Ideggyógyászati Szemle

A ventralis intraduralis nyakigerinc-patológiák sebészi eltávolítása elülsõ nyaki feltáráson keresztül: saját tapasztalatok

BANCZEROWSKI Péter, LIPÓTH László, VAJDA János, VERES Róbert

2003. ÁPRILIS 20.

Ideggyógyászati Szemle - 2003;56(03-04)

Fórum

Bevezetés - A ventralis intraduralis nyakigerinc-patológiák sebészi eltávolítása a nagy kockázatú beavatkozások közé tartozik. Az elmúlt évtizedekben az elülső nyakigerincfeltárásokkal és a corpectomiával szerzett tapasztalatok lehetővé tették, hogy a gerinccsatornában ventralisan elhelyezkedő patológiás elváltozásokat ezen úton el lehessen távolítani. Az elülső nyaki feltárás corpectomiával kombinálva elsősorban azon nyaki intraduralis elváltozások eltávolítására használható, ahol a laesio ventralisan a középvonalban helyezkedik el. Esetismertetés - A szerzők öt esetben végeztek elülső nyaki feltáráson keresztül intraduralis ventralis nyakigerincpatológia- eltávolítást. Eseteik között két meningeoma, egy intramedullaris cavernoma, egy ventralis arachnoidalis cysta és egy intramedullaris malignus neurogén tumor szerepelt. A corpuseltávolítás viszonylag széles műtéti területet biztosított a patológiás elváltozások mikroszkóp alatti eltávolításához. A cavernoma és a tumorok eltávolítása, valamint az arachnoidalis cysta fenestratióját követően teljes durazárást végeztek, majd a gerincet saját csípőcsont, lemez és csavarok segítségével stabilizálták. A betegek a beavatkozást jól tűrték, posztoperatív szövődményt nem tapasztaltak. Következtetés - Az elülső nyakigerinc-feltárás corpectomiával kombinálva biztonságos eljárás a középvonalban elhelyezkedő, intraduralis, ventralis nyakigerinc-patológiák eléréséhez és eltávolításához.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A Rey-féle összetett figura és felismerési próba neuropszichológiai alkalmazási lehetõségei

F. FÖLDI Rita, TOMASOVSZKI László

A szerzők a vizuospaciális konstrukciós képességek és a memória vizsgálatára kidolgozott Rey-próba (összetett figura és felismerési próba, RCFT) ismertetésén keresztül a teszt segítségével mérhető képességeket és egyéni információfeldolgozási sajátosságokat, valamint a klinikai alkalmazási lehetőségeket mutatják be. Kitérnek a tesztértékelés szekvenciális és kvantitatív módszereinek ismertetésére. Az IQ és az RCFT kapcsolatainak összefoglalása során ismertetik egészséges és agykárosodott személyek kivitelezési stratégiáinak eltéréseit, amelyek a feldolgozási kapacitás változásaira vezethetők vissza. A figyelmi folyamatokkal kapcsolatban bemutatják a gyermekpszichiátriai és a neuropszichológiai alkalmazási lehetőségeket, amelyek elsődlegesen a figyelemhiányos és diszruptív viselkedészavarok differenciáldiagnosztikájában hasznosíthatók. Konkrét eset bemutatásán keresztül demonstrálják a neuropszichológiai vizsgálatok menetét és az RCFT helyét ezen vizsgálatokban.

Ideggyógyászati Szemle

Agyi sinusthrombosis és colitis ulcerosa - két eset ismertetése

ILNICZKY Sándor, DEBRECZENI Róbert, KOVÁCS Tibor, SZIRMAI Imre

A gyulladásos bélbetegségek (colitis ulcerosa és Crohnbetegség) mind az artériás, mind a vénás rendszerben thrombosishajlammal járnak. A képalkotó módszerek elterjedésének köszönhető, hogy az agyi vénás rendszer thrombosisát - a gyulladásos bélbetegségek viszonylag ritka szövődményét - egyre gyakrabban ismerik fel. Az együttesen fennálló veleszületett alvadászavarok (APCrezisztencia, antitrombin III-hiány, protein S-hiány) mellett a szerzett antifoszfolipid-szindróma a gyulladásos bélbetegségekben növelik a thrombosishajlamot. Az alapbetegséget gyógyító kortikoszteroid-kezelés is okozhat mellékhatásként vénás thrombosist. A szerzők két, colitis ulcerosában szenvedő, agyi sinusthrombosis miatt eredményesen kezelt betegük kórtörténetét ismertetik. Tárgyalják a gyulladásos bélbetegségek és a thromboticus állapotok kapcsolatát és a terápia kockázatait.

