Hypertonia és Nephrologia

Radó János professzor úr 80 éves

KISS István

2010. MÁJUS 20.

Hypertonia és Nephrologia - 2010;14(02)

Radó János professzor úrra földrésznyi munka jutott, és e feladatnak kiemelkedően eleget is tett. Igaz lehet az a mondás is, hogy az aktív szellemi tevékenység nem csak életben tart, hanem esetenként inkább még fiatalít is. Radó János professzor úr éppen most, 80 évesen e gondolat ékes bizonyítéka.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

Krónikus vesebetegségekben a stroke gyakori, súlyos, de megelőzhető cardiovascularis szövődmény

NAGY Judit, KOVÁCS Tibor, KÉSŐI István, TÓTH Péter, SÁGI Balázs, SZAPÁRY László, VAS Tibor, KOMOLY Sámuel, KOLLER Ákos, WITTMANN István, BERECZKI Dániel, KISS István

Krónikus vesebetegségben (chronic kidney disease, CKD) szenvedő betegekben a cardiovascularis betegségek a legfontosabb morbiditási és mortalitási tényezők. A stroke a cardiovascularis halálozás harmadik leggyakoribb oka. Ezeknek a cerebrovascularis betegségeknek a kockázata CKD-ban szenvedő, nem dializált betegekben 1,5-3-szor, dializáltakban 4-10-szer nagyobb, mint az átlagnépességben. A fokozott kockázatért valószínűleg a klasszikus kockázati tényezők mellett a vesekárosodással és a dialíziskezeléssel kapcsolatos patomechanizmusok is felelősek. A stroke kimenete rendkívül kedvezőtlen CKD-ben. Nagyon kevés adatunk van a CKD-ban szenvedő betegek stroke-jának korai felismeréséről, primer és szekunder prevenciós lehetőségeiről és kezeléséről. Jelen munkánkban a rendelkezésre álló, rendkívül hiányos vizsgálati eredmények alapján összeállítható diagnosztikus és terápiás stratégiát összegeztük. Feltétlenül szükség van azonban a korai felismerést és a különböző kezelési lehetőségeket feltáró további véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatokra, amelyek segítségével a primer és szekunder prevenció révén eredményesebben küzdhetnénk a stroke rendkívül kedvezőtlen mutatóival CKD-ban szenvedő betegekben.

Hypertonia és Nephrologia

A tudomány vonzásában III. - 55 éves tudományos életművem: mire jutottam?

RADÓ János

A szerző klinikai kutatói munkájának tudományos eredményeit elemzi, „hagyományosan” értékelve a teljesítményt és csak utólagosan hozzárendelve a tudománymetriát (idézettséget). Az idegen nyelven (főként angolul), külföldön megjelent 148 közleményből tíz az „új eljárás/felismerés”, 40 az „eredeti adat - jelentős új megfigyelés”, 98 az „új megfigyelés részletkérdésben” kategóriába volt sorolható. Szoros összefüggést észlelt a hagyományos rangsorolással csoportosított közlemények értéke és az azokra történt hivatkozások száma között. A szerző megvitatja saját adatai tükrében az idézettség értékmérő szerepét és reméli, hogy ezáltal a motivált pályakezdő kutatók jövőtervezéséhez is fogódzót adhat.

Hypertonia és Nephrologia

Krónikus vesebetegek cerebrovascularis betegségei

KISS István, NAGY Judit

A krónikus vesebetegek rossz életkilátásainak nem csak a végstádiumú veseelégtelenség kialakulása az oka, hanem a cardiovascularis betegségek gyakori jelentkezése is. A krónikus veseelégtelenség maga is cardiovascularis kockázatot jelentő és növelő tényező, és krónikus veseelégtelenségben szignifikánsan gyakoribb a cardiovascularis betegség/társbetegség. A cardiovascularis kockázatelemzés és a társbetegségek (hypertonia, diabetes, ischaemiás szívbetegség stb.) befolyásolása mellett méltatlanul keveset foglalkoznak nemzetközileg és itthon is a vesebetegek cerebrovascularis betegségeivel. Pedig a stroke-ot kapott betegeknek mintegy fele azonnal meghal, és az életben maradtaknak is csak közel 10%-a tudja folytatni a munkáját, a többiek tartósan rokkanttá válnak. A stroke és az egyéb cardiovascularis betegségek jelentős részének hátterében is a magasvérnyomás-betegség áll. A kezelt hypertoniás betegek esetében a célérték elérése jelentős kockázatcsökkentéssel jár. A Magyar Hypertonia Társaság „Éljen 140/90 alatt!” Programja elsősorban a célérték megismertetését és annak elérését tűzte ki célul. 2010-ben a Programban a stroke megelőzése és korai felismerése, kezelése szerepel („A nAgy Kontroll” Program). Célszerűnek tartjuk a nemzetközi és a Magyar Stroke Társaság protokolljához hasonlóan és velük együttműködve egy, a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegekre vonatkozó ajánlás összeállítását és megjelentetését, ezzel is elősegítve vesebetegeink egységes, korszerű cerebrovascularis ellátását.

