Ideggyógyászati Szemle

Az antithromboticus kezelés jelenlegi gyakorlata ischaemiás stroke-ban: magyar neurológusok körében végzett felmérés eredményei (angol nyelven)

SZTRIHA K. László1, VÉCSEI László1

2008. MÁJUS 30.

Ideggyógyászati Szemle - 2008;61(05-06)

Eredeti közlemény

Célkitűzések - Nagy multicentrikus vizsgálatokban elemezték a különböző antithromboticus kezelési módok hatékonyságát ischaemiás stroke-ban. Bizonyos klinikai helyzetekben azonban a vizsgálatok eredményeinek alkalmazhatósága nem egyértelmű. Tanulmányunkban elemeztük a neurológusok által alkalmazott antithromboticus kezelés különféle szempontjait. Módszerek - Széles körű felmérést végeztünk strokekezelésben jártas magyar neurológusok körében. A résztvevők kérdőívet töltöttek ki, amelyben az akut ischaemiás stroke-ban és a másodlagos prevenció során alkalmazott thrombocytaaggregáció-gátló és antikoaguláns kezelésre vonatkozó kérdések szerepeltek. Eredmények - A válaszadási arány 65%-os volt. A legtöbb (69%) klinikus akut stroke esetén mindig megvárja a képalkotó vizsgálat eredményét, mielőtt antithromboticus kezelést indítana. Az első ischaemiás eseményt követően a leggyakrabban adott thrombocytaaggregáció-gátló szer az acetilszalicilsav (100 mg/nap). Az első ischaemiás esemény után az acetilszalicilsav helyett egyéb hatóanyag felírásának gyakori okai közé tartozik a nagy kockázat és az acetilszalicilsav-allergia vagy -intolerancia. Az in vitro aggregometriás vizsgálatok eredményei gyakran befolyásolják a gyógyszerválasztást. Ha adott thrombocytaaggregáció- gátló kezelés mellett ismételt ischaemiás esemény következik be, a legtöbb válaszadó módosítja a gyógyszerelést. Néhány kolléga említést tett olyan nem kardiológiai indikációkról is, amelyekben alvadásgátlást vagy acetilszalicilsav és clopidogrel kombinációs kezelést alkalmaz. Következtetések - Ez a felmérés információt nyújt az általános neurológiai gyakorlatban alkalmazott antithromboticus kezelésről, beleértve az olyan mindennapi helyzeteket is, amelyekre vonatkozóan a szakmai irányelvek nem nyújtanak segítséget.

AFFILIÁCIÓK

  1. Department of Neurology, Albert Szent-Györgyi Clinical Center, University of Szeged, Szeged

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Intracerebralis steal jelenség acetazolamidterhelés alatt

VASTAGH Ildikó, POZSÁR Melinda, FOLYOVICH András, DEBRECZENI Róbert, PÁLVÖLGYI László, BERECZKI Dániel, SZIRMAI Imre

Az arteria carotis interna súlyos fokú szűkülete vagy elzáródása tünetmentesen is kialakulhat. Ezt a Willis-kör kollaterális rendszere és/vagy az agyi vérkeringés szabályozómechanizmusai teszik lehetővé. Az agyi arteriolák tágulékonysága a vasomotor-reaktivitással jellemezhető. Három beteget mutatunk be, akik esetében mindkét oldalon az arteria carotis interna különböző mértékű súlyos szűkülete, vagy az egyik oldalon szűkület, az ellenkező oldalon elzáródás alakult ki. A véráramlás sebességét transcranialis Dopplerrel mértük 20 percen át mindkét arteria cerebri mediában nyugalomban, és 1 g acetazolamid adása után. Az artériás vérnyomást tonometriás módszerrel, a kilégzett levegő szén-dioxid-tartalmát kapnométerrel határoztuk meg. Nyugalmi állapotban mindhárom esetben (két esetben angiográfiával igazoltan) az arteria communicans anterior, az arteria communicans posterior és az arteria ophthalmica biztosított kollaterális keringést a súlyosabban érintett arteria carotis interna oldala felé. Acetazolamid adását követően ezen az oldalon mindhárom beteg esetében csökkent a véráramlási sebesség az arteria cerebri mediában, míg az ellenoldalon növekedett. Feltételezzük, hogy a súlyosabban érintett arteria carotis interna oldalán már kimerült a vasomotor-reaktivitás, az arteriolák nem voltak képesek további dilatációra, és a nyitott kollaterálisokon a megtartott rezervkapacitású oldal felé rendeződhetett át a véráramlás. A súlyosabban érintett arteria carotis interna oldalán az arteria cerebri mediában mért véráramlási sebesség csökkenése ezt az intracerebralis stealt jelezhette.

