Ideggyógyászati Szemle - 2007;60(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

A ketamin hatása a fejlődő központi idegrendszerre

VUTSKITS László, GASCON Eduardo, KISS Zoltán József

A ketamin a gyermekanesztéziában gyakran alkalmazott szer, elsődlegesen az N-metil-D-aszpartát (NMDA) típusú glutamátreceptorok blokkolásán keresztül fejti ki hatását. Egyre több kísérletes bizonyíték gyűlt össze az elmúlt években, amelyek szerint a ketaminnak potenciális mellékhatásai lehetnek a fejlődő idegrendszerben. Ebben a rövid cikkben az a célunk, hogy összefoglaljuk azokat a kísérletes adatokat, amelyek megjelentek a ketamin fejlődési neurotoxicitásával kapcsolatban, valamint áttekintsük, hogy milyen mértékben extrapolálhatók a kísérletes eredmények a klinikai gyakorlatban.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

A Ghrelinrendszer: kórélettani szerep a testnövekedés és az energiametabolizmus kontrolljában

JACQUES Epelbaum

Az összefoglaló cikk az endogén ghrelin/obestatin rendszer patofiziológiájával kapcsolatos új eredményeket ismerteti. Tárgyaljuk a kísérletes eredményeket az endogén ghrelin blokkolásának hatásairól, valamint a ghrelint és receptorát kódoló gének genotípus/fenotípus korrelációjával kapcsolatos klinikai eredményeket.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

Humán tripszin(ogén) 4-szerű immunreaktivitás az agykéreg és a gerincvelő fehérállományában

GALLATZ Katalin, MEDVECZKY Péter, NÉMETH Péter, SZILÁGYI László, GRÁF László, PALKOVITS Miklós

Az emberi agykéreg és a gerincvelő gliasejtjeiben immunhisztokémiai módszerrel humán tripszin(ogén) immunreaktivitást mutattunk ki. Rövid post mortem (két óra) idő után eltávolított humán agyakból kérgi és gerincvelői szeleteket készítettünk, amelyeket vagy lefagyasztottunk, vagy fixálóoldatban a szeletek méretétől függően megfelelő ideig fixáltunk. Ez után 10 és 50 µm vastag metszeteket készítettünk, majd rekombináns humán tripszin 4 (HT-4) ellen készült ellenanyaggal immunfestést végeztünk. HT-4-szerű immunreaktivitást mutattak a gliasejtek és glianyúlványok a gerincvelői és a kérgi fehérállományban, gyengébb immunfestés volt látható az agykéreg és a gerincvelő mátrixában. A gliasejtek jellemzésére alternáló metszeteken astrocyta- és oligodendroglia-markerekkel végeztünk immunfestést. Megállapítható, hogy a HT-4 főleg astrocytákban van jelen, de néhány oligodendrogliaés microgliasejt is tartalmazhatja az enzimet.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

Növekedési faktorok hatása az organotipikus egéragyszelet-tenyészeten fenntartott csontvelõi õssejtek differenciálódására

BRATINCSÁK András, LONYAI Anna, SHAHAR Tal, HANSEN Arne, TÓTH E. Zsuzsanna, MEZEY Éva

Napjainkban több adat bizonyítja, hogy a csontvelői őssejtek (BMDSCs) az agyban idegsejtekké, illetve egyéb sejtekké képesek alakulni. Új módszerümk egyesíti az in vitro munka egyszerűségét az in vivo végzett vizsgálatok sok előnyével. Kísérleteinkben egéragyból organotipikus szeletkultúrát (OTC) hoztunk létre, amelyre GFP-jelölt csontvelősejteket helyeztünk, majd különböző, a médiumban oldott anyagok hatását teszteltük rajtuk. Eredményeink szerint mind az SDF-1, mind az EGF hatására megváltozik a csontvelősejtek fenotípusa, és kimutatható bennük az Islet-1 - amely neuroepithelialis progenitor marker - expressziója. Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy módszerünk alkalmas különböző faktorok csontvelői őssejtekre gyakorolt hatásának tanulmányozására, ráadásul olyan környezetben végezve mindezt, amely hasonlít az agysérülést követő körülményekre. Az így tesztelt és hatásosnak minősített faktorokat a későbbiekben in vivo állatmodelleken is ki lehet próbálni.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

A centrális atrialis natriureticus peptid dehidrációban

BAHNER Udo, GEIGER Helmut, PALKOVITS Miklós, LENKEI Zsolt, LUFT C. Friedrich, HEIDLAND August

A dehidrációnak az agyi atrialis natriureticus peptid (ANP) koncentrációjára kifejtett hatását vizsgáltuk 18 agyterületen, amelyek magukba foglalták azokat is, amelyekről ismeretes, hogy szerepet játszanak a só-víz homeosztázis fenntartásában és a cardiovascularis szabályozásban. Az ANP-n kívül mértük számos releváns perifériás paraméter - így a testtömeg, a vérnyomás, a vizeletvolumen, a plazma-ANP-koncentráció, a plazma ozmolalitása - változását is. Az ANP koncentrációja általános és nagyfokú emelkedést mutatott a dehidrálás első 24 órájának végén, a vizsgált 18 agyterület közül csupán az agykéregben nem emelkedett az ANP-koncentráció. A 12 órás rehidráció valamennyi értéket visszaállította a kontrollszintre. Ezek az eredmények erősítik azt a feltételezést, hogy az ANP neuroregulációs anyag, amely részt vesz a szervezet só- és vízháztartása egyensúlyának fenntartásában.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

