Ideggyógyászati Szemle

A vér fehérjefrakcióinak változásai a nagyagykéreg részleges eltávolítása és a központi idegrendszer egyes területeinek (hypothalmus, formatio reticularis) sértése után

MAROS Tibor1, KOVÁCS Endre1, MÓDY Jenő1, LÁZÁR László1

1959. OKTÓBER 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1959;12(10)

A szerzők megfigyelték, hogy a központi idegrendszer különböző részeinek sértése milyen változásokat okoz a vér fehérjefrakcióiban. 57 kutyára vonatkozó kísérletes vizsgálataik azt igazolják, hogy a nagyagykéreg részleges eltávolítása e tekintetben csak átmeneti változásokat hoz létre. Ezek az átmeneti változások nem specifikusak, hanem inkább a műtéttel járó általános trauma következményei. A hypothalamus sértése tartós eltolódásokat eredményez az alfa- és a beta globulinokban, míg a raphe mesencephalival szomszédos formatio reticularis elektromos roncsolása az albuminok abszolút és relatív csökkenését és az alfa 2 és gamma globulin-frakciók jelentékeny emelkedését hozza létre. A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy a hypothalamusban és az agytörzsi formatio reticularis mentén a fehérjeháztartás irányítását végző központok és pályák vannak, amelyeknek közelebbi elhatárolása további kutatásokat igényel.

AFFILIÁCIÓK

  1. Román Népköztársaság Akadémiája Marosvásárhelyi Kutatóállomása Idegszövettani Laboratóriuma és Biokémiai Laboratóriuma

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Vasalis mechanimusokról a subacut progressiv panencephalitisek pathologiai variatioinak keletkezésében

TARISKA István

15 klinikailag és pathológiailag vizsgált esete alapján a szerző úgy véli, hiányoznak a biztos alapok a Dawson-féle inclussios, a Pette-Döring-féle pan-, és a van Bogaert-féle subacut sclerotisaló leukó-encephalitis elkülönítése s ezért elnevezésükre a subacut progressív panencephalitist javasolja. A betegség (-csoport) széles pathológiai variatiós spektruma, szerinte nem az alapvető gyulladásos folyamat közvetlen következménye, hanem komplikáló anoxiás-vasalis zavarok terméke. 3 eset bemutatásával demonstrálja az anoxiás-vasalis hatást pár napos kéregírtástól és transuddatios károsodástól a több éves-hónapos ulegyriáig. Az anoxiás-vasalis károsodás formalgenesise tekintetében bonyolult, egymást kölcsönösen befolyásoló szívműködési, vérkeringési, légzési, valamint localis koponya üregen belüli értamponade együttes hatását veszi fontolóra, amelyekhez még májműködési zavar okozta cytotoxikus hatások is társulhatnak.

Ideggyógyászati Szemle

Jobboldali teljes hemihypertrophia schizophreniával társult esete

ADORJÁNI Ferenc, BŐHM Tivadar

A hemihypertrophia (hh.) a test egyik felének megnagyobbodása a másik testfélhez viszonyítva. Teljes hh.-nál ez a megnagyobbodás a koponyától a lábbujjakig terjed és a csontokat, lágyrészeket egyaránt magában foglalja. Az első hh.-val foglalkozó klinikai tanulmányt Wagner (37) közölte 1839 ben, majd Friedberg (6) írt le 1867-ben keresztezett hypertrophiát (h.). Gesell (9, 10). 1921 és 1927-ben ismertette az addig megjelent esetek irodalmát, majd Lenstrup (20), Wakefield és Hines (38), Petre (26), Schwartzmann és munkatársai (36), E. Toussaint Aragon (1), Sayer és Fatherre (32), Rugel (29), Ward és Lerner (39) ismertették betegeiket. Sylver és Gruskay (34) szerint az irodalomban 1957-ig nem kevesebb mint 130 esetet közöltek.

Ideggyógyászati Szemle

A pénzbeli dotáció szerepe az elmebetegek therápiás foglalkoztatásánál

TÖRÖK István, LESCH Gyula

Már régi tapasztalati tény, hogy az ésszerű foglalkoztatás jótékony hatással van az elmebetegekre. Régi tradícióval rendelkező intézetek, mint a szovjet intézetek vagy a lengyel Berenice, a keletnémet Goerden, a nyugatnémet Gütersloh és Lengerich, a csehszlovák intézetek és még sok más, a tapasztalatok alapján kidolgozott therápiás jellegű és rendszerű foglalkoztatást alkalmaznak. Nálunk, sajnos, a therápiás foglalkoztatás még igen gyerekcipőben jár. Pedig ez nemzetgazdasági szempontból is hasznos volna.

