Ideggyógyászati Szemle - 2003;56(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

2003. FEBRUÁR 20.

Gerincstabilizációs műtétek osztályunkon 1989-2002

HÁVEL János, GÖBÖL László, GÖRÖMBEY Zoltán, KISS Tibor, LAJKÓ Albert, VALÁLIK István, VIOLA Árpád, JULOW Jenő

Az irodalomban található adatokkal történő összehasonlítás igényét szem előtt tartva a szerzők retrospektív áttekintést nyújtanak a budapesti Szent János Kórház Idegsebészeti Osztályán 1989 és 2002 között végzett gerincfixációs műtétekről. A 37 ágyas osztály idegsebészetileg Buda egymilliós lakosságát látja el. A fent említett 13 év során 156 000 sérültből az osztályon 9360 neurotraumatológiai esettel foglalkoztak, 560 közülük gerincsérült volt. Utóbbiak mellett nem traumás casusok ellátása is történt gerincdaganatos, gyulladásos, degeneratív és instabilitással járó esetekben. A 224, stabilizációs műtéten átesett esetet három csoportba osztották: cervicalis, thoracalis és lumbalis. Mindegyik gerincszakasznak megfelelően csoportonként felsorolják az elvégzett műtétek számát. Szeptikus szövődményt 2,5%-ban észleltek. Csavartörés, kilazulás előfordulása a beültetett implantátum esetében 2%-ban fordul elő. A felsorolt gerincműtétek megfelelő megoldást jelentenek a felmerülő gerinctraumás, daganatos, degeneratív és instabilitással járó esetekben. A vizsgálat eredményei nem térnek el az irodalomban közölt adatoktól.

Ideggyógyászati Szemle

2003. FEBRUÁR 20.

Sacrococcygealis chordoma műtéti kezelése

VARGA Péter Pál

A chordoma ritka és egyedülálló viselkedésű rosszindulatú daganat, amely eredetét tekintve a notochord maradványaiból fejlődik ki, s rendszerint a negyedik-ötödik dekád folyamán manifesztálódik. A lokalizációt tekintve a test szimmetriatengelyében vagy ahhoz kapcsolódva helyezkedik el, s szövettani struktúrája inkább a benignus daganatokéra jellemző. Fájdalmatlan, de lokálisan könyörtelenül agresszív daganat, amely esetlegesen metasztázist is adhat, s hoszszabb túléléssel szövettani képe is változó lehet. Leggyakoribb megjelenési helye a sacrococcygealis régió (körülbelül 60%-ban) és a clivus. Spinalis (suprasacralis) manifesztációban a lumbalis régió érintett leginkább. A szerző munkacsoportja 1992 és 2002 között 37 beteget operált sacrococcygealis chordoma miatt. Valamennyi esetben széles reszekciót alkalmaztak, amely után négy betegnél összesen hét reoperáció történt. Közleményükben a betegcsoport részletes klinikai adatainak áttekintését adják és a széles reszekció technikai aspektusait tárgyalják.

Ideggyógyászati Szemle

2003. FEBRUÁR 20.

Elsõdleges gerincvelõi glioblastoma multiforme: nyolc eset ismertetése

BANCZEROWSKI Péter, SIMÓ Magdolna, SIPOS László, SLOWIK Felícia, BENOIST György, VERES Róbert

Az elsődleges gerincvelői glioblastoma multiforme világirodalmi ritkaság. A szerzők összegzik nyolc esetük és az irodalom áttekintése kapcsán a betegség klinikai megjelenését, a diagnózis lehetőségeit, a kombinált kezeléssel kapcsolatos tapasztalataikat és a daganat patomorfológiai tulajdonságait.

Ideggyógyászati Szemle

2003. FEBRUÁR 20.

Elülsõ-hátsó stabilizálás több nyaki szegmentumot destruáló pajzsmirigy-carcinoma reszekciója után

FECZKÓ József, BARÁTH István, SÁRVÁRY András

Esetismertetés - A szerzők pajzsmirigy-carcinoma CV-VI-VII nyaki csigolyákba adott metasztázisának operált esetéről számolnak be. Elülső feltárásból eltávolították a substernalisan is elhelyezkedő malignus pajzsmirigytumort, a metasztázisos V-VII. csigolyatesteket és a hiányt csípőlapátból vett autológ corticospongiosus blokkal pótolták, két ülésben elülső-hátsó stabilizálást végeztek. Négy évvel a műtét után a beteg jól van, tumorrecidívára utaló jele, neurológiai eltérése nincs, a ventralis fúzió sikeresen átépült. Konklúzió - Esetük három nyaki szegmentumot is érintő pajzsmirigy-carcinoma sikeres operált esetét igazolja. A primer tumor és a metasztázis reszekcióját, valamint a ventralis fúziót és az instrumentálást egy ülésben javasolják elvégezni. Elülső-hátsó stabilizálás - esetleg két ülésben - egyaránt szükséges. A tumor radikális eltávolítása komplex onkoterápia esetén is indokolt.