Ideggyógyászati Szemle

Fiatal Neurológusok Fóruma - Debrecen, 2002. szeptember 13-14.

Ideggyógyászati Szemle

Occipitalis spektrális EEG-paraméterek új, nem kezelt epilepsziás betegek esetében

CLEMENS Béla, BESSENYEI Mónika

Bevezetés - Az EEG frekvenciaelemzésével az ébrenléti alfa- ritmus teljesítményének és frekvenciájának szabad szemmel nem látható kis változásai is megragadhatók. Ezek kapcsolatban állnak az agyi kognitív tevékenység minőségével, valamint számos gyógyszer, köztük az antiepileptikumok ugyancsak ebben a tartományban okoznak EEG-változásokat. Epilepsziás betegek körében a betegséggel járó és a gyógyszer okozta kognitívdeficit-tünetek vizsgálatára alkalmas módszer lehet az occipitalis alfa-aktivitás elemzése. Betegek és módszerek - A szerzők az ilyen célú vizsgálatok előmozdítása céljából tájékozódásra alkalmas kvantitatív EEG-adatbázist hoztak létre 5-50 éves, „új” epilepsziás betegek adataiból (diagnózis, EEG- és MR-lelet az első nemprovokált roham után két éven belül). Elemezték 171 beteg csukott szemes, ébrenléti EEG-felvételéből a jobb és bal occipitalis elvezetést. A kétperces minták gyors Fouriertranszformáltjaiból normatív életkori csoportközépértékéhez viszonyított, Z-transzformált abszolút és relatív alfa-teljesítményt, valamint alfa-átlagfrekvenciát számítottak. Ugyanígy elemezték 37 egészséges személy EEG-felvételét. Az egyes epilepsziakategóriákat a kontrollcsoporttal, majd egymással hasonlították össze, majd a tovább bontott csoportokban az MR-definiált laesiók és az interictalis tüskehullám-tevékenység hatását vizsgálták az alfa-paraméterekre. Eredmények - Az adatok minden epilepsziacsoportban a 95%-os konfidenciaintervallumba estek. Az egyedi értékek döntő többsége egy 3Z terjedelmű intervallumban volt. Az eltérések elsősorban a teljesítményt, sokkal kevésbé az alfaátlagfrekvenciát érintették. Az alfa-paraméterek minden vizsgálatban szembetűnően szimmetrikusak voltak. A statisztikailag szignifikáns eltérések mindig a betegcsoportok és a kontrollok között voltak, az eltérések lényege: kisebb az abszolút és a relatív alfa-teljesítmény az epilepsziás csoportokban, mint az egészségesekében. Számottevő laesiós és tüskehullám- effektust nem sikerült kimutatni. Következtetés - Ezek az eredmények segítséget nyújthatnak epilepsziás populációban tervezett neuropszichológiai, elektrofiziológiai, farmakológiai vizsgálatokhoz.

Ideggyógyászati Szemle

Dr. Jelencsik Ilona (1944-2002)

CSANDA Endre

Ismét nagy veszteség érte a magyar neurológusokat: 2002. június 17-én, röviddel éjfél elõtt lezárult egy nagyon tartalmas, de rövid életút. Hiába lehetett már évek óta számítani erre, olyan bátran nézett szembe az elkerülhetetlennel, szokott munkatempóját a végsõkig megtartva, hogy elhitette velünk, a vég még meszsze van. Csak amikor az utolsó hónapokban szép csendben gondoskodni kezdett a betegeirõl, hogy kik gondozzák õket a továbbiakban, lehetett sejteni, hogy hiába reménykedtünk.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Minimálisan invazív és O-arm asszisztált en bloc gerincdaganat-reszekciók

SZABÓ Viktor, LAKOSI Ferenc, NAGY Máté, DÓCZI Tamás, BÜKI András, SCHWARCZ Attila

