Ideggyógyászati Szemle

Adatok az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikájához és differencial diagnosztikájához

GÁTAI György1

1963. NOVEMBER 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1963;16(11)

1. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok mind localisatiójukat, mind fajlagosságukat tekintve különböznek az átlagtól, a fiatalabbkorúaktól. A különbség annyira kifejezett, hogy az idős kor alapján a folyamat elhelyezkedésére és milyenségére vonatkozó diagnosztikus következtetéseket vonhatunk le. 2. A többgócú (multiplex) daganatok idősebb korban jóval gyakoribbak. Ezt a tényt az időskori többgócú tünetegyüttes diagnosisa alkalmával számításba kell vennünk. 3. A soliter intracranialis térszűkítő folyamatok idősebb betegekben elsősorban supratentorialisan várhatók. Ezek, amennyiben extraparenchymalisak, zömmel nem valódi daganatok, benignusak és műtéttel eredményesen gyógyíthatók; ha intra parenchymalisak, túlnyomórészben mélyen fekvő, malignus, sebészileg nem befolyásolható daganatok. Utóbbiak alól kivételt képeznek a spontán intra cerebralis haematomák. 4. Az axialis térszűkítő folyamatok, különösen az agytörzsben és a kisagyban, igen ritkák idősebb korban. Ilyen localisatióra utaló tünetek mögött feltehetően nem egyes daganat áll. 5. Az átlagosnál lényegesen ritkábbak az infratentorialis térszűkítő folyamatok, első sorban az elsődleges (nem metastaticus) kisagytumorok. Az infratentorialis daganatok többsége pontocerebellaris, benignus. 6. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok fajlagosság szempontjából polarisálódnak: a malignus, incurabilis daganatok mellett gyakoribbá válnak a műtétet igénylő vascularis eredetű térszűkítő folyamatok, egyidejűleg megritkulnak a fiatalabbkorú esetek zömét kitevő ,,benignusabb" tumorok. 7. A tünetileg 60 év felett kezdődő agydaganatok túlnyomó része (4/5-e) malignus. Az involutiós kor rosszindulatú agydaganat fejlődésére hajlamosít; az idős korban észlelt benignus tumorok általában nem az involutiókor, hanem azt megelőzően indulnak fejlődésnek.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Guillain-Barré syndrómát okozó epehólyagcarcinoma

SZŐKE Tamás, HAFFNER Zsolt, KOMÁR József

Szerzők olyan epehólyagcarcinoma esetet ismertetnek, amelynek első klinikai tünete Guillain-Barré syndroma volt, s az alapbetegség csak a boncolásnál tisztázódott. Adalékot szolgáltatnak a metastasisok polyneuropathiát okozó hatásához. Állást foglalnak a carcinomás polyneuropathia pathomechanizmusának polyaetiológiás felfogása mellett. Epehólyagcarcinoma okozta Guillain-Barré syndromát az irodalomban nem találtak, minthogy Dodgson és Hoffmann egy oesophagus carcinoma esetén kívül csak bronchus carcinoma okozta polyneuropathiát közöltek.

Ideggyógyászati Szemle

Idült schizophrenek esetében végzett Frenolon-Melipramin kombinált kezelés tapasztalatai

ADORJÁNI Csaba, GÁLFI Béla, SCHENKER László

Megállapíthatjuk, hogy a Frenolon + Melipramin kombinációval végzett kísérleteink mind a kóros tünetek kedvező befolyásolása, mind pedig a melléktünetek jelentéktelen volta miatt kedvező eredményt adtak. Bár az esetek kis száma miatt messzemenő következtetést nem vonhatunk le, föltétlenül indokoltnak tartjuk a további vizsgálatok végzését megfelelő javallatok alapján.

Ideggyógyászati Szemle

Az alkoholisták psychotherapiájának néhány vonatkozása

NAGY A. Tibor, KLEININGER Ottó

Szerzők a hazai alkoholizmus elleni küzdelemben bekövetkezett újabb szakasz törekvéseinek előmozdításához egy évtized során nyert tapasztalatokkal kívánnak hozzájárulni. Beteganyaguk csoportosítása során elsődleges feladatként jelölik meg a betegségtudat kialakítását, mely egyben a psyhotherapia irányát is meghatározza. A társadalmi szervek hatékonyabb munkájában látják – a megfelelő előkészítésen keresztül – az orvosi beavatkozás tartalmi előfeltételeit, látszateredmények elkönyvelésének elkerülhetőségét s nem utolsó sorban a rexlapsustgátló tényezők kiküszöbölhetőségét. Érintik az alkoholizmus és psychopathia közötti kapcsolat kérdését, az iszákosság okai között - főként falusi viszonylatban – szerepet tulajdonítanak a kielégítést nem nyert igények hátterében rejtőző mozgatóerőinek. A valódi önkéntességet jelentő betegségbelátás felébresztésén túlmenően - a közösségi érzés magasabb szintre fejlesztése érdekében - optimálisabb kulturális lehetőségek megteremtését ugyancsak alapvető feladatnak tekintik. A kényszerelvonásra kötelezetteknél – a csupán gyógyszeres kezelési forma helyett - célravezetőbbnek látnák megfelelő munkatáborok létesítését, orvosi felügyelet mellett. Az alkoholizmus felszámolására irányuló intézkedések az orvosi és társadalmi tevékenység szétválaszthatatlan egységének még szorosabbá tétele révén biztosíthatnak csak megfelelő eredményességet.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentő szerek kockázatáról. Fókuszban az aceclofenac

