Ideggyógyászati Szemle

EEG bei Drehschwindelattacken im Intervall

DR. PETER Wessely1,2, PRESSLICH O.1,2

1971. FEBRUÁR 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1971;24(02)

lm Rahmen klinisch-neurologischer Tatigkeit scheint das Leitsymptom Drehschwindel sehr haufig und in unterschiedlichster Form als Begleiterscheinung neurologischer Zustandsbilder oder als fast allein dastehendes Hauptsymptom auf. Die Differenzierung des Drehschwindelsymptoms ist nicht gegenstand dieser Arbeit, es interessíerte in diesem Zusammenhang die Beziehung Drehschwindel zum EEG.

AFFILIÁCIÓK

  1. Psychiatrisch-Neurologischen Universitatsklinik in Wien
  2. Untersuchungsstelle für Klinische Neurophysiologie

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Infantilis orthochromatikus (sudanophil) leukodystrophia és cerebralis érelváltozások két leánytestvérnél

DR. MÁTTYUS Adorján, DR. IVÁDY Gyula, DR. GORÁCZ Gyula, DR. STUBER Adrienne

A sudanophil leukodystrophiák heterogen csoportjában a Seitelberger által 1954-ben leírt infantilis (connatalis) typus látszott a legegységesebbnek. A hyperaminoaciduriákat kísérő, valamint a meningealis érelváltozásokkal járó esetek ismerete azonban kérdésessé tette ennek a csoportnak a homogén voltát is. A továbbiakban egy testvérpár ismertetésével kívánunk ehhez a kérdéshez újabb adatokkal hozzájárulni.

Ideggyógyászati Szemle

Phasisos psychosis és psychoorganicus syndroma differenciáldiagnosztikai problémáiról, egy tévdiagnózis kapcsán

DR. PETHŐ Bertalan, DR. TAKÁCS László

Helyes diagnosisra nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szempontból is kell törekednünk. Különösen fontos a pontos diagnosis akkor, ha fennáll a veszélye, hogy gyógyítható betegséget könyvelünk el irreverzibilis, vagy éppen infaust, csupán ápolási feladatot jelentő betegségnek. Az alábbiakban egy ilyen tévdiagnózisból kiindulva szeretnénk megbeszélni a phasisos psychosisok és a psychoorganicus syndromák differenciáldiagnosztikájának néhány elvi kérdését.

Ideggyógyászati Szemle

A mellkasi műtétek után fellépő intercostalis neuralgia

DR. MARTON Sándor

Az intercostalis neuralgia (i. c. n.) gyűjtő fogalom, melybe különböző aetiologiájú kórképeket sorolnak be. Ma már általánosan elfogadott felfogás, hogy genuin i. c. n. nincs. [18, 20, 34]. Minden olyan elváltozás, folyamat előidézheti, mely a hátsó thoracalis idegeket mechanikusan vagy toxikusan irritálja.

Ideggyógyászati Szemle

Szocio-kulturális körülmények szerepe az újszülöttkori asphyxiát követő későbbi fejlődésben

DR. SZILÁRD János, DR. SZEREDAY Zoltán

Más munkáinkban már saját vizsgálataink alapján is rámutattunk arra, hogy a pathológiás szülést követően észlelhető neuropsychiátriai károsodások elemzésekor számos tényező szerepét kell tekintetbe vennünk [30, 31, 32, 33].

Ideggyógyászati Szemle

Adatok a Werdnig-Hoffmann-féle betegség izomelváltozásainak finomszerkezetéhez

DR. GUSEO András, DR. BODOSI Mihály

Az idegi eredetű izomkárosodás ultrastructurájával mind állatkísérletben, mind pedig emberi anyagon tett megfigyelések alapján számosan foglalkoztak. A Werdnig-Hoffmann-féle betegségnek ez ideig 14 esetét ismertették a közlemények. Bár az elektronmikroszkópos elváltozások egyes részletei kellően feldolgozottak, a contractilis elemek károsodásával a szerzők csak érintőlegesen, vagy egyáltalán nem foglalkoztak.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Covid-19 betegséget követő encephalitis

