Ideggyógyászati Szemle

A gyomorvédelem centrális neuroendokrin mechanizmusai

GYIRES Klára

2014. MÁRCIUS 30.

Ideggyógyászati Szemle - 2014;67(03-04)

Selye ismerte fel a hypothalamus-hypophysis-mellékvese tengely stressz alatti aktivációjának a jelentőségét, és a kapcsolatot a központi idegrendszeri és a neuroendokrin szabályozás között. Ez az elmélet képezte a kutatások elkezdésének az alapját, amelyekben feltárták az agy-bél tengely jelentőségét a gyomornyálkahártya integritásának a szabályozásában. Számos neuropeptidről, így a thyreotrop releasing hormonokról, adrenomedullinról, peptid YY-ról, amylinről, opioid peptidekről nociceptinről, nocisatinról Panyagról, ghrelinről, leptinről, orexin-A-ról, angiotenzin IIről kimutatták, hogy centrálisan injektálva gyomorvédő hatású. Jól dokumentált a dorsalis vagusköteg és a nervus vagus szerepe a központ perifériára kifejtett hatásában, de további mechanizmusok is felmerültek. A neuropeptidek közötti kölcsönhatások jelentik azt a további komponenst, amely módosíthatja a gyomornyálkahártyának az ártalmas stimulusokkal szembeni ellenállását.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Az MDS-UPDRS magyar validációja: Miért szükséges újabb Parkinson-pontozóskála? (open access)

HORVÁTH Krisztina, ASCHERMANN Zsuzsanna, ÁCS Péter, BOSNYÁK Edit, DELI Gabriella, PÁL Endre, KÉSMÁRKI Ildikó, HORVÁTH A. Réka, TAKÁCS Katalin, KOMOLY Sámuel, BOKOR Magdolna, RIGÓ Eszter, LAJTOS Júlia, KLIVÉNYI Péter, DIBÓ György, VÉCSEI László, TAKÁTS Annamária, TÓTH Adrián, IMRE Piroska, NAGY Ferenc, HERCEG Mihály, HIDASI Eszter, KOVÁCS Norbert

Pontozóskála (UPDRS) utódjaként kifejlesztett, a Movement Disorder Society által fémjelzett Egységesített Parkinson Pontozóskálát (MDS-UPDRS) 2008-ban véglegesítették. A skála egyéb nyelvre történő hivatalos fordításához az MDS négy lépésből álló szigorú validálási módszert dolgozott ki: 1. fordítás/visszafordítás, 2. kognitív előtesztelés, 3. nagy beteganyagon történő tesztelés és 4. klinimetrikus analízis. Vizsgálatunk célja az MDS-UPDRS ismertetése és a magyar nyelvi validáció folyamatának és eredményeinek bemutatása. Módszertan - Első lépésben az MDS-UPDRS-t magyarra lefordítottuk, amit független munkacsoport angolra visszafordított. Miután a visszafordított szöveget az MDS-UPDRS bizottsága elemezte, a magyar szöveg érthetőségét két kognitív előteszteléssel ellenőriztük. A validálási folyamat harmadik fázisában a magyar verziót 357 Parkinson-kóros betegen vettük fel. Ezt követően ellenőrző faktoranalízis segítségével megvizsgáltuk, hogy a magyar MDS-UPDRS faktorszerkezete mennyire illeszkedik az angol verzió faktorszerkezetéhez. Az általunk lefordított skálát akkor tekinthettük validnak, ha az összehasonlító illeszkedési mutató (CFI) mind a négy részben ≥0,90 feletti. Eredmények - A CFI értéke a magyar MDS-UPDRS mind a négy részénél ≥0,94 volt. Következtetés - A magyar nyelvű MDS-UPDRS faktorstruktúrája a magas CFI-értékek alapján jó illeszkedést mutatott az eredeti angol MDS-UPDRS felépítésével. A fentiek alapján az általunk elkészített és validált verziót a hivatalos magyar MDS-UPDRS verzióként fogadták el.

