Experimentalis agydaganat elektrofiziológiai vizsgálata
DR. TOMKA Imre1, DR. SARKADI Ádám1, DR. ZETTNER Sebő1
1970. JANUÁR 01.
Ideggyógyászati Szemle - 1970;23(1)
DR. TOMKA Imre1, DR. SARKADI Ádám1, DR. ZETTNER Sebő1
1970. JANUÁR 01.
Ideggyógyászati Szemle - 1970;23(1)
Az elektrofiziológiai irodalomból ismert kísérletekben elsősorban mechanikus úton idéztek elő intracranialis térszűkületet [2, 3, 5, 13], amely egyrészt sokkal gyorsabban ment végbe, másrészt sok paraméterében különbözött az onkológiai történésektől. Nagy laboratóriumi állatokon (nyúl, kutya, macska) transplantalt tumoros kísérletek ritkák [ 4]. Jelen kísérleteink alkalmasnak látszanak arra, hogy a cerebralis elektromos jelenségek széles skáláját kísérjük figyelemmel az experimentalis tumor növekedése kapcsán a normális állapottól egészen az exitusig.
Ideggyógyászati Szemle
A nyolcvan éves Hermann Imrét köszöntik a magyar psychiaterek és psychologusok, akik megfigyelésekben és gondolatokban gazdag életművéből legtöbbet tanulhatnak. Neve, mint psychoanalytikusé ismert világszerte. Művének jelentősége túlnő a lélekelemzés problémakörén; hasznos eredményeket, termékenyítő gondolatokat nyújt a kísérleti lélektan, a gondolkodáslélektan, a psychopathológia, a kultúr- és szociálpsychológia számára.
Ideggyógyászati Szemle
A szerző röviden vázolja a quantitatív psychiátriai tünet-kiértékelés jelentőségét, majd a Hamilton féle depressziós skála magyar viszonyok közötti érvényességi és megbízhatósági vizsgálatait, valamint átlag értékeit is ismerteti.
Ideggyógyászati Szemle
Dolgozatunk a harmadik, befejező része tájékozódó jellegű vizsgálatainknak, melyekkel az alkoholizmus főbb kérdéseit társaslélektani és sociológiai oldalról kíséreltük meg felderíteni. Először azokkal a csoport-lélektani kölcsönhatásokkal foglalkoztunk, melyek az abstinentia beállítását célzó gyógyszeres kezelési kísérletek hatékonyságát módosítani, sőt, kioltani, vagy éppen helyettesíteni képesek [13]. Azután 4241 férfi betegünk epidemiológiai adatait elemeztük a hazánkban endémiásnak mondható alkoholizmus (mint népbetegség) terjedési módjának, irányának és okainak a felderítésére [15]. Ezúttal ugyanazt tesszük 621 nőbetegre vonatkozóan, akiket a 4241 férfi beteggel egyidőben, tehát ugyanabbana két, egymástól tíz évnyire eső három-hároméves periódusban a fővárosi kórházak női psychiatriai osztályain kezeltek.
Ideggyógyászati Szemle
Idős arteriosclerotikus betegek deliráns állapotainak infusios therápiájában szerzett tapasztalatokról számol be. A gyakorlatban észlelt jó therápiás eredmények mellett az esetek egy részében a keringő vérmennyiség meghatározását is elvégezte. Irodalmi adatokkal egyezően ezekben az állapotokban a keringő vérmennyiség kifejezett csökkenését észlelte és ennek lényeges szerepet tulajdonít a deliráns állapotok kialakulásában. Mind a diagnózisban, mind a therápiában jelentős segítségnek tartja a keringő vérmennyiség izotop módszerrel történő meghatározását.
Ideggyógyászati Szemle
Idős arteriosclerotikus betegek deliráns állapotainak infusios therápiájában szerzett tapasztalatokról számol be. A gyakorlatban észlelt jó therápiás eredmények mellett az esetek egy részében a keringő vérmennyiség meghatározását is elvégezte. Irodalmi adatokkal egyezően ezekben az állapotokban a keringő vérmennyiség kifejezett csökkenését észlelte és ennek lényeges szerepet tulajdonít a deliráns állapotok kialakulásában. Mind a diagnózisban, mind a therápiában jelentős segítségnek tartja a keringő vérmennyiség izotop módszerrel történő meghatározását.
Ideggyógyászati Szemle
Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.
Hypertonia és Nephrologia
Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.
