Ideggyógyászati Szemle - 2007;60(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁJUS 20.

Visszatekintés a „sötét” idegsejtekkel kapcsolatos morfológiai vizsgálatokból levonható új sejtbiológiai elképzelésekre

GALLYAS Ferenc

A „sötét” (felére zsugorodott és hiperbazofil) idegsejtek keletkezése, természete és sorsa évszázados talányt jelentenek mind a humán, mind pedig a kísérletes neuropatológiában. A velük kapcsolatos szövettani vizsgálatok eredményeiből korábban semmiféle sejtbiológiai következtetést nem vontak le. Az elmúlt néhány évben kísérleti állatokon végzett fény- és elektronmikroszkópos vizsgálataink eredményei alapján - az általánosan elfogadottaktól merőben különböző - sejtbiológiai elképzeléseket tettünk közzé a „sötét” idegsejtek 1. természetével (energiaraktározó, az ultrastrukturális elemek közötti terekben mindenütt jelen lévő gélstruktúra „hibás működése”), 2. képződésük mechanizmusával (a gélben végbemenő, véletlenszerűen iniciált fázisátalakulás), 3. regenerálódóképességükkel (programozott folyamat fiziológiai célra), 4. pusztulásuk módjával (nem necrosis, sem nem apoptózis) és 5. az apoptózissal mutatott rokonságukkal (a fázisátalakulásra képes intracelluláris gélstruktúra az ontogenetikai apoptózis morfológiai végrehajtásában vesz részt) kapcsolatban. Morfológiai alapjuk ismertetése kapcsán összefoglaljuk ezeket az elképzeléseket, hogy felkeltse olyan kutatók figyelmét, akik a miénktől eltérő módokon vizsgálni tudják érvényességüket.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁJUS 20.

Alvás- és éberségzavarok parkinsonizmussal járó betegségekben

SZŰCS Anna, KOVÁCS Gábor Géza, NARULA Lalit, HALÁSZ Péter

A parkinsonizmussal társuló neurodegeneratív betegségek közel 90%-ában állnak fenn alvászavarok - az álmatlanságot, a nappali aluszékonysággal járó szindrómákat, a parasomniákat és az alvás alatti légzészavarokat is számításba véve. Nehezen tisztázható, hogy a sok szenvedést és zavart okozó gyakori álmatlanság és a nappali aluszékonyság milyen arányban következménye a gyógyszeres kezelésnek, a betegségből adódó testi-lelki tüneteknek vagy az alapbetegséggel járó neurodegeneratív folyamatnak. Az utóbbi évek kutatásai alapján úgy tűnik, hogy a degeneráció jelentősége nagyobb a korábban feltételezettnél: a parkinsonizmussal járó rendellenességekben károsodnak az alvásszabályozásban részt vevő struktúrák és rendszerek, így az alvászavarok az alapbetegség elsődleges biológiai tünetei. A REM-magatartászavar nevű parasomnia ebből a szempontból különösen jelentős: úgy tűnik, gyakran évekkel megelőzheti a parkinsonizmus-dementia tünetegyüttesét, ezeknek előhírnöke lehet, a jövőbeli prevenció egyik feltételét - az érintettek azonosítása - megteremtve. Hasonló, bár egyelőre kevésbé tisztázott összefüggés sejthető a nappali aluszékonyság és a Parkinson-kór között is. Az orexinek és neurodegeneratív betegségek kapcsolatának feltárása tovább gazdagíthatja e közelmúltban leírt neuropeptid jelentőségére vonatkozó ismereteket, rávilágíthat a narcolepsia és a neurodegeneratív betegségek kapcsolataira. A parkinsonizmussal járó betegségek és egyes alvásrendellenességek társulásának megértése új kezelési utakra világíthat rá, új szempontokat nyújthat a neurodegeneratív betegségek és alvászavarok megértéséhez.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁJUS 20.

Az epilepsziakezelés diétás vonatkozásai

KOZÁK Norbert, CSIBA László

A ketogén diétát már évtizedek óta használják epilepszia kezelésére. A diéta lényege a nagyon kicsi szénhidrát- és nagy lipidbevitel, amelyek hatására ketosis jön létre. A pontos hatásmechanizmus nem ismert, de számos vizsgálat egybehangzó eredménye szerint a diétát elkezdő betegek 10%-a rohammentessé válik, körülbelül 50%- ukban felére csökken a rohamszám. Különösen figyelemre méltó ez a hatékonyság, ha figyelembe vesszük, hogy rossz tolerálhatósága miatt olyan esetekben alkalmazzák, amikor a gyógyszeres terápia nem vezetett eredményre. A könnyebben alkalmazható változatokkal - mint az Atkinsdiéta, alacsony glykaemiás indexű vagy többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag étrend - kapcsolatos vizsgálatok folyamatban vannak

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁJUS 20.