FARSANG Csaba

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) az orvoslásban a leggyakrabban alkalmazott szerek közé tartoznak. Ennek ellenére számos tanulmányban hangsúlyozták, hogy az NSAID-ok károsíthatják nemcsak a gastrointestinalis (GI), hanem a cardiovascularis (CV) rendszert is, növelhetik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, myocardiuminfarktus) és a stroke gyakoriságát, emellett vesekárosodást is okozhatnak. A National Institute for Health and Care Excellence (NICE) nem talált bizonyítékot arra, hogy az NSAID-ok alkalmazása fokozná a Covid-19 kockázatát, vagy rontana a Covid-19-ben szenvedő betegek állapotán. Az egyes hatóanyagok nemkívánatos hatásainak gyakorisága és súlyossága azonban jelentős eltéréseket mutat. Sokáig úgy tűnt, hogy az NSAID-ok fokozódó GI kockázata arányban van a COX-1/COX-2 szelektivitással, a cardiovascularis kockázat pedig a COX-2/COX-1 szelektivitással, az újabb adatok azonban ezt nem támasztják alá egyértelműen. A rendelkezésre álló irodalom alapján, a gast­ro­intestinalis és a cardiovascularis nem­kí­vá­natos eseményeket tekintve, az ace­clofenac mellékhatásprofilja az NSAID-ok között a legkedvezőbbnek tűnik.

Lege Artis Medicinae

Második játszma 37. lépés és negyedik játszma 78. lépés

VOKÓ Zoltán

Mi köze a gónak a klinikai döntéshozatalhoz? A klinikai orvoslás egyik legjelentősebb intellektuális kihívása a bizonytalanságban történő döntéshozatal. A hagyományos orvosi döntéshozatal intuitív és heurisztikus mivoltának pszichológiai csapdáin kívül az információhiány, az erőforrások szűkössége, az adott orvos-beteg kapcsolat jellemzői egyaránt hozzájárulnak annak bizonytalanságához. A formális, matematikai számításokon alapuló döntéselemzés, amelyet széles körben használnak a klinikai irányelvek fejlesztésében, illetve az egészségügyi technológiák értékelésében, elvben jó lehetőségeket kínál az intuitív dön­téshozatal hibáinak elkerülésére, ugyan­akkor az egyéni döntési helyzetekben többnyire nehezen alkalmazható,és az orvosok többségétől idegen. Ennek a módszernek is vannak korlátai, különösen az egyéni döntéshozatalban, beleértve a számításokhoz felhasznált input adatok esetleges hiányát, illetve jelentős bizonytalanságát, valamint a matematikai modellek korlátait abban, hogy egy komplex rendszer folyamatait és a folyamatok egyéni variabilitását megfelelően tudják reprezentálni. A klinikai döntéstámogató rendszerek mindezek ellenére hasznos segítséget jelenthetnek az egyéni orvosi döntéshozatalban, ha megfelelően integráltak az egészségügyi információs rendszerekbe, és nem szüntetik meg az orvosok döntési autonómiáját. A klasszikus döntéstámogató rendszerek tu­dásalapúak, szabályrendszerekre, problé­ma­­specifikus algoritmusokra épülnek. Szá­mos területen alkalmazzák az orvosi adminisztrációtól a képfeldolgozásig. A nap­jainkban zajló informatikai forradalom eredményeképpen olyan mesterséges intelligenciaként emlegetett gépi tanulási módszerek jönnek létre, amelyek már ténylegesen képesek tanulni. A mesterséges intelligencia ezen új generációja nem konkrét szabályrendszerekre épül, hanem hatalmas adatbázisokon magukat tanító neurális hálózatokra és általános tanulási algoritmusokra. Ezek a mesterséges intelligenciák egyes területeken, mint például a sakk, a gó, vagy a va­dászrepülőgép vezetése, már jobb teljesítményre képesek, mint az em­berek. Fej­lesztésük bővelkedik kihívásokban, veszélyekben, ugyanakkor olyan technológiai át­törést jelentenek, ami megállíthatatlan és át­alakítja világunkat. Alkal­mazásuk és fej­lesztésük az egészségügyben is megkezdődött. A szakmának részt kell vennie ezek­ben a fejlesztésekben és megfelelő irányba kell, hogy terelje azokat. Lee Sedol 18-szoros gónagymester visszavonult há­rom évvel AlphaGo mesterséges intelligenciától elszenvedett veresége után, mert „Hiá­ba lettem világelső, van egy entitás, amit nem lehet legyőzni”. Ne­künk szerencsére nem versengenünk vagy győznünk kell, hanem el kell érnünk, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos és megbízható legyen és az emberekkel együtt­mű­ködve ez az entitás eredményesebbé és hatékonyabbá tegye az egészségügyet.

