Ideggyógyászati Szemle

A cluster fejfájás trigeminovascularis elmélete

TAJTI János1, SZOK Délia1, VÉCSEI László1

1996. SZEPTEMBER 20.

Ideggyógyászati Szemle - 1996;49(09-10)

A cluster fejfájás ritka, igen súlyos megbetegedés, mely klinikailag jól jellemezhető, de patomechanizmusa kevéssé ismert. A klinikai tünetekből három, a koreredettel összefüggő tényre következtethetünk: A fejfájás rendszerint periorbitalisan jelentkezik. Ez fel- veti az ipsilateralis nociceptív trigeminalis pályák aktivitását. A könnyezés és az orrfolyás a parasym pathicus rendszer aktivitását tükrözi. A ptosis és a myosis a sympathicus rendszer gátlására utal. Feltehetően létezik egy agytörzsi reflex kapcsolat, mely a Gasser-dúc ingerületbejövetelekor aktiválódik. Spontán cluster rohamban és nitroglycerin indukálta rohamban a véna jugularis externában a kalcitonin génrelációs peptid és a P anyag plazmaszintje megemelkedett. Oxigéninhalációra és subcutan sumatriptan terápiára a kalcitonin génrelációs peptid koncentrációja normalizálódott. Ezek az adatok rámutatnak a trigeminovascularis reflex funkciójára cluster fejfájásban.

AFFILIÁCIÓK

  1. Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Ideg- és Elmegyógyászati Klinika Szeged

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A magzat agyának hemodinamikai adaptációja

JAKOBOVITS Ákos, HENDRIK Jörn

A szerzők 104, terminusban született magzat vérke­ringését tanulmányozták a világrajövetelük előtt. Összesen 254 alkalommal vizsgálták az arteria cerebri media és a köldökzsinór-arteriák véráramlási sebességének hullámformáit színes Doppler-szono­gráfiás készülékkel. 52 magzat a terhesség korának megfelelően fejlődött, az átlagos születési súly 3409,2 g volt, míg 52 magzat kisebb, 2272,1 g-os súllyal született. Szerzők az agy hemodinamikai adaptációját figyelték meg a lepényelégtelenség mi­att retardált magzatokban. A kontrollokhoz viszonyít­va placentainsuHicientia eseteiben a köldökzsinór­ arteria véráramlása akadályozott volt, amit a na­gyobb indexértékek jeleztek. Ezzel egyidejűleg az arteria cerebri media indexei csökkentek, utalva a véráramlás javulására. A normálisan fejlett magza­tok és a lepényelégtelenség miatt retardáltak arteria cerebri media indexei közül csak a szisztole/diasz­tole hányados, a köldökzsinór-arteriának pedig a pulzatilitási indexe és a szisztole/diasztole hányadosa különbözött szignifikánsan. Szembetűnőbb lett a különbség a lepényelégtelenség okozta retardált és a normálisan fejlett magzatok kö­zött, amikor az arteria cerebri media/arteria umbili­calis indexeinek hányadosát hasonlították össze. A retardáltak mindhárom indexértékének hányadosa a normálisan fejlett magzatokétól szignifikánsan kisebb (pulzatilitási index 1,03 versus 1,60; rezisztenciain­ dex 0,84 versus 1,19 ; szisztole/diasztole hányados 1,01 versus 2,02) volt. Az egyéb okok miatt kis súlyú magzatok arteria cerebri media/arteria umbilicalis indexeinek hányadosai a kontrollokéhoz voltak hasonlók. Az agy hemodinamikai adaptációját a vérellátás elégtelensége váltotta ki, és ennek következmé­nye volt a retardált növekedés. Azon kis súlyú mag­zatok esetében, akiknél a vérellátás csökkenését nem tapasztaltuk, az agy keringési adaptációja hiányzott.

Ideggyógyászati Szemle

Distalis ulnaris neuropathiák

KISS Gábor, KÓMÁR József

A nervus ulnaris distalis kompressziója a ritkán elő forduló mononeuropathiák közé tartozik. A kompresszió helyétől függően - eltérően a gyakoribb mononeuropathiáktól – a kórképnek vannak csak motoros tünetekkel járó formái. Ezek az érzészavarral nem járó, kiskézizom-atrophiát okozó ulnaris laesiók könnyen összetéveszthetőek a kezdődő motoneuron-betegséggel. A korrekt klinikai vizsgálat és az elektrodiagnosztika, különösen a nervus ulnaris distalis motoros Tatenciájának az I. dorsalis interosseusig történő mérése, segíthet a helyes diagnózisban. A szerzők 46 operált beteg adatait elemzik. 12 betegnek csak motoros tünetei voltak érzészavar nélkül. Közülük 6 esetben csak az I.dorsalis interosseus és az adductor pollicis izom volt érintett. 34 esetben történt posztoperatív kontroll. 31 beteg állapota javult, 3 esetben került sor reoperációra recidiv lipoma miatt.

