Ideggyógyászati Szemle

Beszámoló az Európai Neurológiai Szakképzési Bizottság üléséről

SZIRMAI Imre

2004. MÁRCIUS 15.

Ideggyógyászati Szemle - 2004;57(03-04)

AUnion Européenne des Médecins Spécialistes/ European Union of Medical Specialists (UEMS) az európai uniós tagországok orvosi szakmai szervezeteit tömöríti (www.uems.be). Fõ célja a különbözõ orvosi szakterületeken a gyógyítómunka színvonalának egységesítése és emelése. A szakorvosképzés anyagának és módszerének harmonizációja a szervezet tevékenységének legfontosabb területe.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság, Magyar Epilepszia Liga

MOLNÁR Mária Judit, HERCZEGFALVI Ágnes, RAJNA Péter

Örömmel értesítjük Önöket, hogy a Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság (MKNT) 2004-ben újabb továbbképzõ kurzust szervez Mosdósra. Az eddigi tapasztalatok szerint a korábbi továbbképzõ tanfolyamok sok neurológus, gyermekneurológus, gyermekgyógyász és fiatal kutató érdeklõdését felkeltette, amit a résztvevõk nagy száma is jelzett.

Ideggyógyászati Szemle

Az egyes alvászavarok neurológiai vonatkozásai

SZŰCS Anna

Célom, hogy az alvászavarok és egyes neurológiai betegségek összefüggését, kölcsönös egymásra hatását vizsgáljam, hogy ezzel a klinikai gyakorlatban hasznosítható új adatokat szolgáltassak. Az elméleti részben az alvás élettanának egyes szempontjait áttekintve az alvásszabályozás és neurológiai megbetegedések összefüggéseire keresek példákat. Saját vizsgálataimban - a klinikai vizsgálóeljárások mellett - módszereim között legfontosabbak az alvás eszközös, elemző vizsgálatai és az agyi képalkotó vizsgálatok. Agyi vascularis és myastheniás betegeim klinikai állapotának követésére a NIH stroke-skáláját használtam. Az akut stroke bármely típusában (vérzés vagy ischaemia) a betegek több mint felénél kóros számú alvási apnoékat találtam. Az ischaemiáscsoportban - három hónapos követés alatt - az alvási apnoe paraméterei lényegében változatlanok, míg a vérzések után az apnoeszám és -súlyosság javuló tendenciát mutatott. Myasthenia gravisban, nappali légzészavart nem produkáló férfi betegeknél alvásban kóros számú alvási apnoét találtam. Az egyes vizsgált kórképekben az alvási rendellenesség mechanizmusa és a háttérben álló organikus ártalom közti kapcsolatot kerestem az érintett struktúrák alvásszabályozásban betöltött funkciója alapján: súlyos insomnia hátterében az alvásszabályozó központokat érintő basalis előagyi tumort mutattam ki; az ismeretlen eredetű parasomnia, az alvásfüggő fájdalmas erectio okát a hypothalamus lateralis praeopticus areáját érintő neurovascularis kompresszióban véltem megtalálni.

Ideggyógyászati Szemle

A Magyar Neuroradiológiai Társaság XII. Kongresszusa Absztraktok

Ideggyógyászati Szemle

Extrahypothalamicus agyi struktúrák laesiójának testicularis működésre kifejtett hatása patkányban - különös tekintettel az aszimmetriára

