Ideggyógyászati Szemle - 2016;69(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

2016. MÁRCIUS 30.

A pitvarfibrilláló betegek antikoaguláns kezelésének jelentősége a stroke megelőzésében – a nemzetközi adatok és az újabb terápiás lehetőségek áttekintése

MIROLOVICS Ágnes, PAPP Csaba, ZSUGA Judit, BERECZKI Dániel

Az ischaemiás stroke leggyakoribb cardiogen oka a pitvarfibrilláció, mely ötszörösére emeli a stroke kialakulásának kockázatát és kétszeresére emeli a halálozási arányt. A pitvarfibrilláció előfordulása nemzetközi adatok alapján körülbelül 2%, azonban az életkor előrehaladásával gyakorisága nő. A nonvalvularis pitvarfibrilláció okozta stroke prevenciójában, az orális antikoagulálás szükségességének eldöntésében nagy szerepe van a stroke-rizikó becslésének. Ebben segít a CHADS2-, illetve a prediktívebb CHA2DS2-VASc-pontozórendszer. A már antikoagulált betegek vérzésveszélyének becslésére pedig a HAS-BLED-pontozóskála alkalmazható. Az orális antikoagulálás évtizedekig a K-vitamin-antagonisták alkalmazását jelentette. Nemzetközi adatok alapján látható, hogy jóval kevesebb beteg részesül antikoagulálásban, mint az elvárható lenne, továbbá az antikoagulált betegek jelentős részénél a nemzetközi normalizált ráta nincs a terápiás tartományban (cél-INR: 2–3). A K-vitamin-antagonistáknak, noha bizonyítottan hatékony antikoagulánsok, több hátránya ismert, például: gyógyszer-étel interakció, rendszeres INR-monitorozás szükségessége, fokozott vérzésveszély, ezért új támadáspontú készítmények kerültek kifejlesztésre. Ezek az új típusú orális antikoagulánsok (NOAC) két nagy alcsoportra oszthatók: a direkt trombininhibitorok (dabigatran etexilat), illetve a Xa-faktor-inhibitorok (rivaroxaban, apixaban, edoxaban) csoportjára. Előnyük, hogy fix dózisban adhatók, ritkábbak az interakcióik egyéb gyógyszerekkel, élelmiszerekkel, nem szükséges rendszeres vérvétel a terápia megfelelőségének monitorozására. Emellett több vizsgálat is alátámasztja, hogy hatékonyabbak lehetnek az ischaemiás stroke prevenciójában, mint a K-vitamin-antagonisták, és hasonló arányú vagy kevesebb vérzéses szövődményt okoznak.

Ideggyógyászati Szemle

2016. MÁRCIUS 30.

Transcranialis mágneses stimuláció terápiás alkalmazása major depresszióban

NÉMETH Viola Luca, CSIFCSÁK Gábor, KINCSES Zsigmond Tamás, JANKA Zoltán, MUST Anita

A repetitív transcranialis mágneses stimuláció (rTMS) anti-depresszív hatását közel húsz éve kezdték el tanulmányozni. Azóta számos kutatást publikáltak annak érdekében, hogy pontosan és megbízhatóan meghatározzák a pozitív terápiás válaszhoz tartozó paramétereket, a szakirodalom azonban nagy heterogenitást mutat. Áttekintésünk célja az rTMS-kezelés sikerességéhez hozzájáruló tényezők összefoglalása major depresszióban. A bal dorsolateralis prefrontális cortex (DLPFC) területét 3–6 hétig magas frekvencián ingerelve az antidepresszí­vumokhoz hasonló mértékû hangulatjavulás idézhető elő a betegek 35–40%-ánál. Az rTMS-ben részesülő terápia-rezisztens betegek átlagosan három hónapos remissziót érnek el. Jobb oldali DLPFC alacsony frekvenciájú stimu-lálása hasonlóan eredményes, de kevésbé kutatott. Az ingerlés helyének pontos azonosításán kívül a kezelés kimenetele függ az ingerlés intenzitásától, valamint az ülések és az impulzusok számától. Az rTMS biztonságossága és jól tolerálhatósága miatt megoldást nyújthat a terá-piarezisztens betegek számára, ezenkívül farmakoterápia alatt álló depressziós betegek esetében növelheti az anti-depresszívumok hangulatjavító hatását a gyógyszerekkel párhuzamosan alkalmazva. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy az amerikai gyógy-szer- és élelmiszerhatóság (FDA) 2008-ban engedélyezte az rTMS-t terápiarezisztens depresszió gyógyítására. Hazánkban az rTMS egyelőre elsősorban a kutatás területén számít ígéretes eszköznek, de ennek kapcsán többek között a major depresszióban szenvedő betegek egyre inkább élvezhetik a módszer jótékony hatását.