Ideggyógyászati Szemle

2003. FEBRUÁR 20.

Percutan-transpedicularis akrilát vertebroplastica lumbalis csigolyatest-haemangioma kezelésére - esetismertetés

KASÓ Gábor, STEFANITS János, KÖVÉR Ferenc, DÓCZI Tamás, HORVÁTH Gábor

A szerzők egy lumbalis csigolyatest-haemangiomás beteg esetét ismertetik. Műtéti megoldásként a percutan-transpedicularis akrilát vertebroplasticát használták, amely az elmúlt másfél évtizedben széles körben elterjedt a csigolyatesteket érintő különböző eredetű kórfolyamatok kezelésében. Rövid irodalmi áttekintést adnak a korábban, valamint a jelenleg is alkalmazott módszerekről. Részletesen taglalják, hogy annak ellenére, hogy betegük haemangiomája a radiológiai megjelenés alapján nem bizonyult agresszívnak, miért választották a vertebroplasticát. Ismereteik szerint ez a csigolyatesthaemangiománál alkalmazott akrilát vertebroplastica első hazai közlése.

Ideggyógyászati Szemle

2003. FEBRUÁR 20.

Szokatlan elhelyezkedésű daganatáttételek a gerincben - három eset ismertetése

BAZSÓ Péter, NAGY László

A szerzők három eset kapcsán a gerincáttételek ritka csoportjaira hívják föl a figyelmet. A rosszindulatú daganatok kezelésében elért haladás, és az MR-vizsgálat elterjedése a diagnosztikában érdekes következménnyel is járt. Egyre gyakrabban találkozunk ez ideig ritkának tartott elváltozásokkal, ami kihívás elé állítja mind az onkológusokat, mind a neurológusokat és az idegsebészeket. A szerzők reményei szerint dolgozatuk segítséget nyújthat az egyre gyakrabban kórismézhető szokatlan elhelyezkedésű gerincáttételek felismeréséhez, lehetőséget adva a kezelésre.

Ideggyógyászati Szemle

2003. FEBRUÁR 20.

A motoros kiváltott válasz vizsgálat szerepe a cervicalis spondylosishoz társuló myelopathia diagnosztikájában

SIMÓ Magdolna, ARÁNYI Zsuzsanna

Bevezetés - A transcranialis mágneses ingerléssel kiváltott motoros válasz vizsgálat (MEP) az egyetlen vizsgálóeljárás, amellyel a corticospinalis pálya funkciója megítélhető. A cervicalis spondylosishoz társuló myelopathia lehet tünetmentes, illetve - különösen a kezdeti stádiumban - a tünetek nem specifikusak. Mindez az elektrofiziológiai vizsgálatok fontosságát hangsúlyozza. A szerzők célkitűzése a MEP-vizsgálat érzékenységének meghatározása volt a cervicalis spondylosis okozta myelopathia diagnosztikájában. Betegek, módszer - A nyaki gerinc MR-vizsgálatával igazolt cervicalis spondylosisban szenvedő betegeket három csoportba sorolták klinikai tüneteik alapján: az első csoportban a betegek panasz- és tünetmentesek voltak, a második csoportba tartozó betegeknek nem specifikus panaszai vagy tünetei voltak (alsó végtagi zsibbadás, járászavar), a harmadik csoport tagjainál pyramisjeleket lehetett észlelni. Eredmények - A MEP-vizsgálat eredménye az első csoportban minden beteg esetében negatív volt. A második csoportban a centrális vezetési idő minden betegnél megnyúlt. A harmadik csoportban egy beteg kivételével szintén minden esetben megnyúlt a centrális vezetési idő. Következtetések - Megállapítható, hogy a MEP-vizsgálat érzékeny eljárás a cervicalis spondylosis okozta myelopathia diagnosztikájában, különösen a kezdeti stádiumban, amikor a betegnek csak enyhe panaszai vannak és a neurológiai vizsgálat során pyramisjelek még nem észlelhetők. Ugyanakkor, ha a betegek panasz- és tünetmentesek, a MEP-vizsgálat eredménye is negatív. Amennyiben a klinikai vizsgálat alapján egyértelmű a corticospinalis pálya laesiója, a MEP-vizsgálat sem nyújt további információt.

Ideggyógyászati Szemle

2003. FEBRUÁR 20.

A medencetájéki decubitusok műtéti kezelése gerincvelõsérült betegeknél

JÓSVAY János, DONÁTH Antal, KERTÉSZ Györgyi, KLAUBER András

Gerincvelősérült betegeknél a mély medencetájéki decubitusok konzervatív módszerekkel és műtéttel egyaránt gyógyíthatók. Műtéttel a gyógyulási idő lerövidíthető és tartós eredmény érhető el. A szerzők 1993 és 2001 között 64 esetben végeztek műtétet, minden esetben musculocutan vagy musculofasciocutan lebennyel fedték a defektust. Egy tumoros beteg (20 éve fennálló, többször recidiváló decubitusa malignusan átalakult és metasztázist adott) kivételével betegeik meggyógyultak. A sebészi szövődmények aránya 21,42% volt, ami megfelel a nemzetközi irodalomban közölt adatoknak. Kérdőíves utánvizsgálattal értékelték a késői műtéti eredményeket, 9,52%-os recidívaarányt találtak. Ez lényegesen kevesebb a szakirodalomban közölt adatokhoz képest (19-82%). Az elért (jó) eredmények okait is elemzik.

