Ideggyógyászati Szemle

Adatok a pneumoencephalogrammok értékeléséhez (Diencephalosis és kamratágulat)

VÁRNAI György1, PEKÁR Aranka1, SZEGEDY László1, HAITS Géza1

1969. SZEPTEMBER 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1969;22(09)

Szerzők 270 válogatás nélküli beteg teljesen azonos radiologiai és megközelítően azonos insufflatiós technikai feltételek mellett készült pneumoencephalographiás felvételeit elemezték az oldalkamra index, a III. kamra index, valamint az oldalkamrák és a III. kamra tágasság abszolút értékeinek összefüggése alapján. 49, a ,,diencephalosis" (,,hypothalamopathia”) tünetegyüttesét mutató betegük 24,4%-ban (12 beteg) találtak isolált vagy praevalealó III. kamra tágulatot, míg 221 nem diencephalotikus betegük 20,3%-ban (45 beteg) kapták a fenti leletet. Részletesen elemzik a kamratágulat értékelésének szempontjait, és az ebből adódó diagnostikus következtetésekkel kapcsolatban óvatosságra intenek.

AFFILIÁCIÓK

  1. BOTE Radiológiai Klinika és a BOTE II. Neurologiai és Psychiatriai Klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A kappa-rhythmus és a temporalis paroxysmusok összefüggése

HASZNOS Tivadar

Kappa-rhythmus alatt a temporalis levezetésében jelentkező 9-12/sec. számolás által kiváltott potentiálokat értjük. A kappa-hullámok értelmezése még ma sem egységes. Darow és mtsai, valamint Kennedy és mtsai műterméknek tartják, vagy legalábbis olyan rhythmusnak, mely mint önálló temporalis rhythmus egymagában sohasem szerepel. Feltevésük szerint - és erre számos vizsgálattal utalnak is - az erős szellemi munka az izom-tonus fokozódásával jár együtt, ami többek között a szemtekék rezgését is maga után vonná és ez utóbbi nyilvánulna meg kappa rhythmus formájában.

Ideggyógyászati Szemle

Újabb vizsgálatok panencephalitisnél II. Electrophysiologiai megfigyelések

GOMBI Róza, ÓVÁRY Imre, GŐDÉNY Sára, SORSZEGI Pál, KAPPÉTER István, BENKŐ Károly

Elektrophysiologiai megfigyeléseink azokkal az irodalmi adatokkal vannak összhangban, melyek szerint a Radermecker-complexus multifocalis eredetű, döntően a kéregben és a kéregfehérállomány határán keletkező, ill. manifestalódó jelenség (Cobb 1966, Bogacz és tsai 1959 stb.). Erre utal az intracerebralis többszörös fázismegfordulás ténye, és a complexusok regionalis megjelenése, ill. hiánya, amit betegünknél sikerült megfigyelni. Intracerebralis elvezetést igen kevesen végeztek panencephalitisben szenvedő betegeknél, s az így nyert adatok hasonlóak a mieinkhez. Mély eletrographiával foglalkozó szerzők nem erősítik meg a complexusok thalamikus - diencephalikus eredetét feltételező felfogást. Bogacz és tsai véleménye szerint a complexusok hasonlítanak a részlegesen vagy teljesen izolált kéreg „izolációs complexusaihoz" (Garcia Austt és tsai 1957) más szóval ,,suppression-burst”-jeihez (Henry és Scoville 1962). A panencephalitises kórfolyamat előrehaladása során a kérgi és egyéb szerkezetek neuronjai részlegesen vagy teljesen deafferentálódnak s kialakul a hajlam és lehetőség a deafferentált sejtek hypersynchron abnormalis aktivitására, miután megszűnt a normális működéshez szükséges tónus, ill. izgalmi állapot, melyet a specifikus és nem-specifikus pályák impulsusai biztosítanak.

Ideggyógyászati Szemle

Izom-enzymek genetikai jelentősége

LIPCSEY Attila, SZABADI Elemér, FEKETE Istvánné

Négy családban recessiv x-chromosomalis dystrophia musculorum progressivában szenvedő betegeknél és családtagjaiknál végeztünk enzym-vizsgálatokat. Genetikai szempontból a KFK-activitásának mérését tekinthetjük a legértékesebbnek. A módszer jól alkalmazható egyrészt az átvivők kimutatására, másrészt a dystrophia musculorum progressiva praeklinikus szakában.

