Ideggyógyászati Szemle

Az extra-intracranialis anastomosis műtét szerepe az arteria carotis interna óriásaneurysmáinak kezelésében

BODOSI Mihály1, DÓCZI Tamás2, BARZÓ Pál1

1993. JÚLIUS 20.

Ideggyógyászati Szemle - 1993;46(07-08)

Klinikai tanulmány

Szerzők 5 betegük anyagát ismertetik, akiknél az aneurysma, illetve a carotis lezárást bypassműtéttel kötötték egybe. Az első esetben a carotis ophthalmica óriásaneurysmáját lezáró ligatura kritikusan beszűkítette az arteria carotis internát és hemiplegia alakult ki. Az ezt követő bypassműtét, bár jó telődést adott, a klinikai állapotot nem befolyásolta. A következő hasonló esetben az aneurysma lezárása már bypass védelemben készült, s dacára a carotis jelentős szűkületének, a posztoperatív időszak zavartalan volt. A további 3 esetben az intracavernosus óriásaneurysmát előzetes anastomosisműtét után nyaki és intracranialis carotislezárással kezelték. Az anastomosis mindegyik esetben tartósan átjárható maradt, ischaemiás inzultus nem alakult ki. Tapasztalataik alapján javasolják, hogy ha a preoperatív carotiscompressiós vizsgálatok (TCD, EEG, SPECT) a féltekei keringés veszélyeztetettségét jelzik, úgy az aneurysma kiiktatását extra-intracranialis anastomosisműtét védelmében tanácsos elkészíteni.

AFFILIÁCIÓK

  1. Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Idegsebészeti Klinika
  2. Pécsi Orvostudományi Egyetem, Idegsebészeti Klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

[A vestibularis rendszer patológiája]

GOSZTONYI György, ZILL Edith

[A vestibularis végkészüléknek, csekély mérete ellenére, rendkívül kiterjedt összeköttetései vannak az idegrendszer többi részével. A vestibularis rendszert a végkészülékben, a n. vestibularis mentén, agytörzsi magvaiban és kisagyi projekcióiban érheti anatómiai károsodás. A vestibularis rendszert daganatos, gyulladásos, vascularis, nutritiv és degeneratív természetű folyamatok károsíthatják. Újabban az AIDS idegrendszeri szövődményei kapcsán is észlelhető a vestibularis rendszer károsodása. Kiterjedésüket tekintve a laesiók gócosak, többgócúak és diffúzak lehetnek. Míg a múltban a neurootológiai vizsgálatok eredményeit csak post mortem anatómiai leletekkel lehetett összevetni, a NMI neurootológiai és topoanatómiai összehasonlító vizsgálatokra új lehetőségeket nyit. ]

Ideggyógyászati Szemle

Preventív érsebészet a stroke-betegek ellátásában

NAGY Zoltán, MOGÁN István, NEMES Atilla

Magyarországon a cerebrovascularis megbetegedések nagy gyakorisága alapján a szükségesnek látszó évi körülbelül 2800 rekonstrukciós érműtét helyett ennek csupán mintegy negyede történik. A megfelelő kivizsgálás után és a helyesen megválasztott műtéti indikáció alapján az arra rászoruló betegek várhatóan nagyobb számban eljutnak az érsebészeti osztályokra. A tünetmentes carotisszűkület esetén, amennyiben a szűkület meghaladja a 90%-ot, javasoljuk az angiográfiát és a műtétet. Tünetmentes szűkület műtéti indikációt képezhet speciális körülmények között. Transiens ischaemiás attack után, amennyiben ennek oka a carotis elváltozása és a szűkület 70% feletti, ez műtéti indikációt képez. Műtéti indikáció az emboliaforrást jelentő fekélyes plakk is. Stroke utáni állapotban, ha az angiológiai status instabil és újabb intracranialis elzáródást okozhat, ami a beteg életminőségének romlásához vezet, úgy a műtét indokolt lehet. Acut stroke állapotban csak nagyon kivételes estben áll fenn a carotisreconstructio indikációja. Ezzel szemben a halmozott TIA, crescendo TIA azok a sürgősségi állapotok, ahol a fenyegető stroke miatt sürgős műtétre lehet szükség. Végezetül a carotis interna és communis elzáródása azok a speciális állapotok, ahol esetenként műtét szóba jöhet. A vertebrobasilaris rendszer helyreállító érsebészetével kapcsolatban kevés a hazai tapasztalat. A multiplex supraaorticus érelváltozás következtében kialakuló cerebrovascularis szindrómák veszélye miatt ezen elváltozások műtéti megoldása ugyancsak indokolt. A műtéti beavatkozás nem pótolja a gyógyszeres kezelést.

