Ideggyógyászati Szemle

Das Autoimmunkonzept der menschlichen Entmarkungskrankheiten

FRANZ Seitelberger1

1972. MÁRCIUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1972;25(03)

Die Aussagen der biologischen Naturwissenschaften erstrecken sich nicht nur auf allgemeine GesetzmaBigkeiten, die analog zu den Naturgesetzen der Physik für die Gesamtheit der Lebewesen oder für groBe Populationen Geltung besitzen, GesetzmaBigkeiten also, unter deren statistischer Macht das einzelne Individuum als beliebig austauschbares Exemplar steht, wie es etwa die Gesetze derEvolution und der Vererbung sind.

AFFILIÁCIÓK

  1. Neurologisches Institut der Universität Wien

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Atypusos klinikai képben jelentkező sclerosis multiplex esetek

DR FARAGÓ István, DR DUX Annamária

A sclerosis multiplex még ma is azon neurologiai kóregységek közé tartozik, melynek definíciója, diagnosisa tisztán a tünetegyüttes, illetve a hosszmetszet megfigyelésén alapul. Alábbi eseteink ismertetésével azt kívánjuk bemutatni, hogy a sclerosis multiplex atypusos tünetegyüttese megtévesztően utánozhat egyéb kórképeket.

Ideggyógyászati Szemle

Magas ágyéki porckorong-sérvek

DR TÖRÖK Pál, DR TOMORI Zsuzsanna

Lumbalis porckorongsérv leggyakrabban a IV-V. korongon Jön létre, az I-III korongon aránylag ritkán fordul elő. Ismeretes ugyanis, hogy a ligamentum longitudinale posterius a felső lumbalis szakaszon erősebb és szélesebb, ezért a discus herniálódását hátrafelé megakadályozhatja, míg az alsóbb szakaszon egyre keskenyebb, vékonyabb lesz, és kevésbé tartja vissza a korongot.

Ideggyógyászati Szemle

Az epilepsia elmeszakértői megítélésének klinikai diagnostikai problémái

DR HUSZÁR Ilona

Az epilepsia klinikai diagnostikai problémái az igazságügyi psychiatriában - annak sajátos kérdésfeltevései miatt - módosult formában jelentkeznek és ebből következően nehézségei hatványozottabbak, ellentmondásai kiélezettebbek. Az epilepsia sokrétű megjelenési formája, ezen belül psyohiatriai kihatásainak változatos megnyilvánulásai, a klinikai forma és az EEG-ben mutatkozó elváltozások párhuzamba állításának sokszintű összefüggései stb. nem teszik lehetővé valamennyi variáció módszeres követését.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A kiégés vizsgálata egészségügyi dolgozók között

FEJES Éva, MÁK Kornél, POHL Marietta, BANK Gyula, FEHÉR Gergely, TIBOLD Antal

Az elmúlt évtizedek egészségügyi reformjai főként gazdasági szempontokra alapoztak, és az ága­zatban napjainkra jelentős problémához vezetett, hogy a humán erőforrás kérdése háttérbe szorult, amit a ki­égés­szindróma tovább súlyosbít. A kutatás célja az egész­ségügyi dolgozók kiégési jelenségének komplex vizsgálata volt. A strukturált, papír alapú önkitöltős kérdőívekre alapozott keresztmetszeti vizsgálat Komló, Pécs és Kecskemét városában foglalkoztatott dolgozók körében történt. Demográfiai adatok felvétele mellett a kiégés vizsgálatához a Maslach Burnout Inventory (MBI) kérdőívet használtuk, a kognitív/viselkedésbeli hibákat, diszfunkcionális elvárásokat pedig a Diszfunkcionális Attitűd Skála (DAS) segítségével térképeztük fel. A hangulatzavar kimutatásához a Beck-féle rövidített depresszió-kérdőívet alkalmaztuk, továbbá erőfeszítés-jutalom-egyensúlytalanság kérdőív és Társas Támogatás kérdőív is kitöltésre került. Összességében 473 kérdőív került kiosztásra, és 441 teljesen kitöltött kérdőív érkezett vissza a vizsgálati időszak végéig. A munkavállalók döntő többsége 36–55 év közötti (63,1%). Az átlagos kiégési pont­szám 58,6 (SD = 16,3), melyből 63 fő (14,2%) alacsony, 356 fő közepes (80,7%) és 22 fő (5,1%) súlyos kiégéssel érintett. A multivariációs analízis során az ellátási típust tekintve az aktív fekvőbeteg-ellátás (OR = 1,018), az élet­kor (OR = 2,514), a családi állapot (OR = 1,148), az ápo­lói munkakör (OR = 1,246), a társas támogatás hiánya (OR = 1,189) és a nem megfelelő javadalmazás (OR = 9,719) bizonyultak a kiégés független rizikó­té­nye­zőinek (p < 0,05 minden esetben). A depresszió súlyos­sága és a kiégés (korrelációs együttható = 0,238), to­vábbá a diszfunkcionális attitűdök és a kiégés (korrelációs együttható = 0,212) között szignifikáns összefüggés igazolódott (p < 0,001 mindkét esetben). Eredményeink alapján az egészségügyi dolgozók (különösen a szakdolgozók) jelentős része köze­pes fokú, 5,1%-a pedig súlyos fokú kiégésben szenved. A kiégésnek vannak befolyásolható (ellátási típus, munkakör, társas támogatás) és nem befolyásolható (életkor, család) tényezői, melyeket az esetleges prevenciós, illetve intervenciós beavatkozások során figyelembe kell venni.