Hypertonia és Nephrologia

A cerebrovascularis betegségek korai felismerésének és prevenciójának gyakorlati kérdései a belgyógyászok számára is kiemelkedően fontosak

NAGY Judit, SZAPÁRY László, KOVÁCS Tibor, KÉSŐI István, TÓTH Péter, SÁGI Balázs, VAS Tibor, KOLLER Ákos, WITTMANN István, KISS István, KOMOLY Sámuel

A stroke a harmadik leggyakoribb halálok és a tartós rokkantság legfontosabb előidézője világszerte. A stroke incidenciájában, prevalenciájában és mortalitásában nagy különbségek vannak a kelet-európai és a nyugat-európai országok között. Magyarországon 1998-2003 között a stroke incidenciája 1,5-2-szer nagyobb volt, mint a fejlett országokban. A stroke és az átmeneti ischaemiás esemény (TIA) korai felismerése, valamint a beteg gyors szállítása a legközelebbi neurológiára (ideálisan strokecentrumba) alapvető fontosságú a sikeres kezelés, a betegség súlyosságának csökkentése és a túlélés növelése szempontjából. „Az idő agyat jelent” koncepció azt hangsúlyozza, hogy a TIA/stroke azonnali sürgősséggel intézendő állapot. Közleményünkben röviden összefoglaljuk a TIA/stroke epidemiológiáját, etiológiáját és a kockázati tényezőket, valamint a legújabb javaslatokat a diagnózissal, a primer és szekunder prevencióval és a kezeléssel kapcsolatban. Az összeállítás célja az volt, hogy információt adjunk a TIA/stroke-kal kapcsolatos legújabb ismeretekről annak érdekében, hogy a lehetőségekhez képest minél előbb optimalizáljuk a betegek ellátását.

Hypertonia és Nephrologia

A krónikus obstruktív légúti betegség cardiovascularis kockázata hypertoniás betegekben

KISS István

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint több mint 250 millió embert érint a krónikus obstruktív légúti betegség (COPD) világszerte, és ez a betegség felelős az összes halálozás 5%-áért. Ez az egyetlen halálok, amelynek az előfordulása növekszik, és a becslések szerint 2030-ra a harmadik leggyakoribb lesz az agyvérzés és a szívinfarktus után. Magyarországon a becsült betegszám 500 000 fő és Európában a lakosság számához viszonyítva nálunk halnak meg a legtöbben a COPD következtében.

A hypertonia népbetegségnek számít Magyarországon is, feltételezhetően 2,5-3,5 millió felnőtt lakost érint. Jelentős részük nem is tud betegségéről, vagy kezelésük nem eredményes. A hypertoniabetegség a cardiovascularis halálozás és a morbiditás hátterében is jelentős százalékban áll. A két betegség együttes előfordulása jelentősnek mondható a felnőtt lakosságban. A nemzetközi adatok szerint a COPD gyakorisága hypertoniás betegekben az átlagpopulációéhoz hasonló, ezért a két betegség együttes fennállása a felnőtt lakosság 2,5%-át érintheti. Mind a diagnózisukra, mind a terápiájukra vonatkozóan külön-külön rendelkezésre állnak szakmai irányelvek, de sem a nemzetközi, sem a magyar irányelvekben nem tárgyalják együttesen azokat.

A jelen összefoglalóban a szerző összefoglalja a két betegség együttes előfordulásának epidemiológiáját, a COPD cardiovascularis kockázatnövelő hatását és a lehetséges terápiás javaslatokat.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkezô késôi meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitûzés – Bár a szédülés a leggyakrabban elôforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetû betegséget utánzó malignus koponyaûri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkezô, késôi, temporalis csontot is beszûrô, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyûrûsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követôen jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tûztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyûjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szûrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követô hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejezôdése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az elôrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követô felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyészô számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az elôzményben szereplô malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erôsen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Lege Artis Medicinae

Az evés és a testkép zavarai a 21. század elején - mit hoz a jövő?

TÚRY Ferenc, HAYRIYE Güleç, MEZEI Ágnes

Az evészavarok a modern civilizációs betegségek közé tartoznak, az anorexia nervosa (AN) 1873 óta ismert, a bulimia nervosa (BN) pedig mindössze 1979 óta. Pszichoszomatikus zavarokról van szó, amelyek megértését a biopszichoszociális modell könnyíti: a kialakulásban szerepük van biológiai, pszichológiai és társadalmi- kulturális tényezőknek egyaránt.

Lege Artis Medicinae

Atherosclerosis: Egy ôsi folyamat új értelmezésben

REIBER István

Az atherosclerosis folyamata gyermekkorban kezdôdik és a szervezet haláláig tart. A legtöbb cardiovascularis betegség és halálozás hátterében atheroscleroticus érelváltozások állnak. A folyamat maga több ezer éves, de komplex patofiziológiáját csak mára kezdjük ismerni és érteni. A ma rendelkezésre álló bizonyítékok alapján úgy gondoljuk, hogy az atherosclerosis a nagy és közepes artériák olyan krónikus gyulladásos betegsége, amelyet oxidatív és egyéb módosulást szenvedett lipoproteinek, im­munsejtek és az extracelluláris mátrix subendothelialis felhalmozódása jellemez. A veleszületett és a szerzett immunitás az atherogenesis olyan összetett szabályozó rendszere, amely adott esetben a pro­athe­rogen gyulladásos és az atheroprotectiv gyulladásellenes folyamatokat irányítva fokozza a plakkok progresszióját, vagy éppen stabilizálja azokat. Az atherogenesis folyamatairól nyert egyre bôvülô ismereteinkkel tovább javíthatjuk a cardiovascularis rizikóállapotok meghatározását, és ennek következtében személyre szabottabb terápiás stratégiákat alkalmazhatunk.