Ideggyógyászati Szemle

Transcranialis dopplerrel mért agyi vérátáramlásisebesség-változások subarachnoidealis vérzést követő vasospazmus időszakában

VÖRÖS Erika, DÓCZI Tamás, BODOSI Mihály, BARZÓ Pál, BORDA Lóránt, KISS Mariann

A szerzők 22 aneurysma eredetű, lágyagyhártya alatti vérzés miatt az akut szakban felvett betegről számolnak be, akiknél a folyamatos áramlásisebesség-mérés adatait összevethették a klinikai állapottal és a CT-leletekkel. Azt találták, hogy a subarachnoidealis vérzést követő második napon már a betegek harmadában a későbbi spasmus kialakulására utaló, 90 cm/sec-nál nagyobb áramlási sebesség észlelhető, elsősorban azon az értörzsön, amelyen az aneurysma ül. A spasmus teljes megszűnése 3-4 hét múltán várható. A spasmust előjelző sebességnövekedés rendszerint 2 nappal (1-6 nap) a releváns klinikai tünetek megjelenése előtt már regisztrálható. Megállapították, hogy későbbi betegséglefolyás során csak akkor jelentkezett spasmus, ha a CT-vizsgálat jelentős vérmennyiséget talált a bazális ciszternákban vagy subarachnoidealisan. Mindezek alapján úgy vélik, hogy a transcranialis Doppler-szonográfia a lágyagyhártya alatti vérzésben szenvedők diagnosztikájából és ellenőrzéséből nem hagyható el.

Ideggyógyászati Szemle

Intraspinalis lipomák és műtéteik

TÓTH Katalin, PARAVICZ Ervin, TORMA Albert

A szerzők 18 csecsemő-, illetve gyermekkori lipomát kezeltek. Legtöbbjük nem csecsemőkorban, hanem csak évekkel később került megoldásra. Az esetek többségében a tünetek az évek során progrediálnak, amit a műtét képes volt megállítani, ezért minél korábbi műtétet javasolnak. Az MR-vizsgálatot a műtéthez nélkülözhetetlennek ítélik.

Ideggyógyászati Szemle

Kísérletes és klinikai módszerek az agyi vértérfogat meghatározására

BERECZKI Dániel, LING Wei, TADAHIRO Otsuka, VIRGIS Acuff, KURT Gruber, CLIFFORD Patlak, JOSEPH Fenstermacher

A szerzők áttekintést adnak a regionális agyi vértérfogat mérésére alkalmazott módszerekről; összefoglalják az állatkísérletes és a klinikumban alkalmazott vizsgálati lehetőségeket, hangsúlyozva a vizsgálatok jelentőségét és módszertani problémáit. Részletesen ismertetnek egy új, kettős izotópjelöléses eljárást, mellyel meghatározható 10–30 mg-os szövetminták vértartalma. A vizsgálat vörösvértestek in vivo 55Fe-sal történő jelölésével kezdődik. Az így jelölt ,donor” vörösvértesteket 1251-dal jelzett szérum albuminnal keverve adják a kísérleti állatoknak, a vörösvértest és a plazma szöveti megoszlási terét 3 perc keringési idő után mérik. A regionális mikrovascularis vértartalom 7-30 ul/g között változik, legalacsonyabb a fehérállományban. A szöveti (microvascularis) hematokrit a nagyerekben mért hematokritnál 25–30%-kal alacsonyabb.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Alvással a felejtés ellen? Az alvás szerepe az asszociációs memóriafolyamatokban