Lege Artis Medicinae

A nem alkoholos zsírmájbetegség

BAFFY György

A nem alkoholos zsírmájbetegség becslések szerint az emberiség 25%-át érinti, gyakran társul más anyagcserezavarokkal és nagymértékben heterogén a lefolyása. Steatosis for­májában csekély a súlyosabb máj­ká­ro­so­dás valószínűsége, míg a steatohepatitisszel járó esetek harmada cirrhosis felé halad, és súlyos szövődményként primer májrák kialakulásához is vezethet. Ennek valószínűsége együtt növekszik a májfibrosis mértékével, valamint a 2-es típusú cukorbetegség, esetleg két vagy több anyagcsere-rizikófaktor jelenléte esetén. A betegség azonban, a májkárosodás súlyosságától függetlenül, fokozza a cardiovascularis betegségek, a diabetes és a malignus daganatok iránti fogékonyságot, és ennek megfelelően rövidíti a várható élettartamot. Mindezek ellenére az egészségügyi szakemberek és betegek ismeretei a kórképpel kapcsolatosan meglehetősen korlá­to­zot­tak. Ebben valószínűleg szerepet játszik az is, hogy a nem alkoholos zsírmájbetegségnek egyelőre nincs általánosan elfogadott gyógyszeres terápiája. Tekintve, hogy a betegség alapvető oka leggyakrabban a kalóriatöbblet, az elsődleges kezelés lényege az életmód-változtatás, a mediterrán diéta, az alkoholfogyasztás kerülése és a rendszeres fizikai ak­tivitás. Szélesebb körű ismeretterjesztés segítheti mindennek felismerését és elfogadását az alapellátásban, párhuzamosan a máj­fib­rosis kétlépcsős szűrésének bevezetésével, amely a fokozott rizikójú betegek hatékony felismerését és ellátását célozza.

Lege Artis Medicinae

Az emberarcú pszichiátria Mephistója. Muhi Klára – Dér András: A szabadság bolond körei

BENKE Attila

Az államszocializmus korszakában a hatalom számos tudóst és művészt kényszerített parkolópályára vagy együttműködésre. Az egyik beszervezett neves pszichiáter, Goldschmidt Dénes pár éve nyilvánosságra került drámáját dolgozza fel „A szabadság bolond körei” című dokumentumfilm, lánya és kollégái főszereplésével.

Lege Artis Medicinae

Alkoholizmus: népszokás vagy népbetegség?

NÉMETH István

Johan van Beverwijck, a jeles dordrechti orvos és teoretikus, 1636-ban megjelent „Schat der gezondheid” (Az egészség kincse) című művében, külön fejezetben taglalta a mértéktelen alkoholfogyasztás, a részegség egészségkárosító hatását és veszélyeit. A széles publikumnak szánt s egy fajta egészségügyi tanácsadó szerepét betöltő kézi könyv szerzője nem véletlenül szentelt ilyen meg különböztetett figyelmet az adott kérdésnek, hiszen számos korabeli forrás tanúsága szerint, a 17. századi holland polgárok igencsak sűrűn néztek a pohár fenekére.

Ideggyógyászati Szemle

Kortikale und thalamische elektrische Tätigkeit bei Lernvorgängen

M. Haider

Nachdem im ersten Stadium der neurophysiologischen Lernforschung vor allem die Synchronisierungs- und Desynchronisierungs-Vorgänge des EEG untersucht wurden, ist es in den letzten Jahren mit Hilfe von elektronischen Datenverarbeitungsanlagen möglich geworden, auch die im Anschluß an Sinnesreize auftretenden Hirnreizantworten aufzusummieren und zu analysieren.