Ideggyógyászati Szemle

Dr. Csanda Endre professzor 85 éves

VÁRADY Géza, VÉCSEI László, KOMOLY Sámuel

Csanda Endre 1923. március 14-én, Nagyváradon született, ahol édesapja köztiszteletben álló gyógyszerész volt. Budapesten végezte orvosi tanulmányait, s 1947-ben kapta meg a diplomáját. Tehetségét, szorgalmát, célirányos törekvéseit már medikusként kifejezésre juttatta az anatómiai és a neurológiai tanszéken Szentágothai, illetve Benedek és Angyal professzorok mellett. A II. világháború után - az ostromot a neurológiai klinikán vészelte át - Horányi Béla professzor, a klinika megbízott vezetője rábízta a neuropatológiai laboratórium helyreállítását, majd vezetését.

Ideggyógyászati Szemle

(Poszt)modern és pszichiátria

PETHŐ Bertalan

Írásom, az előadás számára megadott témának megfelelően, négy részre tagolódik: 1. Rövid vázlat a Modernről; 2. Vázlat a Posztmodernről; 3. A pszichiátria Modernje és Posztmodernje történetének felvázolása; 4. Poszt-posztmodern pszichiátria, vagyis napjaink pszichiátriájának helyzete. Előrebocsátom, hogy az első három témával korábban több könyvemben és számos rövidebb írásomban foglalkoztam.

Ideggyógyászati Szemle

A funkcionális izomingerlés hajtotta kerékpározó mozgás tökéletesítése az izmok megfelelő szinkronizálása által

PILISSY Tamás, KLAUBER András, FAZEKAS Gábor, LACZKÓ József, JOHANN Szécsi

Célunk a gerincvelősérültek alsó végtagi mozgását megvalósító optimális ingerlési mintázat meghatározása. A jelen közleményben az egészségesek normális körülmények közötti kerékpározásának, illetve gerincvelősérültek funkcionális elektromos ingerlés által létrehozott kerékpározó mozgásának vizsgálatáról számolunk be. A gerincvelősérültek összehangolt lábizom-aktivitásához szükséges ingerlőmintázatot 42 egészséges fiatal kerékpározó mozgásának méréséből és elemzéséből nyert megfigyelések segítségével tökéletesítettük. Ultrahangalapú mozgáselemző rendszerrel egyidejűleg rögzítettük a kinematikai jellemzőket (ízületi hajlásszögeket) és izomaktivitásokat (EMG-t). A kereskedelmi forgalomban is kapható stimulátor kerékpározó programját új - a mért egészséges kerékpározó mozgás alapján fejlesztett - változatra cseréltük. Bemutatjuk, hogy az új ingerlőmintázatunk nagy teljesítménybeli javulást eredményezett gerincvelősérült betegeink esetében.

Ideggyógyászati Szemle

A natalizumab alkalmazása sclerosis multiplexben

RAJDA Cecília, BENCSIK Krisztina

Anatalizumab szelektív adhéziós molekula (SAM) inhibitor, humanizált, α-4 integrinhez kötődő monoklonális antitest. α-4-integrin-antagonista, amely csökkenti annak immunogenitását és növeli a molekula fél életidejét.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A pitvarfibrilláló betegek antikoaguláns kezelésének jelentősége a stroke megelőzésében – a nemzetközi adatok és az újabb terápiás lehetőségek áttekintése

MIROLOVICS Ágnes, PAPP Csaba, ZSUGA Judit, BERECZKI Dániel

Az ischaemiás stroke leggyakoribb cardiogen oka a pitvarfibrilláció, mely ötszörösére emeli a stroke kialakulásának kockázatát és kétszeresére emeli a halálozási arányt. A pitvarfibrilláció előfordulása nemzetközi adatok alapján körülbelül 2%, azonban az életkor előrehaladásával gyakorisága nő. A nonvalvularis pitvarfibrilláció okozta stroke prevenciójában, az orális antikoagulálás szükségességének eldöntésében nagy szerepe van a stroke-rizikó becslésének. Ebben segít a CHADS2-, illetve a prediktívebb CHA2DS2-VASc-pontozórendszer. A már antikoagulált betegek vérzésveszélyének becslésére pedig a HAS-BLED-pontozóskála alkalmazható. Az orális antikoagulálás évtizedekig a K-vitamin-antagonisták alkalmazását jelentette. Nemzetközi adatok alapján látható, hogy jóval kevesebb beteg részesül antikoagulálásban, mint az elvárható lenne, továbbá az antikoagulált betegek jelentős részénél a nemzetközi normalizált ráta nincs a terápiás tartományban (cél-INR: 2–3). A K-vitamin-antagonistáknak, noha bizonyítottan hatékony antikoagulánsok, több hátránya ismert, például: gyógyszer-étel interakció, rendszeres INR-monitorozás szükségessége, fokozott vérzésveszély, ezért új támadáspontú készítmények kerültek kifejlesztésre. Ezek az új típusú orális antikoagulánsok (NOAC) két nagy alcsoportra oszthatók: a direkt trombininhibitorok (dabigatran etexilat), illetve a Xa-faktor-inhibitorok (rivaroxaban, apixaban, edoxaban) csoportjára. Előnyük, hogy fix dózisban adhatók, ritkábbak az interakcióik egyéb gyógyszerekkel, élelmiszerekkel, nem szükséges rendszeres vérvétel a terápia megfelelőségének monitorozására. Emellett több vizsgálat is alátámasztja, hogy hatékonyabbak lehetnek az ischaemiás stroke prevenciójában, mint a K-vitamin-antagonisták, és hasonló arányú vagy kevesebb vérzéses szövődményt okoznak.