A gerincdaganatok en bloc eltávolítása szükséges primer gerincdaganatok, illetve metasztázisok válogatott eseteiben, amikor az alapbetegség jó prognózisú, onkológiailag jól kontrollált. Három esetet mutatunk be, amelyekben az en bloc reszekciót O-arm asszisztált navigációval vagy minimálisan invazív ventralis feltárással végeztük. O-arm navigáció segítségével végzett osteotomiákkal, az ép csigolyarészek megkímélésével egy emlődaganatos beteg szoliter Th.V. metasztázisát távolítottuk el en bloc. Egy chordomás (L.IV.) és egy carcinoid tumoros (L.V.) betegnél kétoldali minimálisan invazív retroperitonealis feltárásból corpectomiát végeztünk mikroszkóp segítségével. Az emlődaganatos betegnél morbiditás nem következett be, 1 évvel a műtét után lokális recidíva nem ábrázolódott, azonban több csigolyában is metasztázisok jelentek meg az aktív onkológiai kezelés ellenére. Az L.IV. chordomás betegnél a műtét után morbiditást tapasztaltunk, bal alsó végtagi paresis, járásnehezítettség jelentkezett. Másfél évvel a műtét után lokális recidíva nem ábrázolódott. A csak ventralis feltárásnak köszönhetően a gerinc dorsalis, ép struktúráit meg tudtuk őrizni. A carcinoid tumoros beteg esetében morbiditást nem tapasztaltunk. A kontrollvizsgálatokkal lokális recidíva 1 évvel a műtét után nem ábrázolódott. Mind az O-arm navigáció, mind a minimálisan invazív elülső gerincfeltárások segíthetnek a sebészi morbiditás csökkentésében és az ép, nem daganatos gerincstruktúrák megőrzésében. Ez utóbbi fontos szerepet játszhat a gerinc hosszú távú stabilitásának biztosításában. Az új módszerek alkalmazása csak akkor fogadható el, ha onkológiai szempontból, hosszú távon, legalább azonos eredményt tudnak elérni a hagyományos megközelítésekhez képest.

Klinikai Onkológia

Az amerikai klinikai onkológiai társaság 2019. Évi Kongresszusának legfontosabb újdonságai

ANDRÁS Csilla, BÉGÁNYI Nóra, DEMETER Gyula, HARISI Revekka, HIDEGHÉTY Katalin, LAKATOS Gábor, MARÁZ Anikó, NIKOLÉNYI Aliz, OLÁH Judit, OSTOROS Gyula, PETÁK István, RÉVÉSZ János, SIPŐCZ István, SZENTMÁRTONI Gyöngyvér, TÍMÁR József, TORDAY László, VAJDICS Tímea

Az „Education Section” egyik nagy érdeklődésre számot tartó szekciója a DDR: the DNA response revolution volt (1). A korszerű új generációs teljesgenom-szekvenálások révén nemcsak a daganatok „driver” génjeiről kapunk információt, hanem lehetőséget adnak arra is, hogy a karcinogenezis szempontjából alapvető etiológiai faktorokat is azonosítsuk, mivel ezek ott hagyják újlenyomataikat az emberi genomban (lásd például az UV- vagy a dohányzásindukált báziscseréket). Ebből a szempontból fontos megfi gyelés az, hogy a tüdőrákokban egyértelműen azonosítható az arzén okozta génhibatípus elsősorban a nemdohányzókban.

Ideggyógyászati Szemle

Krónikus dialízis kapcsán kialakult destruktív cervicalis spondylarthropathia esete

BERTA Balázs, KOMÁROMY Hedvig, SCHWARCZ Attila, KAJTÁR Béla, BÜKI András, KUNCZ Ádám

A szerzők egy 61 éves krónikus veseelégtelenségben szen­vedő, 23 éven át dializált férfi destruktív nyaki spondy­lar­th­ro­pathiás esetét közlik. A beteg panaszai hirtelen kiala­kuló, heves, nyakba és mindkét vállövbe sugárzó fájda­lommal jelentkeztek neurológiai tünetek nélkül. A nyaki és háti gerincszakaszról készült CT- és MR-képalkotással a VI. és VII. nyaki csigolyák állományi destrukcióval járó súlyos kompressziós törése látszott, ami a gerinc- és a gyök­csatornák szűkületét okozta. Az instabil nyaki gerinctörés és a nagy fájdalmak miatt 360 fokos rögzítés történt (VI. és VII. nyaki csigolyák corpectomiája, autológ csonttal való pótlása, elülső lemezes, majd hátsó csavaros-rudas rögzítés). A műtétet követően a fájdalmak megszűntek, neurológiai kórjel nem alakult ki, a beteg önálló életvitelre alkalmassá vált. A korai posztoperatív nyaki gerinc-CT-felvételeken az implantátumok és a csigolyák helyzete megfelelő volt, viszont a 6 hónapos ellenőrző CT-vizsgálat az I. háti csigolyában lévő elülső csavarok 2 mm-es vent­ralis elmozdulását és a lemez előemelkedését mutatta. A beteg akut cardiopulmonalis dekompenzációban hunyt el az egyéves kontrollt megelőzően. A magyarországi irodalomban másodikként leírt eset felhívja a figyelmet a krónikus dialízis talaján kialakult súlyos spondylarthropathia szövődményeképp a patoló­giás csigolya-összeroppanás lehetőségére, részletezi a jellegzetes radiológiai és szövettani elváltozásokat. Ezen kórkép a betegek életminőségének jelentős csökke­nésével járhatnak, és konzervatív kezelés mellett ritkán vezetnek érdemi javuláshoz. A szerzők tapasztalatuk és az irodalmi adatok alapján a csontok állagának rossz minősége miatt a 360 fokos rögzítést javasolják, amellyel a beteg már a korai posztoperatív szakaszban bizton­sággal mobilizálható.