Ideggyógyászati Szemle

2016. MÁRCIUS 30.

[Magyar tapasztalatok a Vonzóságról Alkotott Hiedelmek Skálával]

CZEGLÉDI Edit, SZABÓ Kornélia

[Háttér és célkitűzés - A megjelenéssel kapcsolatos szociokulturális hatások és ezek pszichológiai következményei jelentős szerepet játszanak az evészavarok és testképzavarok kialakulásában. A kutatás célja a Vonzóságról Alkotott Hiedelmek Skála pszichometriai elemzése és a vonzósággal kapcsolatos hiedelmek korrelátumainak felmérése volt fiatal felnőttek körében. Módszerek - Keresztmetszeti kérdőíves, online vizsgálatunkban 18-35 év közötti felnőttek vettek részt (n=820, 40% férfi). Mérőeszközök: önbeszámolóval nyert antropometriai adatok, Vonzóságról Alkotott Hiedelmek Skála, Evési Zavar Kérdőív, SCOFF kérdőív, Megjelenéssel Kapcsolatos Szociokulturális Attitűdök Kérdőív, Rosenberg-féle Önértékelési Skála. Eredmények - Az exploratív faktoranalízis eredménye szerint a háromfaktoros megoldás illeszkedési mutatói elfogadhatóak (c2(171)=5124,8; p<0,001; CFI=0,944; TLI=0,918; RMSEA=0,054; SRMR=0,030). Az eredeti faktorok, úgymint a soványság fontossága és a fittség fontossága faktor mellett megjelent a vonzóságnak az élet teljességére vonatkozó aspektusát megragadó faktor. A skálák belső megbízhatósága és konstruktumvaliditása alátámasztást nyert. Az evészavar gyanújával bírók körében mindhárom vonzósággal kapcsolatos hiedelem szignifikánsan nagyobb mértékben volt jelen, mint az evészavar gyanújával nem rendelkezők esetében (soványság: Z=6,501; p<0,001; Cohen-d=0,63; fittség: t(818)=-4,749; p<0,001; Cohen-d=0,41; az élet teljessége: t(239)=-5,702; p<0,001; Cohen-d=0,53). Következtetések - A Vonzóságról Alkotott Hiedelmek Skála magyar változata megbízható, érvényes mérőeszköz, és javasoljuk a bevezetését a hazai kutatásba. A vonzósággal kapcsolatos hiedelmek önértékeléssel, testképzavarokkal és evészavarokkal mutatkozó kapcsolata intervenciós pontokat jelöl ki az evészavarok prevenciója és kezelése szempontjából. ]

Ideggyógyászati Szemle

2016. MÁRCIUS 30.

Egyedi loreta-abnormalitások vizsgálata idiopathiás generalizált epilepsziákban

CLEMENS Béla, PUSKÁS Szilvia, BESENYEI Mónika, KONKÁDOR István, HOLLÓDY Katalin, FOGARASI András, BENSE Katalin, EMRI Miklós, OPPOSITS Gábor, KOVÁCS Noémi Zsuzsanna, FEKETE István