BANCZEROWSKI Péter, GERENDAI Ida

Bevezetés - Vizsgálataink célja az extrahypothalamicus struktúrák hereműködésre kifejtett hatásának tanulmányozása volt, különös tekintettel a jobb és a bal oldali be-avatkozások oldalfüggő hatására. Anyag és módszer - Felnőtt hím patkányban az insularis cortex, valamint az amygdala roncsolását, továbbá az insularis cortex idegi kapcsolatainak részleges átmetszését végeztük a jobb és a bal oldalon, valamint a két agyféltekét összekötő corpus callosumot metszettük át, és vizsgáltuk a beavatkozások hatását a here szteroidogenezisére, a szérum tesztoszteronkoncentrációjára, valamint a szérum gonadotrophormon-szintjeire. Eredmények - A jobb oldali insularis kéreg roncsolása után csökkent a szérum tesztoszteronkoncentrációja és mindkét here szteroidogenezise (a bal here esetén szignifikánsan). A bal oldalon végzett hasonló sértés nem befolyásolta ezeket a paramétereket. A szérum-LH-koncentráció szignifikánsan emelkedett mind a jobb, mind a bal oldali laesio után. Ez a hatás kifejezettebb volt a jobb oldali roncsolást követően. Az amygdala felett húzódó idegrostok megszakítása jobb vagy bal oldali paramedián sagittalis metszés által ellentétes hatással volt a herék szteroidogenezisére: a jobb oldali metszés növelte, a bal oldali beavatkozás csökkentette a tesztoszteronszekréciót. A szérum tesztoszteronszintjét csak a bal oldali metszés befolyásolta (csökkentette). A szérum LH-koncentrációjában nem volt változás. Mind a jobb, mind a bal amygdala laesiója után a herék in vitro tesztoszteronszekréciója és a szérum tesztoszteronszintje szignifikánsan csökkent. A szérum-LHkoncentráció csökkenése csak a bal oldali sértés esetén volt megfigyelhető. A corpus callosum átmetszése a bal oldalon orchidectomisalt állatnál a megmaradt (jobb) here szteroidogenezisének szignifikáns emelkedését okozta. Bal oldali hereirtott állatok esetében mind a callosotomia, mind az álműtét a szérum-FSH-koncentrációt emelte. Következtetés - Kísérleti eredményeink arra utalnak, hogy a vizsgált extrahypothalamicus agyi struktúrák és be-avatkozásaink befolyásolják a here endokrin működését, és ez a hatás részben a hypothalamicohypophyseotesticularis rendszeren keresztül, másrészt közvetlen idegi úton jön létre. A szabályozórendszer egyes komponensei funkcionális aszimmetriát mutatnak.

Ideggyógyászati Szemle

Újabb self-elméletek

TÉNYI Tamás

Az 1980-as évektõl nem csupán a biológiai pszichiátria és a kognitív idegtudomány területén, de a megújult és a kor kihívásaihoz illeszkedõ pszichoanalitikus elméletképzés területén is jelentõs fordulat észlelhetõ. A jelenleg legkorszerűbb és teoretikusan legkevésbé terhelt, tapasztalatközeli dinamikus pszichiátriai elméletet a selfpszichológia képviseli, ahol a self egyrészt egy leginkább nem reflektált, de részben nyelvileg is reflektált cselekvõ ágenst jelent, illetve amely elméletben a kapcsolat, a kötõdés alapvetõ szervezõfaktorként szerepel.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülô beteggel a sürgôsségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitûzés – Kérdôíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgôsségi ellátást követôen. Kérdésfelvetés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminôsége az idô függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgôsségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdôívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdôíveket 308 betegtôl (110 férfi, 198 nô, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgôsségi diagnózisok megoszlása a következôképpen alakult: centrális eredetû (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idô leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendô azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgôsségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkezô betegek sürgôsségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkezô késôi meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitûzés – Bár a szédülés a leggyakrabban elôforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetû betegséget utánzó malignus koponyaûri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkezô, késôi, temporalis csontot is beszûrô, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyûrûsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követôen jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tûztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyûjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szûrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követô hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejezôdése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az elôrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követô felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyészô számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az elôzményben szereplô malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erôsen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Ideggyógyászati Szemle

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19-járvány neurológiai vonatkozásai

BERECZKI Dániel, STANG Rita, BÖJTI Péter, KOVÁCS Tibor

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19- jár­vány 2020 tavaszára világszerte elterjedt, gyors és haté­kony reakciót igényelve össztársadalmi szinten, és az egész­­ségügyi ellátás szervezésében is. A COVID-19 fô tünetének a lázat, a köhögést és a nehézlégzést tartják. A légzôszervi érintettségen túl a fertôzés egyéb panaszokat és tüneteket is okozhat. Az eddigi adatok alapján neuro­lógiai jellegû panaszok és tünetek a kórházba kerülô COVID-19-betegek 30–50%-ánál elôfordulnak, és gyakrabban jelentkeznek a súlyos állapotú eseteknél. Leírtak a COVID-19-hez társuló klasszikus akut neurológiai kórképeket is. A COVID-19-ellátásra fókuszáló egészségügyi ellátórendszerekben az egyéb akut ellátást igénylô kórképek szakellátásának visszaesését figyelték meg. A COVID-19-járvány során fontos feladat a krónikus neurológiai kórképekben szenvedôk folyamatos ellátásának biztosítása is. A jövô feladata lesz a COVID-19 járvány által az egyéb neurológiai kórképekre kifejtett hatások felmérése, valamint annak megítélése, hogy a SARS-CoV-2 koronavírus által okozott fertôzés járhat-e késôi neurológiai szövôdményekkel.