Ideggyógyászati Szemle

Polarographiás vizsgálatok agyvízből

MÁTYUS László, SCHÉDA Vilmos

A szerzők agyvízből magyar RADELKISZ typusú polarographfal 158 betegnél minőségi fehérjevizsgálatot végeztek. Az ismertetett körülmények között meghatározták a normál görbék criteriumait. A kóros görbéket megpróbálták osztályozni és egyes betegség-typusokkal összehasonlítani. Endogen psychosisokban a normálisnál alacsonyabb, arteriosclerotikus elmezavaroknál magasabb görbéket kaptak, annak ellenére, hogy a fehérjetartalom a normál határok között volt.

Ideggyógyászati Szemle

Adatok az o-Toluidines és enzymatikus liquor-cukor meghatározásához

ÚJVÁROSI Imre, RUSZ Sándor

O-Toluidines és enzymatikus liquor-cukor meghatározás összehasonlító vizsgálataiból a két módszerrel kapott értékek nem mutattak lényeges eltérést. Adott körülmények és lehetőségek szabják meg, hogy melyik módszert használjuk rutinvizsgálatoknál. Kísérletes vizsgálatok esetén az enzymatikus módszer a megfelelő.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentő szerek kockázatáról. Fókuszban az aceclofenac

FARSANG Csaba

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) az orvoslásban a leggyakrabban alkalmazott szerek közé tartoznak. Ennek ellenére számos tanulmányban hangsúlyozták, hogy az NSAID-ok károsíthatják nemcsak a gastrointestinalis (GI), hanem a cardiovascularis (CV) rendszert is, növelhetik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, myocardiuminfarktus) és a stroke gyakoriságát, emellett vesekárosodást is okozhatnak. A National Institute for Health and Care Excellence (NICE) nem talált bizonyítékot arra, hogy az NSAID-ok alkalmazása fokozná a Covid-19 kockázatát, vagy rontana a Covid-19-ben szenvedő betegek állapotán. Az egyes hatóanyagok nemkívánatos hatásainak gyakorisága és súlyossága azonban jelentős eltéréseket mutat. Sokáig úgy tűnt, hogy az NSAID-ok fokozódó GI kockázata arányban van a COX-1/COX-2 szelektivitással, a cardiovascularis kockázat pedig a COX-2/COX-1 szelektivitással, az újabb adatok azonban ezt nem támasztják alá egyértelműen. A rendelkezésre álló irodalom alapján, a gast­ro­intestinalis és a cardiovascularis nem­kí­vá­natos eseményeket tekintve, az ace­clofenac mellékhatásprofilja az NSAID-ok között a legkedvezőbbnek tűnik.

