Ideggyógyászati Szemle

A perinatalis polycystás agyártalmak pialis érelváltozásairól

RADNAI Béla1, CSERMELY Hubert1

1960. SZEPTEMBER 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1960;13(09)

Szerzők négy perinatalis agyártalomban szenvedő csecsemő, illetve gyermek pialis verőérelváltozásait írják le, amely az artériák egyrészében subintimalis szövetproliferatio által a lument szűkítette. Saját vizsgálataik és az irodalmi adatok alapján foglalkoznak a jelenség pathogenesisével és az érelváltozást az agyelváltozáshoz csatlakozó másodlagos jelenségnek, a csökkent vérkeringéshez való alkalmazkodás következményének tartják.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti István Kórház és MÁV Kórház prosektúrája

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A neurosisok és psychosisok összefüggése

VAJDA Ákos

Azt mondhatjuk, hogy egy a neurosisok és psychosisok összefüggésével foglalkozó előadás sok új és régi szempontot vethet fel, de csak a végső conclusiok nélkül. Nem tudunk határozott tényeket rendszerbe foglalva felmutatni, - de talán tisztábban látjuk, hogy nem annyira a neurológiai és psychiatriai kórképek újabb körülhatárolásaira, mint inkább a lelki betegségek mögött rejlő - részben általános és közös , részben egyénenként különböző - dynamicus pathomechanisticai tényezők felderítésére és különválasztására van szükség. E cél elérésére különböző utakat lehet választani, de, hogy ezek közül melyik éri el, vagy közelíti meg leginkább a nagy elvi és gyakorlati problémák megfejtését, azt majd csak a jövő fogja eldönteni. Az irodalom a szétágazó témára való tekintettel igen sok közleményt foglal magában.

Ideggyógyászati Szemle

Az ataraxis kritikája

SIMKÓ Alfréd, KARDOS György

A neurolepticumok és az ataracticumok hatásai között lényeges különbségek állapíthatók meg ; az előbbiek a psychotikus élményeket és a psychosisok struktúráját qualitative is képesek befolyásolni, az utóbbiak hatása csupán quantitatív. A therápiás eredmények az esetek jelentékeny részében kedvezőek, de az elért javulás csak fokmérője egy igen bonyolult és dinamikus jellegű remissiós folyamatnak. A normálpsychológiai határok között jelentkező szorongások és feszültségek megjelenési formáit tárgyalva rámutattunk a nociceptiv érzelmi szignalizáció és az alkalmazkodást irányító, negatív emotiókkal járó élmények szerepére, valamint ezek ataractizálásának nem mindig észszerű, sőt gyakran hátrányos voltára. A tranquilánsokkal való abususra bizonyos abnormis személyiségek sajátos hajlamot mutatnak. A hozzászokás psychopathológiai feltételei között főleg a ,,l’euphorie de soulagement”-nak és a coenaesthesiás túlérzékenységnek tulajdonítunk szerepet ; e téren fokozott felelősség terheli az ún. „ideges emberek” kezelését felületesen leegyszerűsítő orvosokat. A psychotherápiát helyettesíteni szándékozó tranquiláns-receptura elharapózása komoly veszélyekkel járhat, ezért többízben aláhúztuk a psychotherápia elsőbbségét. Fő-feladatunk: a konflikt-helyzetbe került és adaptatiós képes ségében meggyengült betegek vezetése, irányítása és támogatása abban, hogy megbetegítő élményüket vagy konflikt-helyzetüket megoldják, illetve észszerűen, helyesen feldolgozzák. Ezen törekvésünkben az ataracticumok értékes „adjuvánsok” lehetnek, ha megfelelő körültekintéssel és helyes orvosi kritikával alkalmazzuk őket.

Ideggyógyászati Szemle

Szellemi megterheléssel aktiválható pyknolepsia electroencephalographiás képe

SZÁK János

1. Szellemi megterhelés hatását vizsgáltuk eeg. felvételen pyknolepsiának felvett esetünk kapcsán. Az alkalmazott megterhelésre, az elektromos tevékenység megváltozott, magas amplitúdójú, tartós, lassú 3/s tevékenység jelentkezett. 2. Az ingerek, illetve a megterhelés tartósabb alkalmazása, erősségének növelése, typusos petit mai jelentkezéséhez vezetett. 3. A jelenség hosszabb idő után is reprodukálható volt s közvetlenül összefüggés megállapítható az alkalmazott megterhelés, aktivitás változás, majd roham fellépése között.

