Ideggyógyászati Szemle

Dementiával járó kórképek gyakorisága az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet hároméves neuropatológiai anyagában

KOVÁCS Gábor Géza1, KŐVÁRI Viktor1, NAGY Zoltán1

2008. JANUÁR 22.

Ideggyógyászati Szemle - 2008;61(01-02)

Háttér - A dementia az idősödő társadalomban egyre jelentősebb problémává válik. A dementiák diagnózisa kóreredet szempontjából bizonytalan lehet. Erre a neuropatológiai vizsgálatok adnak támpontot. A vizsgált betegek életkora, a nők és férfiak aránya befolyásolhatja a különböző tanulmányokban jelentett kórképgyakoriságot. Anyag és módszer - Három év anyagában végeztük el a klinikailag dementia diagnózissal kiírt, egymást követő 156 beteg neuropatológiai vizsgálatát. Kórszövettani kritériumok alapján meghatároztuk a legfontosabb, dementiát okozó kórállapotok gyakoriságát. A relatív gyakoriságot életkor és nem szerint is elemeztük. Eredmények -A leggyakoribb diagnózis az Alzheimer-kór (57,7%), illetve a vascularis dementia (43%) volt, kevesebbszer fordult elő diffúz Lewy-test-betegség (15,4%), argyrophil grain betegség (12,1%), frontotemporalis dementia valamelyik formája (5,7%), illetve egyéb kórképek (4,5%). Az utóbbiak közé soroltuk a prionbetegségeket, az alkoholos encephalopathiát és a hippocampussclerosist. Gyakori a kevert patológia megjelenése, hiszen a diffúz Lewy-test-betegség 41,6%-ában, illetve a vascularis dementiaesetek 49,2%-ában szerepelt Alzheimer-kór. Ritka a kórképek izolált megjelenése: Alzheimer-kór: 26,3%, vascularis dementia: 17,3%, diffúz Lewy-test-betegség: 5,1%, argyrophil grain dementia: 2,5%. A nők aránya a 75 évesnél idősebb Alzheimer-kóros esetekben (p <0,02), míg a férfiak aránya a 75 évesnél fiatalabb vascularis dementia esetekben (p <0,05) nagyobb. Következtetések - Neuropatológiai vizsgálaton alapuló tanulmányunk eredményei alapján a vizsgált beteganyagban nagy a neurodegeneratív dementiák aránya, azonban a vascularis patológia gyakran befolyásolja a klinikai képet.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A mintaváltás-ingerléssel kiváltott elektroretinogram és a látókérgi kiváltott válasz együttes használata a neurooftalmológiai gyakorlatban

BENEDEK Krisztina, PÁLFFY Andrea, BENCSIK Krisztina, FEJES Imre, RAJDA Cecília, TUBOLY Gábor, LISZLI Péter

Célkitűzés - A szerzők áttekintik a mintázott elektroretinogram (PERG) és a mintázott látókérgi kiváltott válasz (VEP) vizsgálatok alkalmazásának hatékonyságát a neurooftalmológiai diagnosztikában. Mondanivalójuk illusztrálására elemzik az elektrofiziológiai laboratóriumukba egy naptári év alatt látóideg károsodásának gyanújával küldött 231 esetüket. Módszerek - Roland készülék (Wiesbaden, Németország) RETIport programját használták a PERG- és VEP-vizsgálatokra. Eljárásukban az International Society for Clinical Electrophysiology of Vision ajánlásaihoz tartották magukat. Eredmények - A betegek elektrofiziológiai regisztrátumaiban nyert adatok, különös hangsúllyal a PERG és VEP összehasonlításából megbecsülhető retinocorticalis időre és a PERG-regisztrátumok N35/P50 és P50/N90 amplitúdóinak összehasonlítására, nagymértékben elősegítették a diagnózis, illetve prognózis megállapítását. Következtetések - Irodalmi és saját adataik alapján a szerzők ajánlják a PERG- és VEP-vizsgálatok kombinált alkalmazását a neurooftalmológiai betegek látóidegfunkciójának felmérésére.

Ideggyógyászati Szemle

Funkcionális mágnesesrezonancia-vizsgálatok a neurológiában (angol nyelven)

AUER Tibor, SCHWARCZ Attila, HORVÁTH Réka A., BARSI Péter, JANSZKY József

A funkcionális MR (fMR) egyre növekvő szerepet kap a neurológiai betegségek kivizsgálásában. Összefoglalónkban az fMR szerepét tárgyaljuk a leggyakoribb kórképekben. Mivel az fMR megbízható és reprodukálható vizsgálóeljárás, az utóbbi időben az epilepszia műtét előtti kivizsgálásának alapvető eszközévé vált az elokvens területek és az epilepsziás góc viszonyának meghatározásában. Előzetes adatok alapján a memóriaaktivált fMR képes előre jelezni az epilepsziaműtét utáni memóriaproblémákat. Beszédaktivált fMR a féltekei dominancia meghatározásának leggyakrabban használt eszköze. Az agy látás- és mozgásközpontjai rutinszerűen meghatározhatók fMR segítségével, amely lényegesen megkönnyíti az epilepsziasebészeti kivizsgálást. Az fMR EEG-vel kombinálva ígéretes új diagnosztikai eljárás lehet mind az epileptológiában, mind az alvásmedicinában. Az fMR hasznos vizsgálóeljárás a veszélyeztetett, de menthető agyi területek meghatározásában akut cerebrovascularis eseményt követően. Az fMR prognosztikai jelentőségű a stroke hosszú távú funkcionális kimenetelében és rehabilitációjában. fMR segítségével a látás, motoros és memóriarendszerek adaptív reorganizációját láthatjuk tünetmentes relapszusremisszió kórformájú sclerosis multiplexben (SM). Kiterjedtebb reorganizációt látunk szekunder progresszív SMben. Ez felveti annak a lehetőségét, hogy az SM különböző formái és stádiumai a reorganizáció különböző formáinak és stádiumának felelnek meg: az SM akkor kezd progrediálni, amikor az agyban kimerültek az adaptív reorganizációs mechanizmusok. Az fMR még a morfológiai eltérések előtt jelezheti a kezdődő Alzheimer-kórt. Egyes vizsgálatok eredményei szerint az fMR segítségével követhetjük a dementia kezelésének hatékonyságát. Az fMR segítségével nyomon követhetjük a Parkinson-kór gyógyszeres és funkcionális idegsebészeti terápiáját, és segít a terápiás hatás megértésében.

Ideggyógyászati Szemle

Rajna Péter: Öregedő agy - Idősödő elme - Örökifjú (?) lélek Budapest: MultiArt Kiadó; 2007.

KOPP Mária

Rajna Péter kötete üdítő kivétel az öregkorról, öregedésről szóló irodalomban. Már a címe is fontos szemléletváltást jelez: a lélek maradhat örökifjú az öregedő szervezetben és az idősödő elme ellenére. Végig az a szemlélet jellemzi az írást, amit legszívesebben a meghosszabbodott életévek forradalmának neveznék, bár nem használja ezt a kifejezést.

Ideggyógyászati Szemle

Komplex regionális fájdalom szindróma

EMBEY-ISZTIN Dezső

Minden nagyobb nemzetközi fájdalomkongresszuson az utóbbi években kiemelt téma a komplex regionális fájdalom szindróma (complex regional pain syndrome, CRPS) I és II. A Nemzetközi Fájdalom Társaság (IASP) 1994-ben, 2001-ben és 2005-ben könyvet is megjelentetett erről a témáról. A közlemény célja, hogy felhívjuk a figyelmet erre a szindrómára, amely sokszor diagnosztikai nehézséget okoz. Másik célom érdekes esetünk ismertetése volt.

Ideggyógyászati Szemle

A stalevo-kezelés magyarországi tapasztalatai és hatása a parkinson-kórban szenvedő betegek életminőségére

KLIVÉNYI Péter, VÉCSEI László

A levodopa, perifériás dekarboxilázgátló és az entacapon hármas kombinációt (Stalevo) a fluktuáló Parkinson-kóros betegek kezelésére alkalmazzuk. Követéses vizsgálatot szerveztek 2006-ban Magyarországon, amelynek célja volt a levodopa hatástartamának rövidülése miatt kialakuló tünetek és az életminőség összefüggéseinek vizsgálata olyan betegek esetében, akik ettől a programtól függetlenül, az alkalmazási előírás szerint Stalevo-kezelésben részesültek. A Stalevo bevezetése nem befolyásolta a selegilint, amantadint és dopaminagonistákat szedők arányát, de kismértékben emelkedett az antikolinerg kezelésben részesülők száma. Ez a kezelés javította a Hoenh-Yahr-stádiumokat és a nem motoros tüneteket. A terápiának lényeges mellékhatása nem volt. A Stalevo alkalmazása során szignifikánsan javult az életminőség, amelyet a betegek kérdőívvel és vizuális analóg skálával értékeltek.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mentalizációs deficit neurológiai betegségekben: összefoglaló közlemény

HEROLD Róbert, VARGA Eszter, MIKE Andrea, TÉNYI Tamás, SIMON Mária, HAJNAL András, FEKETE Sándor, ILLÉS Zsolt

Bevezetés – A mentalizáció azt a készséget jelenti, hogy képesek vagyunk másoknak mentális állapotokat (intenciókat, vágyakat, gondolatokat, érzelmeket) tulajdonítani, és ez alapján viselkedésüket megjósolni. Ez a készség alapvetően meghatározza a szociális világban történő részvételünket, és fontos szerepet játszik a szociális integrációban, adaptációban. A központi idegrendszert érintő betegségek jelentős hányada érinti azokat az agyi struktúrákat vagy transzmitterrendszereket, melyek szerepet játszanak a mentalizációs folyamatokban. Ezek alapján valószínûsíthető, hogy egyes neurológiai betegségek mentalizációs deficittel társulnak, és ez a deficit hatással van e betegségek kimenetelére. A jelen közlemény célja a neurológiai betegségekkel kapcsolatos mentalizációs kutatások áttekintése. Módszer – Internetes adatbázis-keresés történt a témában megjelent közlemények azonosítására. Eredmény – A keresési követelményeknek 62 angol nyelvû közlemény felelt meg, melyek számos neurológiai megbetegedés esetén mentalizációs zavarról számoltak be (például epilepszia, Parkinson-kór, sclerosis multiplex, dementiák, traumás agysérülés). Megbeszélés – Az eredmények alapján kimondható, hogy számos neurológiai megbetegedés mentalizációs deficittel társul. Ez a deficit sokszor már a megbetegedések korai időszakában jelen van, és prognosztikai jelentőséggel bír, ami a korai felismerés és az adekvát rehabilitációs kezelések fontosságára hívja fel a figyelmet.

Ideggyógyászati Szemle

A dementia epidemiológiája Magyarországon

ÉRSEK Katalin, KÁRPÁTI Krisztián, KOVÁCS Tibor, CSILLIK Gabriella, GULÁCSI L. Ádám, GULÁCSI László

Célkitűzés - A dementia epidemiológiájának és a betegségsúlyosság megoszlásának becslése Magyarországon, a rendelkezésre álló, publikált források alapján. Populációs becslés végzése 2008-ra és ennek kiterjesztése 2050-re. Módszer - A hazai és a nemzetközi szakirodalom, valamint a hazai források alapján áttekintjük a dementia magyarországi epidemiológiáját korcsoportos bontásban, valamint MMSE-kategóriák szerint, és ezek felhasználásával készítünk becslést a teljes populációra. Eredmény - A dementia becsült magyarországi epidemiológiája, a rendelkezésre álló hazai adatok alapján, jelentős eltérést mutat a nemzetközileg közölt adatokhoz képest. Korábbi felmérések adatai alapján a demens betegek becsült száma 2008-ban hazánkban 530-917 ezer fő. A nemzetközi prevalenciaadatokat alkalmazva a magyarországi korcsoportos népességszámra azonban ennél kisebb értéket, 101 ezer fős demens populációt kapunk. Következtetés - A hazai adatok alapján becsült érték valószínűleg a valós érték jelentős felülbecslése, a nemzetközi adatok alapján becsült érték pedig nagy valószínűséggel a valós érték jelentős alulbecslése. A dementia hazai epidemiológiájának megismerése érdekében reprezentatív felmérés elvégzése szükséges, ennek hiányában az egészségügyi és szociális ágazat nem tud felkészülni a várhatóan növekvő számú beteg ellátására.

Ideggyógyászati Szemle

A Binswanger-betegség tünettana, kórszövettana és elkülönítése

KOVÁCS Tibor, SZIRMAI Imre, PAPP Mátyás

A Binswanger-betegség patológiai szempontból az U rostokat megkímélõ subcorticalis periventricularis leukoencephalopathia. Vezetõ klinikai tünetei az exekutív funkciók zavara, dementia, járászavar, incontinentia, kedélyzavarok és pseudobulbaris paresis. A Binswangerbetegség oka tisztázatlan. Feltételezik a distalis periventricularis határzóna ischaemiás-hypoxiás károsodásait, amelyeket a medullaris arteriák sclerosisa, elongációja, a perivascularis terek tágulata és hypotensio, csökkent agyi perfúzió magyarázhat. Tünetei átfedéseket mutatnak a normális agykamrai nyomású hydrocephalusszal, a vascularis parkinsonizmussal és gyakran az Alzheimer-kórral is. A Binswanger-betegség diagnosztikai feltétele a képalkotó vizsgálatokkal ábrázolható leukoaraiosis, amely azonban nem azonos a Binswanger-betegséggel. A normális agykamrai nyomású hydrocephalustól az elkülönítést nehezíti, hogy söntbeültetés után vagy lumbalpunctiót követõen a Binswanger-betegség tünetei is javulhatnak. Valószínű, hogy a fent felsorolt betegségek között számos átmeneti forma és átfedés létezik, amelyek közös patomechanizmusában az egyik tényezõ a liquorkeringés zavara lehet.