Ideggyógyászati Szemle

Szociológiai és pszichológiai tényezők jelentősége az ichaemiás stroke patogenezisében

MENDE Lilla, JÓRI Birkás Adrien, FAZEKAS Gábor, FAZEKAS András

A szerzők - korábbi vizsgálataik folytatásaként - a szociológiai és a pszichológiai tényezők ischaemiás stroke patogenezisében betöltött szerepét kutatják. Munkájuk első részében beteg- és a kontrollcsoport adatainak összehasonlításával a stroke-ot megelőző 5 éven belüli életesemények számát, súlyát és jellegét, azok időbeli eloszlását, a második részben a stresszhatással való megküzdés sajátosságait (coping) és további pszichés jellemzők jelentőségét vizsgálták. Kimutatták, hogy a stroke-ot megelőző távolabbi időszak csökkent, a stroke-ot közvetlenül megelőző időszak fokozódó stresszhatása, a coping gyengesége, a fokozott mértékű emocionális instabilitás, szorongás, ellenségeskedés, valamint a csökkent hivatástudat a stroke kialakulásában szerepet játszhat. Az életesemények jellege, a „globális A típusú” viselkedés, az idősürgetettség és a versengő munkavégzés indifferensnek tekinthető. Eredményeik alapján a stroke-prevenciós programnak komplex feladatkört kell betöltenie a szomatikus, szociológiai és pszichológiai tényezők együttes figyelembevételével.

Ideggyógyászati Szemle

Transoesophagealis echokardiográfia stroke után

NAGY Lajos, SÁMOCYI Marianna, TARJÁN Jenő, GARZULY Ferenc

A szerzők stroke miatt idegosztályra felvett 40 beteget vizsgáltak transoesophagealis echokardiográfiával és transthoracalis echokardiográfiával. A stroke-ot a klinikai kép és a koponya-CT alapján kórismézték. 39 betegnél történt carotis duplex scan. A 40 beteg közül transoesophagealis echokardiográfiával 19 esetében találtak cardialis emboliaforrást, melyek közül 7 kétségtelen, 12 lehetséges emboliaforrásnak felelt meg. A transthoracalis echokardiográfiával csak 8 esetben lehetett a szívben emboliaforrást kimutatni. Carotis duplex scannel 8 betegnél találtak jelentős stenosist, 8-nál sclerosist stenosis nélkül. Mindkét csoportban 4 esetben cardialis emboliaforrás is igazolódott. A 8 pitvarfibrilláló beteg esetében a bal pitvari thrombus és a spontán echokontraszt volt gyakoribb a szinuszritmusban lévő betegekhez képest. A transoesophagealis echokardiográfia 3 betegnél befolyásolta az antikoaguláns terápiát. A szerzők vizsgálataik alapján a transoesophagealis echokardiográfiát stroke-betegek vizsgálatában szükségesnek tartják.

Ideggyógyászati Szemle

Neuroepithelialis daganatok prognózisának vizsgálata sejtproliferációs szempontból

GYÖMÖRI Éva, MÉSZÁROS István, MÉHES Gábor, DÓCZI Tamás, PAJOR László

A daganatok sejtkinetikai analízise - prognosztikai indikátorként, valamint a terápia hatékonyságának vizsgálatára és követésére alkalmas módszerként – széles körben elterjedt a klinikai onkológiában. A neuroonkológia az agydaganatok biológiai természetének meghatározását főként a celluláris anapláziától függő besorolásra (grading) alapozza. A hisztológiai sajátságok mellett a DNS-tartalommal, a sejtproliferáció és a karyotypus abnormalitásaival is jellemezhetjük a neuroepithelialis tumorokat, bár a hisztológiai malignitás, a proliferaciós aktivitás és az aneuploiditás közvetlen kapcsolatára ellentmondásosak az irodalmi adatok. E referáló dolgozatban a sejtciklus-analízis (DNS-mennyiség eloszlás; DNS-index; S-fázis-frakció; proliferációs markerek (MIB 1 antitest, bromdeoxy-uridin jelölődési index, mitotikus index, nukleoláris organizációs régió meghatározás)] alkalmazásáról számolnak be a szerzők irodalmi adatok és saját tapasztalataik alapján. A neuroepithelialis tumorok közül a WHO szerinti II. és II. csoporthoz tartozó daganatok prognózisának megítélésében lehet jelentősége az áramlásos citometriás vizsgálatoknak és a proliferációs markerek kimutatásának. A recidiválódó agydaganatok általában már első megjelenésükkor felgyorsult sejtciklussal rendelkeznek, amely egyrészt magas proliferációs értékekben, másrészt aneuploid sejtklónok megjelenésében nyilvánul meg. Kedvezőtlen biológiai viselkedésűek (magas recidivahajlammal) azok a WHO szerinti II. és III. csoporthoz tartozó gliomák, amelyek DNS index-értéke 1+0,1-nél kisebb vagy nagyobb, az S-fázis frakció értéke 6%-nál magasabb, 10 nagy nagyítású látótérben 1-nél több mitózis látható, 1 nagy nagyítású látótérben pedig 2-3-nál több a MIB 1 jelölődő sejtek száma. Tapasztalataink alapján – további anyaggyűjtés után - lehetőség nyíl hat olyan malignitási index kidolgozására, amely a hisztológiai besorolással együtt a prognosztikai megítélésen túl az egyre fejlődő kombinált terápiás eljárások megtervezésében és eredményességének ellenőrzésében segíthet.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Az életminőség vizsgálata a cluster fejfájás aktív időszakában