Lege Artis Medicinae

Második játszma 37. lépés és negyedik játszma 78. lépés

VOKÓ Zoltán

Mi köze a gónak a klinikai döntéshozatalhoz? A klinikai orvoslás egyik legjelentősebb intellektuális kihívása a bizonytalanságban történő döntéshozatal. A hagyományos orvosi döntéshozatal intuitív és heurisztikus mivoltának pszichológiai csapdáin kívül az információhiány, az erőforrások szűkössége, az adott orvos-beteg kapcsolat jellemzői egyaránt hozzájárulnak annak bizonytalanságához. A formális, matematikai számításokon alapuló döntéselemzés, amelyet széles körben használnak a klinikai irányelvek fejlesztésében, illetve az egészségügyi technológiák értékelésében, elvben jó lehetőségeket kínál az intuitív dön­téshozatal hibáinak elkerülésére, ugyan­akkor az egyéni döntési helyzetekben többnyire nehezen alkalmazható,és az orvosok többségétől idegen. Ennek a módszernek is vannak korlátai, különösen az egyéni döntéshozatalban, beleértve a számításokhoz felhasznált input adatok esetleges hiányát, illetve jelentős bizonytalanságát, valamint a matematikai modellek korlátait abban, hogy egy komplex rendszer folyamatait és a folyamatok egyéni variabilitását megfelelően tudják reprezentálni. A klinikai döntéstámogató rendszerek mindezek ellenére hasznos segítséget jelenthetnek az egyéni orvosi döntéshozatalban, ha megfelelően integráltak az egészségügyi információs rendszerekbe, és nem szüntetik meg az orvosok döntési autonómiáját. A klasszikus döntéstámogató rendszerek tu­dásalapúak, szabályrendszerekre, problé­ma­­specifikus algoritmusokra épülnek. Szá­mos területen alkalmazzák az orvosi adminisztrációtól a képfeldolgozásig. A nap­jainkban zajló informatikai forradalom eredményeképpen olyan mesterséges intelligenciaként emlegetett gépi tanulási módszerek jönnek létre, amelyek már ténylegesen képesek tanulni. A mesterséges intelligencia ezen új generációja nem konkrét szabályrendszerekre épül, hanem hatalmas adatbázisokon magukat tanító neurális hálózatokra és általános tanulási algoritmusokra. Ezek a mesterséges intelligenciák egyes területeken, mint például a sakk, a gó, vagy a va­dászrepülőgép vezetése, már jobb teljesítményre képesek, mint az em­berek. Fej­lesztésük bővelkedik kihívásokban, veszélyekben, ugyanakkor olyan technológiai át­törést jelentenek, ami megállíthatatlan és át­alakítja világunkat. Alkal­mazásuk és fej­lesztésük az egészségügyben is megkezdődött. A szakmának részt kell vennie ezek­ben a fejlesztésekben és megfelelő irányba kell, hogy terelje azokat. Lee Sedol 18-szoros gónagymester visszavonult há­rom évvel AlphaGo mesterséges intelligenciától elszenvedett veresége után, mert „Hiá­ba lettem világelső, van egy entitás, amit nem lehet legyőzni”. Ne­künk szerencsére nem versengenünk vagy győznünk kell, hanem el kell érnünk, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos és megbízható legyen és az emberekkel együtt­mű­ködve ez az entitás eredményesebbé és hatékonyabbá tegye az egészségügyet.

Nővér

Az asthma bronchiale hatása a mindennapi élet tevékenységeire serdülők körében

RÁCZ Viktória Kinga, HEGEDŰS Bianka Ágnes , SZEBENI-KOVÁCS Gyula , FERENCZY Mónika

Kutatásunk célja felmérni, hogy az asztmások fizikai aktivitása, alvászavarok, asztma kezelésének mértéke milyen összefüggésben vannak egymással, valamint megvizsgálni az életminőséget a fizikai aktivitás tekintetében. Kvantitatív, keresztmetszeti felmérésünket 2020–2021 között végeztük. Nem véletlenszerű, kényelmi mintavétel során a célcsoportunkat 14–18 éves korosztályú, pubertásban levő fiatalok körében határoztuk meg, akiknél minimum egy éve asthma bronchialét diagnosztizált kezelőorvosuk. Kizárásra kerültek vizsgálatunkból, akik nem töltötték ki megfelelően a kérdőívet vagy nem az adott korosztályba estek. Az adatgyűjtési módszerünk saját készítésű kérdőív, amelynek főbb kérdéskörei: szociodemográfiai adatok, fizikai aktivitással kapcsolatos kérdéskörök, tünetek, alvászavarok, asztma súlyossága. Az életminőség értékeléséhez mini-AQLQ-t használtunk. A statisztikai próbákat 2016-os Microsoft Excel és SPSS v24 program segítségével végeztük, az adatok elemzéséhez leíró statisztikát (átlag, szórás, minimum, maximum), kétmintás t-próbát, χ2-próbát alkalmaztunk. A válaszadók átlagéletkora16±1,51 év, 38% fiú, 62% lány (N=105). A fizikai aktivitás és a rohamok gyakorisága, alvászavarok között nincs szignifikáns eltérés (p>0,05). A nemek és az intenzív testmozgás hatására fokozódó tünetek között szignifikáns eltérést találtunk (p=0,02). A testnevelésórán aktívan résztvevők szignifikánsan súlyosabb asztmát mutattak eredményeink szerint (p=0,021). A mérsékelt és társadalmi tevékenységek, valamint a fizikai aktivitás között szignifikáns kapcsolat mutatkozik (p<0,05). A védőnői munkában megfelelő módszernek bizonyulhat az egészségnevelés, valamint az asztmás fiatalok pályaválasztásának segítése, illetve különböző sportok ajánlása, ami csökkentheti a fulladásos rohamok gyakoriságát.

