Ideggyógyászati Szemle

A transoralis idegsebészeti műtétek javallata

PÁSZTOR Emil1, VAJDA János1, PIFFKÓ Pál1, GÁDOR Ildikó1

1985. ÁPRILIS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1985;38(04)

A mikroszkópos sebészeti technika lehetővé tette, hogy a craniocervicalis átmenet ventralis részén elhelyezkedő és gyakran súlyos, bulbaris tüneteket okozó patológiás elváltozások viszonylagos biztonsággal operálhatók. 11 transoralis műtéttel operált betegünk tapasztalata alapján tárgyaljuk a műtét javallatait.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Az endogén pszichózisok modell-elméleteiről

SIMKÓ Alfréd

A szerző az ún. „endogén” pszichózisok értelmezésének változatait mutatja be a „heredodegeneráció” homályos fogalmától a nozológiai és tengelyszindromatikai elv, továbbá a lefolyásbeli kép alapján történő megközelítési metodikákig, utalva a biológiai, a pszichopatológiai és a szociális nézőpontok meghatározó szerepének növekvő fontosságára. A modellekben szerző viszonylagos érvényű hipotézis-konstrukciókat lát, melyeknek az a rendeltetésük, hogy az egy-egy témára vonatkozó nagyobb ismeretanyagot összetartsák. Hátrányuk, hogy kategoriális érvényüket kizárólag saját rendszerező elvük határozza meg: ezért a túlságosan zárt modelleket a megmerevedés, a dogmatizáció veszélye fenyegeti. A szerző csak vázlatos utalásokként - a teljesség igénye nélkül – ismerteti az endogén pszichózisokat interpretáló agytopológiai, konstituciós- és karaktertipológiai, leíró-fenomenológiai, alaklélaktani, pszichoanalitikus, egzisztenciál-antropológiai, genetikus, kibernetikai, továbbá a tágabb értelemben vett biológiai és szociogenetikus modelleket. Rámutat ezek flexibilitásának, felbonthatóságának és szintetizálhatóságának jelentőségére, melyek hiányában a klinikai használhatóság – éppen az endogén pszichózisok vonat kozásában - válik kérdésessé.

Ideggyógyászati Szemle

Paranoid kórképek és a schizophrenia paranoides differenciál-diagnosztikus megközelítése a klinikus szemszögéből

BOHÁCS Elemér

A szerző a klinikus szemszögéből foglalkozik a schizophrenia paranoides és a paranoid kórképek differencial diagnosztikus problémáival, továbbá 5 év alatt a kórházból elbocsájtott beteganyag diagnózis szerinti feldolgozását adja.

Ideggyógyászati Szemle

Az elzáródott arteria carotis interna ,,csonkjának” patogenetikai szerepéről-az arteria carotis externa szájadékszűkületének műtéte kapcsán

BODOSI Mihály, MÉREI Tibor

Az a. carotis interna elzáródásának bekövetkezte után a betegek negyedében a focalis ischaemiás tünetek tovább jelentkeznek. Ennek okaként az a. carotis interna csonkjának ulcerált felszíne, vagy az eldugult artéria bemenetét kitöltő véralvadék szolgálhat, s az innen származó embolusok az externa interna anastomosisokon át juthatnak az intracranialis erekbe. E feltételezés újabb bizonyítékát 10 olyan beteg anyagának bemutatásával adják, akiknél az extra-intracranialis anastomosis-műtét előkészítéseként az a. carotis externa bemenetének szűkülete endarterectomiát indokolt. Így tanulmányozhatóvá vált a carotis-villa. A leletek értelmében hangsúlyozzák a carotis-csonk patogenetikai szerepét, s javasolják kimetszését akkor, ha amúgy is indokolt az a. carotis externa endarterectomiája. De mérlegelendőnek tartják a beavatkozást akkor is, amidőn a carotis-csonk ulcerált bemenete további embolisatio veszélyével fenyeget. Az ellátásra műtéti megoldási módot ismertetnek.