Az aktivált szomatosztatin 2. típusú receptorok in vivo forgalma a dendritekből a transz-golgi-hálózatba

CSABA Zsolt, PASCAL Dournaud

Célkitűzés - Célunk a G-fehérjéhez kapcsolt receptorok in vivo sejten belüli mozgásainak tanulmányozása volt. A központi idegrendszerben leírták néhány G-fehérjéhez kapcsolt receptor in vivo internalizációját, azonban az endocytosist követő folyamatok igen kevéssé ismertek. Módszerek - A fő szomatosztatinreceptor-típus, az sst2 receptor in vivo eloszlását és elhelyezkedését vizsgáltuk immunfluoreszcenciával a receptoragonista oktreotid intrahippocampalis beadását követően, tíz perctől hét napig terjedő időintervallumban. Eredmények - Az agonista beadását követő tíz perctől három óráig terjedő intervallumban a receptor-immunreaktivitás fokozatos csökkenését figyeltük meg a gyrus dentatus stratum moleculare, illetve a CA1 stratum radiatum és oriens rétegekben. Ezzel összefüggésben a stratum granulare és stratum pyramidale rétegekben kis immunfluoreszcens szemcsék jelentek meg a neuronok citoplazmájában röviddel (30-60 perccel) az agonista beadását követően. Hosszabb idővel az agonista beadása után (3, 6, 24 óra) az immunjelölés nagyméretű intracitoplazmatikus granulumokban koncentrálódott. Két nappal az agonista beadását követően az sst2 receptor elhelyezkedése és eloszlása újra a kontrollokéhoz hasonló volt. Az sst2 receptor kolokalizációt mutatott a syntaxin 6 és TGN38 transz-Golgi-hálózat markerekkel már egy órával az agonista beadása után, a kolokalizáció még 24 órával az agonista beadása után is megfigyelhető volt. Ezzel szemben az sst2 receptor a cisz- Golgi marker GM130-cal és az endoplazmás retikulum marker PDI-vel nem kolokalizált. Következtetések - Eredményeinkből azt a következtetést vontuk le, hogy agonista hatására a hippocampus piramis- és szemcsesejtjeinek dendritjein elhelyezkedő receptorok retrográd úton a transz-Golgi-hálózatba jutnak, mielőtt recirkulálnának.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

Oxigén-glükóz megvonás által indukált változások patkányhippocampus organotipikus tenyészetében

BALI Balázs, NAGY Zoltán, KOVÁCS J. Krisztina

Bevezetés - A (-)deprenyl B típusú monoaminoxidázbénító, amelyet újabban sikeresen alkalmaznak a Parkinson- és az Alzheimer-kór gyógyításában. Bár neuroprotektív hatásának mechanizmusa nem ismert pontosan, annyi bizonyos, hogy ez a hatás független a MAO-B-gátlástól. Módszerek - A deprenyl ischaemiával szembeni védőhatását in vitro vizsgáltuk a patkány hippocampusából készített organotipikus szelettenyészeteken. A sejtpusztulás időbeni alakulását propidium-jodid-felvétellel követtük az után, hogy a szelettenyészeteket 45 percig oxigén- és glükózmentes körülmények között (OGD) inkubáltuk. Az apoptózisban szereplő egyes faktorok mRNS-szintjét RTPCR reakcióval mértük. Eredmények - A neuronalis pusztulás első jeleit két órával az OGD után tapasztaltuk, amely 24 órával az ischaemia után a hippocampus összes rétegére kiterjedt. A deprenylkezelés (10-9M) szignifikánsan késleltette az OGD által indukált sejtpusztulást. RT-PCR módszerrel kimutattuk, hogy kontroll-szelettenyészeteken a deprenyl emeli a Bcl-2 és a Bcl-xl mRNS szintjét. Az OGD ugyancsak növelte az antiapoptotikus faktorok expresszióját, míg a proapoptotikus bax mRNS-szintje változatlan maradt. Következtetés - Eredményeink szerint a deprenyl neuronvédő hatású az ischaemia in vitro modelljében. Bár a deprenyl kontrollkörülmények közt fokozza a Bcl-2 expresszióját, antiapoptotikus hatása nem mutatkozik szignifikánsan oxigén-glükóz megvonás után.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

A doublecortin postnatalis expressziós mintázata a fejlődő egéragy egyes területeiben

TAKÁCS József, ROBERTA Zaninetti, VÍG Julianna, VASTAGH Csaba, HÁMORI József

A doublecortin (DCX) fehérje tér- és időbeli eloszlását vizsgáltuk a születés utáni (P) 2. naptól a P22. napig fejlődő egér agyában. Összehasonlítottuk a DCX expresszióját a rostralis migrációs ösvényben (RMS) és a hippocampus gyrus dentatusában (DG). Az RMS-ben a DCX gyenge expresszióját figyeltük meg a P5. napon, ami a születés utáni második héten fokozatosan egyre erősebbé vált, és a legkifejezettebben a P18.-P22. napokon jelent meg. Mérsékelt DCX immunfestést találtunk a DG-ben a P11. napon. A DCX határozott expresszióját - ami a felnőtt DGben születő új idegsejtekre jellemző - csak a P22. nap után figyeltük meg. Az RMS és a DG morfológiai és funkcionális érését különbözőnek találtuk, folyamatos idegsejt-újraképződés korábban jelent meg az RMS-ben, mint a DG-ben.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

