmány első részében a kiégés fogalom határainak tisztázása, kialakulása, folyamata, mérése, kezelésének fő irányai kerülnek bemutatásra, a második részben pedig a kiégéskutatás harminc évének történetét ismerteti a szerző, különös tekintettel a legújabb nemzetközi és hazai kutatásokra, a kutatási trendek változásaira.