Ideggyógyászati Szemle

[A transcranialis Doppler-ultrahang alkalmazása ischaemiás stroke-ban]

FINNSDÓTTIR Herdis, SZEGEDI István, OLÁH László, CSIBA László

[Háttér: A közlemény összefoglalja a transcranialis Doppler alkalmazási lehetőségeit ischaemiás stroke-ban. Eredmények: Egy gyorsan elvégezhető neurovascularis ultrahangvizsgálati protokollt fejlesztettek ki az elzáródás vagy stenosis kimutatására. A technika megbízhatóbban diagnosztizál carotisterületi, mint vertebrobasilaris stroke-ban. A pulzalitási index követésével diagnosztizálni lehet a megnövekedett intracranialis nyomást. A TIBI-skálát a residualis áramlás osztályozására fejlesztették ki. Igazolták, hogy a TCD megbízhatóan jelzi a teljes vagy részleges rekanalizációt. A rekanalizációt illetően a TCD érzékeny­sége 92%, fajlagossága 88%, pozitív prediktív értéke 96%, negatív prediktív értéke 78%, míg az általános pontosság 91%. A sonothrombolysis ígéretes alkalmazásnak tűnt, de a randomizált vizsgálatok eredményei alapján nem javítja a klinikai kimenetelt. Csupán a TCD képes microembolusjelek detektálására, me­lyek fokozott stroke-kockázattal járnak. Microembo­lu­sokat lehet detektálni carotis-endarterectomia során, de szimptomatikus és aszimptomatikus carotisstenosisok ese­tén is. Antithromboticus terápiával csökkent­hető a micro­em­bolusok száma. Az intravénás kontraszt­befecskendezéses TCD-vizsgálat, Valsalva-manőverrel kiegészítve, alkalmas a jobb-bal sönt diagnosztizálására.]

Ideggyógyászati Szemle

[Hogyan befolyásolja a thrombocyta­aggregáció-gátlók és az antikoagulánsok használata a mechanikus thrombectomia sikerességét akut ischaemiás stroke esetén?]

ÇABALAR Murat , ŞENGEZE Nihat , EREN Alper , İNANÇ Yusuf , GİRAY Semih

[A tanulmány célja annak megállapítása volt, hogy hogyan befolyásolja az akut ischaemiás stroke bekövetkezte előtt alkalmazott thrombocytaaggregáció-gátló és antikoaguláns terápia a mechanikus thrombec­tomia sikerességét. A Gaziantep Egyetem Stroke Központjában 2018 januárja és 2019 februárja között akut ischaemiás stroke miatt mechanikus thrombectomiával kezelt 174 be­teg adatait elemeztük retrospektív módon. Értékeltük a betegek demográfiai sajátosságait, a stroke bekövetkezte előtt alkalmazott thrombocytaaggregáció-gátló és antikoaguláns terápiájukat és a mechanikus thrombec­tomia sikerességét jelző, azaz a reperfúzió mérése érdekében rögzített módosított TICI- (Thrombolysis-In-Cerebral-Infarction) pontszámukat. Az eredményeket p < 0,05-os statisztikai szignifikanciaszinttel elemeztük. A mechanikus thrombectomián áteső 174 beteg átlagos életkora 63,3 ± 13,5 volt. 23/174 (13,2%) beteg részesült a stroke-ot megelőzően anti- koa­guláns terápiában (warfarin/OAC vagy új generációs orális antikoaguláns/NOAC) és 28/174 (16,1%) részesült thrombocytaaggregáció-gátló kezelésben. Szignifikánsan (p = 0,001) magasabb volt azoknak az akut ischaemiás stroke-ot megelőzően antikoaguláns terápiában részesült betegeknek a száma, akik kórtörténetében pitvarfibrilláció szerepelt. Azok a betegek, akik kórtörténetében az akut ischaemiás stroke-ot megelőzően hypertonia (HT), diabetes mellitus (DM) vagy koszorúér-betegség (CAD) szerepelt, nagyobb arányban részesültek thrombocytaaggregáció-gátló kezelésben (p = 0,003; p = 0,037; p = 0,005). A sikeres rekanalizáció (mTICI ≥ 2b) aránya nagyobb volt abban a mechanikus thrombectomiában részesült beteg­csoportban, amelynek tagjai az akut ischaemiás stroke-ot megelőzően antikoaguláns terápiát kaptak (p = 0,025). Vizsgálatunk eredménye azt mutatja, hogy a mechanikus thrombectomia előtti thrombocyta­aggregáció-gátló és antikoaguláns terápia indirekt pozitív hatással lehet a mechanikus thrombectomia sikerességére.]