Ideggyógyászati Szemle

Gyulladásos temporalis leukoencephalopathia együttes megjelenése két B-sejtes malignomával

GARZULY Ferenc, HAHN Katalin, IVÁNYI János László, KERESKAI László, GÁBOR Valéria, KOVÁCS G. Gábor, BUDKA Herbert, KÁLMÁN Bernadette

A klinikus időnként olyan beteggel is találkozik, akinek egyszerre többféle, látszólag egymástól független betegsége van. Ilyenkor az esetleges kapcsolat felderítése komoly kihívást jelenthet számára. Ilyen bonyolult esetet mutatunk be, amelyben két malignus B-sejtes betegség és gyulladásos leukoencephalopathia fordult elő együtt. Az idős férfi a felvételt megelőzően három nappal gyengeségre kezdett panaszkodni, fejét fájdította, ismételten hányt, feledékeny lett, étvágytalanná, deprimálttá, majd aluszékonnyá vált. Klinikai, laboratóriumi, képalkotó és hisztológiai vizsgálatok történtek, melyek során primer központi idegrendszeri lymphoma, a temporalis lebeny gyulladásos leukoencephalopathiája és lappangó myeloma multiplex derült ki. A beteg korábban kemoterápiában nem részesült. Korábbi genomikai tanulmányok eredményei alapján feltételezhető, hogy a molekuláris abnormalitások B-sejtekben történő szekvenciális akkumulációja vezetett először a myeloma multiplex, majd a primer központi idegrendszeri lymphoma kialakulásához, míg a temporalis lebeny leukoencephalopathiája a lappangó myeloma multiplex paraneoplasiás következményeként értelmezhető.

Ideggyógyászati Szemle

Régi és új neuroendokrin molekulák: szomatosztatin, ciszteamin, pantethin és kinurenin

VÉCSEI László, HORVÁTH Zoltán, TUKA Bernadett

Az összefoglaló célja, hogy megemlékezzünk Selye Jánosról, az endokrinológusról, a stressz leghíresebb kutatójáról, és röviden összefoglaljuk a szomatosztatin (SST), a ciszteamin (CysA) és a pantethin (PAN) legfontosabb jellemzőit neuroendokrinológiai szempontból, amelyek szoros összefüggésben álllnak tudományos munkájával. Emellett megemlítjük a kinurenin (KP) -útvonal néhány metabolitját is mint a neuroendokrinológia néhány lehetséges célmolekuláját.

Ideggyógyászati Szemle

A stressz a hypophysistumorok osztályozásában. Fókuszban az agresszív hypophysisadenomák

KOVÁCS Kálmán, ROTONDO Fabio, HORVÁTH Éva, SYRO V Luis

A stresszelmélet és Selye János munkásságának rövid összefoglalása után a hypophysisdaganatok osztályzására és a különböző hypophysistumorok prognózisáról adható információk nehézségeire fokuszálunk. Bevezetjük az „agresszív hypophysistumor” kifejezést. Ezekben a daganatokban gyors ütemű a sejtosztódás. Jelenleg a Ki-67 nukleáris jelölés index felmérése tűnik a legyegyszerűbb és legmegbízhatóbb módszernek a daganatsejtek osztódásának felmérésére. További vizsgálatokra van szükség a hypophy - sistumorok biomarkereiről.

Ideggyógyászati Szemle

Terápiás továbblépés dilemmája relapszáló-remittáló sclerosis multiplexben az első vonalbeli kezelés hatástalansága esetén: fingolimod vagy natalizumab?

LOVAS Gábor

Relapszáló-remittáló, első vonalbeli kezelés mellett is relapszusokat szenvedő sclerosis multiplexes (SM-) betegek esetében a klinikusnak terápiás dilemmát jelent, hogy a hatékonyságot és a biztonságosságot is figyelembe véve milyen terápiás döntéssel haladjon tovább a beteg kezelésében, melyik másodvonalbeli készítményt használja.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A glükokortikoidok meglepő kettős hatása

LUDMILA Filaretova, MAKARA Gábor

A glükokortikoid hormonok kettős hatást fejtenek ki a gyomorra: élettani gyomorvédő és kóros proulcerogén hatást. Élettani körülmények között, még akut stressz - helyzetben is, a glükokortikoidok adaptív hatást, ezáltal védelmet fejtenek ki a gyomorra. A most áttekintett eredmények azt mutatják, hogy az akut stressz során felsza - baduló glükokortikoidok természetesen előforduló védőfaktorok, amelyek fontos szerepet játszanak a gyomornyálkahártya integritásának a fenntartásában.