Ideggyógyászati Szemle

Cerebralis tumorok kimutatása agyi szcintigráfiával

TÓTH Gábor, SZÉPLAKI Zoltán, ANTÓNY Miklós

A szerzők 71 agyi tumoros beteg agyi szcintigráfiás vizsgálatáról számolnak be. Lokalizációs és szövettani típus alapján elemzik eredményeiket. Kiemelik, hogy hemangioma, meningeoma és supra tentorialis glioma jól, cerebralis metasztázisok kisebb mértékben ábrázolhatók.

Ideggyógyászati Szemle

Nyaki porckorongsérv tüneteit utánzó mikro-tumor a gyöktölcsérben (A klinikai és kórszövettani diagnózis problémái)

GALLYAS Ferenc, GEDEON László, MAJERSZKI Klára, MÉREI F. Tibor

A b.o. C6 gyök porckorongsérv tüneteit utánzó mikrotumora kapcsán felmerülő klinikai és patológiai kérdéseket elemzik. A neurinomák és neurofibromák szövettanára vonatkozó mondern irodalom összefoglalását adják.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

A műtői hatékonyság vizsgálata perioperatív APN szemszögből

MADARÁSZ Ildikó, VÁRADYNÉ HORVÁTH Ágnes, PUSZTAI Dorina, ROZMANN Nóra, BERTA Gábor, HARANGOZÓ Csilla, KOZMANN Krisztina

Az egészségügyi ellátórendszeren belül a műtőknek is folyamatosan nagy hangsúlyt kell fektetni a biztonságos, hatékony, minőségi munkavégzésre. A hazai és nemzetközi szakirodalomban a műtők optimális kihasználtságát feltáró kutatások eredménye számos tényezőre hívja fel a figyelmet. A perioperatív időszakok hatékonyabb kihasználásának következtében több operációt lehetne végrehajtani és ezáltal csökkenteni a várólisták idejét. A folyamatok hatékonyságának növelése érdekében több ponton is kiemelkedő szerepet kaphatnak az APN-ek. A tapasztalatok szerint jelentősen növekszik az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő emberek száma, illetve a műtétre várakozók száma is egyre emelkedik, amit tovább növel a jelenleg is tartó SARS-CoV-2 (Covid-19-) járvány kialakulása. Mindezek következménye, hogy csökken a betegek elégedettsége. A műtéti ellátás során a perioperatív APN munkája nagymértékben képes hozzájárulni a betegelégedettség pozitív irányú változásához, tudásából és képzettségéből adódó többfunkciós szerepét kamatoztatva aktívan részt vesz a műtői munkában, az előjegyzett napi műtéti program zavartalan lebonyolításában, és hozzájárul az elmaradt, tervezett műtétek számának csökkenéséhez.

Lege Artis Medicinae

A sebészet 30 éves múltja és a sebész jövője

KUPCSULIK Péter

Az elmúlt három évtizedben a lapa­rosz­kópos műtétek elterjedése forradalmasította a sebészetet. A német nőgyógyász, Kurt Semm a diagnosztikus laparoszkópiát mű­téti eljárásként használva, appendectomiát végzett. A sebész, Eric Mühe laparoszkópos cholecystectomiával gazdagította a sebészet eszköztárát. A laparoszkópos se­bészetet világszerte alkalmazni kezdték, sok eljárás még ma is felülmúlja a nyitott műtétekét. A morbid obesitas számtalan szövődménnyel és nagy halálozással jár. A dietetikai módszerek kudarca új sebé­szeti eljárások kifejlesztését hozta, az ered­mé­nyek váratlanul kitűnőek lettek. Meg­szü­le­tett a „metabolikus” sebészet. A plasz­tikai sebészet a korszerű eszközök és az egyre növekvő társadalmi elvárások piaci hatására hatalmasat fejlődött. Az anyagtechnológiai újításoknak is köszönhetően, az emlőrekonstrukció új utakra lépett. Az 1990-es években fejlesztették ki a „master-slave” ro­botot, melyet a sebész működtet. A ro­botsebészet jövője a költségek csökkentésétől, új megoldásoktól és az optimális al­kalmazás megtalálásától függ. A társ­szak­mákkal való együttműködés a sebészet to­vábbi fejlődésének elengedhetetlen része. Az új technológiák kétségtelen hatásai mellett a sebészi gondolkodás, a sebész személyisége, döntésképessége és szakmai tu­dása a további fejlődés alapvető feltétele.