Ideggyógyászati Szemle

[Stroke-skálák képessége nagyérelzáródás detektálására akut ischaemiás stroke-ban – pilot vizsgálat ]

TÁRKÁNYI Gábor, KARÁDI Nozomi Zsófia, CSÉCSEI Péter, BOSNYÁK Edit, FEHÉR Gergely, MOLNÁR Tihamér, SZAPÁRY László

[Az elmúlt évek változásai a stroke-ellátásban szükségessé teszik pontos és könnyen használható módszerek kifejlesztését nagyérelzáródás (NÉO) detektá­lására akut ischaemiás stroke-ban (AIS). Kutatásunk célja számos stroke-skála NÉO detektálására való alkal­mas­sá­gának vizsgálata AIS-betegek esetében. Egy hazai stroke-regiszteren alapuló kereszt­metszeti vizsgálatot végeztünk, melybe olyan bete­ge­ket vontunk be, akik első AIS-jukat szenvedték el, és 4,5 órán belül felvételre kerültek egy komprehenzív stroke-centrumba. Összesen 14 stroke-skála diagnosztikus képességét vizsgáltuk receiver operating characteristic (ROC) analízis segítségével. A ROC-görbe alatti terület az NIHSS, modified NIHSS, shortened NIHSS-EMS, sNIHSS-8, sNIHSS-5 és Rapid Arterial Occlusion Evaluation (RACE) skálák esetében volt a legmagasabb (>0,800 mindegyik esetben). Összesen hat skála esetében találtunk olyan küszöbértéket, amellyel legalább 80%-os szenzitivitás (SN) és 50%-os specificitás (SP) volt elérhető. Olyan küszöb­értéket, amely legalább 70%-os SN-t és 75%-os SP-t biztosított, öt skála esetében találtunk. Több stroke-skála is alkalmas lehet NÉO detektálására AIS-ban. Az NIHSS és a modified NIHSS elsősorban kórházi felhasználásra alkalmas. Mivel azonban a sNIHSS-EMS, sNIHSS-8, sNIHSS-5, RACE és 3 Item Stroke Scale (3I-SS) skálák rövidebbek és egyszerűbb a felvételük, alkalmazásuk akár prehospitális körülmények között is kivitelezhető lehet. További vizsgálatok szükségesek ezen skálák prospektív (prehospitális) validálásának céljából. ]

Lege Artis Medicinae

A pitvarfibrilláció kezelésének mindennapi gyakorlata

KISS István, BENCZÚR Béla

A pitvarfibrilláció mint a leggyakoribb ritmuszavar gyakorlati jelentőségét az adja, hogy ötszörösére növeli a stroke/szisztémás embolisatio esélyét, ezáltal jelentősen hozzájárul a cardiovascularis morbiditás/mortalitás növekedéséhez. Pitvarfibrillációban a legfontosabb teendő a stroke kivédése, mely a hosszú távú orális alvadásgátló-kezelés segítségével igen hatékonyan elérhető. Egészen a közelmúltig csak a K-vitamin-antagonisták (VKA) álltak rendelkezésre, és használatukat számos tényező korlátozta, például a vérzésveszély, a szűk terápiás tartomány, az egyéb gyógyszerekkel, ételekkel fennálló interakció és a havi rendszeres INR-kontroll szükségessége. Az új orális alvadásgátlók megjelenésével a VKA-k számos nehézsége kiküszöbölhe­- tő, ráadásul legalább olyan hatékonyak, ugyanakkor biztonságosabbak, mint a ha-gyományos kezelés. Ezek az előnyök a betegek jobb együttműködését is elősegítik, mely a hatékonyabb stroke-prevenció egyik legfontosabb eleme. A NOAC-ok a való életben és a speciális betegcsoportokban (például idősek, 2-es típusú diabetesesek, vesebetegek) is nagyobb biztonsággal alkalmazhatóak a VKA-kezeléshez képest, így hozzájárulnak a hatékony cardiovascularis kockázatcsökkentéshez.