Ideggyógyászati Szemle Proceedings

[ Oral Sessions]

2016. MÁJUS 13.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings - 2016;1(01)

[Lectures of the Meeting of the European Society of Neurosonology and Cerebral Hemodynamics, 2016]

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

[Tutorials ]

[Keynote lectures of the Meeting of the European Society of Neurosonology and Cerebral Hemodynamics, 2016]

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

[Poster Sessions ]

[Posters of the Meeting of the European Society of Neurosonology and Cerebral Hemodynamics, 2016]

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Beszámoló a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága Szenátusának működéséről

VÁRADY Géza, CSANDA Endre

Közel 20 esztendeje annak, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Neuropatológiai Osztályán néhány kiváló szakember elhatározta, hogy a nyugdíjasokból létrehozza a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága (MIET) Szenátusát azzal a céllal, hogy elbeszélgessenek a múltról, s ezzel biztosítsák az „oral history” folyamatosságát, a Szophoklész által „bölcs emberek tanácsának” nevezett csoport analógiájára.

Lege Artis Medicinae

A tartós alvadásgátló kezelés néhány aktuális kérdése

SAS Géza

Az utóbbi néhány évben bizonyos változások tanúi lehettünk a krónikus orális antikoaguláns kezelés területén. Az alvadásgátló gyógyszerek nómenklatúrája módosult, és aggodalmat váltott ki a tartós warfarinkezelés lehetséges érelmeszesedést kiváltó hatása. Mivel az „új” alvadásgátlók (dabigatran stb.) elvesztették újdonságukat, az előző rövidítés (NOAC) helyett a DOAC (direct oral anticoagulants) elnevezést fogadták el a megjelölésükre. Kísérletes és klinikai adatok arra utaltak, hogy a K-vitamin-antagonisták (VKA) az alvadási faktorokon kívül más fehérjék képzését is megzavarják. A mátrix Gla protein (MGP) gátlása révén a krónikus warfarinkezelés elősegíti az artériák mediájában a meszesedést, amint ezt a rutin mammográfián áteső asszonyokban látták. Kétséges azonban ennek a megfigyelésnek a klinikai jelentősége, mivel a pitvarfibrilláció miatt warfarinkezelésben részesülő betegekben nem nő meg az akut coronariatörténések incidenciája. Mindenesetre a krónikus kumarinkezelés indikációja során a vérzéses szövődményeken kívül a lehetséges káros vascularis meszesedést is vegyük figyelembe. Ezért ezt a kezelést csakis a megfelelő betegekben alkalmazzuk, mint amilyen az ischaemiás stroke nagy kockázatával járó esetei, vagy a nem provokált vénás thromboemboliák, melyekben nagy az ismétlődés veszélye. A svéd antikoaguláns regiszter eredményei kimutatták, hogy a jól végzett kumarinterápia hatásossága és biztonságossága meghaladja a DOAC-cal történt kezelését. Bizonyos esetekben azonban a DOAC-ok nem nélkülözhetőek, melyekben egy előző „próba” kumarinkezelés indokolatlan.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

[Poster Sessions ]

[Posters of the Meeting of the European Society of Neurosonology and Cerebral Hemodynamics, 2016]

Klinikai Onkológia

A daganatos betegségekhez társuló vénás thromboembolia a szájon át szedhető direkt antikoagulánsok korában

AY C, BEYER-WESTENDORF J, PABINGER I

A daganatokhoz társuló vénás thromboembolia (VTE) kérdése kihívást jelent, mivel a K-vitamin-antagonisták és a kis molekulasúlyú heparinok (LMWH-k) adagolásának kényelmetlenségei miatt komplikációk jelenhetnek meg, mint például a vérzés vagy a kemoterápiás szerekkel való összeférhetetlenség. A szájon át szedhető direkt antikoagulánsok (direct oral anticoagulants – DOAC-ok) részben kiküszöbölik ezeket a problémákat, de daganatos betegek adatait tartalmazó nagy klinikai vizsgálatokban mostanáig nem mérték ezen szerek hatásosságát és biztonságosságát. A szerzők az alábbi közleményben összefoglalják a kezelési ajánlásokat, az antikoagulánsok kiválasztásának vizsgálati és gyakorlati bizonyítékait, a daganatos betegek VTE-jében a DOAC szerepét vizsgáló legújabb klinikai kutatások eredményeit (Hokusai-VTE-Cancer, SELECT-D, CARAVAGGIO és ADAM VTE), és a DOAC-ok használatával kapcsolatos egyéb, speciális megfontolásokat. A klinikai guideline-ok a rendelkezésre álló adatokra alapulva azt javasolják, hogy a daganatos betegségek mellett fellépő VTE-k esetén a betegnek legalább három-hat hónapig LMWH-kezelést kell adni, ugyanakkor ezek a betegek az LMWH-kat az alkalmazás nehézségei miatt az orális antikoagulánsokhoz képest mégsem kellő mértékben használják. Másrészt a DOAC-ok használatát egyre több klinikai adat is alátámasztja. A Hokusai-VTE-Cancer vizsgálatban az edoxaban nem teljesített gyengébben a dalteparinnál („not inferior”) az ismétlődő VTE-k és a nagy vérzések összesített mértékében (12,8% versus 13,5%), számszerűleg viszont kevesebb volt az ismétlődő VTE-k száma (7,9% versus 11,3%). Csak azokban a gastrointestinalis daganatos esetekben volt szignifikánsan több edoxaban mellett a jelentős vérzés (6,9% versus 4,0%), ahol magasabb volt a vérzés kockázata is. A SELECT-D vizsgálatban a rivaroxaban mellett számszerűleg kevesebb volt a VTE-k kiújulásainak a száma (4% versus 11%), a nagy vérzések száma hasonló volt (6% versus 4%) és számszerűen több volt a klinikailag releváns kisebb vérzések száma (13% versus 4%) a dalteparinhoz képest. A legtöbb vérzés gastrointestinalis és urológiai jellegű volt, viszont a nyelőcső- és gastrooesophagealis daganatos betegeknél több jelentős vérzés fordult elő a rivaroxaban mellett (36% versus 11%). Az apixaban és a dalteparin összehasonlítása még jelenleg is folyik a CARAVAGGIO vizsgálatban, az ADAM VTE vizsgálat előzetes eredményei is biztatóak. A közlemény végső következtetései szerint a DOAC-ok a daganatos betegségekhez társuló VTE-kben az LMWH-k észszerű, elfogadható alternatíváit képviselik. Gastrointestinalis daganatos betegekben ugyanakkor a DOAC-ok használatát esetről esetre át kell gondolni, figyelembe véve az előnyöket és a relatív kockázatokat.