Idiopathiás generalizált epilepsziában (IGE) gyûlnek az agykérgi ictogen állapotra vonatkozó strukturális és funkcionális képalkotó vizsgálatok eredményei, de a kvantitatív EEG (qEEG) -jellemzôket csak csoportszinten vizsgálták. Munkánkban az EEG-háttértevékenység egyedi vonásait vizsgáltuk IGE-betegekben, gyógyszermentes és antiepileptikummal kezelt állapotban. Prospektív vizsgálatban IGE-betegek nyugalmi- ébrenléti EEG-aktivitását elemeztük gyógyszermentes állapotban és a gyógyszeres kezelés 3–6. hónapja között. Emellett retrospektíve gyûjtött IGE-betegekben a qEEG-lelet állandóságát is vizsgáltuk. Tizenkilenc csatornás EEGfelvételekbôl betegenként összesen kétpercnyi háttértevékenységet elemeztük LORETA (Low Resolution Electromagnetic Tomography) módszerrel. A LORETA-aktivitás abszolút értékeit Z-transzformációnak vetettük alá, majd színkódoltan, MRI-templáton jelenítettük meg. A [+3Z] és [–3Z] közti intervallumon kívül esô értékeket kórosnak minôsítettük. 1. Gyógyszermentes állapotban a LORETAlelet kóros volt a betegek 41–50%-ában. 2. A kóros esetekben nagy interindividuális változatosság jelentkezett. 3. IGEbetegek többségében a kóros aktivitást mutató agykérgi terület kétoldali és szimmetrikus volt. 4. A maximális eltérés a legtöbb IGE-betegben a frontális vagy temporalis kéregben jelentkezett. 5. A rohammentesség többnyire LORETAnormalizációval járt, a perzisztáló rohamok perzisztáló LORETA-abnormalitással. 1. A gyógyszermentes állapotban talált kóros LORETA-leletek a tartósan fennálló agykérgi ictogen állapotot jelzik. 2. A maximális individuális LORETA-abnormalitás lokalizációja megegyezik az irodalomból ismert strukturális agyi eltérések lokalizációjával és a rohamok kiindulásának helyével. 3. A gyógyszerhatás elemzése segíthet a gyógyszerre reagáló és nem reagáló betegek közti különbség vizsgálatában.

Ideggyógyászati Szemle

2016. MÁRCIUS 30.

Koponyacsont-laesiók komputertomográfiás vizsgálata és paleoradiológiai aspektusai

ZÁDORI Péter, BAJZIK Gábor, BÍRÓ Gergely, LELOVICS Zsuzsanna, BALASSA Tímea, BERNERT Zsolt, ÉVINGER Sándor, HAJDU Tamás, MARCSIK Antónia, MOLNÁR Erika, ŐSZ Brigitta, PÁLFI György, WOLFF Katalin, REPA Imre

Célkitűzés - A Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézetben zajló multidiszciplináris, paleoradiológiai kutatások lehetséges neurológiai vonatkozású vizsgálatainak - a vizsgálati metodikától a 3D nyomtatásig - bemutatása abból a célból, hogy a szerzők felhívják a figyelmet néhány patológiai állapot történeti hátterére és klinikai aspektusára. Módszerek - A szerzők három különböző CT-berendezésre dolgozták ki vizsgálati protokolljukat. A leletek feldolgozása során 26 esetben találtak agykoponyacsontot érintő laesiót, ezek közül négy olyan esetet mutatnak be, melyek feltételezhetően központi idegrendszeri érintettséggel is járhattak. Az eseteken keresztül ismertetik a vizsgálatok paramétereit és a másodlagos képi rekonstrukciók lehetőségeit (többsíkú rekonstrukció, maximum intenzitás projekció, háromdimenziós térfogati ábrázolás). Eredmények - A 15. századból származó szifilisz okozta koponyacsont-laesióval a szerzők napjainkban vélhetően ritkán jelentkező állapotot mutatnak be. A vaskorból származó koponyaalapi törés CT-felvételein a gyógyulás jeleit sikerült igazolni. A szerzők a craniofacialis osteosarcoma esetében noninvazív módon igazolták annak lokális terjedését, direkt intracranialis propagációját. Az unilateralis koronavarrat synostosis ismertetése kapcsán bemutatják a 3D VRT-rekonstrukciók alkalmazásának új lehetőségeit.