ZÁMBÓ Ágnes, PROKECZ Lídia, CSÁBI Eszter

Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különböző emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória műkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória működésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fő vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nő], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követően (rövid távú tesztelés) és 24 órával később (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különböző érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékű felejtést mutatott 24 órával később, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminőség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás időzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Lege Artis Medicinae

Tiazid vagy tiazidszerű diuretikumot adjunk-e a magas vérnyomásban szenvedő emberek kezelésekor? A magyarországi helyzet sajátosságai

VÁLYI Péter

A diuretikumok az 1960-as években történt széles körű elterjedésük óta is alapvető an­ti­hipertenzív gyógyszerek maradtak. A ma­gas vérnyomás kezelését tárgyaló 2018. évi ESC/ESH irányelv nem tesz különbséget a tiazid és a tiazidszerű vizelethajtók között a magas vérnyomás kezelésében, elismerve, hogy szemtől szembe nem hasonlították össze ezeket a gyógy­szer­cso­por­tokat vélet­len­szerű betegbeválasztásos vizsgálatokban, valamint, hogy a hydrochlorothiazid az egyik leggyakoribb összetevője a forgalomban lévő, engedélyezett fix anti­hipertenzív gyógyszer-kombinációknak. A 2018. évi ma­gyar irányelv az indapamidot tartja a leghatékonyabb diuretikumnak a hypertoniában szenvedő betegek terápiájában. Köz­le­mé­nyünk célja, hogy áttekintsük a tiazid vagy tiazidszerű vizelethajtóknak, elsősorban a ma Magyarországon elérhető hydro­chlo­rothia­zidnak és indapamidnak, vala­mint kombinációs készítményeik kor­szerű alkalmazását a magasvérnyomás-be­tegségben szenvedő beteg kezelésében.

Ideggyógyászati Szemle

[A transforaminalis epiduralis szteroidbefecskendezés hatékonyságának értékelése távoli lateralis ágyéki sérv esetén]

EVRAN Sevket, KATAR Salim

[Az összes ágyéksérv körülbelül 0,7–12%-a távoli lateralis ágyéksérv (FLDH). Az FLDH a gyakoribb centrális és paramedialis ágyéksérvekhez képest súlyosabb és tartósabb radicularis fájdalmat okoz az ideggyök és a dorsalis gyöki ganglion közvetlen összenyomódása miatt. Azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak a konzervatív kezelésre, így például a gyógyszeres kezelésre vagy a fizikoterápiára, és akiknél még nem alakultak ki neurológiai hiánytünetek, az ideggyök sérülése és a synovialis ízületek károsodása miatti gerincinstabilitás kockázata miatt nehéz dönteni a műtét szükségességéről. Vizsgálatunkban a transforaminalis epiduralis szteroidinjekció (TFESI) hatását kívántuk értékelni mind a fájdalomkontroll, mind a funkcionális kapacitás javulására FLDH-ban szenvedő betegeknél. Összesen 37 olyan, konzervatív kezelésre nem reagáló, neurológiai hiánytünetmentes beteget vontunk be a vizsgálatba, akinek radicularis fájdalmát az ágyéki MR-felvételen látható távoli lateralis ágyéksérv okozta. A betegeknél praeganglionos irányból TFESI alkal­mazására került sor. A betegek kezelés előtt felvett vizuális analóg skála (VAS) és Oswestry Disability Index (ODI) pontszámait a beavatkozás utáni 3. hét, továbbá 3. és 6. hónap VAS- és ODI-pontszámaival hasonlítottuk össze. Az átlagos kezdeti VAS-pontszám 8,63 ± 0,55 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap VAS-pontszámainak átlagos értéke 3,84 ± 1,66; 5,09 ± 0,85; 4,56 ± 1,66 volt. A VAS-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Az átlagos kezdeti ODI-pontszám 52,38 ± 6,84 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap ODI-pontszámainak átlagos értéke 18,56 ± 4,95; 37,41 ± 14,1; 34,88 ± 14,33 volt. Az ODI-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Ez a tanulmány kimutatta, hogy a TFESI hatékonyan javítja a funkcionális kapacitást és a fájdalom­kontrollt olyan betegek esetén, akik távoli lateralis ágyéksérv miatti radicularis tüneteit nem lehet műtéti úton ke­zelni. ]