VARANNAI Lajos, MAGYAR Zsuzsa, BARANYAI Beatrix, AJZNER Éva, CZURKÓ Marina

A Covid-19 betegség megjelenését követően rövid idő után világossá vált, hogy noha az elsősorban légúti tünetekkel jár, ezek mellett nagyon sok esetben egyéb szervek, szervrendszerek, így az idegrendszer károsodására utaló tünetek is megjelennek. Az első észlelés és közlés óta megjelent és naponta megjelenő nagy mennyiségű, a betegséggel, annak szövődményeivel foglalkozó közlemény között számos neurológiai komplikációkkal foglalkozó is megtalálható. Az adatok alapján viszonylag gyakori ideggyógyászati szövődménynek tartható az encephalitis kialakulása. Tünetei az esetek többségében a még zajló légúti kórfolyamattal egyidejűleg vagy a kialakult kritikus állapot során észlelhetők; többféle megjelenési formáját is közölték. Az általunk ismertetett esetben a központi idegrendszer érintettségét jelző tünetek több héttel a lezajlott Covid-19-pneumonia után, a beteg ebből a szempontból már gyógyult állapotában jelentek meg. A klinikum, a képalkotó, EEG- és liquorvizsgálatok eredményei alapján a tünetek hátterében encephalitis igazolódott. Az alkalmazott terápia mellett a klinikai szempontból rohamosan javuló folyamat hátterében az elvégzett vizsgálatok egyértelmű kórokot nem igazoltak. A korábban zajlott SARS-CoV-2-vírusinfekciót is figyelembe véve Covid-19 betegséget követő posztinfekciós központi idegrendszeri kórfolyamatot véleményeztünk, melyre vonatkozóan jelenleg csak elvétve található irodalmi adat.

Ideggyógyászati Szemle

Két Covid-19-beteg különös hallucinációkkal és fokális EEG-eltérésekkel

CLEMENS Béla

A 2019 végén kezdődött Covid-19 betegség és pandémia szakmai irodalma kiterjedt, de a nagy betegcsoportokat ismertető közlések a súlyos esetekre szorítkoznak, és ugyanez áll a központi idegrendszeri (KIR-) manifesztációkra is. E munkában két nőbeteg esetét ismertetjük, akikben a szerológiailag igazolt SARS-CoV-2-fertőzés igen enyhe légúti tünetekkel és szintén nem súlyos KIR-pana­szokkal jelentkezett. Az utóbbiak közül kiemelendők az igen élénk és különös tartalmú látási és hallási hallucinációk, amelyek részben elemiek, részben összetettek voltak. Az utóbbiak legjellemzőbb eleme egy emberi alak volt, aki jól érthetően beszélt hozzájuk. Mindössze három hasonló esetleírást találtunk az irodalomban, amelyeket a saját esetekkel összevetve, kiemeljük az öt esetre jellemző közös elemeket. Az összegzés felhívja a figyelmet arra, hogy enyhe vagy akár hiányzó légúti tünetek és szintén nem súlyos KIR-panaszok és -tünetek is lehetnek a Covid-19 velejárói. A két saját esetben a koponya-MRI normális volt, az EEG viszont a hallucinációknak megfelelő lokalizáció­ban körülírt rendellenességeket mutatott, ami az EEG diagnosztikai, differenciáldiagnosztikai jelentőségére utal.

Ideggyógyászati Szemle

Intracranialis EEG-monitorozási eljárások

TÓTH Márton, JANSZKY József

Gyógyszerrezisztens epilepsziabetegség esetén a reszektív sebészeti beavatkozás nyújtja a legjobb esélyt a rohammentességre. Elokvens kérgi área mellett elhelyezkedő rohamindító zóna, vagy extratemporalis betegek MR-ne­gativitása, vagy diszkordáns preoperatív vizsgálati eredmények esetén intracranialis EEG-vizsgálat elvégzése szükséges. Jelenleg háromfajta elektróda használata a legelterjedtebb: 1. foramen ovale (FO) elektróda, 2. subduralis strip vagy grid elektróda (SDG), 3. mélyelektróda (sztereo-elektroencefalográfia, SEEG). Az FO elektróda használata napjainkban a bitemporalis esetekre korlátozódik. Az SDG és az SEEG, különálló filozófiai megközelítéssel, különböző előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik. Az SDG alkalmas a hemisphaerialis és interhemisphaerialis felszín közeli rohamindító zónák meghatározására az MR-negatív és MR-pozitív epilepsziás betegekben egyaránt; elsőként választandó módszer elokvens kérgi áreák közelében elhelyezkedő rohamindító zóna esetében. Az SEEG a mélyebb corticalis struktúrák (sulcus alatti dysplasiák, amygdala, hippocampus) feltérképezésére kiválóan alkal­mas, azonban a kis felbontás miatt nagyon pontos tervezést igényel. Mindkét módszer magas posztoperatív rohammentességet kínál (SDG: 55%, SEEG: 64%), tolerálható szövődményráta mellett.

