Ideggyógyászati Szemle

A ventralis intraduralis nyakigerinc-patológiák sebészi eltávolítása elülsõ nyaki feltáráson keresztül: saját tapasztalatok

BANCZEROWSKI Péter, LIPÓTH László, VAJDA János, VERES Róbert

2003. ÁPRILIS 20.

Ideggyógyászati Szemle - 2003;56(03-04)

Bevezetés - A ventralis intraduralis nyakigerinc-patológiák sebészi eltávolítása a nagy kockázatú beavatkozások közé tartozik. Az elmúlt évtizedekben az elülső nyakigerincfeltárásokkal és a corpectomiával szerzett tapasztalatok lehetővé tették, hogy a gerinccsatornában ventralisan elhelyezkedő patológiás elváltozásokat ezen úton el lehessen távolítani. Az elülső nyaki feltárás corpectomiával kombinálva elsősorban azon nyaki intraduralis elváltozások eltávolítására használható, ahol a laesio ventralisan a középvonalban helyezkedik el. Esetismertetés - A szerzők öt esetben végeztek elülső nyaki feltáráson keresztül intraduralis ventralis nyakigerincpatológia- eltávolítást. Eseteik között két meningeoma, egy intramedullaris cavernoma, egy ventralis arachnoidalis cysta és egy intramedullaris malignus neurogén tumor szerepelt. A corpuseltávolítás viszonylag széles műtéti területet biztosított a patológiás elváltozások mikroszkóp alatti eltávolításához. A cavernoma és a tumorok eltávolítása, valamint az arachnoidalis cysta fenestratióját követően teljes durazárást végeztek, majd a gerincet saját csípőcsont, lemez és csavarok segítségével stabilizálták. A betegek a beavatkozást jól tűrték, posztoperatív szövődményt nem tapasztaltak. Következtetés - Az elülső nyakigerinc-feltárás corpectomiával kombinálva biztonságos eljárás a középvonalban elhelyezkedő, intraduralis, ventralis nyakigerinc-patológiák eléréséhez és eltávolításához.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A Rey-féle összetett figura és felismerési próba neuropszichológiai alkalmazási lehetõségei

F. FÖLDI Rita, TOMASOVSZKI László

A szerzők a vizuospaciális konstrukciós képességek és a memória vizsgálatára kidolgozott Rey-próba (összetett figura és felismerési próba, RCFT) ismertetésén keresztül a teszt segítségével mérhető képességeket és egyéni információfeldolgozási sajátosságokat, valamint a klinikai alkalmazási lehetőségeket mutatják be. Kitérnek a tesztértékelés szekvenciális és kvantitatív módszereinek ismertetésére. Az IQ és az RCFT kapcsolatainak összefoglalása során ismertetik egészséges és agykárosodott személyek kivitelezési stratégiáinak eltéréseit, amelyek a feldolgozási kapacitás változásaira vezethetők vissza. A figyelmi folyamatokkal kapcsolatban bemutatják a gyermekpszichiátriai és a neuropszichológiai alkalmazási lehetőségeket, amelyek elsődlegesen a figyelemhiányos és diszruptív viselkedészavarok differenciáldiagnosztikájában hasznosíthatók. Konkrét eset bemutatásán keresztül demonstrálják a neuropszichológiai vizsgálatok menetét és az RCFT helyét ezen vizsgálatokban.

Ideggyógyászati Szemle

Agyi sinusthrombosis és colitis ulcerosa - két eset ismertetése

ILNICZKY Sándor, DEBRECZENI Róbert, KOVÁCS Tibor, SZIRMAI Imre

A gyulladásos bélbetegségek (colitis ulcerosa és Crohnbetegség) mind az artériás, mind a vénás rendszerben thrombosishajlammal járnak. A képalkotó módszerek elterjedésének köszönhető, hogy az agyi vénás rendszer thrombosisát - a gyulladásos bélbetegségek viszonylag ritka szövődményét - egyre gyakrabban ismerik fel. Az együttesen fennálló veleszületett alvadászavarok (APCrezisztencia, antitrombin III-hiány, protein S-hiány) mellett a szerzett antifoszfolipid-szindróma a gyulladásos bélbetegségekben növelik a thrombosishajlamot. Az alapbetegséget gyógyító kortikoszteroid-kezelés is okozhat mellékhatásként vénás thrombosist. A szerzők két, colitis ulcerosában szenvedő, agyi sinusthrombosis miatt eredményesen kezelt betegük kórtörténetét ismertetik. Tárgyalják a gyulladásos bélbetegségek és a thromboticus állapotok kapcsolatát és a terápia kockázatait.

Ideggyógyászati Szemle

Fiatal Neurológusok Fóruma - Debrecen, 2002. szeptember 13-14.

