Ideggyógyászati Szemle

A Cluster fejfájás és kezelése

JELENCSIK Ilona1

1996. NOVEMBER 20.

Ideggyógyászati Szemle - 1996;49(11-12)

A cluster típusú fejfájás ritka, az egyik legnagyobb fájdalommal járó önálló fejfájáskórkép. Visszatérő, szigorúan féloldali, súlyos, rövid időtartamú fájdalomrohamok jellemzik, melyekhez különböző autonóm tünetek kapcsolódnak. Az aktuális fájdalomroham oka ismeretlen, bár a legtöbb szerző lokális vasodilatatióval, neuropeptidek felszabadulásával, neurogén gyulladással, oedemával hozza kapcsolatba. Etiológiája teljesen ismeretlen. A cluster fejfájás kezelése a megelőzést (profilaxis) és a rohamterápiát foglalja magában. Az epizodikus formákban ergotamin, kalciumcsatorna- blokkolók, lithium, szerotoninantagonisták és szteroidok használatosak, míg a krónikus formákban lithium a választandó szer verapamil mellett. A rohamterápia eszközei az ergotamin, az oxigénbelégzés és a sumatriptan. Kivételesen a gyógyszeres kezelésre refrakter krónikus formákban sebészeti kezelés is szóbajön.

AFFILIÁCIÓK

  1. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Neurológiai Klinika, Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Az EEG-variabilitás kvantitatív monitorozása subarachnoidealis vérzést követően

JUHÁSZ Csaba, VESPA Paul, NUWER R. Marc, MARTIN Neil

Akut subarachnoidealis vérzést követően gyakran alakul ki vasospasmus és következményes agyi ischaemia. Az EEG-monitorozás célja a féltekei működészavar felismerése a posztoperatív periódusban. Subarachnoidealis vérzésen átesett 30 beteg EEG-jét monitoroztuk folyamatosan 8 csatornán a vérzést követő első 2 hét alatt. Számítógépes trendanalízis során a relatív alfateljesítmény időbeli variabilitását értékeltük vizuálisan egy 4 fokozatú skálán, és kvantitatív módon is mértük 8-16 órás periódusokban. Az adatokat a naponta végzett transcranialis Doppler vizsgálat értékeivel és a klinikai állapottal hasonlítottuk össze. Tizenhat betegnél alakult ki szimptómás vasopasmus, 4-nél pedig egyéb szövődmény. A relatív alfa-variabilitás mind a 20 esetben jelentősen csökkent, 6 betegnél a vasospasmus kezdetén, míg 10-nél 1-2 nappal a vasospasmus kialakulása előtt. Négy betegnél a variabilitás csökkenése kezdetben féloldali volt. Szövődménymentes lefolyású esetekben jelentős variabilitáscsökkenés nem jelentkezett. Az eredmények arra utalnak, hogy az EEG-háttértevékenység monitorozása segíthet a vasospasmus és egyéb szövődmények korai felismerésében. A relatív alfa-teljesítmény variabilitásának romlása a Dopplerrel kimutatható spasmus és a klinikai állapot rosszabbodása előtt jelezheti a féltekei működészavart.

Ideggyógyászati Szemle

A perfúziós technika alkalmazása az idegsebészeti anesztéziában (II. Rész)

HUDVÁGNER Sándor, SZENOHRADSZKY Katalin, VIDA Gabriella, DÓCZI Tamás

A retrospektív analízis 1300 idegsebészeti intravénás perfúziós narkózis adatainak elemzése alapján megállapítja, hogy a propofol-fentanyl-vecuron narkózis módszerének alkalmazása szignifikánsan csökkentette az ébredési időt, a posztoperatív hányás és az izomremegés gyakoriságát. Nem növelte sem a normális, sem a (műtét előtti) magas koponyaűri nyomást, sőt az utóbbi esetekben csökkenési trend volt megfigyelhető. A betegek, különösen az idősek, e módszert jól tolerálták, kellemes elalvásról és ébredésről számoltak be. Az esetek 95%-ában az ébredés gyors, tiszta tudatú volt. Más narkózistechnikák (kombinált balanszírozott anesztézia és perfúziós ataranalgézia) adatainak öszehasonlítása alapján a propofol szignifikánsan előnyösebbnek bizonyult. A tapasztalatok szerint a propofollal végzett idegsebészeti anesztézia igen jó, használata javasolt.

Ideggyógyászati Szemle

Ismétlődő stroke, pszichotikus epizódok - primer antifoszfolipid szindróma?