Ideggyógyászati Szemle

Covid-19-asszociált Guillain–Barré-szindróma első hazai esete

AL-MUHANNA Nadim, BÉRES-MOLNÁR Katalin Anna, JARECSNY Tamás, FOLYOVICH András

A Guillain–Barré-szindróma (GBS) sporadikus, viszonylag ritka betegség. Legsúlyosabb formájában légzési elégtelenséghez és halálhoz vezethet. Jelenleg még nem ismert a Covid-19-betegek GBS-megbetegedési kockázata, pedig a SARS-CoV-2-fertőzés elhúzódó pulmonalis károsító hatása a GBS okozta potenciális légzészavarhoz társulva nagy gyakorlati jelentőséggel bírhat. Az irodalom nem egységes a tekintetben, hogy a GBS a SARS-CoV-2 vírus direkt vagy indirekt következménye-e. A szerzők betegük kórtörténetét ismertetik, akit hazánk első Covid-19- fertőzésen átesett GBS-betegének tartanak. Az irodalomban közölt esetekhez hasonlóan az időbeli egybeesés miatt itt feltételezhető a Covid-fertőzés trigger szerepe. Eddig egyetlen betegben sem sikerült PCR-vizsgálattal liquorból kimutatni a SARS-CoV-2 vírust, így ebben a betegben sem.

Ideggyógyászati Szemle

A Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság konszenzusajánlása a felnőttkori spinalis izomatrophia (SMA) kezeléséhez

MOLNÁR Mária Judit, KÁLMÁN Bernadette, KLIVÉNYI Péter, BOCZÁN Judit, SZÉLL Márta, KARCAGI Veronika, ZÁDORI Dénes

Célkitűzés – A spinalis izomatrophia (SMA) az alsó motoneuronok pusztulásával járó progresszív, auto­szomális recesszív betegség. Az elmúlt években fordulat következett be az SMA oki kezelésében, két SMN2 splicing módosító és egy génterápiás gyógyszer vált elérhetővé. Kérdésfelvetés – Az új gyógyszerek az SMA gyermekkori lefolyását érdemben módosítják, és egyes gyógyszerek felnőttkori hatásáról is egyre több adat érhető el. Nem áll azonban rendelkezésre olyan szakirodalom, ami a legújabb eredmények alapján segítséget nyújtana a felnőtt SMA-betegek kezeléséhez szükséges döntések meghozatalában. A Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság vezetősége áttekintette az SMA palliatív kezelésének irányelveit, a randomizált, kontrollált gyógyszervizsgálatokat, a felnőtt SMA-betegek retrospektív és prospektív gyógyszeres vizsgálatainak eredményeit. A vizsgálat alanyai – A konszenzusajánlás megalkotása szempontjából azokat a közleményeket értékeltük, amelyek a felnőttkort elérő, főként SMA II- és III-csoportba tartozó betegek gyógyszeres kezelésének eredményeiről szolgáltatnak adatokat. A konszenzusajánlást a felnőtt SMA-betegek kezeléséről kilenc pontban fogalmaztuk meg, ami kitér a gyógyszeres kezelés technikai, szakmai feltételeire, biztonságossági szempontjaira, a betegek kiválasztására, és hosszú távú monitorizálására. Ajánlásunk a legújabb információkra alapozva segíti a felnőtt SMA-betegek palliatív ellátását és gyógyszeres kezelését, a személyre szabott kezelés során figyelembe veendő hatékonysági és biztonságossági szempontokat nyújt. Rávilágít a későbbiekben megválaszo­lan­dó, egyelőre nyitott kérdésekre is. Az ajánlás mindennapi gyakorlatban való használata a kezelés optimalizációját eredményezheti.

1.

Lege Artis Medicinae

Októberi Szám Melléklete
OKT 15.

2.

Lege Artis Medicinae

Novemberi Szám Melléklete
OKT 15.

3.

Lege Artis Medicinae

Március Szám Melléklete
OKT 15.

4.

Lege Artis Medicinae

Júniusi Szám Melléklete
OKT 15.

5.

Lege Artis Medicinae

Júliusi Szám Melléklete
OKT 15.