Ideggyógyászati Szemle

Az inváziós spektrum prognosztikai jelentősége glioblastomában

SZIVÓS László, VIRGA József, HORTOBÁGYI Tibor, ZAHUCZKY Gábor, URAY Iván, JENEI Adrienn, BOGNÁR László, ÁRKOSY Péter, KLEKNER Álmos

A glioblastoma a leggyakoribb központi idegrendszeri rosszindulatú daganat; sebészi kezelése a da­ganatok invazív jellegénél fogva nem lehetséges, onko­te­rá­piája pedig csupán szerény eredményeket hoz – a bete­gek átlagos teljes túlélése (OS) 16–24 hónap. A betegek egy része alig reagál az alkalmazott kezelésre; a klinikumban jelenleg nincs olyan prognosztikai vagy prediktív marker, ami segítené a betegek túlélésében tapasztalható jelentős szórás érdemi feltérképezését és a kezelési algoritmus optimalizálását. Jelen kutatásban az invázióban sze­re­pet játszó extracelluláris mátrix (ECM-) molekulák expresszió­jának prognosztikai jelentőségét kívántuk meghatározni. Eltérő prognózisú betegcsoportokat létrehozva (A csoport OS < 16 hónap, B csoport OS > 16 hó­nap) vizsgáltuk meg glioblastomás betegek gyors­fa­gyasz­tott tu­mor­mintáiban a szakirodalom által jelenleg elismert mar­kerek (IDH1 mutációs és MGMT metilációs státusz) je­len­lé­tét, továbbá 46 inváziós ECM-molekula mRNS-szintjét. A DE KK Idegsebészeti Klinikán operált és az Onkológiai Klinikán utókezelt betegek klinikai adatai nem mutattak jelentős különbségeket a túlélési adatokat (progressziómentes és teljes túlélés) és a reoperációs arányt leszámítva. Minden minta IDH vad típusú volt. Je­len­tős különbség volt a jobb és a rosszabb túlélésű be­­te­gek kö­zött az MGMT promoter hipermetiláció arányá­ban (28,6% vs. 68,8%). Az inváziós ECM-molekulák expressziós mintá­zata, az inváziós spektrum szintén jelentős különbséget mutatott; szignifikáns különbség mutatkozott az integrin β2, kadhe­rin-12, FLT4/VEGFR-3, verzikán molekulák expressziójá­ban. Az inváziós spektrum megbízhatóságát statisztikai osz­tályozóval tesztelve a módszer a minták 83,3%-át sorolta a megfelelő prognosztikai csoportba (PPÉ: 0,93). A különböző túlélésű betegcsoportok összehasonlítása során a reoperációs arányban megfigyel­hető különbség az irodalmi adatokkal összevágó tény. Az MGMT promoter metiláltságának vizsgálata hazai ­ újdonság, az eredmény az eddigi ismereteket megerősítve sürgeti a vizsgálat rutinszerű bevezetését. Az inváziós spektrum vizsgálata többletinformációt ad a tumorról, prognosztikai markerként segíthet felismerni az ag­resszívabb tumorokat, továbbá felhívja a figyelmet az antiinvazív ágensek jövőbeni használatának szükségességére a GBM terápiájában.