Ideggyógyászati Szemle

A praepontin ciszternák biportalis neuroendoszkópiája

REISCH Róbert, FRIES Georg, PATONAY Lajos, PERNECZKY Axel

Bevezetés - Míg bi- és multiportalis behatolásokat a sebészet számos területén alkalmaznak, az intracranialis idegsebészetben mind ez idáig az uniportalis feltárás az elfogadott technika. A szerzők jelen preklinikai tanulmányban a praepontin ciszternák biportalis neuroendoszkópos feltárási lehetőségeit dolgozták ki, és kadaveren elvégzett feltárásokkal tesztelték az új technika idegsebészeti felhasználhatóságát. Módszer - 34 friss, post mortem felnőtt humán kadáveren és 14 formalinnal fixált fejen összesen 48 alkalommal végeztek biportalis feltárást 1,7 mm és 4 mm átmérőjű, 0°, 30°, 70°-os optikák, valamint 5,0-6,5 mm külső átmérőjű trokárok segítségével. Eredmény - A praepontin régió elérésére hat különböző feltárás 10 féle kombinációját dolgozták ki, amelyek közül a következőket találták hasznosnak és biztonságosnak: 1. kétoldali supraorbitalis; 2. supraorbitalis-ipsilateralis anterior subtemporalis; 3. supraorbitalis-contralateralis anterior subtemporalis; 4. supraorbitalis-ipsilateralis posterior subtemporalis; 5. supraorbitalis-ipsilateralis interhemisphaericus; 6. supraorbitalis-contralateralis interhemisphaericus; 7. anterior subtemporalis-ipsilateralis interhemisphaericus; 8. anterior subtemporalis-contralateralis interhemisphaericus. Következtetés - A szerzők véleménye szerint a biportalis endo-mikrosebészi technika a praepontin térség elérésére effektív, és biztonsággal alkalmazható.

Ideggyógyászati Szemle

Búcsú Martini Edit fõorvostól

NAGY Zoltán

A magyar neurológustársadalom megrendüléssel szerzett tudomást dr. Martini Edit nyugdíjas osztályvezetõ fõorvosasszony váratlan haláláról. Martini Edit emberi és orvosi hűsége, elhivatottsága, igényessége, szerénysége olyan orvosi és emberi modellt jelentett kortársainak és a fiatalabb orvosgenerációnak, amely örök emberi értékeken nyugszik.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Klinikai Onkológia

Az amerikai klinikai onkológiai társaság 2019. Évi Kongresszusának legfontosabb újdonságai

ANDRÁS Csilla, BÉGÁNYI Nóra, DEMETER Gyula, HARISI Revekka, HIDEGHÉTY Katalin, LAKATOS Gábor, MARÁZ Anikó, NIKOLÉNYI Aliz, OLÁH Judit, OSTOROS Gyula, PETÁK István, RÉVÉSZ János, SIPŐCZ István, SZENTMÁRTONI Gyöngyvér, TÍMÁR József, TORDAY László, VAJDICS Tímea

Az „Education Section” egyik nagy érdeklődésre számot tartó szekciója a DDR: the DNA response revolution volt (1). A korszerű új generációs teljesgenom-szekvenálások révén nemcsak a daganatok „driver” génjeiről kapunk információt, hanem lehetőséget adnak arra is, hogy a karcinogenezis szempontjából alapvető etiológiai faktorokat is azonosítsuk, mivel ezek ott hagyják újlenyomataikat az emberi genomban (lásd például az UV- vagy a dohányzásindukált báziscseréket). Ebből a szempontból fontos megfi gyelés az, hogy a tüdőrákokban egyértelműen azonosítható az arzén okozta génhibatípus elsősorban a nemdohányzókban.

Ideggyógyászati Szemle

Az intracerebralis cavernomák sugársebészete - Hol tart Magyarország?

FEDORCSÁK Imre, NAGY Gábor, DOBAI József Gábor, MEZEY Géza, BOGNÁR László

Célkitűzés - A sugársebészet egyre népszerűbb kezelési alternatíva főleg mély elokvens intracerebralis cavernomáknál, melyek sebészi eltávolítása sokszor kockázatos, az újravérzés azonban tartós neurológiai károsodás szignifikáns kockázatát hordja. 2007 óta Magyarországon is elérhető a gammasugárzás alapú sugársebészet Debrecenben, célunk az első öt évben szerzett tapasztalataink összefoglalása és összevetése a nemzetközi tapasztalattal. Betegek és módszerek - Retrospektív vizsgálatunkban a 2008 és 2012 között kezelt 45 beteg 51 cavernomáját elemeztük lokalizáció, természetes kórlefolyás, valamint a sugársebészet vérzési kockázatra, epilepsziára gyakorolt hatása, és mellékhatásai szerint. Eredmények - Az esetek 26,5%-ában mély elokvens (agytörzs, thalamus/bazális ganglionok), 72,5%-ában felszínes hemisphaerialis cavernomát kezeltünk. Mély cavernomák esetén a medián prezentációs kor 25 év (13-60), felszínes cavernomák esetén 45 év (6-67). A kezelés átlag egy évvel a prezentációt követően történt. A mély cavernomák 64,5%-a vérzett a kezelés előtt, az első vérzés kockázata 2%/laesio/év, az újravérzésé 21,7%, tartós morbiditás 44%. A felszínes cavernomák 13,5%-a vérzett a kezelés előtt, az első vérzés kockázata 0,3%, újravérzés nem volt, epilepszia 35%-ban fordult elő. A kezelés GammaART-6000TM forgó rendszerű gamma-sugársebészeti eszközzel történt, 14 Gy (10-16) széli dózissal, a kezelési térfogat 1,38-1,53 cm3. A kezelést követő vérzési kockázat a mély laesióknál az első két évben 4%, majd 0%. A felszínes laesiók a kezelést követően nem véreztek. Mély cavernomáknál 7%-ban jelentkezett sugármellékhatás, 7%-ban vérzés okozta tartós morbiditás, a felszínes cavernomáknál tartós mellékhatás nem volt. Terápiarezisztens epilepszia esetén 87,5%-ban értek el szignifikáns javulást. A kezelt laesiók 37,5%-a radiológiailag regrediált, 2% növekedett. Következtetések - A cavernomák sugársebészete hatásos és biztonságos. Sebészileg nagy kockázatú, mély cavernomák esetén a korai preventív kezelésnek létjogosultsága van. A sebészileg biztonságosan eltávolítható felszínes laesiók esetén is vonzó alternatíva a sugársebészet.

