Ideggyógyászati Szemle

Bronchopulmonalis carcinoma agytörzsi metastasisa

ABONYI Eszter1

1969. SZEPTEMBER 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1969;22(09)

Bronchopulmonalis adenocarcinomából eredő pontobulbaris metastasis esetében a klinikai kép hirtelen indult el s subacut módon folyt le. Subacutan kialakuló agytörzsi syndromáknál metastatikus tumorra is kell gondolnunk. Minden ilyen esetben különös gonddal kell kutanunk az encephalophilnek tartható tüdő-, emlő- és vesedaganat után. Agyi carcinomás áttétek terjedési viszonyait jelentősen befolyásolhatja az agyszövet szerkezete.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Neurológiai és Psychiatriai Klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A kappa-rhythmus és a temporalis paroxysmusok összefüggése

HASZNOS Tivadar

Kappa-rhythmus alatt a temporalis levezetésében jelentkező 9-12/sec. számolás által kiváltott potentiálokat értjük. A kappa-hullámok értelmezése még ma sem egységes. Darow és mtsai, valamint Kennedy és mtsai műterméknek tartják, vagy legalábbis olyan rhythmusnak, mely mint önálló temporalis rhythmus egymagában sohasem szerepel. Feltevésük szerint - és erre számos vizsgálattal utalnak is - az erős szellemi munka az izom-tonus fokozódásával jár együtt, ami többek között a szemtekék rezgését is maga után vonná és ez utóbbi nyilvánulna meg kappa rhythmus formájában.

Ideggyógyászati Szemle

Újabb vizsgálatok panencephalitisnél II. Electrophysiologiai megfigyelések

GOMBI Róza, ÓVÁRY Imre, GŐDÉNY Sára, SORSZEGI Pál, KAPPÉTER István, BENKŐ Károly

Elektrophysiologiai megfigyeléseink azokkal az irodalmi adatokkal vannak összhangban, melyek szerint a Radermecker-complexus multifocalis eredetű, döntően a kéregben és a kéregfehérállomány határán keletkező, ill. manifestalódó jelenség (Cobb 1966, Bogacz és tsai 1959 stb.). Erre utal az intracerebralis többszörös fázismegfordulás ténye, és a complexusok regionalis megjelenése, ill. hiánya, amit betegünknél sikerült megfigyelni. Intracerebralis elvezetést igen kevesen végeztek panencephalitisben szenvedő betegeknél, s az így nyert adatok hasonlóak a mieinkhez. Mély eletrographiával foglalkozó szerzők nem erősítik meg a complexusok thalamikus - diencephalikus eredetét feltételező felfogást. Bogacz és tsai véleménye szerint a complexusok hasonlítanak a részlegesen vagy teljesen izolált kéreg „izolációs complexusaihoz" (Garcia Austt és tsai 1957) más szóval ,,suppression-burst”-jeihez (Henry és Scoville 1962). A panencephalitises kórfolyamat előrehaladása során a kérgi és egyéb szerkezetek neuronjai részlegesen vagy teljesen deafferentálódnak s kialakul a hajlam és lehetőség a deafferentált sejtek hypersynchron abnormalis aktivitására, miután megszűnt a normális működéshez szükséges tónus, ill. izgalmi állapot, melyet a specifikus és nem-specifikus pályák impulsusai biztosítanak.

Ideggyógyászati Szemle

Adatok a pneumoencephalogrammok értékeléséhez (Diencephalosis és kamratágulat)

VÁRNAI György, PEKÁR Aranka, SZEGEDY László, HAITS Géza

Szerzők 270 válogatás nélküli beteg teljesen azonos radiologiai és megközelítően azonos insufflatiós technikai feltételek mellett készült pneumoencephalographiás felvételeit elemezték az oldalkamra index, a III. kamra index, valamint az oldalkamrák és a III. kamra tágasság abszolút értékeinek összefüggése alapján. 49, a ,,diencephalosis" (,,hypothalamopathia”) tünetegyüttesét mutató betegük 24,4%-ban (12 beteg) találtak isolált vagy praevalealó III. kamra tágulatot, míg 221 nem diencephalotikus betegük 20,3%-ban (45 beteg) kapták a fenti leletet. Részletesen elemzik a kamratágulat értékelésének szempontjait, és az ebből adódó diagnostikus következtetésekkel kapcsolatban óvatosságra intenek.

Ideggyógyászati Szemle

Izom-enzymek genetikai jelentősége

LIPCSEY Attila, SZABADI Elemér, FEKETE Istvánné

Négy családban recessiv x-chromosomalis dystrophia musculorum progressivában szenvedő betegeknél és családtagjaiknál végeztünk enzym-vizsgálatokat. Genetikai szempontból a KFK-activitásának mérését tekinthetjük a legértékesebbnek. A módszer jól alkalmazható egyrészt az átvivők kimutatására, másrészt a dystrophia musculorum progressiva praeklinikus szakában.