Ideggyógyászati Szemle

2016. MÁRCIUS 30.

Szisztémás thrombolysis és endovascularis intervenció post partum stroke-ban

BERECZKI Dániel Jr., NÉMETH Beatrix, MAY Zsolt, SZAKÁCS ZOLTÁN, GUBUCZ István, SZIKORA István, SZILÁGYI Géza

Bevezetés - A gyermekágyi időszak során bekövetkező akut stroke intravénás vérrögoldó kezeléséről szóló esetismertetés nem szerepel a szakirodalomban. Esetbemutatás - Negyvenéves nőbetegnél alkalmazott szisztémás thrombolysisről és endovascularis intervencióról számolunk be post partum kialakult multiplex nyaki érdiszszekcióhoz társuló akut stroke kapcsán. Diszkusszió - Terhességi és puerperalis akut stroke vérrögoldó kezelését illetően korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Az aktuálisan érvényben lévő irányelvek a terhességet a relatív kizárási kritériumok közé sorolják, ugyanakkor nem foglalkoznak a post partum állapottal. Konklúzió - Tekintettel arra, hogy a kórkép ritka, randomizált kontrollált vizsgálatok végrehajtása nem lehetséges, ezért hasonló esetek közlése segíthetne a jövőben a terhesség és gyermekágy során bekövetkező akut stroke kezelését illető irányelvek vagy legalábbis terápiás javaslatok kidolgozásában.

Ideggyógyászati Szemle

2016. MÁRCIUS 30.

Tuberculum sellae meningeoma endoszkópos eltávolítása endonasalis transsphenoidalis feltárásból

FÜLÖP Béla, BELLA Zsolt, PALÁGYI Péter, BARZÓ Pál

Intézetünkben a 2007-ben bevezetett hypopyhsisdaganatok kombinált endoszkópos és mikroszkópos sebészetével szerzett tapasztalataink után a koponyabázis-daganatok ellátására is kiterjesztettük az endoszkóp használatát. Az endoszkópos endonasalis transsphenoidalis feltárás minimálinvazív, kevésbé szövetkárosító és a beteg számára kisebb megterhelést, gyorsabb gyógyulást jelenthet. Mindezeket alapul véve transsphenoidalis endoszkópos technikát alkalmaztunk elülső skálai bázisdaganat esetén. A beteg 49 éves nő, akinek több hónapja bal szemén látásromlás jelentkezett. A koponya-mágnesesrezonancia (MR) -vizsgálat 21×16×22 mm-es kontrasztanyag-halmozó daganatot igazolt, mely a planum sphenoidalén, tuberculum sellae-n és a sellában helyezkedett el. A daganat mind a nervus opticust, mind a chiasma opticumot komprimálta. A beteg orrnyílásán keresztül endoszkópos transsphenoidalis feltárással totális daganateltávolítást végeztünk. A koponyabázis duradefektusát fascia latával és nasoseptalis Hadad-lebennyel zártuk. A mûtét után betegünk bal szemének látása helyreállt. Elülső koponyagödri meningeoma endoszkópos transsphenoidalis eltávolításáról és nasoseptalis lebennyel végzett koponyabázis-plasztikáról elsőként közlünk esetet Magyarországon.

