Ideggyógyászati Szemle - 2008;61(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

2008. JANUÁR 22.

Funkcionális mágnesesrezonancia-vizsgálatok a neurológiában (angol nyelven)

AUER Tibor, SCHWARCZ Attila, HORVÁTH Réka A., BARSI Péter, JANSZKY József

A funkcionális MR (fMR) egyre növekvő szerepet kap a neurológiai betegségek kivizsgálásában. Összefoglalónkban az fMR szerepét tárgyaljuk a leggyakoribb kórképekben. Mivel az fMR megbízható és reprodukálható vizsgálóeljárás, az utóbbi időben az epilepszia műtét előtti kivizsgálásának alapvető eszközévé vált az elokvens területek és az epilepsziás góc viszonyának meghatározásában. Előzetes adatok alapján a memóriaaktivált fMR képes előre jelezni az epilepsziaműtét utáni memóriaproblémákat. Beszédaktivált fMR a féltekei dominancia meghatározásának leggyakrabban használt eszköze. Az agy látás- és mozgásközpontjai rutinszerűen meghatározhatók fMR segítségével, amely lényegesen megkönnyíti az epilepsziasebészeti kivizsgálást. Az fMR EEG-vel kombinálva ígéretes új diagnosztikai eljárás lehet mind az epileptológiában, mind az alvásmedicinában. Az fMR hasznos vizsgálóeljárás a veszélyeztetett, de menthető agyi területek meghatározásában akut cerebrovascularis eseményt követően. Az fMR prognosztikai jelentőségű a stroke hosszú távú funkcionális kimenetelében és rehabilitációjában. fMR segítségével a látás, motoros és memóriarendszerek adaptív reorganizációját láthatjuk tünetmentes relapszusremisszió kórformájú sclerosis multiplexben (SM). Kiterjedtebb reorganizációt látunk szekunder progresszív SMben. Ez felveti annak a lehetőségét, hogy az SM különböző formái és stádiumai a reorganizáció különböző formáinak és stádiumának felelnek meg: az SM akkor kezd progrediálni, amikor az agyban kimerültek az adaptív reorganizációs mechanizmusok. Az fMR még a morfológiai eltérések előtt jelezheti a kezdődő Alzheimer-kórt. Egyes vizsgálatok eredményei szerint az fMR segítségével követhetjük a dementia kezelésének hatékonyságát. Az fMR segítségével nyomon követhetjük a Parkinson-kór gyógyszeres és funkcionális idegsebészeti terápiáját, és segít a terápiás hatás megértésében.

Ideggyógyászati Szemle

2008. JANUÁR 22.

Dementiával járó kórképek gyakorisága az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet hároméves neuropatológiai anyagában

KOVÁCS Gábor Géza, KŐVÁRI Viktor, NAGY Zoltán

Háttér - A dementia az idősödő társadalomban egyre jelentősebb problémává válik. A dementiák diagnózisa kóreredet szempontjából bizonytalan lehet. Erre a neuropatológiai vizsgálatok adnak támpontot. A vizsgált betegek életkora, a nők és férfiak aránya befolyásolhatja a különböző tanulmányokban jelentett kórképgyakoriságot. Anyag és módszer - Három év anyagában végeztük el a klinikailag dementia diagnózissal kiírt, egymást követő 156 beteg neuropatológiai vizsgálatát. Kórszövettani kritériumok alapján meghatároztuk a legfontosabb, dementiát okozó kórállapotok gyakoriságát. A relatív gyakoriságot életkor és nem szerint is elemeztük. Eredmények -A leggyakoribb diagnózis az Alzheimer-kór (57,7%), illetve a vascularis dementia (43%) volt, kevesebbszer fordult elő diffúz Lewy-test-betegség (15,4%), argyrophil grain betegség (12,1%), frontotemporalis dementia valamelyik formája (5,7%), illetve egyéb kórképek (4,5%). Az utóbbiak közé soroltuk a prionbetegségeket, az alkoholos encephalopathiát és a hippocampussclerosist. Gyakori a kevert patológia megjelenése, hiszen a diffúz Lewy-test-betegség 41,6%-ában, illetve a vascularis dementiaesetek 49,2%-ában szerepelt Alzheimer-kór. Ritka a kórképek izolált megjelenése: Alzheimer-kór: 26,3%, vascularis dementia: 17,3%, diffúz Lewy-test-betegség: 5,1%, argyrophil grain dementia: 2,5%. A nők aránya a 75 évesnél idősebb Alzheimer-kóros esetekben (p <0,02), míg a férfiak aránya a 75 évesnél fiatalabb vascularis dementia esetekben (p <0,05) nagyobb. Következtetések - Neuropatológiai vizsgálaton alapuló tanulmányunk eredményei alapján a vizsgált beteganyagban nagy a neurodegeneratív dementiák aránya, azonban a vascularis patológia gyakran befolyásolja a klinikai képet.