Nővér

A műtői hatékonyság vizsgálata perioperatív APN szemszögből

MADARÁSZ Ildikó, VÁRADYNÉ HORVÁTH Ágnes, PUSZTAI Dorina, ROZMANN Nóra, BERTA Gábor, HARANGOZÓ Csilla, KOZMANN Krisztina

Az egészségügyi ellátórendszeren belül a műtőknek is folyamatosan nagy hangsúlyt kell fektetni a biztonságos, hatékony, minőségi munkavégzésre. A hazai és nemzetközi szakirodalomban a műtők optimális kihasználtságát feltáró kutatások eredménye számos tényezőre hívja fel a figyelmet. A perioperatív időszakok hatékonyabb kihasználásának következtében több operációt lehetne végrehajtani és ezáltal csökkenteni a várólisták idejét. A folyamatok hatékonyságának növelése érdekében több ponton is kiemelkedő szerepet kaphatnak az APN-ek. A tapasztalatok szerint jelentősen növekszik az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő emberek száma, illetve a műtétre várakozók száma is egyre emelkedik, amit tovább növel a jelenleg is tartó SARS-CoV-2 (Covid-19-) járvány kialakulása. Mindezek következménye, hogy csökken a betegek elégedettsége. A műtéti ellátás során a perioperatív APN munkája nagymértékben képes hozzájárulni a betegelégedettség pozitív irányú változásához, tudásából és képzettségéből adódó többfunkciós szerepét kamatoztatva aktívan részt vesz a műtői munkában, az előjegyzett napi műtéti program zavartalan lebonyolításában, és hozzájárul az elmaradt, tervezett műtétek számának csökkenéséhez.

Nővér

Az asthma bronchiale hatása a mindennapi élet tevékenységeire serdülők körében

RÁCZ Viktória Kinga, HEGEDŰS Bianka Ágnes , SZEBENI-KOVÁCS Gyula , FERENCZY Mónika

Kutatásunk célja felmérni, hogy az asztmások fizikai aktivitása, alvászavarok, asztma kezelésének mértéke milyen összefüggésben vannak egymással, valamint megvizsgálni az életminőséget a fizikai aktivitás tekintetében. Kvantitatív, keresztmetszeti felmérésünket 2020–2021 között végeztük. Nem véletlenszerű, kényelmi mintavétel során a célcsoportunkat 14–18 éves korosztályú, pubertásban levő fiatalok körében határoztuk meg, akiknél minimum egy éve asthma bronchialét diagnosztizált kezelőorvosuk. Kizárásra kerültek vizsgálatunkból, akik nem töltötték ki megfelelően a kérdőívet vagy nem az adott korosztályba estek. Az adatgyűjtési módszerünk saját készítésű kérdőív, amelynek főbb kérdéskörei: szociodemográfiai adatok, fizikai aktivitással kapcsolatos kérdéskörök, tünetek, alvászavarok, asztma súlyossága. Az életminőség értékeléséhez mini-AQLQ-t használtunk. A statisztikai próbákat 2016-os Microsoft Excel és SPSS v24 program segítségével végeztük, az adatok elemzéséhez leíró statisztikát (átlag, szórás, minimum, maximum), kétmintás t-próbát, χ2-próbát alkalmaztunk. A válaszadók átlagéletkora16±1,51 év, 38% fiú, 62% lány (N=105). A fizikai aktivitás és a rohamok gyakorisága, alvászavarok között nincs szignifikáns eltérés (p>0,05). A nemek és az intenzív testmozgás hatására fokozódó tünetek között szignifikáns eltérést találtunk (p=0,02). A testnevelésórán aktívan résztvevők szignifikánsan súlyosabb asztmát mutattak eredményeink szerint (p=0,021). A mérsékelt és társadalmi tevékenységek, valamint a fizikai aktivitás között szignifikáns kapcsolat mutatkozik (p<0,05). A védőnői munkában megfelelő módszernek bizonyulhat az egészségnevelés, valamint az asztmás fiatalok pályaválasztásának segítése, illetve különböző sportok ajánlása, ami csökkentheti a fulladásos rohamok gyakoriságát.

Nővér

A sebkezelés fejlődésének története

SZABÓNÉ Révész Erzsébet

A sebellátás kezdete több ezer évre nyúlik vissza. Ahhoz, hogy a ma használatos nedves sebkezelés ilyen hatékony lehessen, rögös út vezetett. A sebkezeléshez szükséges lokális folyamatok ismerete, a sebek ellátásához szükséges anyagok hatékonyságának feltérképezése, a sérülés okozta vérzéscsillapítás és traumás sokk kezelése, a sebesülés során bejutott kórokozók elpusztítása, a sebellátás során az optimális higiéniai viszonyok biztosítása, a krónikus sebek esetében az alapbetegség kezelése mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy ma hatékony ellátást tudjunk biztosítani. Az évezredek során zajló sorozatos háborúk nagyban segítették a sebkezelés fejlődését, hiszen napjainkban is sok olyan fejlesztés ismert, amelyet a mindennapi gyakorlatban való elterjedése előtt a hadsereg már használt.