Ideggyógyászati Szemle

Klinikai tapasztalatok Creutzfeldt-Jakob-betegségben: három eset ismertetése

SZŰCS Anna, VÁRALLYAY Péter, OSZTIE Éva, PAPP Erzsébet, SÓLYOM András, FINTA Lehel, VARGA Dániel, BARCS Gábor, HOLLÓ András, KAMONDI Anita

A Creutzfeldt-Jakob-kór klinikai, elektroencefalográfiás, liquor- és radiológiai jellemzőit és molekuláris hátterét egyre jobban ismerjük. Annak ellenére, hogy az MR-technika fejlődése lehetővé tette a korábbi diagnosztikai kritériumok pontosítását, a klinikai diagnózis mégis kihívást jelent a mindennapi neurológiai gyakorlatban. Közleményünkben három betegünk kivizsgálása során szerzett tapasztalatainkat ismertetjük azzal a céllal, hogy felhívjuk a figyelmet a betegség klasszikus és újabban meghatározott jellemzőire. Ha a gyorsan romló neuropszichiátriai állapot Creutzfeldt- Jakob-kór gyanúját kelti, akkor követéses EEG-vizsgálatok javasoltak. Ezek lehetővé teszik a típusos pszeudoperiodikus elektroencefalográfiás mintázat, illetve a háttéraktivitás leépülésének detektálását és helyes értékelését. A liquor 14-3-3 fehérje kimutatása támogatja a diagnózist. Az agyi MR-vizsgálat diffúziós szekvenciái alapján, megfelelő klinikai adatok mellett, a diagnózis közel 90%-os biztonsággal felállítható.

Ideggyógyászati Szemle

Eseményfüggő EEG- és kiváltottválasz-vizsgálatok a klinikai gyakorlatban

RAJNA Péter, HIDASI Zoltán, WALDEMAR Szelenberger

A szerzők a hagyományos EEG korlátaiból kiindulva áttekintik az eseményfüggő EEG-vizsgálatok módszereit és klinikai jelentőségét. A módszertani eltérések szerint megkülönböztetik a feladathelyzetben vagy a feladat előtt és után felvett EEG-tevékenység spektrális elemzésével történő vizsgálatokat, valamint az agyi kiváltottválasztechnikán alapuló ingervezérelt méréseket. Az előbbiekkel kapcsolatosan a klinikai közlemények legfontosabb eredményeit egyes betegségcsoportok (Alzheimer-kór, epilepszia, szkizofrénia, Parkinson-kór, dyslexia, depresszió) szerint összegzik. A stimulusvezérelt eseményfüggő EEG-jelenségekkel (P300, kognitív potenciál) kapcsolatos irodalommal részletesebben foglalkoznak. Az utóbbi évek publikációiból kiemelt 224 humán tudományos közlemény tájékozódó metaanalízisét végzik el. Ennek során bemutatják, hogy a módszert milyen tudományterületeken és milyen gyakorisággal alkalmazták. Ezt követően a 83 klinikai kutatás eredményeit foglalják össze. Kitérnek arra, hogy mely eseményfüggő EEG-mérést milyen gyakran alkalmaztak, és mely agyi hullámösszetevőket és milyen paramétereket értékeltek. Végül ismét betegségcsoportok szerint (szkizofrénia, magatartászavarok, traumás károsodások, enuresis nocturna, depresszió, memóriazavar és dementia, gyermekkori részképességzavarok, gyógyszerhatás) összefoglalják a módszer használatával nyert eredményeket. Dolgozatukat a módszer lehetséges perspektíváinak és jelenlegi korlátainak bemutatásával zárják.