Ideggyógyászati Szemle

A késői kezdetű Pompe-kórban szenvedők enzimpótló kezelésének hosszú távú követése

MOLNÁR Mária Judit, BORSOS Beáta, VÁRDI Visy Katalin, GROSZ Zoltán, SEBÕK Ágnes, DÉZSI Lívia, ALMÁSSY Zsuzsanna, KERÉNYI Levente, JOBBÁGY Zita, JÁVOR László, BIDLÓ Judit

A Pompe-kór (PD) egy ritka lizoszomális tárolási betegség, amit a GAA gén mutációja következtében kialakuló α-glü­kozidáz (GAA) enzim elégtelen mûködése okoz. Az enzim­deficientia a glikogén lizoszomális felszaporodásához vezet. A betegségnek két klinikai formája ismert, az újszülöttkori, valamint a késôi forma. Jelenleg a betegség hátterében a GAA génnek közel 600 mutációja ismert. A kaukázusi populációban a késôi forma hátterében a c.-32-13T>G mutáció a leggyakoribb, az allélfrekvencia közel 70%. A Pompe-kórt enzimpótló terápiával (ERT) tudjuk kezelni, kéthetente Myozyme infúzió adásával. Közleményünkben 13, több mint öt éve kezelt, késôi kezdetû formában szen­vedô beteg hosszú távú követését mutatjuk be. A leg­hosszabb követési idô 15 év volt. A kezelés eredmé­nyességének megítélésére évente mértük a 6 perces járó­távolságot és a légzésfunkciót. Az adatok alapján a 6 per­ces járótávolság az enzimpótló kezelés indítása után körülbelül 3-4 évig javult, ezt követôen az esetek többségében a megtett távolság csökkent. A több mint 10 éves követés után a kezdeti 6 perces járótávolsághoz képest romlást tapasztaltunk az esetek 77%-ában, javulást az esetek 23%-ában. A követés ideje alatt mindössze egyetlen beteg került kerekesszékbe. A légzésfunkció, különösen fekvô helyzetben hasonlóan alakult. A betegek terápiára adott válaszában nagy variabilitást figyeltünk meg, ami csak részben mutatott összefüggést a terápiás fehérje ellen termelôdô antitestszinttel. Az ERT eredményessége jelentôsen függött a betegséget okozó mutáció típusától, a betegség státuszától a kezelés kezdetekor, a beteg fizikai aktivitásától és táplálkozási szokásaitól. Az innovatív orphan gyógyszerekkel kezelt betegek hosszú távú követése kiemelkedôen fontos ahhoz, hogy megismerjük a kezelés valós hasznát és a betegek igényeit.

Lege Artis Medicinae

Öngyilkossági veszélyeztetettség idôskorban – rizikótényezôk, prevenció és ellátás

BARACZKA Krisztina

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint Magyarországon a 65 éven felüli lakosok száma 2001-ben az össznépesség 11,8%-a, 2011-ben a 13,2%-a , míg 2019-ben a 19,3%-a volt. Az idôsödés korába (60 év) lépô, idôs (75 év), agg (90 év) és matuzsálemi (100 év) korú személyek ellátása jelentôs terhet ró az egészségügyre, és a szociális-gazdasági szférára. A testi és lelki egészség, az egyén szubjektív jóllétének megôrzése idôskorban is kiemelkedôen fontos. A World Health Organization (WHO) adatai szerint az adatszolgáltató országok összességében a 60–79 éves lakosság körében a befejezett öngyilkosságok száma 1987-tôl 2006-ig mintegy 21%-kal növekedett. Magyarországon az öngyilkosságok száma 1980 óta egyenletesen és jelentôsen csökkent (1980-ban 4809, 2018-ban 1656 fô, 66%-os a csökkenés), és 2018 óta már nem vagyunk Európában az elsô három, a világon az elsô 15 helyre sorolt országok között. A befejezett öngyilkosságok, illetve az öngyilkossági kísérletek száma az idôskorúak vonatkozásában azonban változatlanul magas, és emelkedô tendenciát mutat. Az öngyilkosság megelôzésére, az öngyilkossághoz vezetô tényezôk feltárására és az öngyilkosságot megkísérlôk ellátására vonatkozóan a kutatások által feltárt eredmények szélesebb körben való megismertetésére és azok átfogó elemzésére van szükségünk. A közleményben a nemzetközi és hazai irodalmi adatokat tekintjük át, választ keresve elsôsorban a prevenció kérdéseire.