[A posterior reverzibilis encephalopathia szindróma (Posterior Reversible Encephalopathy Syndrome, PRES) reverzibilis klinikai és neuroradiológiai kórkép, ami bármely életkorban jelentkezhet fejfájás, módosult tudatállapot, görcsroham és corticalis vakság formájában. Az állapot pontos incidenciája nem ismert. A leggyakrabban azonosított kiváltó ok a hipertenzív encephalopathia, az eclampsia, illetve egyes citotoxikus szerek. A képalkotó eljárások közül koponya-MR-rel főleg az occipitalis és parietalis lebenyekben mutatható ki nagyrészt szimmetrikus, vazogén oedemához társuló subcorticalis fehérállomány-laesio T2A- és FLAIR-szekvencia-hiperintenzitás formájában. Korai diagnózis és megfelelő kezelés hatására a tünetek részben vagy egészében megszűnnek. A tanulmány az egyoldali PRES ritka esetét mutatja be, ami heretumor terápiájaként alkalmazott vascularis endothelialis növekedési faktor gátló (VEGF) pazopanibkezelés következtében alakult ki.]

Háttér - A szkizofrénia multifaktoriális, csak részlegesen ismert etiológiájú pszichiátriai zavar, melyet magas heritabilitás (örökletesség) és genetikai heterogenitás jellemez. A multilókusz genetikai vizsgálatok csökkenthetik a heterogenitás hatását, javítva a vizsgálatok közötti replikáció esélyét. Célkitűzés - Vizsgálatunkat kettős céllal végeztük: 1. Megvizsgáltuk a rendelkezésünkre álló mintákban a szkizofrénia genetikai hátterét multilókusz-asszociációs tesztekkel, valamint 2. meghatároztuk a multilókusztesztek replikációs valószínűségét, eltérő szerkezetű mintákat alkalmazva. A vizsgálat alanyai - Explorációs minta: DSM-IV szerint szkizofréniával diagnosztizált betegekből és egészséges szüleikből álló triók (n=16), replikációs minta: szkizofrén betegek és egészséges alanyok eset-kontroll mintája (n=5337). Módszerek - Kétlépcsős elemzésünkben az egyedi polimorfizmusok asszociációjából a régióalapú gén- és génszett-asszociációt, feldúsulást és funkcionális annotációs klaszterek feldúsulását elemeztük. Az explorációs minta p<0,1 asszociációit teszteltük a replikációs mintán, a replikációt többszörös összehasonlításra korrigáltuk. Eredmények - A génalapú tesztek és a kanonikus útvonaltesztek közül nem találtunk p-érték-korrekció után is szignifikáns asszociációt. A pozicionális génszettek közül 14q31, 5q31 és Xq13 szegmensek esetén korrekció után is szignifikáns asszociációt, illetve feldúsulást észleltünk (p_corr: 0,002, 0,006 és 0,048). A funkcionális annotációs klaszterelemzésben a splicing/alternatív splicing, idegfejlődés és embrionális fejlődés klaszterei bizonyultak korrekció után is szignifikánsnak. A szignifikáns replikációk valószínűsége a teszt összetettségével javult (P_rep: 0, 0,015, 0,21). Következtetés - Multilókusz genetikai elemzésünk megerősítette az idegfejlődés, szinaptikus plaszticitás és immunrendszer érintettségét a szkizofréniában. A multilókuszmódszerekkel növelhető a replikáció valószínűsége, még jelentősen eltérő minták esetében is.

[Az autizmus spektrum zavarban (ASD) szenvedő gyerme-kekre általában jellemző, hogy eltérő tanulási és emlékezeti funkciókkal rendelkeznek. Az utóbbi években több olyan kutatás is született, amely a különböző tanulási mechanizmusokon belül a procedurális tanulást vizsgálta. A jelen vizsgálat célja, hogy többet megtudjunk arról, hogy az autizmus mint egy atipikus fejlődési zavar esetében hogyan változik a procedurális tanulás implicit, nem tudatos aspektusa és annak konszolidációja. Specifikus kérdésünk, hogy egy explicitebb, figyelemfüggőbb feladati elrendezés mennyiben befolyásolja a teljesítményt. Vizsgálatunkban a procedurális tanulás mérésére az Alternáló Szeriális Reakcióidő Feladat (ASRT) erre a célra módosított változatát használtuk autizmus spektrum zavarban szenvedő, illetve IQ és életkor alapján illesztett, egészséges fejlődésű gyermekeknél. A tesztfelvétel két részletben zajlott: az első ülés délután, a második pedig egy 16 órás késleltetés után, másnap reggel volt. Az eredményeink ép tanulást és konszolidációt mutattak a vizsgálati csoportokban. További eredmény, hogy az autizmus spektrum zavarban szenvedő gyermekek nem mutattak a reakcióidőben mérhető általános fáradási hatást ezen a tanulási feladaton. Eredményeinkből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az autizmus spektrum zavarban szenvedő gyermekek implicit procedurális tanulási készségei stabilabbak, mint egészséges fejlődésű kortársaiké. A kulcsingerekkel rendelkező (explicit) és ezekkel nem rendelkező (implicit) feladati elrendezések eredményeiből arra lehet következtetni, hogy az autizmus spektrum zavarban szenvedő gyermekek nem váltanak stratégiát a megváltozott feladathelyzet hatására. Eredményeink segíthetnek az autizmus spektrum neurokognitív hátterének megértésében és új terápiás módszerek kidolgozásában. ]