CSIBRI Éva, FARKAS Márta

Antifoszfolipid szindróma néven mintegy 10 évvel ezelőtt leírt tünetegyüttes fokozott artériás és vénás thrombosishajlammal és heterogén antifoszfolipid antitestek megjelenésével jellemezhető. SLE-ben való előfordulásán kívül primer formái is ismertek. A klinikai megjelenési formáiról való ismeretek egyre szaporodnak a neurológia és pszichiátria területén is. Utóbbiakat bővítvén tartottuk érdemesnek egy betegünk esetének ismertetését, amely terápiás megfontolásokat is érint. Az eset kapcsán a fiatalkori ismétlődő stroke jelentőségét és ezzel kapcsolatban a schizoaffektív pszichopatológiai tünetekben megnyilvánuló organikus mentális zavarnak mint az antifoszfolipid szindróma ritkán megjelenő formájának lehetőségét tárgyaljuk.

Ideggyógyászati Szemle

Bal oldali Thalamuslágyulás és komplex tekintési zavar

VASTAGH Ildikó, FOLYOVICH András, ARÁNYI Zsuzsanna, BODROGI László, TÁRCZY Miklós

A szerzők 68 éves nőbetegük kórtörténetét ismertetik. A hipertóniás betegen felvételének napján rövid ideig tartó eszméletvesztést követően jobb oldali végtag­gyengeséget, beszéd- és szemmozgászavart észlel­tek. A vizsgálat során felfelé és jobbra tekintési bénu­lást, ferde szemállást és részleges lefelé tekintési zavart, enyhe jobb oldali hemiparesist, jobb oldali vég­tag- és törzsataxiát, valamint jobb oldali hemihy­paesthesiát találtak. Gnosticus vizsgálata a beszéd késztetés és az absztrakt fogalmak zavarát állapította meg. A pszichológiai vizsgálat során dementiát, dezorientációt és gátoltságot figyeltek meg. A koponya CT-felvétele a középvonali cerebellaris struktúrák helyén nem térfoglaló jellegű liquorcystát, valamint a jobb oldali cerebellaris féltekében és a bal oldali thalamus medialis részén friss ischaemiás infarktust ábrázolt. A koponya MR-vizsgálata a mesen­cephalonban is mutatott 2-3 mm-es ischaemiás lae­siót. Az MR-angiográfia elongált, kanyargós arteria basilarist rajzolt ki. Neurooftalmológiai vizsgálat és az agytörzsi kiváltott válasz jobb oldalon pontomesencephalicus működészavarra utalt. A szerzők thalamuslágyulás mellett előforduló komp­lex szemmozgás- és tekintészavarral, valamint cere­bellaris tünetekkel együtt járó kórformát ismertetnek. Ezzel kívánják felhívni a figyelmet arra, hogy hirtelen kialakuló hypnoid tudatzavar, később neuropszi­chológiai eltérés és tekintészavar esetén gondolni kell thalamuslaesio lehetőségére is.

Ideggyógyászati Szemle

Tapasztalatok a sumatriprannal a Cluster fejfájás kezelésében

JELENCSIK Ilona, BOZSIK György, ÁFRA Judit, ERTSEY Csaba

A 6 mg-os sumatriptan injekció a cluster fejfájás rohamkezelésében igen hatékony. Hatása gyorsan kialakul, a gyógyszer jól tolerálható, hatékonyságát hosszabb távon is megtartja. A szerzők cluster fejfájásban szenvedő 20 betegük 350 rohamának sumatriptan sc. injekcióval történő kezelése során szerzett tapasztalataikat ismertetik. Az injekció után 20 perccel a rohamok 95%-ában fejfájásmentesség következett be. A mellékhatások enyhék, múlóak voltak s egyetlen beteget sem tartottak vissza az injekció ismételt használatától. A sumatriptan a clusteres betegek életminőségének javításában nélkülözhetetlen.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[A kolinészteráz-gátlók és a memantin használata Alzheimer- és nem Alzheimer eredetű dementiákban]

BALÁZS Nóra , BERECZKI Dániel, KOVÁCS Tibor

[Az öregedő társadalmakban a dementia morbiditása és mortalitása jelentős ütemben növekszik, kifejezett terhet róva így az egészségügyre, a gazdaságra és a társadalom egészére egyaránt. A betegek és gondozóik életminőségét és életkilátásait a mihamarabbi diagnózis és az elérhető kezelések megkezdése nagymértékben meghatározza. A rendelkezésre álló kolinészteráz-gátlók és a memantin megközelítőleg két évtizede az Alzheimer-kór terápiájának alappillérei, de az évek során egyre több tapasztalat gyűlt össze a nem Alzheimer-kór okozta egyéb dementiát okozó kórképekben való alkalmazásról is. Munkánk célja, hogy átfogó összefoglalót adjunk a kolinészteráz-gátlók és a memantin használatáról, jellemzőiről és hatásairól Alzheimer- és nem Alzheimer eredetű dementiákban.]