A Naja naja oxiana kígyó mérgének védőhatása a gerincvelő sérülésekor

ABRAHAMYAN S. Silva, MELIKSETYAN B. Irina, CHAVUSHYAN A. Vergine, ALOYAN L. Mery, SARKISSIAN S. John

A prolingazdag fehérje-1 (PRP-1, 15 aminosavból álló fehérje, a neurofizin vazopresszinasszociált hypothalamicus glikoprotein egyik fragmentje) idegsejtek túlélését és axonregenerációt segítő hatását irodalmi adatok bizonyítják. Az LVV-hemorfin-7 (LVV-H7) opioid fehérje, intakt patkányok számos szövetének különböző sejtjeiben termelődik (például az ideg- és immunrendszer sejtjeiben is), a hemoglobin lebontásakor keletkezik káros környezeti és élettani körülmények között, antistresszor hatást fejt ki. Hisztokémiai (Ca2+-függő savasfoszfatáz-aktivitás mérése), immunhisztokémiai és elektrofiziológiai (az egyes idegsejtek elektromos aktivitásának mérése a gerincvelőben a sérülés által érintett és alatti területen) módszerek felhasználásával vizsgáltuk a közép-ázsiai kobra (Naja naja oxiana, NOX) mérgének lehetséges neuroprotektív hatását traumatikusan sérült patkányokon. A kígyóméreg-kezelés eredményeként teljesen helyreállt a hypothalamus paraventricularis (PVN) és supraopticus (SON) magjai és a gerincvelő lumbalis szakasza közti kapcsolat. A NOX meggátolta a hegszövetképződést, amely a kontrollállatokban jól észrevehető volt két hónappal a sérülés után, és serkentette a sérülés területén futó idegrostok regenerációját. A NOX elősegítette a PRP-1 és az LVV-H7 immunoreaktív (Ir) idegsejtek túlélését, sőt, a PRP-1 és az LVV-H7-Ir idegrostok és astrocyták számának növekedését okozta a sérült gerincvelői területen. Feltételezzük, hogy a NOX a PRP-1 és LVV-H7 közrejátszásával fejti ki neuroprotektív hatását.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

Optimal Alignment®. Új szoftveres eljárás elektronmikroszkópos sorozatmetszetek háromdimenziós rekonstrukciójához

SIMON László, GARAB Sándor, NOSZEK Annamária, ELIZABETH Römmer, ZÁBORSZKY László

Az elektronmikroszkópos sorozatképek háromdimenziós rekonstrukciója lényegesen bonyolultabb, mint a klinikai képalkotó eljárásoknál alkalmazott, az egymáshoz rendezett szeletek összekapcsolásával történő térbeli rekonstrukció. A jelen munka egy olyan összetett számítógépes programot, az Optimal Alignment®-et mutat be, ami két egymás feletti EM metszet digitális képei közötti precíz illesztéshez megadja a szükséges x-y eltolási és elforgatási értékeket. Az optimális orientációt (eltolást és elfordulást) megkereső művelet négy, egymástól független paraméter beállításával indul. Ezek az illesztési műveletbe bevont képpontok és mérőpozíciók sűrűségét határozzák meg. Egy analóg kezdőpont kijelölése után meg kell adni a keresőmozgás határait. Rövid betanulás során a felhasználó a futási idő függvényében optimalizálja a keresőparaméterek megválasztását. Az összetett algoritmuson alapuló Optimal Alignment® elérhető pontossága messze felülmúlja az elektronmikroszkópos sorozatképek számítógépes kézi illesztésével elérhető mértéket. Az eredményül kapott illesztési adatok olyan adatbázisba kerülnek, amely valósághű 3D modellalkotást tesz lehetővé. Az illesztőprogramot (MÜI TP 138) egy mediális előagyi NPY-pozitív axonnak Záborszky L. laboratóriumában elvégzett rekonstrukcióján mutatjuk be (NIH grant NSO33945).

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

A bal oldali mellékvese supraspinalis beidegzése intenzívebb, mint a jobb oldalié

GERENDAI Ida, WIESEL Ory, BOLDOGKŐI Zsolt, TÓTH E. Ida

Célkitűzés - Korábbi vírustranszneuronális pályakövetési vizsgálatok feltárták a mellékvese beidegzésében részt vevő központi idegrendszeri vegetatív struktúrákat. Mivel egyre több adat utal a neuroendokrin rendszer aszimmetriájára, vizsgáltuk, hogy mutatkozik-e aszimmetria a mellékvese supraspinalis beidegzésében. Módszer - A bal és jobb mellékvese központi idegrendszeri kapcsolatait ugyanazon állatban vizsgáltuk kettős transzneuronális pályakövetési módszerrel Bartha pseudorabies vírus izogén rekombináns törzseinek (BDG, BDL) felhasználásával. Eredmények - A bal mellékvesével kapcsolatban lévő agyi struktúrák (nucleus dorsalis nervi vagi, nucleus tractus solitarius, A5-sejtcsoport, nucleus paraventricularis hypothalami) fertőződése kifejezettebb volt, mint a jobb mellékvesével kapcsolatban lévő sejtcsoportoké. Mind az agytörzsben, mind a hypothalamusban, mindkét mellékvese felől fertőződött, kettős jelölést mutató idegsejteket lehetett kimutatni. Következtetés - Az eredmények a bal mellékvese supraspinalis beidegzésének predominanciáját mutatják. Az adatok arra is utalnak, hogy a mellékvesék supraspinalis beidegzését mind "oldalspecifikus", mind mindkét mellékvesével kapcsolatban álló agyi neuronok adják.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