Ideggyógyászati Szemle

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19-járvány neurológiai vonatkozásai

BERECZKI Dániel, STANG Rita, BÖJTI Péter, KOVÁCS Tibor

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19- jár­vány 2020 tavaszára világszerte elterjedt, gyors és haté­kony reakciót igényelve össztársadalmi szinten, és az egész­­ségügyi ellátás szervezésében is. A COVID-19 fő tünetének a lázat, a köhögést és a nehézlégzést tartják. A légzőszervi érintettségen túl a fertőzés egyéb panaszokat és tüneteket is okozhat. Az eddigi adatok alapján neuro­lógiai jellegű panaszok és tünetek a kórházba kerülő COVID-19-betegek 30–50%-ánál előfordulnak, és gyakrabban jelentkeznek a súlyos állapotú eseteknél. Leírtak a COVID-19-hez társuló klasszikus akut neurológiai kórképeket is. A COVID-19-ellátásra fókuszáló egészségügyi ellátórendszerekben az egyéb akut ellátást igénylő kórképek szakellátásának visszaesését figyelték meg. A COVID-19-járvány során fontos feladat a krónikus neurológiai kórképekben szenvedők folyamatos ellátásának biztosítása is. A jövő feladata lesz a COVID-19 járvány által az egyéb neurológiai kórképekre kifejtett hatások felmérése, valamint annak megítélése, hogy a SARS-CoV-2 koronavírus által okozott fertőzés járhat-e késői neurológiai szövődményekkel.

Lege Artis Medicinae

A Covid-19-fertőzés neuropszichiátriai szövődményei

FRECSKA Ede, BALLA Petra

A Covid-19-fertőzés vizsgálata kezdetben – amely leginkább az akut és viszonylag behatárolható időtartamú szomatikus tüneteket jelentette – a pandémia terjedése folyamán kiterjedt az elhúzódó, szövődményként értelmezhető tünetekre is. Gyűlnek az adatok a keringést, légzést, véralvadást érintő, valamint a reumatológiai, a bőrgyógyászati, a szemészeti következményekre vonatkoztatva csakúgy, mint a központi idegrendszeri elváltozások okozta akut és elhúzódó tünetekkel kapcsolatban. Eleinte szórványos esetközlések, majd populációs vizsgálatok, állatmodellek eredményei voltak olvashatók, a közlemény írásakor pedig már rendszerezést ígérő, áttekintő írások is megjelentek. A központi idegrendszerben okozott elváltozások megnyilvánulhatnak neurológiai tünetekben, megbetegedésekben, és pszichiátriai panaszokban, szindrómákban egyaránt. A tüneti skála széles, a patomechanizmust még nem térképezték fel tökéletesen; ebből fakadóan a terápiás próbálkozások még gyerekcipőben járnak. A neu­ropszichiátriai szövődmények epidemiológiai adatai egyelőre hiányosak, de gyors ütemben pontosodnak. Mértéktartó becslések szerint is több tízmillió személy érintettségét feltételezik világszerte. Az elhúzódó tünetek gyógyulásának vagy perzisztálásának megítéléséhez még nem telt el elég idő. Mindezek miatt jelenleg a legfontosabb feladat a vírusterjedés minél hatékonyabb megakadályozásán túl a vírus okozta központi idegrendszeri kórfolyamatok mind pontosabb megismerése és hatékony terápiájuk kidolgozása. Jelenlegi ismereteink szerint a neuropszichiátriai szö­vődmények patomechanizmusa multifaktoriális. A vírus közvetlen neuron- és gliaműködést károsító hatásán túlmenően sokkal inkább számolnunk kell az agyi keringészavar, a hiányos oxigenizáció ká­ros következményeivel, valamint kiterjedt szisztémás, elhúzódó immunfolyamatokkal, amelyek kimutatható módon károsítják az agyszövetet, beleértve a neuronokat, axonokat, szinapszisokat és a gliasejteket is. Az említett mechanizmusokat részletezi a cikk nem szisztematikus irodalmi áttekintés formájában, ugyanakkor kitér a terápiás lehetőségekre is.