Ideggyógyászati Szemle

Polarographiás vizsgálatok agyvízből

MÁTYUS László, SCHÉDA Vilmos

A szerzők agyvízből magyar RADELKISZ typusú polarographfal 158 betegnél minőségi fehérjevizsgálatot végeztek. Az ismertetett körülmények között meghatározták a normál görbék criteriumait. A kóros görbéket megpróbálták osztályozni és egyes betegség-typusokkal összehasonlítani. Endogen psychosisokban a normálisnál alacsonyabb, arteriosclerotikus elmezavaroknál magasabb görbéket kaptak, annak ellenére, hogy a fehérjetartalom a normál határok között volt.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Klinikai Onkológia

A fej-nyaki daganatok komplex kezelése – áttekintés

DÁNOS Kornél, TAMÁS László

A fej-nyaki laphámsejtes daganatok (head and neck squamous cell carcinoma – HNSCC) kezelése rendkívül komplex feladat, amely megkívánja a fej-nyak sebész, sugárterápiás szakember és klinikai onkológus szoros együttműködését. Elsődleges célnak a jó tumorkontrollt kell tekintenünk, de a terápia megválasztásánál szem előtt kell tartanunk az onkológiai radikalitás mellett az elfogadható életminőséget, ismervén, hogy a legtöbb lokális terápia nagyban befolyásolja a betegek légzés-, nyelés- és/vagy beszédfunkcióját. A megfelelő diagnosztikus vizsgálatok alapján a betegséget besorolhatjuk korai stádiumba, lokálisan/regionálisan előrehaladott stádiumba, illetve távoli áttétes és/vagy kiújult stádiumba. Kategóriánként eltérő terápiás modalitások jönnek szóba, amelyeket tovább bonyolít a primer tumor, az áttétek elhelyezkedése, a beteg állapota, társbetegségei, a daganat biológiai viselkedése. Jelen áttekintő közleményben a szerzők összefoglalják a fej-nyaki laphámrákok terápiájának alapelveit.

Hypertonia és Nephrologia

Bal oldali agytörzsi microvascularis dekompresszión átesett terápiarezisztens hypertoniás betegek két éven túli vérnyomásadatai

FEJES Imola, VÖRÖS Erika, BARZÓ Pál, ÁBRAHÁM György, LÉGRÁDY Péter

A terápiarezisztens hypertonia (RHT) egyik lehetséges oka a bal oldali rostralis ventrolateralis medulla neurovascularis pulzatilis kompressziója (NVPK). Ilyen esetekben egy microvascularis dekompresszió (MVD) csökkenteni tudja a vérnyomást. Jelen munkában azt vizsgáltuk, hogyan változott a vérnyomás és terápia az MVD-n átesett betegekben a műtéttől a legtávolabbi rögzített megjelenésig, maximum 2016. december 31-ig. Egy korábban publikált munkában két évig követett kilenc műtött beteg további adatait gyűjtöttük ki retrospektíven. Az adatgyűjtést a Szegedi Tudományegyetem, Klinikai Központ betegnyilvántartó programjából végeztük. Megkerestük a betegek legutolsó olyan megjelenését, ahol vérnyomás- és terápiás adatok szerepeltek és azokat rögzítettük. Az MVD-k 2000 és 2004 között történtek. Az átlagosan eltelt idő 11,1±4,6 év volt. Mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás szignifikánsan alacsonyabb volt a műtéttől legtávolabbi időpontban az MVD előttihez képest (RRs 211±40 vs. 135±20 Hgmm, p=0,003; RRD 116±17 vs. 81±14 Hgmm, p=0,007). Ugyanígy a korábban rögzített 24 hónapos értékekhez képest is, bár ott nem szignifikánsan (RRs 148±32 vs. 135±20 Hgmm, p=0,25; RRD 96±18 vs. 81±14 Hgmm, p=0,ll). A vérnyomáscsökkentők átlagos száma szignifikánsan nem változott az MVD előttihez képest (5,9±1,4 vs. 6,3±1,5, p=0,5), de az MVD után egy hónapihoz képest szignifikánsan emelkedett (4,7±0,9 vs. 6,3±1,5, p=0,03) az utolsó rendelői alkalommal. Az eredmények megerősítik a korábbi véleményünket, hogy gyógyszeres terápiára nem reagáló RHT és NVPKesetén egy MVD terápiás lehetőségetjelenthet, hiszen még évek múlva is alacsonyabb a betegek vérnyomása. Még akkor is, ha közben a vérnyomáscsökkentők száma növekedett, hiszen így is jobban reagáltak a terápiára.