A salsolinol és a perifériás szimpatikus aktivitás: a hypophysectomia, az adrenalectomia és a mellékvesevelő- eltávolítás hatásai

SZÉKÁCS Dániel, BODNÁR Ibolya, NAGY M. György, FEKETE I.K. Márton

Az endogén izokinolin salsolinol egy nemrégiben azonosított prolaktinfelszabadító faktor, amely szelektív és jelentős prolaktinszekréciót okoz in vitro és in vivo egyaránt. A salsolinol csökkenti a perifériás szervek dopamin- (DA-) koncentrációját, következésképpen emeli az NE/DA hányadost, jelezve a szimpatikus végződésekben újonnan szintetizálódó norepinefrin (NE) csökkent ürítését. Célunk a mellékvesevelő- eltávolítás (medullectomia, MEDX), az adrenalectomia (ADX) és a hypophysectomia (HYPOX) hatásának vizsgálata volt a salsolinol által kiváltott prolaktinszekrécióra és a szimpatikus idegrendszer által beidegzett szervek katecholamintartalmára. Kísérleteinket 200-300 g súlyú hím patkányokon végeztük. Az NE- és DA-koncentrációk meghatározását nagynyomású folyadékkromatográfiával, a prolaktin meghatározását radioimmunesszével végeztük. Az intraperitonealisan adott salsolinol (25 mg/kg) csökkentette a DA-szintet, és növelte az NE/DA hányadost MEDX és ADX állatokban egyaránt. A prolaktinszekrécióban bekövetkezett változásra (növekedés) nem volt hatással sem az ADX, sem az MEDX, tehát a mellékvese szerepét kizárhatjuk a salsolinol által indukált változásokban. A hipofízis hormonjainak lehetséges szerepét vizsgálva a perifériás szimpatikus aktivitásra, teszteltük a salsolinol hatását HYPOX patkányokban. Azt találtuk, hogy a salsolinol perifériás szimpatikus végződésekre kifejtett hatását nem befolyásolja a hypophysectomia, következésképpen kizárható a hipofízis hormonjainak szerepe a salsolinol perifériás katecholaminmetabolizmusra kifejtett hatásában.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

A glutamaterg idegrostok szinaptikus összeköttetései a patkány nucleus suprachiasmaticusában

KISS József, CSÁKI Ágnes, CSABA Zsolt, HALÁSZ Béla

Bevezetés - A nucleus suprachiasmaticus alapvető szerepet játszik a cirkadián ritmusok szabályozásában. A sejtcsoportban sok glutamaterg rost fordul elő. Nem ismert, hogy a glutamaterg axonterminálisok milyen sejtekkel létesítenek szinapszist. Ezért tanulmányoztuk a glutamaterg axonvégződések viszonyát a sejtcsoportban lévő vazoaktív intestinalis polipeptidet (VIP), GABA-t és arginin-vazopresszint (AVP) tartalmazó neuronokhoz. Módszerek - Immuncitokémiai kettős jelölést végeztünk és az agymetszeteket elektronmikroszkóppal vizsgáltuk. A 2-es típusú vesicularis glutamáttranszporter immunreaktív elemeket tekintettük glutamatergnek. Eredmények - Megállapítottuk, hogy a glutamaterg idegvégződések szinaptikus kapcsolatban vannak GABAerg neuronokkal, valamint VIP- és AVP-pozitív idegsejtekkel. A szinapszisok aszimmetrikusak. Következtetés - Ezek az első adatok arra vonatkozóan, hogy a nucleus suprachiasmaticusban a glutamaterg axonterminálisok milyen neurokémiailag azonosított neuronokkal szinaptizálnak.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

Az apolipoprotein E-polimorfizmus összefüggése az időskori maculadegenerációval és az Alzheimerbetegséggel Délnyugat-Magyarországon

KOVÁCS Á. Katalin, PÁMER Zsuzsanna, KOVÁCS Attila, FEKETE Sándor, MISETA Attila, KOVÁCS Bálint, KOVÁCS L. Gábor

Bevezetés - Az időskori maculadegeneráció (AMD) és az Alzheimer-dementia (AD) hasonlóságokat mutat (előrehaladott életkor, hasonló összetételű lerakódások a szemben, illetve az agyban). Az AMD az apolipoprotein E 2 (apoE 2), míg az AD az apoE 4 genetikai variáns jelenléte esetén gyakoribb. Vizsgáltuk az AMD előfordulását ADben szenvedő betegek körében, elemeztük a lipidanyagcserét és az apoE polimorfizmusát. Módszerek - 49 beteg AMD-ben, 32 beteg AD-ben szenvedett, míg a 27 kontroll esetében a két betegség nem fordult elő. Szemészeti vizsgálatot végeztünk (legjobban korrigált látásélesség, réslámpás vizsgálat, pupillatágításban végzett szemfenéki vizsgálat). Vizsgáltuk a lipidprofilt (triglicerid, összes és HDL-koleszterin) és az apoE mutációját. Eredmények - AD-ben szenvedő betegek 8%-ában találtuk meg az AMD típusos tüneteit. Az apo E 4 előfordulási gyakorisága 2% (AMD), 47% (AD) és 22% (kontroll) volt. Az apoE 2 esetében 17% (AMD), 6% (AD) és 7% (kontroll), míg az apoE 3 esetében 82% (AMD), 41% (AD) és 71% (kontroll) értékeket mértünk. Triglicerid, összes és HDLkoleszterin a referenciatartományon belül voltak, azonban az AD-ban szenvedő betegek vérében szignifikánsan alacsonyabb volt az összkoleszterinszint. Következtetések - A hasonló patomechanizmus ellenére az AD-ban szenvedő betegek körében kicsi az AMD előfordulása. Az apoE 4 gyakoribb előfordulása az AD-ban szenvedők körében, illetve az apoE 2 gyakoribb előfordulása az AMD-ben szenvedő délnyugat-magyarországi betegek között megerősíti más szerzők megfigyeléseit.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

