Ideggyógyászati Szemle

A gyógyszeres kezeléssel való hiányos együttműködés okainak vizsgálata schizophren betegeknél

BARTKÓ György1, BÉKÉSY Mariann1, SZÉLL Katalin1, ZSOMBÓK Terézia1, MAYLÁTH Eszter1

1985. DECEMBER 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1985;38(12)

A szerzők 51 schizophren betegnél vizsgálták meg a neuroleptikus kezelésre adott szubjektív válasz és a compliance összefüggéseit. A betegek 47 %-a a kezelést szubjektíve kellemetlennek ítélte meg és ezek 79%-a a kezeléssel hiányosan együttműködök csoportjába tartozott. A szubjektív válasz és az aktuális mellékhatások között nem találtak összefüggést. Megerősítették, hogy a kibocsátáskor észlelt psychopathológiai tünetek közül a nagyzásos téveszmék és a betegségbelátás hiánya rizikótényezőnek tekinthető a non compliance szempontjából. Az önbecsléssel mért depresszivitás nagyobb foka viszont kedvezőbb együttműködést valószínűsít a kezeléssel.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Tapasztalataink az EEG reaktivitás kvantitatív elemzésével I. Spektrál analízis

JÁRDÁNHÁZY Tamás, ŐRI Zsolt

Vizsgálataink alapján megállapíthatjuk, hogy a barbiturát narkózisban ingerlésre bekövetkező EEG háttér-tevékenység változások szinkronizációs és deszinkronizációs formája a spektrál analízis általunk végzett eljárásával megkülönböztethető egymástól. Azt találtuk, hogy a szinkronizációs választ a téta, alfa és béta tartomány teljesítményeinek nagyobb mérvű növekedése, deszinkronizációsat a téta és alfa sáv nagyobb mérvű teljesítmény csökkenése jellemzi. Eredményeink összhangba hozhatók a korábbi vizuális megfigyelési eredményekkel, bár emellett újabb elemek – a béta és téta sáv teljesítmény változása - szinkronizációs folyamatban való jelentőségéről is nyertünk adatokat.

Ideggyógyászati Szemle

Tapasztalataink az EEG reaktivitás kvantitatív elemzésével II. Periódus és amplitúdó analízis

JÁRDÁNHÁZY Tamás, ŐRI Zsolt

Vizsgálataink alapján elmondható, hogy a periódus és amplitúdó analízis segítségével az ingerléssel előidézett kétféle — szinkronizációs és deszinkronizációs — háttér-aktivitás változások megkülönböztethetők egymástól, de ezen eljárás nem ad olyan pontos felvilágosítást a történések részleteiről, mint a korábban – ugyanezen anyagon elvégzett — spektrál analízis. Ezzel a módszerrel is a kétféle reakció elkülönítésére legjobban felhasználható változásokat a téta és alfa sávban találtuk; a szinkronizációs választ az ezekben a sávokban észlelhető hullám összterület növekedéssel lehetett jellemezni, de ez az eljárás - technikai sajátosságaiból adódó korlátai miatt – nem tükrözte eléggé az alap ritmusra szuperponált gyorsabb elemeket és ez a béta sáv változásainak nem kielégítő észleléséhez vezetett. Véleményünk szerint ezzel lehet magyarázni azt a tényt is, hogy periódus és amplitúdó analízissel nyert paramétereink diszkriminancia analízis után történt reklasszifikációja során lényegesen több szinkronizációs válasz került vizuális minősítéssel nem egyezően - azaz helytelenül — felismerésre.

Ideggyógyászati Szemle

Tapasztalataink az EEG reaktivitás kvantitatív elemzésével III. Hjorth paraméter analízis

JÁRDÁNHÁZY Tamás, ŐRI Zsolt

Vizsgálataink alapján elmondhatjuk, hogy Saltzberg és Burch egyszerűsített módszerével becsült Hjorth paramétereink, illetve az ezek időbeli változásait leíró származtatott tényezők az emberen ingerléssel kiváltott szinkronizációs és deszinkronizációs háttértevékenység változások jellemzésére és felismerésére felhasználhatók. A reakciótípusok felismerésében elért eredmények megközelítették azokat, melyeket spektrál analízissel végzett vizsgálatainkban kaptunk és jobbak voltak azoknál, melyeket periódus és amplitúdó analízissel nyertünk. Ez az eljárás - szemben az utóbb említettel - inkább a deszinkronizációs válaszok helytelen felismeréséhez vezetett, de a kétféle tévesztés közötti különbség – vizsgálataink szerint – nem volt jelentős. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a szinkronizációs választ az Aktivitás paraméter kifejezettebb növekedése és a Mobilitás paraméter jelentős csökkenése jellemezte. Mindez megerősítette a kétféle reaktivitási válasszal kapcsolatos eddigi megfigyeléseket, de ezen túlmenően adataink felhívták a figyelmet ezen háttér-tevékenység változások közös — eddig még nem tisztázott – komponenseinek jelentőségére is.