Ideggyógyászati Szemle

A Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság konszenzusajánlása a felnőttkori spinalis izomatrophia (SMA) kezeléséhez

BOCZÁN Judit, KLIVÉNYI Péter, KÁLMÁN Bernadette, SZÉLL Márta, KARCAGI Veronika, ZÁDORI Dénes, MOLNÁR Mária Judit

Célkitűzés – A spinalis izomatrophia (SMA) az alsó motoneuronok pusztulásával járó progresszív, auto­szomális recesszív betegség. Az elmúlt években fordulat következett be az SMA oki kezelésében, két SMN2 splicing módosító és egy génterápiás gyógyszer vált elérhetővé. Kérdésfelvetés – Az új gyógyszerek az SMA gyermekkori lefolyását érdemben módosítják, és egyes gyógyszerek felnőttkori hatásáról is egyre több adat érhető el. Nem áll azonban rendelkezésre olyan szakirodalom, ami a legújabb eredmények alapján segítséget nyújtana a felnőtt SMA-betegek kezeléséhez szükséges döntések meghozatalában. A Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság vezetősége áttekintette az SMA palliatív kezelésének irányelveit, a randomizált, kontrollált gyógyszervizsgálatokat, a felnőtt SMA-betegek retrospektív és prospektív gyógyszeres vizsgálatainak eredményeit. A vizsgálat alanyai – A konszenzusajánlás megalkotása szempontjából azokat a közleményeket értékeltük, amelyek a felnőttkort elérő, főként SMA II- és III-csoportba tartozó betegek gyógyszeres kezelésének eredményeiről szolgáltatnak adatokat. A konszenzusajánlást a felnőtt SMA-betegek kezeléséről kilenc pontban fogalmaztuk meg, ami kitér a gyógyszeres kezelés technikai, szakmai feltételeire, biztonságossági szempontjaira, a betegek kiválasztására, és hosszú távú monitorizálására. Ajánlásunk a legújabb információkra alapozva segíti a felnőtt SMA-betegek palliatív ellátását és gyógyszeres kezelését, a személyre szabott kezelés során figyelembe veendő hatékonysági és biztonságossági szempontokat nyújt. Rávilágít a későbbiekben megválaszo­lan­dó, egyelőre nyitott kérdésekre is. Az ajánlás mindennapi gyakorlatban való használata a kezelés optimalizációját eredményezheti.

Hypertonia és Nephrologia

A hyperkalaemia epidemiológiája I. rész

DEÁK György, PATÓ Éva, KÉKES Ede

A hat részből álló összefoglaló bemutatja a hyperkalaemia epidemiológiáját, diagnózisát, patogenezisét és kezelését.

Lege Artis Medicinae

Harminc év a diabetológiában és tükröződése a LAM hasábjain – 1990–2020

WINKLER Gábor

A szerző a Lege Artis Medicinae folyóirat 30 éves jubileuma alkalmából kísérletet tesz a diabetológia azonos időszaka főbb eseményeinek áttekintésére, és számba veszi, azok hogyan tükröződnek a folyóirat hasábjain. Rámutat, hogy sok máséhoz hasonlóan, e szakterület fejlődéstörténete is rendkívül gazdag volt az eltelt három dekádban, így csak néhány kérdéskör kiragadására fókuszál. A cikk írója a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében történt változást veszi górcső alá, és kiemeli azokat a szempontokat – a korai anyagcserekontroll jelentőségét, az egyénre szabott kezelésválasztást, a glükocentrikus álláspont helyett a kockázatorientált megközelítést, valamint a betegoktatás és az egészségtudatos életmód szerepét –, amelyek egész terápiás szemléletünk megváltozását eredményezték. A citátumok segítségével a szerző rámutat, hogy a folyóirat olvasói is folyamatosan követhették az eseményeket és mértékadó szakértői elemzések segítették a tájékozódást.

LAM Extra Háziorvosoknak

Krónikus fájdalom szindrómák Myofascialis fájdalom szindrómák

BÁLINT Géza, MANDL Péter, FINCZICZKI Ágnes, BÁLINT Péter

A krónikus fájdalom szindrómák témájának feldolgozásakor a szerzők elsőként a myofascialis fájdalom szindrómák etiopatogenezisét, patológiáját, klinikai képét, diagnosztikáját és kezelését tekintik át és foglalják össze. Belső szervi fájdalmak, sőt, mozgásszervi és kötőszöveti betegségek is generálhatnak myofascialis fájdalom szindrómákat. E tünetegyüttesek felismerése fontos, hiszen kevéssé reagálnak egyszerű fájdalomcsillapítókra, szteroidra és nem szteroid gyulladáscsökkentőkre. Kezelésükben gyógytorna, fizioterápia, magatartás-terápia, lokális injekciók, izomrelaxánsok, triciklikus antidepresszánsok, szerotoninvisszavétel-gátlók alkalmazhatók eredményesen.