Az extracelluláris mátrix hisztokémiája csiga központi idegrendszerében

SERFŐZŐ Zoltán, ELEKES Károly

Bár a Gastropoda központi idegrendszere régóta használatos modell a különböző neuronhálózatokon alapuló viselkedési mintázatok kutatásában, az idegszövet extracelluláris mátrixának molekuláiról csak kevés információval rendelkezünk. Sav-bázis tulajdonságon alapuló hisztokémia segítségével próbáltuk azonosítani az extracelluláris mátrix különböző elemeit eltérő életmódú csigafajok (szárazföldi, éti csiga, Helix pomatia; vízi, nagy mocsári csiga, Lymnaea stagnalis) központi idegrendszerében. Felnőtt állatok központi idegrendszerének kriosztátmetszetein erősen savas közegben végzett alciánkék festéssel, valamint változó pH-érték és sókoncentráció mellett alkalmazott akridin-narancs festéssel gyengén (karboxil) és erősen (szulfát) savas csoportokat jelöltünk, amelyek különböző glükózaminoglikánok alkotói. Mindkét fajban azonosítottunk szulfatált proteoglikánokat a dúcok körüli kötőszövetes gyűrűben, valamint Helixben a dúcok neuropiljében. A sejttestek közötti tér főleg karboxilcsoportokat tartalmazó molekulákban volt gazdag, amely hialuronsav jelenlétére utal. Összefoglalóan megállapítható, hogy a gerincesekhez hasonlóan a csiga központi idegrendszerének extracelluláris mátrixa is különböző kémiai karakterű polimer makromolekulákat tartalmaz. A fajok között az extracelluláris mátrix összetételében talált különbségeknek a környezeti körülményekhez történő alkalmazkodás és/vagy a neuronok eltérő plaszticitása lehet az oka.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

A tirozin-hidroxiláz-inhibitor lokális (intracerebralis vagy intracerebroventricularis) adásának a hatása a neuroendokrin dopaminerg neuronokra és a prolaktinfelszabadulásra

BODNÁR Ibolya, HECHTL Dániel, SZÉKÁCS Dániel, OLÁH Márk, NAGY M. György

Irodalmi háttér és célkitűzés - A hypophysis prolaktin- (PRL-) elválasztásának fő fiziológiai szabályozója a mediobasalis hypothalamus neuroendokrin dopaminerg neuronjaiban termelődő dopamin (DA). A neuronok axonjai az eminentia medianában, illetve a hypophysis közti-hátsó lebenyében végződnek. A DA-bioszintézis meghatározó enzimatikus lépése az L-3,4- dihidroxifenilalanin képződése tirozinból, amelyet a foszforilált, ezáltal aktivált tirozin-hidroxiláz (TH) enzim katalizál. Kísérleteink célja volt: 1. megfigyelni a hypothalamicus nucleus arcuatusban történő DA-bioszintézis gátlásának hatását a PRL-elválasztásra, 2. megvizsgálni, vajon a foszforilált TH az enzimgátlás célpontja- e. Módszerek - Vizsgálatainkban a TH-aktivitást gátló α-metil-ptirozint injektáltunk szabadon mozgó hím patkányok nucleus arcuatusába, illetve intracerebro-ventricularisan, majd meghatároztuk a vérplazma PRL-koncentrációját. Az immunhisztokémia módszerével natív, illetve foszforilált TH ellen termeltetett antitesteket használva megvizsgáltuk az enzim e két formájának megoszlását a nucleus arcuatus-eminentia mediana régióban. Eredmények - Az intracerebro-ventricularisan beadott α-metilp- tirozin nem okozott változást a bazális plazma-PRL-szintben, ugyanakkor az enzimgátlót a nucleus arcuatusba lokálisan injektálva szignifikánsan növekedett a plazma-PRL-koncentráció. Ezzel párhuzamosan a közti-hátsó lebenyben csökkent a szöveti DA- és DOPAC-szint, míg a norepinefrinkoncentrációban nem tapasztaltunk változást, amely a TH gátlását követő csökkent DA-bioszintézisre utal. Másrészről, a szisztémásan adott α-metilp- tirozin, amely az eminentia mediana területén és a hypophysis közti-hátsó lebenyben található DAerg-terminálisokban gátolja a TH-aktivitást, jóval kifejezettebb plazma-PRL-szint-emelkedést eredményezett. Következtetések - Eredményeink arra utalnak, hogy a lokálisan, a neuroendokrin DAerg neuronok közelébe adott α-metil-p-tirozin a TH-aktivitás egy részét képes csak gátolni. Ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy az aktivált TH többsége a hypothalamicus DAerg neuronokban található, tehát a hypophysis portalis érrendszerébe szekretálódó DA itt termelődik.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