Ideggyógyászati Szemle

2008. JANUÁR 22.

A mintaváltás-ingerléssel kiváltott elektroretinogram és a látókérgi kiváltott válasz együttes használata a neurooftalmológiai gyakorlatban

BENEDEK Krisztina, PÁLFFY Andrea, BENCSIK Krisztina, FEJES Imre, RAJDA Cecília, TUBOLY Gábor, LISZLI Péter

Célkitűzés - A szerzők áttekintik a mintázott elektroretinogram (PERG) és a mintázott látókérgi kiváltott válasz (VEP) vizsgálatok alkalmazásának hatékonyságát a neurooftalmológiai diagnosztikában. Mondanivalójuk illusztrálására elemzik az elektrofiziológiai laboratóriumukba egy naptári év alatt látóideg károsodásának gyanújával küldött 231 esetüket. Módszerek - Roland készülék (Wiesbaden, Németország) RETIport programját használták a PERG- és VEP-vizsgálatokra. Eljárásukban az International Society for Clinical Electrophysiology of Vision ajánlásaihoz tartották magukat. Eredmények - A betegek elektrofiziológiai regisztrátumaiban nyert adatok, különös hangsúllyal a PERG és VEP összehasonlításából megbecsülhető retinocorticalis időre és a PERG-regisztrátumok N35/P50 és P50/N90 amplitúdóinak összehasonlítására, nagymértékben elősegítették a diagnózis, illetve prognózis megállapítását. Következtetések - Irodalmi és saját adataik alapján a szerzők ajánlják a PERG- és VEP-vizsgálatok kombinált alkalmazását a neurooftalmológiai betegek látóidegfunkciójának felmérésére.

Ideggyógyászati Szemle

2008. JANUÁR 22.

A stalevo-kezelés magyarországi tapasztalatai és hatása a parkinson-kórban szenvedő betegek életminőségére

KLIVÉNYI Péter, VÉCSEI László

A levodopa, perifériás dekarboxilázgátló és az entacapon hármas kombinációt (Stalevo) a fluktuáló Parkinson-kóros betegek kezelésére alkalmazzuk. Követéses vizsgálatot szerveztek 2006-ban Magyarországon, amelynek célja volt a levodopa hatástartamának rövidülése miatt kialakuló tünetek és az életminőség összefüggéseinek vizsgálata olyan betegek esetében, akik ettől a programtól függetlenül, az alkalmazási előírás szerint Stalevo-kezelésben részesültek. A Stalevo bevezetése nem befolyásolta a selegilint, amantadint és dopaminagonistákat szedők arányát, de kismértékben emelkedett az antikolinerg kezelésben részesülők száma. Ez a kezelés javította a Hoenh-Yahr-stádiumokat és a nem motoros tüneteket. A terápiának lényeges mellékhatása nem volt. A Stalevo alkalmazása során szignifikánsan javult az életminőség, amelyet a betegek kérdőívvel és vizuális analóg skálával értékeltek.

Ideggyógyászati Szemle

2008. JANUÁR 22.

Komplex regionális fájdalom szindróma

EMBEY-ISZTIN Dezső

Minden nagyobb nemzetközi fájdalomkongresszuson az utóbbi években kiemelt téma a komplex regionális fájdalom szindróma (complex regional pain syndrome, CRPS) I és II. A Nemzetközi Fájdalom Társaság (IASP) 1994-ben, 2001-ben és 2005-ben könyvet is megjelentetett erről a témáról. A közlemény célja, hogy felhívjuk a figyelmet erre a szindrómára, amely sokszor diagnosztikai nehézséget okoz. Másik célom érdekes esetünk ismertetése volt.