Ideggyógyászati Szemle

2003. FEBRUÁR 20.

Szemlélet- és módszerváltás a súlyos thoracolumbalis gerincsérülések akut sebészi ellátásában

ZSOLCZAI Sándor, PENTELÉNYI Tamás

A szerzők ismertetik a súlyos thoracolumbalis gerincsérülések akut műtéti ellátásában bekövetkezett szemlélet- és módszerváltozást. Az elmúlt 15 évben 878 akut műtétet végeztek ventralis-dorsalis vagy kombinált módszerrel. Eredményeiket a neurológiai funkciójavulás, csontos konszolidáció, komforthelyreállás és a szövődmények szempontjából értékelik. Ismertetik és érzékeltetik a változásokat az elmúlt 15 évben, a korszerű gerincsérült-ellátás alapelveiben, indikációs területeiben, valamint műtéttechnikai módszereiben. Hangsúlyozzák a sérült gerinc biomechanikai tulajdonságaihoz kapcsolódó új műtéti megközelítési módokat, a primer definitív, ventralis sebészi ellátás jelentőségét a súlyos thoracolumbalis gerincsérültek sebészi ellátásában.

Ideggyógyászati Szemle

2003. FEBRUÁR 20.

A felsõ végtag rekonstrukciós műtétjének szerepe a tetraplegiás beteg rehabilitációjában

TURCSÁNYI István, FARKAS Csaba, NAGY Attila, SZILASSY Géza

A tetraplegiás betegek rehabilitációjában a felső végtag mozgásjavító műtétjeit közel harminc éve alkalmazzák, ezek Moberg, Lamb, Zancolli és Bryan nevéhez fűződnek. A 70- es évek kezdeti kudarcai és szerény eredményei olyan jellegű megtorpanást, szakmai megosztottságot okoztak, hogy megkérdőjeleződött a tetraplegiás betegeknél elvégezhető felső végtagi fogásjavító műtétek szükségessége. A szerzők 2001 óta foglalkoznak tetraplegiás betegek felsővégtag- rekonstrukciós műtétjeivel. Három betegen hajtottak végre fogásjavító műtétet, amelyek közül a 10 hónappal korábban operált esetüket ismertetik részletesen. A többi két beteg posztoperatív kezelése még nem záródott le, eredményeikről később számolnak be. Huszonhárom éves leány 1998-ban személygépkocsi utasaként sérült, és nyaki V-VI. csigolyatörést szenvedett. A nyaki V. csigolyatest darabos törése gerincvelő-károsodást okozott. A baleset után mind a négy végtag azonnali mozgásképtelensége és a mellkas thoracalis szintjétől distalisan teljes érzéskiesés alakult ki. A sérülés után CV-corpectomia, corpuspótlás, CIV-V-discectomia, CIV-VII-ventrofixatio történt. A műtét után a felső végtagok mozgásai javultak, az alsó végtagoké viszont nem. Általános állapota az intenzív osztályos kezelés, a gégészeti, urológiai, plasztikai sebészeti beavatkozások és a rehabilitációs osztályon történő komplex terápia után stabilizálódott. Kerekesszékkel mobilizálták. Para-koordinációs mozgással kisebb tárgyakat fel tudott emelni, de a bénult ujjhajlító és -feszítő izmai miatt kezeivel nehezebb tárgyat fogni nem tudott. 2002 márciusában a domináns jobb kezén fogásjavító műtétet végeztek. A műtét után 12 héttel 2 kg-os súlyt felemel, kulcsfogás, csúcsfogás és markolás jó erővel történik.

Ideggyógyászati Szemle

2003. FEBRUÁR 20.

Az elektromos neuromoduláció szerepe a krónikus húgyúti diszfunkciók kezelésében - módszertani áttekintés

BANYÓ Tamás

Az elektrostimulációs technikákat a standard terápiás lehetőségek kiegészítőjeként vagy alternatívájaként lehet alkalmazni. Az alsó húgyúti diszfunkció elektromos terápiája magában foglalja a nervus pudendus nem invazív neuromodulációját, valamint az invazív sacralis idegstimulációt. A rövid idejű funkcionális elektrostimuláció detrusor-hiperreflexiás válogatott betegcsoportnál bizonyult hatékonynak. A sacralis idegstimuláció sikeres kezelési lehetőség a refrakter detrusor-túlműködés és a vizeletretenció bizonyos eseteiben.