A hypothalamicus neuroszekretoros rendszerek glutamáterg fenotípusa: új szempont a centrális neuroendokrin szabályozásban

HRABOVSZKY Erik, LIPOSITS Zsolt

Míg három évtizede a klasszikus neurotranszmitterek és neuropeptid természetű neuromodulátorok együttes megjelenését egyazon idegsejtben kivételes jelenségként értelmezte a szakirodalom, a neuronalis kemotípus összetettségére ma már általános szabályként tekintünk. A kis- és nagysejtes neuroszekretoros rendszerek olyan idegsejtekből állnak, amelyek a hypophysealis funkciók szabályozásában szerepet játszó, többségükben peptid természetű neurohormonok szekrécióját végzik. Fodor Mariann emlékének szánt összefoglalónkban áttekintést nyújtunk a különböző neuroszekretoros rendszerek klasszikus neurotranszmitter-tartalmáról, különös tekintettel a glutamát előfordulására és lehetséges szerepére a kis- és nagysejtes neuroszekretoros rendszerekben.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

A cannabinoid jelátvivő rendszer molekuláris felépítése a nucleus accumbens core régiójában

MÁTYÁS Ferenc, WATANABE Masahiko, MACKIE Ken, KATONA István, FREUND F. Tamás

Az addiktív drogok köztudottan befolyásolják a serkentő, glutamaterg ingerületátvitelt az agy jutalmazó pályarendszerében. Ebben a szinaptikus plaszticitási folyamatban feltehetően központi szerepet játszanak az endokannabinoidok (eCB), elsősorban a prefrontális kéreg - nucleus accumbens (nAcb) - projekciószintjén. Az agy által legnagyobb mennyiségben termelt eCB, a 2-arachidonoilglicerol (2-AG), amelyet a diacilglicerol-lipáz-alfa (DGL-α) enzim szintetizál, és az egyes típusú kannabinoidreceptoron (CB1) keresztül fejti ki hatását. Azonban a glutamaterg jelátvitelben szerepet játszó DGL-α és a CB1 pontos, szubcelluláris elhelyezkedése a nucleus accumbens (nAcb) területén még nem ismert. A DGL-α ellen immunfestett metszeteken fénymikroszkópos szinten sűrű, pontszerű jelölődést láttunk az nAcb core régiójának neuropiljében. Az elektronmikroszkópos vizsgálatok igazolták, hogy a pontszerű jelölés dendritikus tüskefejeknek felelt meg, amelyek serkentő, aszimmetrikus szinapszisokat kaptak glutamaterg, feltehetően corticalis eredetű terminálisoktól. Ez utóbbi axonvégződésekről megmutattuk, hogy CB1-receptort expresszálnak. Eredményeink igazolják, hogy a glutamaterg transzmisszió retrográd endokannabinoid kontrolljához szükséges molekuláris elemek rendelkezésre állnak az nAcb core régiójában, és relatív elhelyezkedésük azt sugallja, hogy a 2-AG fontos szerepet játszik a corticalis serkentés addikcióhoz kapcsolódó plaszticitásában ennek a jutalmazási központnak a területén.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

Immobilizáció által indukált fos-expresszió a medialis és lateralis hypothalamicus területeken: a hypocretin neuronok korlátozott válasza

KISS Alexander

A protoonkogén c-fos gén fehérjetermékének, a Fos-nak az indukcióját vizsgáltuk immunhisztokémiai eszközökkel patkányhypothalamusban 3 órával az egyszeri (1×120 perc) és ismételt (7×120 perc) immobilizációs (IMO) stresszt követően. Kísérleteink célja az volt, hogy felderítsük a medialis és lateralis hypothalamus sejtjeinek esetleges egyidejű aktiválódását, különös tekintettel a hypothalamus paraventricularis magjának (PVN) stresszérzékeny neuronjaira, és a hypokretint (Hcrt) szintetizáló neuronokra, amelyeket szintén aktiválhatnak különféle stresszorok. IMO után az állatokat perfundáltuk, és az agyakat Fos, illetve Fos/Hcrt immunhisztokémiával jelöltük. Akut IMO jelentős Fos-aktivációt okozott mindkét vizsgált agyterületen. Viszont míg a PVN sejtjeiben jelentős Fos-aktiváció mutatkozott egyszeri IMO hatására, a Hcrt neuronok nem mutattak nagyarányú választ (körülbelül 5%). IMO-habituált állatokban is egyértelmű Fos-jel volt megfigyelhető mindkét agyterületen. Viszont ezekben az állatokban mindkét területen kevesebb sejt mutatott Fos-aktivációt, még a PVN-ben is. Eredményeink azt mutatják, hogy az IMO Fos-aktivációt tud kiváltani egyidejűleg több medialis és lateralis hypothalamicus neuronban. De a Hcrt neuronok kis aktivációs aránya nem teszi lehetővé, hogy ezeket az agy különálló, stresszre reagáló neuronalis fenotípusának tekintsük.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

A vazopresszin szerepe a krónikus stresszben a depresszió krónikus enyhe stressz modelljében vizsgálva

ZELENA Dóra, DOMOKOS Ágnes, BARNA István, CSABAI Katalin, BAGDY György, MAKARA B. Gábor