Ideggyógyászati Szemle

2008. JANUÁR 22.

A mélyagyi stimulátor beültetését követő beteggondozás speciális kérdései

KOVÁCS Norbert, BALÁS István, JANSZKY József, ASCHERMANN Zsuzsanna, NAGY Ferenc, DÓCZI Tamás, KOMOLY Sámuel

A mélyagyi stimuláció egyre elterjedtebben alkalmazott eljárás különböző mozgászavarok kezelésére. A módszer áttörést jelent a késői, gyógyszeres terápiával nem uralható Parkinson-kór, esszenciális tremor, illetve gyógyszerrezisztens dystonia tüneteinek javításában. Összefoglaló közleményünk célja, hogy betekintést nyújtson a gyakorló neurológusok számára a műtét utáni kezelés és utógondozás részleteibe. Bemutatjuk a klinikánkon alkalmazott programozási és gyógyszer-beállítási protokoll mellett a betegprogramozó készülék használatából fakadó előnyöket is. Ismertetjük a stimulációindukált mellékhatásokat és kezelésüket, illetve a stimuláció mellett kontraindikált orvosi beavatkozásokat is.

Ideggyógyászati Szemle

2008. JANUÁR 22.

Occlusiv hydrocephalus a IV. agykamra arachnoidealis cystája miatt (angol nyelven)

SZŰCS Anna, VÁRADY Péter, PESTALITY Péter, FABÓ Dániel, LALIT Narula, KENÉZ József

IV. kamrai arachnoidealis cysta okozta occlusiv hydrocephalus esetéről számolunk be. A fiatal nő lassan fokozódó panaszait és tüneteit - koncentráció- és memóriazavarok, nyomott hangulat, szédülés, ízérzés- és étvágycsökkenés, progresszív fejfájás - átmenetileg önálló depresszió tüneteinek vélték. Ezért hónapokig antidepresszív gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésben részesült; végül pszichiátriai osztályra utalták. Itt tisztázódott, hogy az - ekkorra - gyorsan fokozódó tünetek - fejfájás, járászavar, hányás - hátterében a IV. kamra ismeretlen eredetű elzáródása állt. A tovább romló tünetegyüttes miatt akut idegsebészeti beavatkozás vált szükségessé. A műtét során hatalmas, a IV. kamrát kitöltő, az MR-felvételeken nem azonosítható cystát találtak - falainak reszekciója teljes gyógyuláshoz vezetett. Az aspecifikus panaszok és tünetek alapján felmerülő depresszió esetleges organikus eredetének tisztázásához és az alternatív lehetőségek felismeréséhez célszerű végigjárni a differenciáldiagnosztikai utakat.

Ideggyógyászati Szemle

2008. JANUÁR 22.

Dr. Pásztor Emil akadémikus 80 éves

VÉCSEI László

Nagy megtiszteltetés, hogy a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága nevében Pásztor Emil professzor urat köszönthetem 80. születésnapja alkalmából.

Ideggyógyászati Szemle

2008. JANUÁR 22.

A lokális agyi véráramlás mérésének mérföldkövei Történeti visszatekintés

NYÁRY István

Az agy lokális véráramlása mérésének másfél százados történetét vázolja fel a tanulmány. A mából visszatekintve töretlennek tűnik a gondolati és technikai fejlődés ívelése, amely együttesen eredményezte a mai állapotot, amikor a lokális véráramlás és metabolizmus in vivo térképezésével megjeleníthetjük az agy működésének locusait és azok kapcsolatát. Az előrehaladás folyamatából kiemelendő két elméleti sarokpont: Adolf Fick munkássága, amely a kvantitatív mérések kezdetét jelentette és Seymour Kety modellje, amely a mai fejlett technikák áramlástérképeinek alapját képezi. A számos kutató sorában, akik hozzájárultak ehhez a nagy ívű fejlődéshez, két hazai tudós nevét kell megemlítenünk: Sántha Kálmánét, aki a lokális véráramlás folyamatos, kvalitatív mérésében szerzett érdemeket és Pásztor Emilét, akinek nevéhez kapcsolódik ugyancsak a lokális véráramlás kvantitatív mérésének széles körben elterjedt egyik módszere.

Ideggyógyászati Szemle

2008. JANUÁR 22.

Rajna Péter: Öregedő agy - Idősödő elme - Örökifjú (?) lélek Budapest: MultiArt Kiadó; 2007.

KOPP Mária

Rajna Péter kötete üdítő kivétel az öregkorról, öregedésről szóló irodalomban. Már a címe is fontos szemléletváltást jelez: a lélek maradhat örökifjú az öregedő szervezetben és az idősödő elme ellenére. Végig az a szemlélet jellemzi az írást, amit legszívesebben a meghosszabbodott életévek forradalmának neveznék, bár nem használja ezt a kifejezést.