[A sclerosis tuberosa egy autoszomális dominánsan öröklődő genetikai betegség, mely a legkülönbözőbb szervekben manifesztálódik benignus tumorok, illetve proliferációs zavarok formájában. A fenotípus rendkívül változatos az enyhe bőrtünetektől és tünetmentes idegrendszeri eltérésektől az epilepsziás rohamokon, értelmi fogyatékosságon, autizmuson át az életet veszélyeztető nefrológiai, cardialis és pulmonológiai szövődményekig. Dolgozatunk célja, hogy összefoglalja e multiszisztémás betegség diagnosztikai kritériumait, terápiás lehetőségeit és gondozási feladatait, külön hangsúlyozva a legfontosabb neurológiai vonatkozásokat. A legfrissebb nemzetközi guideline és a hazai protokollok összehasonlításával szeretnénk elérni, hogy minden sclerosis tuberosás beteg megkapja az optimális ellátást hazánkban is.]

[Bevezetés és célkitűzés - A titán-dioxid (TiO2) nanoméretű, jellemzően 100 nm-nél kisebb, részecskéi ma már számos, részben közvetlen emberi expozícióval járó alkalmazásban megjelentek. Ismert tulajdonságaik - nagy fajlagos felület, szervezeten belüli mozgékonyság, oxidatív stressz keltése, gyulladásmediátorok felszabadítása stb. - alapján idegrendszeri károsodást okozhatnak, azonban erre vonatkozóan csak kevés és ellentmondó adat áll rendelkezésre. Erre, és más fémoxid-nanorészecskékkel szerzett tapasztalatokra alapozva a jelen munkában azt vizsgáltuk, milyen általános és idegrendszeri toxikus hatás idézhető elő TiO2-nanorészecskék patkányok légutaiba való adagolásával. Anyagok és módszerek - Fiatal felnőtt hím Wistar-patkányokat (öt csoport, 10-10 állat) kezeltünk naponta, 28 napig, 1% hidroxietil-cellulózt tartalmazó foszfátpufferelt fiziológiás oldatban szuszpendált, körülbelül 10 nm átmérőjű TiO2-nanorészecskék intratrachealis instillációjával, 1, 3 és 10 mg/ttkg dózisban. A vivőanyagos kontrollcsoport a szuszpendáló közeget kapta instillálva, míg a kezeletlen kontrollok semmit sem. A kezelés során naponta mértük a testtömeget és megfigyeltük az állatok általános klinikai állapotát. Az expozíciós periódust követően uretánaltatásban kérgi alapaktivitást, szenzoros kiváltott potenciálokat, és a farokideg akciós potenciálját regisztráltuk; végül az álla-tokat felboncoltuk és szövetmintákat vettünk fémszint-meghatározásra és az oxidatív stressz biokémiai indikátorainak mérésére. Eredmények - A két nagyobb dózisú csoportban a testtömeg-gyarapodás üteme szignifikánsan csökkent. A szenzoros kiváltott potenciálok és a farokideg akciós potenciálja szignifikánsan lassabbak lettek, a spontán kérgi aktivitás spektrumának változása azonban nem mutatott szignifikáns eltérést. A kiváltott potenciálok egyes paraméterei, illetve az agykéreg titánszintje és oxidatívstressz-jellemzője között közepes mértékű korreláció mutatkozott. Következtetés - Az eredmények rámutatnak a TiO2-nanorészecskék lehetséges neurotoxicitására, de egyben a feltételezett hatásmechanizmus alátámasztása céljából végzendő további vizsgálatok szükségességére is. ]