Ideggyógyászati Szemle

Aphasiás beteg- neurosisának psychotherapiája

PERTORINI Rezső

Egy aphasiás beteg neurosisát, amely az aphasia okozta psychotraumák hatására jött létre, hypnosissal kezeltük. Hypnosisra a neurosis gyógyult és az aphasiás zavarok oly mértékben javultak, hogy betegünk újra eredeti foglalkozását tudja ellátni. A hypnosisnak újabb technikával való alkalmazása, ha ponto indicatio alapján végezzük, olyan esetekben is jó eredményt ad, amikor még a neuroleptikus szerekkel való kezelés is eredménytelen.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

Polycystás vesebetegség - Ren polycysticum

DOLGOS Szilveszter, TÁRNOKI Ádám Domonkos, TÁRNOKI Dávid László

A leggyakoribb monogénes nephropathia, a vese veleszületett, cystosus, térfoglaló folyamata, amely fokozatos vesefunkció-romláshoz vezet. A veseelégtelenséghez gyakran társul a máj, illetve pancreas cystás elváltozása, agyi artériaaneurysma vagy mitralis prolapsus.

Ideggyógyászati Szemle

Újszülöttkori stroke - a tünetek megjelenésétől az utánkövetésig

VOJCEK Eszter, CSÉCSEI Márta, FLACH Edina, RUDAS Gábor, GRÁF Rózsa, PRINCZKEL Erzsébet

Célkitűzés - Célunk a Szent János Kórház 3. progresszivi-tási szintű Koraszülött Intenzív Osztályán 2006 és 2017 között perinatalis stroke-kal diagnosztizált érett újszülöttek kórlefolyásának elemzése volt. A vizsgálati módszer - Retrospektív és prospektív vizsgálattal 18 stroke-kal diagnosztizált újszülött klinikai tüneteit, képalkotó vizsgálatait, etiológiai tényezőit és kórlefolyását elemeztük. Minden beteg esetében két- vagy többéves korban fejlődésneurológiai vizsgálatot végeztünk. A vizsgálat alanyai - Az elmúlt 10 évben osztályunkon 17 érett újszülött és egy 36. gestatiós hétre született koraszülött esetében diagnosztizáltunk stroke-ot. Újszülöttjeink jó általános állapotban, túlnyomó részben magas Apgar-értékkel (9±1) születtek. Császármetszés négy esetben történt. Eredmények - Osztályunkon az újszülöttkori stroke előfordulása megfelel az irodalomban említett 1:1600-4000 gyakoriságnak. A diagnózishoz hozzátartozik a koponya MR-vizsgálata, ultrahanggal az artériás ischaemiás stroke-ot nem tudtuk ábrázolni. A betegek neurológiai tünetei az élet első néhány napján jelentkeztek. Az etiológiai tényezők között thrombophilia (4/18), fertőzés (4/18), érfejlődési rendellenesség (2/18), mérsékelt asphyxia (2/18) és praeeclampsia (2/18) szerepel a leggyakrabban. Az arteria cerebri media területe 50%-ban, az arteria cerebri anterior 33%-ban volt érintett. A stroke 44%-ban bal oldali, 39%-ban jobb oldali és 17%-ban kétoldali volt. Két beteg esetében már in utero diagnosztizáltuk a stroke-ot. Aktív korai fejlesztést kezdtünk, így 15-ből 14 esetben átlagos vagy átlag feletti pszichomotoros teljesítményt értünk el. Következtetések - Bár az akut neurológiai tünetek néhány nap alatt megszűnnek, az újszülöttkori görcsök hátterében álló lehetséges diagnózisok között fel kell merülnie a stroke lehetőségének is. Korai aktív fejlesztéssel még kiterjedt stroke esetében is jó fejlődési eredményeket érhetünk el. Súlyos maradványtüneteket az in utero keletkezett stroke eredményezett. Öröklött prothromboticus állapot fennállása a következő terhesség lefolyását is meghatározhatja.