Lege Artis Medicinae

A neurohormonális szabályozások szerepe az inzulinrezisztencia kialakulásában tartós stresszben

MOLNÁR Ildikó

A tartós stressz napjainkban alig kerülhető el. Számos betegség kialakulásában játszik szerepet a kóros neurohormonális szabályozás: elhízás, cardiovascularis betegségek, 2-es típusú diabetes mellitus, depresszió, daganatos betegségek, gyulladások, allergia. Két nagy szabályozórendszer vesz részt a stressz során bekövetkező neuroendokrin változásokban: a hypothalamushypophysis- mellékvese tengely és a szimpatikus idegrendszer. Az adrenocorticalis rendszer tartós aktiválódása inzulinrezisztenciához és obesitashoz vezet, amihez vascularis, arterioscleroticus és gyulladásos tünetek társulnak. A kórfolyamatok korai felismerése és a fokozott fizikai aktivitás jelentheti a fent említett leggyakoribb betegségek igazi megelőzését.

Ideggyógyászati Szemle

[A stressz indukálta kortikoszteronszint-emelkedés fenntartja a gyomornyálkahártya integritását patkányok esetén]

LUDMILA Filaretova, MARINA Myazina, TATIANA Bagaeva

[Háttér - A glükokortikodok gyomornyálkahártya stressz alatti integritásának fenntartásában játszott szerepének vizsgálatához előzőleg ulcerogén stresszhatásnak kitett modelleket használtunk. Ezen modellek használata során megmutattuk, hogy ulcerogén stimulus hatására glükokortikoidelválasztás indult be, ezzel gyengítve saját káros hatását a gyomor nyálkahártyájára. Célkitűzés - A jelen vizsgálatban azt feltételeztük, hogy enyhe stresszhatás nem károsítja a gyomornyálkahártyát az ezen stresszhatásra termelődő glükokortikoidok gyomorvédő hatása miatt. Módszertan - Ahhoz, hogy ezt a felvetést igazoljuk, az egyébként nem ulcerogén enyhe stimulus (15-30 perces hideg hatás) gyomornyálkahártya integritására gyakorolt hatását vizsgáltuk a hypothalamo-hypophysis-adrenocorticalis tengely gátlása mellett patkányokban. A hypothalamohypophysis- adrenocorticalis tengely gátlása a következő módszerekkel történt: 1. metyrapon mint glükokortikoidszintézis- gátló, gyors gátló hatásával; 2. NBI 27914 mint 1-es típusú kortrikotropin-releasing faktor receptor szelektív antagonista, gyors gátló hatásával; 3. heti egyszeri, a stresszhatást megelőző egyadagos farmakológiai dózisú kortizoninjekció késleltetett gátló hatásával. Eredmények - Mindegyik előkezelés szignifikánsan csökkentette a 15-30 perces hideghatás alatt termelődött kortikoszteronszinteket: 37,2±1 vs. 22,5±1,2 (p<0,05) metyrapon után; 52,1±0,9 vs. 41,4±1 (p<0,05) NBI után; és 64,2±4,2 vs. 16,7±1,5 (p<0,05) kortizon-előkezelés után. A stressz kiváltotta kortikoszteronszint-növekedés gátlása mellett enyhe stresszhatást követően a patkányok gyomrában laesiók jelentek meg. Következtetések - Az eredmények arra engednek következtetni, hogy stressz által kiváltott kortikoszteronszint-növekedés gátlása patkányokban az egyébként nem ulcerogén hatást ulcerogénné alakítja, és ezáltal a hipotézist igazolja. Az eredmények továbbá alátámasztják azt a nézetet, miszerint az akut stressz hatására termelődött glükokortikoidok gasztroprotektív tényezők.]

Ideggyógyászati Szemle

A hypothalamicus neuroszekretoros rendszerek glutamáterg fenotípusa: új szempont a centrális neuroendokrin szabályozásban

HRABOVSZKY Erik, LIPOSITS Zsolt

Míg három évtizede a klasszikus neurotranszmitterek és neuropeptid természetű neuromodulátorok együttes megjelenését egyazon idegsejtben kivételes jelenségként értelmezte a szakirodalom, a neuronalis kemotípus összetettségére ma már általános szabályként tekintünk. A kis- és nagysejtes neuroszekretoros rendszerek olyan idegsejtekből állnak, amelyek a hypophysealis funkciók szabályozásában szerepet játszó, többségükben peptid természetű neurohormonok szekrécióját végzik. Fodor Mariann emlékének szánt összefoglalónkban áttekintést nyújtunk a különböző neuroszekretoros rendszerek klasszikus neurotranszmitter-tartalmáról, különös tekintettel a glutamát előfordulására és lehetséges szerepére a kis- és nagysejtes neuroszekretoros rendszerekben.