DIÓSSY Mária, BALOGH Eszter, MAGYAR Máté, GYÜRE Tamás, CSÉPÁNY Éva, BOZSIK György, ERTSEY Csaba

Bevezetés - A lakosság körülbelül 0,1%-át érintő cluster fejfájás (CF) az egyik leghevesebb humán fájdalomszind­róma: a gyakori, erőteljes rohamok megfelelő kezelés mellett is nagy terhet jelentenek a betegek számára. Korábbi, elszórt vizsgálatok szerint a CF jelentősen rontja a betegek életminőségét. Kutatásunk során a fejfájáscent­rumunkban 2013 és 2016 között gondozott CF-betegek életminőségét vizsgáltuk, általános és fejfájás-specifikus életminőség-kérdőívek segítségével. Módszerek - Összesen 42 CF-beteg (16 nő és 26 férfi; átlagos életkor: 39,1 ± 13,5 év) töltötte ki az „SF-36” általános életminőség-kérdőívet és a fejfájás-specifikus „CHQQ” kérdőívet (Átfogó Fejfájással Kapcsolatos Életminőség-kérdőív) a cluster fejfájás aktív időszakában. A kérdőívek által nyert adatokat krónikus tenziós fejfájásban (KTF) szenvedő betegek és lényeges fejfájást nem tapasztaló kontrollok adataival hasonlítottuk össze Kruskal-Wallis-tesztek segítségével. Eredmények - A fejfájás aktív időszakában a CF-betegek általános életminősége az SF-36 kérdőív nyolc területe közül négyben bizonyult szignifikánsan rosszabbnak, mint a kontrolloké; ugyanakkor a „Testi fájdalom” terület kivételével nem volt szignifikáns különbség a CF- és KTF-betegek életminősége között. A fejfájás-specifikus életminőség-kérdőív mindhárom dimenziója és összesített mutatója is szignifikánsan rosszabb életminőséget mutatott a CF-betegek körében, mint a KTF-betegek, illetve a kont­rollok csoportjában. Következtetés - A cluster fejfájás jelentősen rontja a betegek életminőségét. A betegek által megélt életminőség-romlást az Átfogó Fejfájással Kapcsolatos Életminőség kérdőív érzékenyebben mutatta ki, mint az általános életminőséget vizsgáló SF-36 kérdőív.

Ideggyógyászati Szemle

A cluster fejfájás klinikumának prospektív vizsgálata

ERTSEY Csaba, VESZA Zsófia, BANGÓ Márta, VARGA Tímea, NAGYIDEI Diána, MANHALTER Nóra, BOZSIK György

Bevezetés - Bár a cluster fejfájás az egyik leghevesebb fájdalomszindróma, a hazai orvosi gyakorlatban kevéssé ismerik tüneteit és kezelési lehetőségeit. Célkitűzés - A cluster fejfájás (CF) klinikai jellemzőinek prospektív vizsgálata a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika Fejfájás-ambulanciájának beteganyagában. Módszerek - A vizsgálók által kitöltött, 108 kérdést tartalmazó, előre kidolgozott kérdőívvel gyűjtöttünk adatokat a CF klinikai jellemzőiről, kivizsgálásáról és korábbi kezeléséről. Eredmények - A 2004-2008 közötti, ötéves időszakban 78 CF-beteg (57 férfi és 21 nő; átlagéletkor: 44,6±14,6 év) adatait rögzítettük. A nemek aránya a betegség (naptári évek szerinti) kezdete alapján képezett csoportokban nem változott. A fejfájást a betegek 93%-a élete legerősebb fájdalmának tartotta. A fájdalom szigorúan féloldali volt, a trigeminus 1. ágát minden esetben érintette. A rohamot az ipsilateralis cranialis paraszimpatikus aktiválódás tünetei (könnyezés 83%, a conjunctiva belövelltsége 67%, orrfolyás 56%, orrdugulás 43%) mellett ritkábban szimpatikus diszfunkció jelei (ptosis 48%, miosis 7%) kísérték. Két beteg számolt be lokalizáció, erősség, időbeni lefolyás alapján CFnek tartható, de autonóm tünetekkel nem járó rohamokról. A betegek tekintélyes része észlelt migrénre jellegzetesnek tartott tüneteket (nausea 41%, vomitus 18%, fotofóbia 68%, fonofóbia 58%). Ez is szerepet játszhatott abban, hogy a cluster fejfájás jellegzetes klinikai tünetei ellenére a diagnózis megállapításáig átlagosan 10 év telt el. A vizsgálat idején a betegek 63%-a nem kapott a szakmai ajánlásoknak megfelelő rohamkezelést, 59%-uknál nem alkalmaztak megfelelő profilaktikus kezelést. Megbeszélés - A cluster fejfájás rohamok igen heves fájdalommal járnak, ezért szükséges a kórkép minél korábbi felismerése és a hatékony kezelés alkalmazása. Vizsgálatunk aláhúzza, hogy a cluster fejfájás diagnózisával és kezelésével kapcsolatos ismereteket érdemes jobban hangsúlyozni a szak- és továbbképzés során.