Hypertonia és Nephrologia

Hypertonia és terhesség

JÁRAI Zoltán, VÁRBÍRÓ Szabolcs

A terhességek mintegy 10%-ában van jelen hypertonia, és ezzel a magas vérnyomás a leggyakoribb cardiovascularis társbetegség, amely a várandósokat érinti. A terhesség során jelentkező hypertonia jelentős anyai és perinatalis morbiditási és mortalitási tényező. Összefoglaló közleményünkben a 2018. évi európai és hazai irányelvek alapján áttekintjük a terhességi hypertonia formáit, diagnózisát és a terápiás lehetőségeket.

Ideggyógyászati Szemle

[Vérzett, közvetlen arteriovenosus fistula a középagyban: ismeretlen agyi érmalformáció vagy másodlagos jelenség?]

KULCSÁR Zsolt, MACHI Paolo, VARGAS Isabel Maria, SCHALLER Karl, LOVBLAD Olof Karl

[Az agyi arteriovenosus malformációk (AVM) egyetlen fis­tulából álló típusai az agy felszínén fordulnak elő, viszont az agy állományában még nem írták le létezésüket. Az állományi AVM-ek úgynevezett nidusszerkezettel rendelkeznek, még akkor is, ha nagyon kis elváltozásról van szó; a pialis felszínen lévő elváltozások viszont állhatnak egy vagy több közvetlen fistulából is. A bemutatott közép­agyi vérzés hátterében egy közvetlen arteriovenosus fistulát találtunk a nucleus ruber magasságában egy paramedián középagyi perforátor artéria és véna között, álaneurysmára utaló tágulattal az összeköttetés szintjén, AVM-re jellemző nidus nélkül. Azt a kérdést vizsgáljuk meg, hogy a már korábban létező érmalformáció váltotta ki a vér­zést, vagy esetleg egy spontán vérzés okozta az arteriovenosus összeköttetés kialakulását.]

Lege Artis Medicinae

Hibás perinatalis hormonális imprinting: korai hatások, késői következmények

CSABA György

A hormonális imprinting, majd hibás imprinting felfedezése és vizsgálata volt az első abban a kutatási sorozatban, ami a perinatalis korban elszenvedett kémiai behatások késői (felnőttkori) manifesztációjának felismeréséhez vezetett. Ma már világos, hogy igen sok, felnőttkorban jelentkező betegség, kóros állapot a perinatalis károsodás következményének tekinthető, ilyenek például a metabolikus imprinting által kiváltott obesitas és az immunrendszer kóros (hipoaktív vagy hiperaktív autoimmun) állapotai. A pe­rinatalis hormonális (kémiai) imprinting a fejlődő hormonreceptor és a célhormon első (akár egyszeri) találkozásakor jön létre és életre szólóan beállítja a receptor kötési képességét. Az egyedfejlődés kritikus periódusaiban - a perinatalis időszakon kívül az elválasztási és serdülőkorban, valamint a folyamatosan osztódó és differenciálódó sejtekben - bármikor létrejöhet hibás imprinting, melyet a fiziológiás hormon nagy mennyiségi eltérései, vagy a hormonszerű rokon molekulák jelenléte válthat ki. A hibás imprinting, ami felnőttkorban megmutatkozó betegségek, vagy arra való hajlam kialakulásához vezet, az élet folyamán megmarad és transzgenerációsan, valamint epigenetikus módon az utódgenerációkra öröklődik. Hibás perinatalis hormonális imprinting mindig is létezhetett, de előfordulása az endokrin diszruptorok ipari, kommunális, táplálkozási és me­dicinális felszaporodásával és felhasználásával hatalmas mértékben nőtt és növekszik. Mindez károsnak tűnik az endokrin-, immun- és idegrendszerre, azonban hosszú távon lehetséges pozitív hatása is az endokrin rendszer evolúciós jellegű átalakulásával. A metabolikus és immunológiai imprintingben, illetve a DOHaD-ban (Deve­lopmental Origins of Health and Disease) az elsőként felismert hormonális imprinting kö­szön vissza más-más külsőben.