Fehérállományi jelzavar előfordulása migrénben

TÓTH Marianna, KUNDRA Olga, KULIN Árpád

Bevezetés - Fejfájós betegek kivizsgálása során olykor a fejfájással tisztázatlan oki viszonyban lévő eltérések láthatók, így migrénesek MR-képein apró, subcorticalis, fehérállományi jelzavarok (white matter abnormalities, WMA) mutatkozhatnak. A WMA migrénben gyakoribb előfordulását az irodalomban is felvetik. Betegek és módszer - A szerzők a fejfájás-ambulancián 15 hónap alatt első ízben megjelent, 55 évesnél fiatalabb migrénes betegek agyi MR-vizsgálatát végezték el, és kontrollcsoporttal hasonlították össze. Eredmények - A vizsgált 78, magas vérnyomásban, cukorbetegségben, arterioscleroticus szívbetegségben, autoimmun vagy demyelinisatiós betegségben nem szenvedõ beteg esetében a WMA gyakoriságát 10,3%-nak találták (nyolc eset). A kontrollcsoportban (32, 55 évesnél fiatalabb, a felsorolt betegségekben, migrénben vagy egyéb központi idegrendszeri kórképben nem szenvedő vizsgálati alanyok) a WMA 3,1%-ban fordult elő (egy eset). Mind a fiatalabb (40 évesnél fiatalabb), mind az idősebb (41-55 éves) korosztályban észleltek fehérállományi jelzavart az életkortól függetlenül. A WMA-t mutató betegek kis száma miatt a klinikummal történő további részletes összehasonlításra az anyag nem volt alkalmas, de megfigyelték, hogy valamennyi fehérállományi jelzavarral jellemzett beteg változó ideje fennálló, aura nélküli migrénben szenvedett többnyire legalább havi egy rohammal, egyikük sem dohányzott, többségük nem szedett orális fogamzásgátló készítményt és csak néhányan használtak ergotamin- vagy triptánszármazékot. Következtetés - Eredményeik a fehérállományi jelzavar és a migrén összefüggését látszanak megerősíteni. A WMA és a későbbi stroke kockázatának kérdése nem tisztázott, ismertek a néma infarktusok előfordulási gyakoriságát elemző tanulmányok is, de az ok-okozati összefüggés megválaszolásában csak tartós prospektív vizsgálat segíthet.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁJUS 20.

A felső végtagi spasticitas kezelése botulinustoxinnal

DÉNES Zoltán, FEHÉR Miklós, VÁRKONYI Andrea

Célkitűzések - Különböző eredetű agykárosodás következtében létrejövő spasticus hemiparesisben szenvedő betegek felső végtagján a spasticitas csökkentése lokális botulinustoxin-kezeléssel, a kezdeti tapasztalatok ismertetése. Betegek és módszer - Prospektív vizsgálatban az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Koponyaagysérültek Rehabilitációs Osztályán 2003-2004-ben nyolc, stroke-ot elszenvedett beteg és öt traumás agysérült spasticus felső végtagját kezelték lokálisan botulinus A toxinnal, alkalmanként 100 egységgel. Eredmények - A kezelések eredményeként a spasticitas a módosított Ashworth-skálán egy-két szinttel csökkent, és ez a jó hatás a három hónapos kontroll idején is észlelhető volt kilenc esetben. A kezelés során sem lokális, sem egyéb szövődményt nem észleltek. Következtetések - A lokális botulinus A toxin kezelés hatásos fegyver a különböző eredetű spasticus felső végtag kezelésében, a spasticitas csökkentése érdekében.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁJUS 20.

Késõi ellenoldali epileptogenesis temporalis lebeny epilepszia miatt inkomplett műtéttel kezelt, 18 évig követett beteg esetében

HALÁSZ Péter, JANSZKY József, KELEMEN Anna, BARSI Péter, RÁSONYI György

Célkitűzés - A közlemény célja a késõi contralateralis epileptogenesis jelenségének bemutatása temporalis epilepsziában egy betegünk ismertetésén keresztül, akinek a kórlefolyása során az elektroklinikai tünetek erre utalóan változtak meg. Módszer - A jelenleg 38 éves nõ elektroklinikai tüneteit tartósan követtük, és a műtét elõtt, valamint a műtét után 18 évvel video-EEG-monitorozást végeztünk. Eredmények - Betegünk esetében video-EEG-vel igazolt komplex parciális rohamai zajlottak le, amelyek a jobb temporalis lebenybõl indultak, de az ellenoldalra is ráterjedtek. Jobb amygdalo-hippocampectomia után nem vált rohammentessé. Évekkel a műtét után rohamtünetei megváltoztak, az eddigiektõl eltérõ rohamok is jelentkeztek. A műtét után 18 évvel végzett újabb video-EEGmonitorozás kétfajta rohamot mutatott: az egyikben az ictalis EEG a jobb temporalis lebeny felett zajlott, és klinikai tüneteiben hasonlított a műtét elõtti rohamokhoz, de enyhébb volt. A másikban az ictalis EEG a bal temporalis lebeny felett zajlott, zavartsággal és postictalis beszédzavarral járt. A posztoperatív MR-felvétel (elõtte nem készült) kétoldali hippocampalis sclerosist mutatott. A neuropszichológiai vizsgálat kétoldali oldalspecifikus memóriazavart talált, szubdomináns (jobb oldali) túlsúllyal. Következtetések - A jól dokumentálhatóan korábban csak jobb oldali zajlásra utaló rohamok, majd független bal oldali rohamok megjelenése késõi ellenoldali epileptogenesis kialakulására utal, amelyben a jobb oldali rohamok műtét után is perzisztáló bal oldalra terjedése is szerepet játszhatott, és a feltehetõen már korábban is meglévõ kétoldali hippocampalis sclerosis szerepe sem zárható ki. Esetünk demonstrálja, hogy krónikusan fennálló temporalis epilepsziában elõfordulhatnak kétoldali bevontságot eredményezõ progresszív változások.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁJUS 20.