Lege Artis Medicinae

Fejfájás a mindennapi orvosi gyakorlatban

ERTSEY Csaba

A fejfájás az egyik leggyakoribb panasz az orvosi gyakorlatban. A Nemzetközi Fejfájás Társaság elsődleges (önálló) fejfájásbetegségeket és másodlagos (tüneti) fejfájásokat különít el. A fejfájások többségét jelentő önálló fejfájások az ép idegrendszerben kialakuló működészavar következményeként jönnek létre; sztereotip, az egyes típusokra jellemző idő után legtöbbször spontán is szűnő rohamokkal járnak. Diagnózisuk alapja a rohamok részletes kikérdezésen alapuló besorolása és a negatív neurológiai vizsgálat. A beteg első vizsgálatakor eldöntendő, hogy van-e gyanú súlyos vagy életet veszélyeztető betegségre, besorolható-e a fejfájás valamely fejfájás-kategóriába, illetve milyen vizsgálatok szükségesek a pontos diagnózis felállításához. Az önálló fejfájások kórismézéséhez elsődleges fontosságú a gondos anamnézis, az eszközös vizsgálatok nem pótolják ennek hiányosságait. A képalkotó és más vizsgálóeljárások alkalmazása a tüneti fejfájások kórisméjének felállításához szükséges: ha az anamnézis és a neurológiai vizsgálat egyértelműen önálló fejfájás mellett szól, a műszeres vizsgálatoktól csak igen kis eséllyel várható pluszinformáció. Bár a diagnózis felállítása sokszor időigényes, ez a hatékony kezelés előfeltétele.

Ideggyógyászati Szemle

A Cluster fejfájás és kezelése

JELENCSIK Ilona

A cluster típusú fejfájás ritka, az egyik legnagyobb fájdalommal járó önálló fejfájáskórkép. Visszatérő, szigorúan féloldali, súlyos, rövid időtartamú fájdalomrohamok jellemzik, melyekhez különböző autonóm tünetek kapcsolódnak. Az aktuális fájdalomroham oka ismeretlen, bár a legtöbb szerző lokális vasodilatatióval, neuropeptidek felszabadulásával, neurogén gyulladással, oedemával hozza kapcsolatba. Etiológiája teljesen ismeretlen. A cluster fejfájás kezelése a megelőzést (profilaxis) és a rohamterápiát foglalja magában. Az epizodikus formákban ergotamin, kalciumcsatorna- blokkolók, lithium, szerotoninantagonisták és szteroidok használatosak, míg a krónikus formákban lithium a választandó szer verapamil mellett. A rohamterápia eszközei az ergotamin, az oxigénbelégzés és a sumatriptan. Kivételesen a gyógyszeres kezelésre refrakter krónikus formákban sebészeti kezelés is szóbajön.

Ideggyógyászati Szemle

Tapasztalatok a sumatriprannal a Cluster fejfájás kezelésében

JELENCSIK Ilona, BOZSIK György, ÁFRA Judit, ERTSEY Csaba

A 6 mg-os sumatriptan injekció a cluster fejfájás rohamkezelésében igen hatékony. Hatása gyorsan kialakul, a gyógyszer jól tolerálható, hatékonyságát hosszabb távon is megtartja. A szerzők cluster fejfájásban szenvedő 20 betegük 350 rohamának sumatriptan sc. injekcióval történő kezelése során szerzett tapasztalataikat ismertetik. Az injekció után 20 perccel a rohamok 95%-ában fejfájásmentesség következett be. A mellékhatások enyhék, múlóak voltak s egyetlen beteget sem tartottak vissza az injekció ismételt használatától. A sumatriptan a clusteres betegek életminőségének javításában nélkülözhetetlen.