Lege Artis Medicinae

A cukorbetegség és a daganatos kockázat

BECHER Péter, PATAI Árpád, MÁJER Katalin

Az elmúlt évtizedekben a diabetes mellitus micro- és macrovascularis szövődményeinek megelőzése állt a betegség kezelésének célpontjában. Az idei év nagy vihart kavart publikációi alapján azonban fel kell hívnunk a figyelmet a cukorbetegség, különböző kezelési formái, valamint a daganatok összefüggéseire. A sokszor ellentmondásos humán eredményeket elemezve, megfelelő prospektív vizsgálatok hiányában, a biztonságos kezelési mód kiválasztásakor a preklinikai eredményeket is figyelembe kell vennünk.

Ideggyógyászati Szemle

Az intracerebralis cavernomák sugársebészete - Hol tart ma a világ?

NAGY Gábor, KEMENY A. Andras, MAJOR Ottó, ERÕSS Loránd, VÁRADY Péter, MEZEY Géza, FEDORCSÁK Imre, BOGNÁR László

Az elmúlt évtizedben a sugársebészet az intracerebralis ca­vernomáknak a világon egyre elterjedtebb, bár továbbra is ellentmondásosnak tekinthető kezelési módja. A mikro­sebészeti eltávolítás a szimptómás hemisphaerialis cavernomák kezelésének biztonságos és effektív módja, mély elokvens cavernomák esetén azonban a sebészi eltávolítás indikációja tapasztalt kezekben is viszonylag szűk körre korlátozódik. A sebészileg kockázatos esetekben, főleg az agytörzsben, thalamusban és bazális ganglionokban a su­gársebészet jelentősége az utóbbi években felértékelődött a mind effektivitást, mind biztonságot tekintve növekvő pozitív tapasztalattal párhuzamosan. Míg korábban a sugársebészetet inkább többször vérzett, inoperábilis esetekben javasolták, jelenleg elterjedőben van a proaktívabb megközelítés. Egyszer vérzett vagy incidentális esetekben, különösen mély elokvens lokalizációban, tekintve a vérzés kumulatív morbiditását, a kis kockázatú sugársebészet preventív alkalmazása véleményünk szerint a betegek érdekét szolgálja. Annak ellenére, hogy mind többet tudunk természetes kórlefolyásukról, jelenleg nem áll rendelkezésre egyértelmű kezelési algoritmus cavernomák kezelésére, mindhárom kezelési modalitás - obszerváció, mikrosebészet, sugársebészet - létjogosultsága megalapozott, azonban ezek indikációs köre még meghatározásra vár. Ebben legreálisabban prospektív populációalapú adatgyűjtés segítene, melynek megszervezése Magyarországon is idő­szerű.

Lege Artis Medicinae

A szolid tumorok palliatív kemoterápiája

TELEKES András, HEGEDŰS Márta

A palliatív kemoterápia definíció szerint olyan citotoxikus kezelést jelent, ahol a várható eredmény nem elégséges a beteg gyógyulásához, de csökkentheti a daganat okozta tüneteket. Olyan kezelés, ahol a tüneti javulás esélye nagyobb előnyt jelent a beteg számára, mint amennyi hátránnyal a várható toxicitás jár. A hetvenes-nyolcvanas években a citosztatikumok értékelésekor a vizsgálatok végpontjainak még csak az objektív válasz arányát, a betegségmentes, illetve teljes túlélést választották. E vizsgálatok során azt észlelték, hogy - a fenti végpontok mérése szerint „hatástalannak” talált kezelés ellenére - a betegek számottevő része jelentős tüneti javulást mutatott. Ma már a kezelések hatékonyságát mérő vizsgálatok standard végpontjai között az életminőség mérése is szerepel. Mi több, az orvosok az életminőséget tekintik a legfontosabb független tényezőnek a palliatív kemoterápia céljaként. Fontos, hogy a kemoterápiában nem csak a remisszió jelenti a kezelés végső hasznát. A szerzők összefoglalják a palliatív kemoterápia szerepét és lehetőségeit egyes daganatféleségek esetén.