Ideggyógyászati Szemle

CAT-H – új eljárás az afázia magyar nyelvû diagnosztikájában

ZAKARIÁS Lilla, RÓZSA Sándor, LUKÁCS Ágnes

A tanulmányban egy újonnan adaptált, jelenleg sztenderdizáció alatt álló logopédiai vizsgálóeljárást, a Comprehensive Aphasia Test magyar változatát (CAT-H; Zakariás & Lukács, elôkészületben) mutatjuk be. A CAT-H a stroke következtében kialakuló szerzett nyelvi zavarok, az afáziák vizsgálatára alkalmas. A tanulmány célja a teszt fôbb jellemzôinek, alkalmazási területeinek, a magyar adaptáció és sztenderdizáció folyamatának, valamint az afáziás személyek tesztben nyújtott teljesítményének bemutatása és egészséges kontrollcsoporttal való összehasonlítása. Kutatásunkban 99, többségében egyoldali, bal féltekei stroke utáni afáziát mutató személy és 19, neurológiai kórtörténettel nem rendelkezô kontrollszemély vett részt. A vizsgálati személyekkel a klinikai gyakorlatban használatos tesztek mellett a CAT-H battériát vettük fel, amit egy általunk összeállított demográfiai és klinikai kérdôívvel egészítettünk ki. A CAT-H két részbôl, egy kognitív szûrôvizsgálatból és egy átfogó nyelvi tesztbôl áll. Az afáziás csoport teljesítménye vala­mennyi nyelvi és szinte az összes kognitív területen jelentôsen elmaradt az egészséges kontrollcsoportétól. Várakozásainkkal összhangban a kontrollcsoport plafonközeli teljesítményt nyújtott valamennyi területen, míg az afáziás csoportra nagymértékû egyéni variabilitás volt jellemzô a nyelvi és a kognitív szubtesztekben egyaránt. Kapcsolatot találtunk az életkor, az agyi történés óta eltelt idô és a stroke típusa, valamint a teszttel mérhetô egyes kognitív és nyelvi képességek között. Eredményeink és elôzetes tapasztalataink szerint a teszt alkalmas a nyelvi profil feltárására, a nyelvi képességekben történô változások nyomonkövetésére és a kognitív alapképességek zavarainak szûrésére afáziában. Reményeink szerint a teszt sokoldalú felhasználhatóságának köszönhetôen egyedül­álló módon fogja segíteni az afázia hazai diagnosztikáját, az afáziás személyek ellátásában és rehabilitációjában dolgozó szakemberek, valamint az afáziakutatók mun­káját.

Ideggyógyászati Szemle

A szocioökonómiai helyzet és a stroke kapcsolata a fôvárosban

VASTAGH Ildikó, SZŐCS Ildikó, OBERFRANK Ferenc, AJTAY András, BERECZKI Dániel

A nyugat- és kelet-európai országok stroke halandósága közötti szakadék a társadalmi-gazdasági különbségeket tükrözi. Felvetôdik a kérdés, hogy az életszínvonalbeli különbségek kisebb régiók szintjén is megnyilvánulnak-e a stroke jelleg­ze­tes­ségeiben. Összefoglalónkban a fôváros egyik legszegé­nyebb (VIII.) és leggazdagabb (XII.) kerülete stroke-betegeinek összehasonlítását mutatjuk be életkori megoszlás, stroke-incidencia, esethalálozás és mortalitás szempontjából. Két összehasonlító epidemiológiai vizsgálatunk eredményeit összegezzük, melyek ugyanabban a két kerületben az akut cerebro­vascularis betegséget elszenvedett lakosságot vizsgálták. A „Budapest 8–12 Projekt” igazolta, hogy a szegényebb VIII. kerületben a stroke fiatalabb életkorban jelentkezik, valamint magasabb a dohányzás, az alkohol­abú­zus és a kezeletlen hypertonia prevalenciája. A „Hat Év Két Kerületben” tanulmányba bevont 4779 beteg a 10 éves utánkövetéssel egy­értel­mûen igazolja, hogy a stroke fiata­labb korban következik be, magasabb incidenciával, eset­ha­lálozással és mortali­tással jár a kedvezôtlen szocio­öko­nó­miai adottságokkal rendelkezô VIII. kerületben. A fiatalabb korcso­portokon belül magasabb a halálozás és a társbetegségek prevalenciája a VIII. kerületben a XII. kerülethez képest. A rizikófaktorok magasabb prevalenciája és a fiatalabb korcsoport magasabb halálozása a kedve­zôtlenebb szocioökonómiai adottságú VIII. kerület lakossá­gának jelentôsebb sérülékenységére utal. A hiányzó láncszem a szegénység és a stroke között az életmódi rizikó­tényezôk és az elsôdleges prevencióhoz való adherencia hiánya lehet. A népegészségügyi stroke-prevenciós prog­ramoknak a kedvezôtlen szocioökonómiai környezetben élô fiatalabb korosztályra kellene fókuszálniuk.