Ideggyógyászati Szemle

Beszámoló

SZABÓNÉ Kállai Klára

A szerző beszámol az NDK Orvosi Pszichoterápiai Társasága XI. Pszichoterápiai Kongresszusáról.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

CAT-H – új eljárás az afázia magyar nyelvű diagnosztikájában

ZAKARIÁS Lilla, RÓZSA Sándor, LUKÁCS Ágnes

A tanulmányban egy újonnan adaptált, jelenleg sztenderdizáció alatt álló logopédiai vizsgálóeljárást, a Comprehensive Aphasia Test magyar változatát (CAT-H; Zakariás & Lukács, előkészületben) mutatjuk be. A CAT-H a stroke következtében kialakuló szerzett nyelvi zavarok, az afáziák vizsgálatára alkalmas. A tanulmány célja a teszt főbb jellemzőinek, alkalmazási területeinek, a magyar adaptáció és sztenderdizáció folyamatának, valamint az afáziás személyek tesztben nyújtott teljesítményének bemutatása és egészséges kontrollcsoporttal való összehasonlítása. Kutatásunkban 99, többségében egyoldali, bal féltekei stroke utáni afáziát mutató személy és 19, neurológiai kórtörténettel nem rendelkező kontrollszemély vett részt. A vizsgálati személyekkel a klinikai gyakorlatban használatos tesztek mellett a CAT-H battériát vettük fel, amit egy általunk összeállított demográfiai és klinikai kérdőívvel egészítettünk ki. A CAT-H két részből, egy kognitív szűrővizsgálatból és egy átfogó nyelvi tesztből áll. Az afáziás csoport teljesítménye vala­mennyi nyelvi és szinte az összes kognitív területen jelentősen elmaradt az egészséges kontrollcsoportétól. Várakozásainkkal összhangban a kontrollcsoport plafonközeli teljesítményt nyújtott valamennyi területen, míg az afáziás csoportra nagymértékű egyéni variabilitás volt jellemző a nyelvi és a kognitív szubtesztekben egyaránt. Kapcsolatot találtunk az életkor, az agyi történés óta eltelt idő és a stroke típusa, valamint a teszttel mérhető egyes kognitív és nyelvi képességek között. Eredményeink és előzetes tapasztalataink szerint a teszt alkalmas a nyelvi profil feltárására, a nyelvi képességekben történő változások nyomonkövetésére és a kognitív alapképességek zavarainak szűrésére afáziában. Reményeink szerint a teszt sokoldalú felhasználhatóságának köszönhetően egyedül­álló módon fogja segíteni az afázia hazai diagnosztikáját, az afáziás személyek ellátásában és rehabilitációjában dolgozó szakemberek, valamint az afáziakutatók mun­káját.

Ideggyógyászati Szemle

Alvással a felejtés ellen? Az alvás szerepe az asszociációs memóriafolyamatokban

CSÁBI Eszter, ZÁMBÓ Ágnes, PROKECZ Lídia

Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különböző emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória műkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória működésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fő vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nő], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követően (rövid távú tesztelés) és 24 órával később (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különböző érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékű felejtést mutatott 24 órával később, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminőség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás időzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Ideggyógyászati Szemle

A szocioökonómiai helyzet és a stroke kapcsolata a fővárosban

VASTAGH Ildikó, SZŐCS Ildikó, OBERFRANK Ferenc, AJTAY András, BERECZKI Dániel

A nyugat- és kelet-európai országok stroke halandósága közötti szakadék a társadalmi-gazdasági különbségeket tükrözi. Felvetődik a kérdés, hogy az életszínvonalbeli különbségek kisebb régiók szintjén is megnyilvánulnak-e a stroke jelleg­ze­tes­ségeiben. Összefoglalónkban a főváros egyik legszegé­nyebb (VIII.) és leggazdagabb (XII.) kerülete stroke-betegeinek összehasonlítását mutatjuk be életkori megoszlás, stroke-incidencia, esethalálozás és mortalitás szempontjából. Két összehasonlító epidemiológiai vizsgálatunk eredményeit összegezzük, melyek ugyanabban a két kerületben az akut cerebro­vascularis betegséget elszenvedett lakosságot vizsgálták. A „Budapest 8–12 Projekt” igazolta, hogy a szegényebb VIII. kerületben a stroke fiatalabb életkorban jelentkezik, valamint magasabb a dohányzás, az alkohol­abú­zus és a kezeletlen hypertonia prevalenciája. A „Hat Év Két Kerületben” tanulmányba bevont 4779 beteg a 10 éves utánkövetéssel egy­értel­műen igazolja, hogy a stroke fiata­labb korban következik be, magasabb incidenciával, eset­ha­lálozással és mortali­tással jár a kedvezőtlen szocio­öko­nó­miai adottságokkal rendelkező VIII. kerületben. A fiatalabb korcso­portokon belül magasabb a halálozás és a társbetegségek prevalenciája a VIII. kerületben a XII. kerülethez képest. A rizikófaktorok magasabb prevalenciája és a fiatalabb korcsoport magasabb halálozása a kedve­zőtlenebb szocioökonómiai adottságú VIII. kerület lakossá­gának jelentősebb sérülékenységére utal. A hiányzó láncszem a szegénység és a stroke között az életmódi rizikó­tényezők és az elsődleges prevencióhoz való adherencia hiánya lehet. A népegészségügyi stroke-prevenciós prog­ramoknak a kedvezőtlen szocioökonómiai környezetben élő fiatalabb korosztályra kellene fókuszálniuk.