Congenitalis cataracta facialis dysmorphismus neuropathia szindróma Első magyarországi közlés

SISKA Éva, NEUWIRTH Magdolna, REBECCA Gooding, MOLNÁR Mária Judit

A congenitalis cataracta facialis dysmorphia neuropathia (CCFDN) szindróma (OMIM 604168) nemrég leírt autoszomális recesszív öröklődésű betegség, amely csaknem kizárólag az európai oláh cigányok endogám közösségére, a rudari csoportra korlátozódik. A CCFDN komplex, több szervrendszert érintő fenotípus, amelyet dysmorphiás arc, congenitalis cataracta, microcornea, korai szomatomotoros és intellektuális fejlődéskésés, hypogonadotrop hypogonadismus, a perifériás idegrendszer hypomyelinisatiója és gyakran súlyos anaesthesiás komplikációk jellemeznek. A betegséget a 18q23 régióban elhelyezkedő karboxiterminális domén foszfatáz 1 (CTDP1) gén homozigóta mutációja okozza. A szerzők az egyik roma nagycsaládon belül egy genetikailag igazolt CCFDN-es esetet mutatnak be, igazolva, hogy a magyarországi cigány népességben is jelen van a CCFDNmutáció. Antropomorfológiai leírások alapján valószínűsítik, hogy a CCFDN-mutáció oláh cigányok XVIII. századi betelepülésével került hazánkba. Felhívják a figyelmet arra, hogy a molekuláris genetikai diagnosztika mellőzhetővé teszi az invazív módszereket, és lehetőséget nyújt a tünetmentes heterozigóták azonosítására. A genetikai szűrés bevezetése megteremtheti a genetikai tanácsadás, a prevenció lehetőségét a veszélyeztetett populációban.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁJUS 20.

Progresszív multifokális leukoencephalopathia

PÁL Endre, ASCHERMANN Zsuzsanna, GÖMÖRI Éva, KOVÁCS Gábor Géza, SIMON Gábor, MARÓDI László, KOMOLY Sámuel, ILLÉS Zsolt

A progresszív multifokális leukoencephalopathia ritka betegség, amelyet egy opportunista kórokozó, a JC-vírus reaktiválódása idéz elő szinte minden esetben immunhiányos állapotokban. A betegség a központi idegrendszer multifokális demyelinisatiójával jár, és rövid időn belül halálhoz vezet. A szerzők két esetet ismertetnek: egyikben 67 éves, krónikus lymphoid leukaemia miatt kezelt férfi beteg, a másikban 19 éves, öröklött immunhiányos állapotú, X-hez kötött hiper-IgM-szindróma miatt kezelt férfi esetében alakult ki a betegség. Mindkét esetben folyamatosan progrediáló jobb, majd mindkét féltekei tüneteket észleltek. A liquorvizsgálat nem volt informatív, a koponya-MR jellegzetes, kiterjedt, kétoldali fehérállományi károsodást mutatott. Az alkalmazott kezelés egyik esetben sem befolyásolta a betegség lefolyását. Az első beteget tíz, a másodikat hat héttel a tünetek jelentkezése után veszítették el. Agybiopszia, illetve mindkét esetben autopszia igazolta a kórismét. Az esetek demonstrálják, hogy a progresszív multifokális leukoencephalopathia különféle immundefektusok mellett is kialakulhat.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁJUS 20.

A schizencephalia fogalmi megközelítése

KENÉZ József, LEEL-ŐSSY Lóránt

Tisztelt Szerkesztőség! Az Ideggyógyászati Szemle legutóbbi számában megjelent közleménnyel kapcsolatban [Leel-Őssy Lóránt, Szűcs Iván, Almási Kálmán. A case of schizencephaly with polymicrogyria. Ideggyogy Sz 2007;60(1-2):56-60.] egyrészt szeretnék gratulálni az érdekes differenciáldiagnosztikai problémákat felvető közleményhez, másrészt a schizencephalia fogalmi megközelítéséről szeretnék röviden szólni.