Ideggyógyászati Szemle

Könyvismertetés

PERÉMY Gábor

Szerző ismerteti az alábbi művet: Klinische Psychotherapie innerer Krankheiten.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

CAT-H – új eljárás az afázia magyar nyelvű diagnosztikájában

ZAKARIÁS Lilla, RÓZSA Sándor, LUKÁCS Ágnes

A tanulmányban egy újonnan adaptált, jelenleg sztenderdizáció alatt álló logopédiai vizsgálóeljárást, a Comprehensive Aphasia Test magyar változatát (CAT-H; Zakariás & Lukács, előkészületben) mutatjuk be. A CAT-H a stroke következtében kialakuló szerzett nyelvi zavarok, az afáziák vizsgálatára alkalmas. A tanulmány célja a teszt főbb jellemzőinek, alkalmazási területeinek, a magyar adaptáció és sztenderdizáció folyamatának, valamint az afáziás személyek tesztben nyújtott teljesítményének bemutatása és egészséges kontrollcsoporttal való összehasonlítása. Kutatásunkban 99, többségében egyoldali, bal féltekei stroke utáni afáziát mutató személy és 19, neurológiai kórtörténettel nem rendelkező kontrollszemély vett részt. A vizsgálati személyekkel a klinikai gyakorlatban használatos tesztek mellett a CAT-H battériát vettük fel, amit egy általunk összeállított demográfiai és klinikai kérdőívvel egészítettünk ki. A CAT-H két részből, egy kognitív szűrővizsgálatból és egy átfogó nyelvi tesztből áll. Az afáziás csoport teljesítménye vala­mennyi nyelvi és szinte az összes kognitív területen jelentősen elmaradt az egészséges kontrollcsoportétól. Várakozásainkkal összhangban a kontrollcsoport plafonközeli teljesítményt nyújtott valamennyi területen, míg az afáziás csoportra nagymértékű egyéni variabilitás volt jellemző a nyelvi és a kognitív szubtesztekben egyaránt. Kapcsolatot találtunk az életkor, az agyi történés óta eltelt idő és a stroke típusa, valamint a teszttel mérhető egyes kognitív és nyelvi képességek között. Eredményeink és előzetes tapasztalataink szerint a teszt alkalmas a nyelvi profil feltárására, a nyelvi képességekben történő változások nyomonkövetésére és a kognitív alapképességek zavarainak szűrésére afáziában. Reményeink szerint a teszt sokoldalú felhasználhatóságának köszönhetően egyedül­álló módon fogja segíteni az afázia hazai diagnosztikáját, az afáziás személyek ellátásában és rehabilitációjában dolgozó szakemberek, valamint az afáziakutatók mun­káját.

Lege Artis Medicinae

Védőoltások a Covid-19-pandémia ellen

FALUS András, SZEKANECZ Zoltán

A gyorsan terjedő SARS-CoV-2 légzőszervi vírus súlyos következményekkel járó járványt okozott az egész világon. Az egészségügyi hatások mellett a globális gazdasági károk ma még felmérhetetlenek. A világjárvány ugyanakkor soha nem látott tudományos kutatások sorát indította el, többek között a védőoltások kidolgozása terén. A cikk a vakcinákról, az immunmemóriáról és az egyes felvetődő klinikai hatásokról szóló aktuális információkat foglalja össze.

Lege Artis Medicinae

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentő szerek kockázatáról. Fókuszban az aceclofenac

FARSANG Csaba

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) az orvoslásban a leggyakrabban alkalmazott szerek közé tartoznak. Ennek ellenére számos tanulmányban hangsúlyozták, hogy az NSAID-ok károsíthatják nemcsak a gastrointestinalis (GI), hanem a cardiovascularis (CV) rendszert is, növelhetik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, myocardiuminfarktus) és a stroke gyakoriságát, emellett vesekárosodást is okozhatnak. A National Institute for Health and Care Excellence (NICE) nem talált bizonyítékot arra, hogy az NSAID-ok alkalmazása fokozná a Covid-19 kockázatát, vagy rontana a Covid-19-ben szenvedő betegek állapotán. Az egyes hatóanyagok nemkívánatos hatásainak gyakorisága és súlyossága azonban jelentős eltéréseket mutat. Sokáig úgy tűnt, hogy az NSAID-ok fokozódó GI kockázata arányban van a COX-1/COX-2 szelektivitással, a cardiovascularis kockázat pedig a COX-2/COX-1 szelektivitással, az újabb adatok azonban ezt nem támasztják alá egyértelműen. A rendelkezésre álló irodalom alapján, a gast­ro­intestinalis és a cardiovascularis nem­kí­vá­natos eseményeket tekintve, az ace­clofenac mellékhatásprofilja az NSAID-ok között a legkedvezőbbnek tűnik.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.