Háttér - A vazopresszin fontos szerepet játszik a hypothalamo- hypophysis-mellékvese tengely szabályozásában csakúgy, mint az érzelmi zavarok kialakulásában is. Általános vélekedés szerint különösen krónikus stresszfolyamatok során nő meg a molekula szerepe. Vizsgáltuk, hogy a vazopresszinhiányos állatok ellenállóbbak-e a hypothalamo-hypophysis-mellékvese tengely krónikus hiperaktivitásának kialakulására a depressziómodellként ismert krónikus enyhe stressz során. Módszerek - Hím vazopresszinhiányos Brattleboro patkányokat heterozigóta testvéreikkel hasonlítottunk össze. A krónikus enyhe stressz különféle enyhe stimulusok (például vizes vagy megdöntött doboz, megvilágítás változása) hat héten át történő alkalmazásából állt. A plazma kortikoszteronszintjének változását ismételt farokvágással követtük, míg a különféle szerveket és a törzsvért dekapitálás útján nyertük. Eredmények - A kontrollokban a krónikus enyhe stressz létrehozta a jellemző szomatikus (súlynövekedés elmaradása, csecsemőmirigy-beolvadás) és endokrin (nyugalmi plazma-ACTH- és kortikoszteronszint, valamint hypophysis elülső lebenyében a POMC mRNS-szint emelkedése) változásokat. Várakozásunkkal ellentétben a vazopresszin hiánya egyik változást sem befolyásolta. Következtetés - A krónikus enyhe stressz által létrehozott szomatikus és endokrin változások megegyeznek a kontroll- és vazopresszinhiányos állatokban. Ez arra utal, hogy vagy a vazopresszin nem elengedhetetlen a hypothalamohypophysis- mellékvese tengely krónikus stressz által előidézett elváltozásainak a kialakulásához, vagy a Brattleboro állatainkban a vazopresszin szerepét valamilyen más kompenzáló tényező (például CRH) veszi át.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

A specifikus szukcinátkötő hely jellemzése az agyi szinaptikus membránokban

MOLNÁR Tünde, FEKETE Kútiné Erzsébet, KARDOS Julianna, PALKOVITS Miklós

A gamma-hidroxi-vajsav (GHB) az agyban természetesen előforduló vegyület, amely a borostyánkősavból (szukcinát) származik1. Szukcinátkötődéssel jellemezhető GHB-kötő hely létezését mutattuk ki korábban, mind patkányelőagyból, mind humán nucleus accumbensből (NA) készített szinaptikus membránfrakcióban2. Annak érdekében, hogy tisztázzuk a lehetséges szinaptikus szukcinátkötő hely létezését, vizsgáltuk a [3H]szukcinát specifikus kötődését emberi NA és patkányelőagyból előállított szinaptikus membránfrakcióban. A humán NA szinaptikus membránfrakciójában talált specifikus szukcinátkötő hely erős pH-függést mutatott. A kötőhely továbbá jellemezhető volt a szukcinát (IC50,SUCC=2,9±0,6 µM), a GHB (IC50,GHB=2,1±1,3 µM) és a „réskapcsolat-” (gap junction) gátló karbenoxolon (IC50,CBX=7,1±5,8 µM) interakciójával is. Hasonló kötődési paraméterek jellemezték a patkányelőagyi szinaptikus membránfrakcióban található szukcinátkötő helyet is. Összefoglalva megállapítottuk, hogy létezik szinaptikus szukcinátkötő hely, amelynek működése függ a környező pH-tól. Farmakológiai jellemzői alapján feltételezhető, hogy a talált kötőhely „réskapcsolatban” részt vevő fehérje.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

Fõszerkesztõi üzenet

RAJNA Péter

AClinical Neuroscience/Ideggyógyászati Szemle immár 60. évfolyamának számait olvashatják! Az Önök érdeklődéséből, a szerzők és a lektorok aktivitásából úgy érezzük, hogy a lap eredményesen szolgálja a hazai klinikai idegtudomány fejlődését eredményeinek rendszeres ismertetésével. Itt-ott a lapot becenéven is szólítják (Zsemle). Ez az elnevezés a folyóirat munkatársai számára egyáltalán nem sértő, sőt! Talán nem szerénytelenség, ha a kifejezésből arra következtetünk, hogy egyes olvasóink a Szemlét mindennapi (szellemi) táplálékaik közé sorolják.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

Ajánlás

PALKOVITS Miklós

Az Ideggyógyászati Szemle e számában emléket állítunk a tragikus körülmények között elhunyt fiatal idegkutatónak, dr. Fodor Mariannak. A lapszám tartalmazza a doktornő három - munkatársai által befejezett - közleményét, továbbá azoknak az előadásoknak a szövegét, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémián 2006-ban rendezett emlékszimpóziumon dr. Fodor hazai és külföldi munkatársai tartottak.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

Fodor Mariann emlékére

Mariann was born 14th of November 1959 in Budapest, Hungary. She graduated as DDS from the Semmelweis University, Budapest (1980-1986), and she obtained her PhD degree (Medical) in 1992 in the Hungarian Academy of Sciences. As a postdoctoral research fellow/PhD student she worked in the Laboratory of Neuromorphology, Department of Anatomy, Semmelweis University (1986- 1991). After participating in short scientific training programs and short-term fellowships (Pécs, Hungary 1988, National Institute of Mental Health, Bethesda, USA, INSERM U159, Paris, France), as a postdoctoral research fellow, she worked in Paris in 1992-1993. From 1993, she lived and worked in Netherland. She was a visiting scientist in the Rudolf Magnus Institute, Utrecht (1993-1994), postdoctoral fellow in the Netherlands Institute for Brain Research, Amsterdam (1994-1998), postdoctoral fellow (1998-2001) then staff scientist (2001-2005) in the Department of Pediatrics, VUMC, Amsterdam. She became staff scientist at the Department of Anatomy and Embryology, University of Leiden, few months before she died.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