Ideggyógyászati Szemle
[A myasthenia gravis (MG) a neuromuscularis junctio autoimmun típusú megbetegedése. Az autonóm rendellenességeket nem gyakran társítják myasthenia gravishoz. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsuk, milyen autonóm működés jellemzi az MG-betegek különböző alcsoportjait, és megvizsgáljuk az acetilkolinészteráz-inhibitorok hatásait. A vizsgálatba 30 autoimmun MG-beteget és 30 egészséges önkéntest vontunk be. Az autonóm működés tesztelése érdekében szimpatikus bőrreakció (SSR) és R-R intervallumvariáció analízis (RRIV) vizsgálatokat végeztünk. Az acetilkolinészteráz-inhibitor-kezelésben részesülő betegek körében kétszer végeztük el a vizsgálatokat. Az RRIV hiperventiláció alatti növekedése nagyobb (p = 0,006) és a Valsalva-arány alacsonyabb (p = 0,039) volt a kontrollcsoport tagjainál. Az SSR-amplitúdók alacsonyabbak voltak a gyógyszer bevétele után (p = 0,030). A gyógyszer bevétele után eltelt idő növekedésével megnyúlt SSR-látenciákat kaptunk (p = 0,043). A Valsalva-arány alacsonyabb volt az AchR antitestre negatív csoportban (p = 0,033). Mind az okuláris, mind a generalizált MG-betegek körében szubklinikus paraszimpatikus rendellenesség mutatható ki, különösen az AchR antitestre negatív csoportban. A piridostigmin perifériás szimpatikus kolinerg nonkumulatív hatással rendelkezik.]
Ideggyógyászati Szemle
[Bevezetés – A Sandhoff-betegség egy olyan ritka, hereditaer GM2-gangliosidosis (autoszomális recesszív), amit a HEXB gén mutációja okoz. A hexózaminidáz (Hex) enzim β-alegységének károsodása miatt mind a Hex-A, mind a Hex-B izoformák működése zavart szenved. A betegség súlyossága, valamint a tünetek kezdete (infantilis vagy klasszikus, juvenilis, felnőttkori) a residualis enzimaktivitás függvénye. A késői kezdetű formát szerteágazó tünettan jellemzi. Jelen lehetnek többek között motoneuronbetegségre utaló eltérések, ataxia, tremor, dystonia, valamint pszichiátriai és neuropathiára utaló jegyek is. A 36 éves nőbeteg 9 éve tartó, progresszív, szimmetrikus alsó végtagi gyengeség miatt jelentkezett klinikánkon. A részletes neurológiai szakvizsgálat enyhe fokú szimmetrikus gyengeséget igazolt a csípőflexorokban, a többi izomcsoport megkíméltsége mellett. Mindkét oldalon a Patella-reflex renyhe volt. A laboratóriumi vizsgálatok releváns eltérést nem mutattak. A rutin elektro-encefalográfiás, valamint a koponya-MR-vizsgálatok a beteg panaszait magyarázó eltérést nem detektáltak. Az elektroneuronográfiás, valamint az elektromiográfiás vizsgálatokon szenzoros neuropathiának megfelelő eltérések látszottak. Az izombiopsziás minta elemzése kapcsán enyhe fokú neurogén károsodásra derült fény. A beteg öccse (32 éves) hasonló tüneteket mutat. Páciensünk részletes genetikai vizsgálata során két ismert patogén eltérést találtunk a HEXB génben, egy missense mutációt, valamint egy 15 008 bázispár hosszúságú deletiót (NM_000521.4:c.1417G>A; NM_000521:c.-376-5836_669+1473del; kettős heterozigóta állapot). A szegregációanalízis, valamint a családtagok hexózaminidáz-vizsgálata a késői kezdetű Sandhoff-betegség diagnózisát megerősítették. A jelen esetismertetés célja, hogy felhívja a figyelmet a késői kezdetű Sandhoff-betegség differenciáldiagnosztikai jelentőségére felnőttkorban kezdődő, proximális predominanciát mutató szimmetrikus alsó végtagi gyengeség esetén.]
Az egészségügyi ellátórendszeren belül a műtőknek is folyamatosan nagy hangsúlyt kell fektetni a biztonságos, hatékony, minőségi munkavégzésre. A hazai és nemzetközi szakirodalomban a műtők optimális kihasználtságát feltáró kutatások eredménye számos tényezőre hívja fel a figyelmet. A perioperatív időszakok hatékonyabb kihasználásának következtében több operációt lehetne végrehajtani és ezáltal csökkenteni a várólisták idejét. A folyamatok hatékonyságának növelése érdekében több ponton is kiemelkedő szerepet kaphatnak az APN-ek. A tapasztalatok szerint jelentősen növekszik az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő emberek száma, illetve a műtétre várakozók száma is egyre emelkedik, amit tovább növel a jelenleg is tartó SARS-CoV-2 (Covid-19-) járvány kialakulása. Mindezek következménye, hogy csökken a betegek elégedettsége. A műtéti ellátás során a perioperatív APN munkája nagymértékben képes hozzájárulni a betegelégedettség pozitív irányú változásához, tudásából és képzettségéből adódó többfunkciós szerepét kamatoztatva aktívan részt vesz a műtői munkában, az előjegyzett napi műtéti program zavartalan lebonyolításában, és hozzájárul az elmaradt, tervezett műtétek számának csökkenéséhez.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle
[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás