Ideggyógyászati Szemle

Das EEG zur Erkennung cerebraler Reaktionen nach Pockenerstimpfung bei Erwachsenen*

E. Lorenzoni1,2, S. M. Enge1,2, V. Dostal1,2

1971. JÚLIUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1971;24(07)

Neurale Impfschaden sind beim Wiederimpfling extrem selten und praktisch zu vernachlassigen, nicht aber beim Erstimpfling [6, 7]. Die gefürchtetste Komplikation bei Pockenimpfung jst die postvaccinale Encephalitis. Von den schwersten Formen mit tödlichem Ausgang oder mit Dauerschaden gibt es Ubergange von abortiven Formen bis zur postvaccinalen cerebralen Reaktion, bei der nicht mehr entschieden werden kann, ob überhaupt noch eine Encephalitis vorliegt oder nicht [l].

AFFILIÁCIÓK

  1. Psychiatrisch-Neurologischen Klinik
  2. Hygiene-Institut der Universitat Graz

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Az elvelőtlenedéses gyulladásos kórképek mai szemlélete*

DR. KÖRNYEY István

Nem egy közlés tárgyalja még az utolsó években is elvelőtlenedéses - demyelinisatiós - betegségek címen együttesen a szembeötlő velőshüvelykárosodással járó kórképeket pusztán ezen egyetlen közös szövettani vonásuk alapján. Ez mint kutatási irányelv annyiban jogosult, hogy azonos chemiai részletmechanismusok szerepelhetnek a legkülönbözőbb természetű velőshüvelybántalmakban. A betegségek osztályozásához azonban egyéb kritériumokra is szükségünk van, amelyek révén megközelíthetjük a kórok és kórszármazás megismerését.

Ideggyógyászati Szemle

Hozzászólás

DR. PÁLFFY György

Az Ideggyógyászati Szemle Szerkesztő Bizottságának megtisztelő felkérésére az alábbiakban adom meg véleményemet az „Acut velőtlenedési kórképek kezeléséről" írt dolgozatról. A cikknek a corticotropin- ill. corticosteroid-therapiáról írt megállapításaival csak röviden foglalkozom. Bár magyar nyelven valóban csak a neurologiai tankönyvek adatai és Lehoczky (1961, 1963) e tárgykörben írt dolgozatai állanak rendelkezésre, az irodalomban több kitűnő tanulmány igazít el minket a kezelés számos kérdésében.

Ideggyógyászati Szemle

Acut velőtlenedési kórképek kezeléséről

DR. SZOBOR Albert, DR. KLEIN Magda

A demyelinisatiós betegségek kezelésével foglalkozó kutatómunka aktualitását az adja meg, hogy kórszármazásuk ismeretlen, pathomechanismusuk jelentős részben ismeretlen lévén, causalis therapiával nem rendelkezünk. Különösen aktuálissá pedig az teszi a témát, hogy az immunpathologiai ismeretek növekedésével parallel - úgy látszik - a velőtlenedési betegségek pathomechanismusának néhány fontos momentumára is fény derül.

Ideggyógyászati Szemle

Válasz Dr. Pálffy György hozzászólására

DR. SZOBOR Albert, DR. KLEIN Magda

Mindenekelőtt megköszönjük a hozzászólást; megtisztelő, hogy munkánkkal e kérdés olyan rangú ismerője és kutatója foglakozik, mint a Hozzászóló. A hozzászólás bevezető részében vázolt indicatiós és therapiás körrel egyetértünk, ezzel mi is foglalkozunk a megbeszélés során, valamint a conclusiók 1., 5. és 7. pontjában, de témánk szempontjából ezúttal inkább csak az acut kórképekre vonatkozó közléseket vettük tekintetve.

Ideggyógyászati Szemle

4-Kanal-Ausschreibung im Rahmen der klinischen Evoked Response Audiometry*

K. Burian, G. F. Gestring, S. Hruby

Es besteht kaum ein Zweifel darüber, dass die objektiven Hörschwellenbestimmungen in Form der „Evoked Response Audiometry" (ERA) bei Erwachsenen und bei kooperativen und nicht sedierten Kindern eine gute Uebereinstimmung mit den Ergebnissen der subjektiven Audiometrie ergeben. Es zeigen sich dabei kaum Schwierigkeiten bei der Identifizierung der akustisch evozierten Potentiale.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Covid-19 betegséget követő encephalitis

VARANNAI Lajos, MAGYAR Zsuzsa, BARANYAI Beatrix, AJZNER Éva, CZURKÓ Marina

A Covid-19 betegség megjelenését követően rövid idő után világossá vált, hogy noha az elsősorban légúti tünetekkel jár, ezek mellett nagyon sok esetben egyéb szervek, szervrendszerek, így az idegrendszer károsodására utaló tünetek is megjelennek. Az első észlelés és közlés óta megjelent és naponta megjelenő nagy mennyiségű, a betegséggel, annak szövődményeivel foglalkozó közlemény között számos neurológiai komplikációkkal foglalkozó is megtalálható. Az adatok alapján viszonylag gyakori ideggyógyászati szövődménynek tartható az encephalitis kialakulása. Tünetei az esetek többségében a még zajló légúti kórfolyamattal egyidejűleg vagy a kialakult kritikus állapot során észlelhetők; többféle megjelenési formáját is közölték. Az általunk ismertetett esetben a központi idegrendszer érintettségét jelző tünetek több héttel a lezajlott Covid-19-pneumonia után, a beteg ebből a szempontból már gyógyult állapotában jelentek meg. A klinikum, a képalkotó, EEG- és liquorvizsgálatok eredményei alapján a tünetek hátterében encephalitis igazolódott. Az alkalmazott terápia mellett a klinikai szempontból rohamosan javuló folyamat hátterében az elvégzett vizsgálatok egyértelmű kórokot nem igazoltak. A korábban zajlott SARS-CoV-2-vírusinfekciót is figyelembe véve Covid-19 betegséget követő posztinfekciós központi idegrendszeri kórfolyamatot véleményeztünk, melyre vonatkozóan jelenleg csak elvétve található irodalmi adat.

Ideggyógyászati Szemle

A kiégés vizsgálata egészségügyi dolgozók között

FEJES Éva, MÁK Kornél, POHL Marietta, BANK Gyula, FEHÉR Gergely, TIBOLD Antal

Az elmúlt évtizedek egészségügyi reformjai főként gazdasági szempontokra alapoztak, és az ága­zatban napjainkra jelentős problémához vezetett, hogy a humán erőforrás kérdése háttérbe szorult, amit a ki­égés­szindróma tovább súlyosbít. A kutatás célja az egész­ségügyi dolgozók kiégési jelenségének komplex vizsgálata volt. A strukturált, papír alapú önkitöltős kérdőívekre alapozott keresztmetszeti vizsgálat Komló, Pécs és Kecskemét városában foglalkoztatott dolgozók körében történt. Demográfiai adatok felvétele mellett a kiégés vizsgálatához a Maslach Burnout Inventory (MBI) kérdőívet használtuk, a kognitív/viselkedésbeli hibákat, diszfunkcionális elvárásokat pedig a Diszfunkcionális Attitűd Skála (DAS) segítségével térképeztük fel. A hangulatzavar kimutatásához a Beck-féle rövidített depresszió-kérdőívet alkalmaztuk, továbbá erőfeszítés-jutalom-egyensúlytalanság kérdőív és Társas Támogatás kérdőív is kitöltésre került. Összességében 473 kérdőív került kiosztásra, és 441 teljesen kitöltött kérdőív érkezett vissza a vizsgálati időszak végéig. A munkavállalók döntő többsége 36–55 év közötti (63,1%). Az átlagos kiégési pont­szám 58,6 (SD = 16,3), melyből 63 fő (14,2%) alacsony, 356 fő közepes (80,7%) és 22 fő (5,1%) súlyos kiégéssel érintett. A multivariációs analízis során az ellátási típust tekintve az aktív fekvőbeteg-ellátás (OR = 1,018), az élet­kor (OR = 2,514), a családi állapot (OR = 1,148), az ápo­lói munkakör (OR = 1,246), a társas támogatás hiánya (OR = 1,189) és a nem megfelelő javadalmazás (OR = 9,719) bizonyultak a kiégés független rizikó­té­nye­zőinek (p < 0,05 minden esetben). A depresszió súlyos­sága és a kiégés (korrelációs együttható = 0,238), to­vábbá a diszfunkcionális attitűdök és a kiégés (korrelációs együttható = 0,212) között szignifikáns összefüggés igazolódott (p < 0,001 mindkét esetben). Eredményeink alapján az egészségügyi dolgozók (különösen a szakdolgozók) jelentős része köze­pes fokú, 5,1%-a pedig súlyos fokú kiégésben szenved. A kiégésnek vannak befolyásolható (ellátási típus, munkakör, társas támogatás) és nem befolyásolható (életkor, család) tényezői, melyeket az esetleges prevenciós, illetve intervenciós beavatkozások során figyelembe kell venni.