Lege Artis Medicinae

Az állatasszisztált terápiák az időskori dementia kezelésében

SOMOGYI Szilvia

Az állat-ember kapcsolat pozitívumainak kihasználása kiegészítő terápiás lehetőségeket jelent az időskori dementiával élő be­tegek kezelésében. Jelen közlemény célja a különböző állatasszisztált intervenciók dementiával élők kezelésében betöltött szerepének áttekintése. Az eddig megjelent tanulmányok alapján az állattartás mentális és fizikai egészségre, valamint életminőségre is pozitív hatást gya­korol, ugyanakkor veszélyeket is hordozhat magában, ezért társállat beszerzését gondos mérlegelésnek kell megelőznie. A rendszeres, institucionalizált keretek közt megvalósuló állatasszisztált terápiák könnyen megvalósítható, tartalmas programlehetőséget kínálnak a gondozottak számára. A különböző tanulmányok az állatasszisztált terápiák szociális, fiziológiai és pszichés kimeneti változóit vizsgálják. A szo­ciá­lis viselkedés elősegítését az állatasszisztált terápiák specifikus hatótényezőjeként tartják számon. A fiziológiai változások közül a fokozott fizikai aktivitás jelentőségét, illetve a szimpatikus aktiváció és a stresszválasz csökkenését írták le. A pszichés funkciók közül az állapotszorongás csökkenése, a hangulat javulását, és az olyan negatív érzelmek, mint például a magány, elhagyatottság érzésének enyhülése emelendő ki. Az eddigi iro­dalmi ada­tok tükrében úgy tűnik, hogy a kognitív teljesítményre kevésbé van közvetlen hatása az állatok bevonásának, viszont a dementiához társuló viselkedési és pszichés tünete enyhítésében ígéretes eredmények születtek.

Ideggyógyászati Szemle

[A pulmonalis fizioterápia és az aerob edzésprogram javítja a kognitív funkciót és a fizikai terhelhetőséget ]

TEKESIN Aysel, TUNC Abdulkadir, GÜNGEN Dogan Belma, AVCI Nalan, BAKIS Muhammed, PERK Seyma

[Cél - Az elmúlt néhány évtizedben folyamatosan növekvő dementiaprevalencia számos társadalmi és gazdasági problémával társul. A fizikai aktivitás dementiaprevencióban játszott szerepét, továbbá az aspirációs pneumonia hatását a dementiával küzdő betegek morbiditására és mortalitására lehetetlen túlbecsülni. A vizsgálat célja az aerob nyújtó gyakorlatokkal kombinált pulmonalis rehabi­litáció hatásának felmérése a dementia korai stádiumában lévő, enyhe kognitív zavarban szenvedő betegek kognitív működésére, életminőségére, fizikai terhelhetőségére és depressziójuk mértékére. Módszerek - Hatvankilenc, enyhe kognitív zavarban szenvedő beteg esetében végeztük el az állapotfelmérő vizsgálatokat; az eredmények összesítéséből hat beteget zártunk ki, mivel nem jelentek meg az utánkövetésen. A maradék 63 beteg pulmonalis fizioterápiában (PPT) és a végtagokkal kapcsolatos edzésprogramban vett részt hat hónapon keresztül. Az edzésprogram előtt és után felvettük a betegek hatperces járástesztjét (6MWT), Nottingham Egészségprofilját (NHP), a Beck Depressziós Kérdőívet (BDI) és a Mini-Mentál tesztet (MMSE). Eredmények - A PPT és a végtagok edzése szignifikáns mértékben (p < 0,001) javította az MMSE-pontszámot és a 6MWT-eredményt (átlagosan 25 m javulás). A BDI- és az NHP-pontszámok változása nem volt szignifikáns. Következtetés - A PPT és az aerob gyakorlatok pozitívan befolyásolták az enyhe kognitív zavarban szenvedő betegek kognitív képességeit és javították járástesztjüket. Az eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy már a dementia kezdeti stádiumában fontos a gyógyszeres kezelés és a fizikai rehabilitáció együttes alkalmazása, ami által sikerülhet a kifejlett betegség jelentette gazdasági terhet is csökkenteni. ]