Ideggyógyászati Szemle

Elsõdleges gerincvelõi glioblastoma multiforme: nyolc eset ismertetése

BANCZEROWSKI Péter, SIMÓ Magdolna, SIPOS László, SLOWIK Felícia, BENOIST György, VERES Róbert

Az elsődleges gerincvelői glioblastoma multiforme világirodalmi ritkaság. A szerzők összegzik nyolc esetük és az irodalom áttekintése kapcsán a betegség klinikai megjelenését, a diagnózis lehetőségeit, a kombinált kezeléssel kapcsolatos tapasztalataikat és a daganat patomorfológiai tulajdonságait.

Ideggyógyászati Szemle

Az intracerebralis cavernomák sugársebészete - Hol tart Magyarország?

FEDORCSÁK Imre, NAGY Gábor, DOBAI József Gábor, MEZEY Géza, BOGNÁR László

Célkitűzés - A sugársebészet egyre népszerűbb kezelési alternatíva főleg mély elokvens intracerebralis cavernomáknál, melyek sebészi eltávolítása sokszor kockázatos, az újravérzés azonban tartós neurológiai károsodás szignifikáns kockázatát hordja. 2007 óta Magyarországon is elérhető a gammasugárzás alapú sugársebészet Debrecenben, célunk az első öt évben szerzett tapasztalataink összefoglalása és összevetése a nemzetközi tapasztalattal. Betegek és módszerek - Retrospektív vizsgálatunkban a 2008 és 2012 között kezelt 45 beteg 51 cavernomáját elemeztük lokalizáció, természetes kórlefolyás, valamint a sugársebészet vérzési kockázatra, epilepsziára gyakorolt hatása, és mellékhatásai szerint. Eredmények - Az esetek 26,5%-ában mély elokvens (agytörzs, thalamus/bazális ganglionok), 72,5%-ában felszínes hemisphaerialis cavernomát kezeltünk. Mély cavernomák esetén a medián prezentációs kor 25 év (13-60), felszínes cavernomák esetén 45 év (6-67). A kezelés átlag egy évvel a prezentációt követően történt. A mély cavernomák 64,5%-a vérzett a kezelés előtt, az első vérzés kockázata 2%/laesio/év, az újravérzésé 21,7%, tartós morbiditás 44%. A felszínes cavernomák 13,5%-a vérzett a kezelés előtt, az első vérzés kockázata 0,3%, újravérzés nem volt, epilepszia 35%-ban fordult elő. A kezelés GammaART-6000TM forgó rendszerű gamma-sugársebészeti eszközzel történt, 14 Gy (10-16) széli dózissal, a kezelési térfogat 1,38-1,53 cm3. A kezelést követő vérzési kockázat a mély laesióknál az első két évben 4%, majd 0%. A felszínes laesiók a kezelést követően nem véreztek. Mély cavernomáknál 7%-ban jelentkezett sugármellékhatás, 7%-ban vérzés okozta tartós morbiditás, a felszínes cavernomáknál tartós mellékhatás nem volt. Terápiarezisztens epilepszia esetén 87,5%-ban értek el szignifikáns javulást. A kezelt laesiók 37,5%-a radiológiailag regrediált, 2% növekedett. Következtetések - A cavernomák sugársebészete hatásos és biztonságos. Sebészileg nagy kockázatú, mély cavernomák esetén a korai preventív kezelésnek létjogosultsága van. A sebészileg biztonságosan eltávolítható felszínes laesiók esetén is vonzó alternatíva a sugársebészet.