Lege Artis Medicinae

A nem alkoholos zsírmájbetegség

BAFFY György

A nem alkoholos zsírmájbetegség becslések szerint az emberiség 25%-át érinti, gyakran társul más anyagcserezavarokkal és nagymértékben heterogén a lefolyása. Steatosis for­májában csekély a súlyosabb máj­ká­ro­so­dás valószínűsége, míg a steatohepatitisszel járó esetek harmada cirrhosis felé halad, és súlyos szövődményként primer májrák kialakulásához is vezethet. Ennek valószínűsége együtt növekszik a májfibrosis mértékével, valamint a 2-es típusú cukorbetegség, esetleg két vagy több anyagcsere-rizikófaktor jelenléte esetén. A betegség azonban, a májkárosodás súlyosságától függetlenül, fokozza a cardiovascularis betegségek, a diabetes és a malignus daganatok iránti fogékonyságot, és ennek megfelelően rövidíti a várható élettartamot. Mindezek ellenére az egészségügyi szakemberek és betegek ismeretei a kórképpel kapcsolatosan meglehetősen korlá­to­zot­tak. Ebben valószínűleg szerepet játszik az is, hogy a nem alkoholos zsírmájbetegségnek egyelőre nincs általánosan elfogadott gyógyszeres terápiája. Tekintve, hogy a betegség alapvető oka leggyakrabban a kalóriatöbblet, az elsődleges kezelés lényege az életmód-változtatás, a mediterrán diéta, az alkoholfogyasztás kerülése és a rendszeres fizikai ak­tivitás. Szélesebb körű ismeretterjesztés segítheti mindennek felismerését és elfogadását az alapellátásban, párhuzamosan a máj­fib­rosis kétlépcsős szűrésének bevezetésével, amely a fokozott rizikójú betegek hatékony felismerését és ellátását célozza.

Ideggyógyászati Szemle

Két Covid-19-beteg különös hallucinációkkal és fokális EEG-eltérésekkel

CLEMENS Béla

A 2019 végén kezdődött Covid-19 betegség és pandémia szakmai irodalma kiterjedt, de a nagy betegcsoportokat ismertető közlések a súlyos esetekre szorítkoznak, és ugyanez áll a központi idegrendszeri (KIR-) manifesztációkra is. E munkában két nőbeteg esetét ismertetjük, akikben a szerológiailag igazolt SARS-CoV-2-fertőzés igen enyhe légúti tünetekkel és szintén nem súlyos KIR-pana­szokkal jelentkezett. Az utóbbiak közül kiemelendők az igen élénk és különös tartalmú látási és hallási hallucinációk, amelyek részben elemiek, részben összetettek voltak. Az utóbbiak legjellemzőbb eleme egy emberi alak volt, aki jól érthetően beszélt hozzájuk. Mindössze három hasonló esetleírást találtunk az irodalomban, amelyeket a saját esetekkel összevetve, kiemeljük az öt esetre jellemző közös elemeket. Az összegzés felhívja a figyelmet arra, hogy enyhe vagy akár hiányzó légúti tünetek és szintén nem súlyos KIR-panaszok és -tünetek is lehetnek a Covid-19 velejárói. A két saját esetben a koponya-MRI normális volt, az EEG viszont a hallucinációknak megfelelő lokalizáció­ban körülírt rendellenességeket mutatott, ami az EEG diagnosztikai, differenciáldiagnosztikai jelentőségére utal.

Ideggyógyászati Szemle

Intracranialis EEG-monitorozási eljárások

TÓTH Márton, JANSZKY József

Gyógyszerrezisztens epilepsziabetegség esetén a reszektív sebészeti beavatkozás nyújtja a legjobb esélyt a rohammentességre. Elokvens kérgi área mellett elhelyezkedő rohamindító zóna, vagy extratemporalis betegek MR-ne­gativitása, vagy diszkordáns preoperatív vizsgálati eredmények esetén intracranialis EEG-vizsgálat elvégzése szükséges. Jelenleg háromfajta elektróda használata a legelterjedtebb: 1. foramen ovale (FO) elektróda, 2. subduralis strip vagy grid elektróda (SDG), 3. mélyelektróda (sztereo-elektroencefalográfia, SEEG). Az FO elektróda használata napjainkban a bitemporalis esetekre korlátozódik. Az SDG és az SEEG, különálló filozófiai megközelítéssel, különböző előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik. Az SDG alkalmas a hemisphaerialis és interhemisphaerialis felszín közeli rohamindító zónák meghatározására az MR-negatív és MR-pozitív epilepsziás betegekben egyaránt; elsőként választandó módszer elokvens kérgi áreák közelében elhelyezkedő rohamindító zóna esetében. Az SEEG a mélyebb corticalis struktúrák (sulcus alatti dysplasiák, amygdala, hippocampus) feltérképezésére kiválóan alkal­mas, azonban a kis felbontás miatt nagyon pontos tervezést igényel. Mindkét módszer magas posztoperatív rohammentességet kínál (SDG: 55%, SEEG: 64%), tolerálható szövődményráta mellett.