Lege Artis Medicinae

A cukorbetegség és szemészeti szövődményeinek epidemiológiai vonatkozásai hazánkban

TÓTH Gábor, NÉMETH János

A diabetes mellitus civilizációs betegség, ami a fejlett országokban a dolgozó korú lakosság körében a vakság kialakulásának vezető oka. Hazánkban a cukorbetegség prevalenciája 9,9%-ra tehető a felnőttkorúaknál, ami alapján 2015-ben 807 000 főre becsülték a cukorbetegek számát e korcsoportban. Csaknem minden ötödik cukorbetegnek van valamilyen cukorbetegség okozta szemészeti szövődménye Magyar­or­szágon, közülük 0,3% vak és 0,3% sú­lyos látássérült a nem megfelelően kezelt cukorbetegség és diabeteses retinopathia miatt. A diabeteses retinopathia prevalenciaalapú költségterhe 2018-ban 43,66 milliárd Ft volt Magyarországon. A két fő költségviselő az antiVEGF injekciók és a vitrectomia műtétek voltak; a költségek több mint négyötödéért ezen két tétel volt felelős. A cu­korbetegség és az elhízás elleni küzdelemben előtérbe kell helyeznünk a prevenciót, ezzel együtt az egészséges táplálkozást, a gyakori testmozgás és a fizikai aktivitás szük­ségességét. Cukorbetegeknél az évenként elvégzett szemészeti ellenőrzésekkel és a diabeteses retinopathia megfelelő időben való kezelésével a cukorbetegség szövődményeként kialakuló látásromlás és vakság megelőzhető.

Ideggyógyászati Szemle

Az agydaganat műtéti kezelését követő rehabilitáció lehetősége, eredményei

DÉNES Zoltán, TARJÁNYI Szilvia, NAGY Helga

Célkitűzés - Az agydaganat műtéti kezelése utáni rehabilitáció lehetőségének, szükségességének, eredményességének vizsgálata, saját tapasztalatok közzététele. A vizsgálat módszere - Retrospektív leíró vizsgálat. A vizsgálat alanyai - Agydaganat idegsebészeti műtéti eltávolítását követően az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Agysérültek Rehabilitációs Osztályán kezelt betegek, 2001. január 1. és 2016. december 31. közötti időszakban. Eredmények - A vizsgált 16 éves időszakban az osztályon kezelt közel 4500 betegből 84 rehabilitációját végezték agydaganat idegsebészeti eltávolítása után. A 34 férfi és 50 nő átlagéletkora 58 év (20-91) volt. Az eltávolított daganatok közül szövettanilag 57 benignus elváltozás, 27 malignoma, ebből hat más szervből származó agyi metasztázis volt. A betegek rehabilitációs átvételére átlagosan a műtét utáni 41. napon (10-139) került sor. A vezető klinikai tünetek felvételkor: hemiparesis (64 eset), kognitív problémák (26), dysphagia (23), aphasia (16), ataxia (15), tetraparesis (5), paraparesis (1). Az osztályon végzett rehabilitációs tevékenység rehabilitációs szakorvos vezetésével multidiszciplináris teammunka keretében történt. A felvételi Barthel-index átlaga 35, a kibocsátási 75 volt. A kórházi rehabilitáció átlagosan 49 (2-193) napig tartott. Kibocsátáskor 73 esetben javulást tapasztaltak az önellátási képességben, kilenc esetben lényeges változás nem történt, míg két beteg állapota romlott. Következtetések - Agydaganat műtéti eltávolítását követő funkciózavarok miatt szükség lehet kórházi rehabilitációs kezelésre. Az idegsebészeti műtét után elengedhetetlen a sebész, a rehabilitációs szakember, a beteg és hozzátartozója bevonásával végzett konzultáció a reális rehabilitációs célok kitűzése érdekében. Malignomák esetében nélkülözhetetlen az onkológus szakemberrel történő egyeztetés a várható kimenetel és az onkológiai kezelés szervezése miatt. A szerzők tapasztalata alapján az agydaganat műtéti eltávolítását követő multidiszciplináris rehabilitációs kezelés osztályukon eredményes volt.