Az area subpostrema finom szerkezete patkányban. Nyitott kapu az agytörzsi autonóm központokhoz

FODOR Mariann, PALKOVITS Miklós, GALLATZ Katalin

Az area subpostrema (ASP) speciális V alakú terület, amely az area postrema ventralis/ventrolateralis határán található. Az area subpostrema jellemző szerkezete alapján kulcsfontosságú terület az agytörzsi autonóm központok számára. Az erek ezen a területen, szemben az AP kapillárisaival, nem fenesztráltak, viszont faluk erős kolinészteráz-aktivitást mutat. Az ASP-ben nagy mennyiségben találhatók különböző neuropeptidtartalmú rostok és terminálisok, amelyek hatással vannak a nucleus tractus solitarii (NTS) működésére. Neuropeptid- és katecholaminreceptorok, valamint egy sűrű GFAP-pozitív gliarostokból álló hálózat is található ezen a területen. Az ASP neuronjai és gliasejtjei mind az AP-vel, mind az NTS-sel morfológiai kapcsolatban állnak.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

A nucleus interstitialis Cajal VIP/PHI neuronjainak a projekciói patkányban

FODOR Mariann, WILLIAM Rostène, ANNE Berod, BENCZE Viktória, PALKOVITS Miklós

VIP/PHI prekurzor mRNS-expresszió mutatható ki a nucleus interstitialis Cajalban in situ hibridizációval. Különböző pályák átmetszésével határoztuk meg ezeknek a sejteknek a projekciós irányát. Amíg a medialis előagyi köteg átvágása nem befolyásolta a VIP/PHI mRNS-expresszióját, addig az erősen lecsökkent a medialis féloldali agytörzsi átmetszés vagy a fasciculus longitudinális féloldali átvágása után, a műtéttel azonos oldali Cajal-magban. Ezek a megfigyelések arra utalnak, hogy szemben az elülső substantia griseában levő VIP-sejtekkel, a Cajal-mag VIP/PHI neuronjai nem az előagyba, hanem az alsó agytörzsbe projiciálnak.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

A hypophysisben lévő atrialis natriureticus peptid a paraventricularis magból származik

FODOR Mariann, MAKARA B. Gábor, PALKOVITS Miklós

A hypophysisben lévő atrial natriuretic peptide (ANP) zömében a hypothalamus nucleus paraventricularis idegsejtjeiből származik. A hypophysisnyél átvágása után egy héttel az álműtött állatokban mérhető ANP-koncentrációnak csupán 7%-át lehetett mérni a köztilebenyben. A nyélátvágás során az eminentia medianában (az átmetszett ANP-axonok proximalis csonkjában), valamint a nucleus paraventricularisban az ANP felszaporodott. Adataink arra utalnak, hogy nem valószínű, hogy a preoptikus áreában lévő ANP-neuronok részt vennének a hypophysis beidegzésében.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

Az agyi inzulinszignál szerepe az energia-egyensúly és a perifériás anyagcsere szabályozásában

MICHAELA Diamant

Az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásának világméreteket öltő, példátlan mértékű emelkedése miatt, amely cardiovascularis betegségekkel és halálozással társul, mára „elhízási járványról” beszélhetünk. Ennek fő oka a világszerte megfigyelhető életmódváltozás, amely a nagy kalóriatartalmú ételek fogyasztásában és az egyre kevesebb testmozgásban nyilvánul meg. Ugyanakkor fény derült a központi idegrendszer szerepére is az elhízásban és az inzulinrezisztencia kialakulásában. A különböző kórokok hátterének megértése elengedhetetlen a megfelelő megelőző és terápiás módszerek kifejlesztéséhez. Hagyományosan az izmokat, a zsírszövetet és a májat tekintették az inzulinhatás elsődleges célpontjainak, amely szervek részt vesznek az inzulin által szabályozott perifériás szénhidrát-, fehérje- és lipidanyagcsere lebonyolításában. Az elégtelenné váló inzulinhatás következményeként magyarázták az ezekben a szervekben bekövetkező, inzulinrezisztenciával járó működésbeli és szerkezeti elváltozásokat. A központi idegrendszer mint fontos inzulinhatáspont csak az agyi inzulinreceptorok felfedezése, a perifériásan beadott inzulin liquorban történő kimutatása, és annak meggyőző bizonyítása után került a figyelem középpontjába, hogy az intracerebroventricularisan beadott inzulin befolyásolni képes az energia-háztartást. A perifériás inzulin nélkülözhetetlen a hypothalamicus neuropeptidek és neurotranszmitterek összetett hálózatának aktiválásában, amelyek aztán befolyásolják az energiaháztartás paramétereit. A centrális inzulin viszont szerepet játszik a perifériás glükózmetabolizmus szabályozásában. Összefoglaljuk az agyi inzulinhatásra vonatkozó adatokat, amely hatás része az energia- és glükózmetabolizmus központi szabályozását végző komplex rendszernek, és taglaljuk az elégtelenné váló központi inzulinjel szerepét mint az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség patomechanizmusának lehetséges tényezőjét.