Klinikai Onkológia

Aktualitások a férfi emlőrákról

BAKI Márta

A férfi emlődaganatok ritka betegségek, körülbelül az összes emlődaganat 1%-át teszik ki. A férfi emlődaganatok legnagyobb rizikófaktora a szervezetben előforduló emelkedett ösztrogénszint. Genetikai eltérések, mint a Klinefelter-szindróma, ösztrogénexpozíció és egyéb metabolikus deviancia elősegíthetik a férfi ak emlődaganatának kialakulását. A klinikai tünetek megjelenése és a diagnózis felállítása között hosszabb idő telik el, mint a nőknél, és a férfi emlődaganatokat idősebb korban, előrehaladott stádiumban ismerik fel. A BRCA2-mutáció körülbelül 10%-ban mutatható ki a férfi emlődaganatos betegekben. Leggyakoribb az invazív ductalis carcinoma ösztrogén- és progeszteronpozitivitással. A diagnosztikai, sebészi, sugárterápiás elvek és a kemoterápia közel megegyeznek a női emlődaganatok ellátásával. A szakmai ajánlások adjuváns és terápiás kezelés során tamoxifent és egyéb szelektív ösztrogénreceptor-modulátort javasolnak. Nagy nemzetközi adatbázisok alapján a túlélési adatok különböznek a férfi és a női emlődaganatos betegek között. Új biomarkerek, genetikai vizsgálatok vannak folyamatban, amelyek alapján jobban megismerhetővé válik a férfi emlődaganat.

Ideggyógyászati Szemle

[Subduralis, subarachnoidealis és állományi vérzés egyidejű kialakulása perifériás arteria cerebri media aneurysmaruptura után]

BÉRES-MOLNÁR Anna Katalin, FOLYOVICH András, SZLOBODA Péter, SZENDREY-KISS Zsolt, BERECZKI Dániel, BAKOS Mária, VÁRALLYAY György, SZABÓ Huba, NYÁRI István

[Az agyi állományvérzés leggyakoribb oka hypertonia, a subarachnoidealis vérzésé érmalformáció megrepedése, a subduralis haematomáé rendszerint koponyatrauma. E háromféle vérzés egy időben, közös okra visszavezet­hetően ritkán alakul ki. Az intracerebralis aneurysmák gyakorisága a Willis-körtől távolodva csökken, az a. ce­rebri media distalis szakaszán alig fordul elő, ezek az esetek szinte mindig úgynevezett mycoticus aneurysmák, melyek általában súlyos immundeficiens állapotokban, endocarditisben alakulnak ki. Az 59 éves nőbeteg anamnézisében hypertonia, diétával egyensúlyban tartott diabetes mellitus szerepelt. Trauma nem érte. Felvételére egy napja fennálló, mind kifejezettebb szótalálási nehézség, bal oldali fej­tetői fájdalom miatt került sor. Felvételekor enyhe motoros aphasiát észleltünk. Érkezése után néhány perccel comatosussá vált, légzése felületes lett. CT-vizsgálattal bal olda­lon, frontoparietalisan subduralis és subarachnoidealis vérzés, mellette állományvérzés ábrázolódott, jobb oldalon a ponsban is állományvérzés látszott. Haemostatisa rendben volt. A subduralis haematoma evacuatióját követően gépi lélegeztetésre volt szükség. Szepszis alakult ki, MRSA igazolódott. Széles spektrumú antibiotikum mellett többször szorult transzfúzióra. Echokardiográfia vegetációt nem igazolt. Neurológiai státusza, vigilitasa fokozatosan javult, per os táplálhatóvá vált. A megkezdett rehabilitációt GM status epilepticus szakította meg. Koponya-CT, CT-angiográfia bal oldalon, az a. cerebri media perifériás szakaszán aneurysmát igazolt. Fizi­kális státusza alapján két hónappal később vált alkalmassá műtétre, melynek során bal oldali hátsó frontális feltáráson keresztül a corticalis felszínen elhelyezkedő aneurysmát két clippel elláttuk. A műtéti lelet és az érfalból készült szövettani vizsgálat „valódi”, nem mycoticus aneu­rysmát igazolt. Betegünk kórtörténetének különlegessége az egyidejűleg kialakult érmalformáció okozta subduralis, subarachnoidealis és agytörzsi, infratentorialis vérzés. Az igazolódott aneurysmaesetünk lokalizációjában rendkívül ritka. Még inkább különleges, hogy nem mycoticus aneurysma volt. A beteg maradványtünetekkel, de aktív életet él.]

Ideggyógyászati Szemle

A kiváltottválasz-vizsgálatok klinikai jelentősége a mindennapi gyakorlatban

KUNDRA Olga

A szerző a szakirodalmi adatok áttekintése és saját tapasztalata alapján foglalja össze a kiváltottválaszmódszerek (vizuális, szomatoszenzoros és agytörzsi kiváltott válasz, mágneses ingerléssel kiváltott motoros válasz) utóbbi időben kijelölt szerepét és helyét a gyakoribb neurológiai kórképekben (sclerosis multiplex, cerebrovascularis betegségek, kóma, epilepszia, migrén, degeneratív betegségek). Míg a korábbi évtizedekben a lokális diagnosztikában alkalmazták leggyakrabban, addig napjainkban a neuroradiológia széles körű elterjedése óta szerepe elsősorban a kórfolyamat súlyosságának, kiterjedtségének megítélésében és különösen a hosszmetszeti követésben van. A diagnosztikai fázisban szerepe háttérbe szorult. Sclerosis multiplexes betegeknél a kiváltottválasz-eltérések a klinikai adatokkal jobban korrelálnak, mint a képalkotó MR-vizsgálatok adataival. A módszer alkalmas a terápiás hatás követésére is. A szerző több eset bemutatásával demonstrálja a kiváltottválasz-vizsgálatok jelentőségét.