Ideggyógyászati Szemle

2016. MÁRCIUS 30.

A Nyugat-Pannon neurológiai fórum megalakulásának előzményei és története

GARZULY Ferenc, GRUBITS János, NIKL János

Bevezetés - Magyarország nyugat-dunántúli részén 1953- tól kezdődően szerveződtek orvosi szekciók, szakcsoportok, a neurológusok hasonló tömörülésének megalakulása azonban sokáig váratott magára. A Nyugat-Pannon Neurológiai Fórum megalakulása - A regionális együttműködés létrejöttéhez több tényező járult hozzá, de leginkább az, hogy ezen a területen nem volt a szakmai munkát összefogó orvostudományi egyetem. 1998- ban Győr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém és Zala megyék neurológusai, idegsebészei, neurorehabilitációval foglalkozó orvosai számára a szükségszerűség hozta így végül létre a rendszeres esetmegbeszélést és továbbképzést nyújtó szakmai csoportot. A fórum működése - Összejöveteleket évente kétszer rendeznek, a megyék különböző városaiban, csütörtöki napok délutánján, két szekcióban, orvosok és szakdolgozók (nővérek, ápolók, gyógytornászok) részére. Fogadást követően késő estére mindenki hazaér. Referátumok tartására az egyetemek neurológiai klinikáiról és külföldről is kérnek fel előadókat. A négy megye területén számos érdekes eset fordul elő, a fórum legfőbb összetartó ereje ezért kazuisztikai jellegű. Következtetések - Az orvosi szekciókban tartott referátumok, előadások száma már meghaladta a félezret, a szakdolgozói szekciókban elérte a háromszázat. A rendezvény 38. összejövetelén, ez év januárjában, Sárváron a résztvevők száma már kétszáznál is több volt, ami jelzi, hogy az orvosok és szakdolgozók igénylik a továbbképzésnek, együttműködésnek ezt a formáját.

Ideggyógyászati Szemle

2016. MÁRCIUS 30.

Egy rövid evészavar-kérdőív (SCOFF) magyar adaptációja

DUKAY-SZABÓ Szilvia, SIMON Dávid, VARGA Márta, SZABÓ Pál, TÚRY Ferenc, RATHNER Günther

Célkitűzés - Az evészavarok fontossága egyre növekszik, ezért a kockázatnak kitett személyek gyors és pontos szűrésének nagy gyakorlati jelentősége van. A SCOFF kérdőív ezt a kockázatot, illetve az egyén evészavar-érintettségét hivatott felmérni öt eldöntendő kérdés segítségével. Vizsgálatunk célja a teszt magyar verziójának validálása volt. A vizsgálat módszere - A vizsgálat alanyai: 777 orvostanhallgató (210 férfi és 567 nő, átlagéletkoruk 22,3±2,33 év). Az online kérdőív az antropometriai adatokat, az Evészavartünetek Súlyossági Skáláját, illetve a SCOFF mellett az Evészavar Kérdőívet (EDI) is tartalmazta. Eredmények - A SCOFF a klinikai súlyosságú evészavarok kiszűrésében kiváló, szenzitivitása 100%, specificitása 85,1% lett. A szubklinikai esetek felismerésében kevésbé hatékony, de nem mutat az EDI-nél rosszabb eredményt. Az adatok szerint a SCOFF a súlyosabb esetek detektálásában jobb. Azonos mintán alkalmazva a SCOFF magasabb szenzitivitást és alacsonyabb specificitást mutatott, mint az EDI. Következtetés - A SCOFF alkalmas az evészavarok elsődleges szűrésére, nem diagnosztikai céllal, a kérdőív kidolgozói által meghatározott két „igen” válasz szerinti kritikus határt figyelembe véve.

Ideggyógyászati Szemle

2016. MÁRCIUS 30.

[Cerebralis amyloid angiopathia-asszociált gyulladás: SWI a kulcs a diagnózishoz?]

CSÉCSEI Péter, KOMOLY Sámuel, SZAPÁRY László, BARSI Péter

[Bevezetés - A cerebralis amyloid angiopathia-asszociált gyulladás (CAA-ri) fő ismérvei a következők: változatos neurológiai tünetek, mint fokozatosan kialakuló tudatzavar, progresszív kognitív hanyatlás, görcsök, fejfájás, T2 hiperintenz laesiók az MRI-n; neuropatológiai vizsgálat során pedig amyloid angiopathiát, illetve társuló gyulladásos eltéréseket találunk. Habár szövettani vizsgálat szükséges a diagnózis biztos felállításához, a jellemző klinikai tünetek, valamint a neuroradiológiai eltérések együttes megléte esetén a diagnózis biopszia nélkül is felállítható. Esetismertetés - Ötvenhét éves férfi betegünk, kinek anamnézisében magas vérnyomás szerepelt, három hete fokozódó fejfájásos panaszokkal, valamint progresszíve kialakuló mentális zavarok miatt kereste fel a sürgősségi ambulanciát. Fizikális vizsgálata során bal oldali végtaggyengeség mellett csökkent pszichomotilitást is észleltünk. Az elvégzett rutin klinikai vizsgálatok (labor-, CT-, liquorvizsgálat) alapján diagnózis nem volt felállítható, így koponya- MRI készült. Ennek neuroradiológiai leletezése során merült fel a CAA-ri lehetősége. Ennek megfelelően nagy dózisú szteroidkezelést kezdtünk, melyre rapid javulást észleltünk, fokális neurológiai eltérései megszűntek. Másfél hónappal később készült kontroll-MRI-n multiplex vérzéses eltéréseket észleltünk a korábbi gyulladásnak megfelelő lokalizációban, mely így utólag is alátámasztja feltételezett diagnózisunkat. Konklúzió - Habár a betegség pontos diagnózisa szövettani vizsgálatot feltételez, a megfelelő klinikai tünetek megléte, jó válaszkészség szteroidterápiára, illetve szakértő neuroradiológiai vélemény együttesen az invazív biopszia alkalmazását szügségtelenné teheti.]

Ideggyógyászati Szemle

2016. MÁRCIUS 30.

[Elektrofiziológiai eltérések ALS-betegeknél 1 hz-es RTMS után. Előzetes felmérés]

MAJOR Zsigmond Zoltán, VACARAS Vitalie, MARIS Emilia, CRISAN Ioana, FLOREA Bogdan, MAJOR Andrea Kinga, MURESANU Fior Dafin

[A motoneuron-betegségek rossz prognózisú, hatékony kezelés nélküli, leépüléssel járó kórképek. A repetitív transcranialis mágneses ingerlés átmeneti funkcionális javulást eredményezhet. Célkitűzés - A funkcionális javulás mértékét szerettük volna felmérni elektrofiziológiai és klinikai tesztek által. A vizsgálat módszere - Motoneuron-betegségben (amyotrophiás lateralsclerosis) szenvedő betegek képezték a kutatási alanyokat. Az izomerő és a légzési funkciók vizsgálata jelentette a klinikai megközelítést, míg a központi motoros vezetési idő, a motoros egységpotenciálok becslése, a blink reflex és H-reflex pedig az elektrofiziológiait. Két vizsgálatot végeztünk az említett tesztekkel, az öt napig tartó, napi 20 perces, kis frekvenciás, 1 Hz-es, repetitív transcranialis mágneses ingerlés előtt és után, az ingerlés intenzitása pedig 80%-a volt az egyéni motoros válasz küszöbének. Eredmények - A centrális motoros vezetési idő, az izomerő és a légzési funkciók nem mutattak statisztikailag jelentős eltérést, viszont javulási tendencia volt felfedezhető. A motoros egységek becslése, a blink reflex és a H-reflex szignifikáns javulást mutatott az ötnapos repetitív transcranialis mágneses ingerlés következtében. Következtetések - A kis frekvenciájú repetitív transcranialis mágneses ingerlés javítja az elektrofiziológiai paramétereket amyotrophiás lateralsclerosisban, de alig észlelhető klinikai hatás; további kutatás szükséges az említett hatás mértékének értékelésére.]