A krónikus veseelégtelenség a lakosság 8-16%-át érintő, mind orvosi, mind gazdasági szempontból igen jelentős egészségügyi probléma. A krónikus veseelégtelenségre etiológiájától függetlenül jellemző a krónikus gyulladás, amely a vese myofibroblastjainak aktivációjához vezet. A myofibroblastok tartós aktivációja az extracelluláris mátrix kóros felhalmozódásához, a veseszövet struktúrájának felbomlásához, hegesedéséhez és végül a vese funkciójának beszűküléséhez vezet. Bár a krónikus veseelégtelenség pontos patomechanizmusáról napról napra többet tudunk, jelenleg nem rendelkezünk olyan célzott gyógyszerrel, amely képes lenne a kórkép progresszióját csökkenteni vagy megállítani. Cikkünkben az IL-10 citokincsalád tagjainak szöveti hegesedésben betöltött szerepét összegeztük.

A hypertoniás betegek életkilátásait, a szövődmények kialakulását, mortalitását alapvetően befolyásolja a kezelés, a gondozás hatékonysága, a célvérnyomás elérése és megtartása, az orvos-beteg együttműködés hatékonysága. A Magyar Hypertonia Regiszter adatbázisa alapján három példával mutatjuk be az orvos-beteg együttműködés különböző megoldásainak hatását a vérnyomás célértékének növelésére. 2005-2007 között egy komplex, sokoldalú - a betegek gyógyszer-adherenciáját növelő - módszert alkalmaztunk kezelt hypertoniás betegekben (17114 férfi és 21772 nő), amelyben a felvilágosítás, oktatás, az otthoni vér nyomásmérésre tanítás, folyamatos, rendszeres orvos-beteg kommunikáció (SMS, zöldvonal, website) szerepelt. A célvérnyomás elérése szignifikánsan növekedett, 38,8%-ról 43,9%-ra, nőknél a növekedés mértéke nagyobb volt. Az idős populációban (70 év felett) is szignifikáns volt a növekedés. 2011 első negyed évében 28018 kezelt hypertoniás beteg esetében egy széles körű oktatási, beteg segítő kampányt indítottunk meghirdetve a „Mindenhol jó, de a legjobb otthon!” alprogramot, az otthoni vérnyomásmérés népszerűsítésének és a terápiát támogató alkalmazásának ösztönzésére. A betegek 81,3%-a a teljes megfigyelés alatt kitöltötte a naplókat, a naplók teljes mértékű kitöltése 91,3%-os volt. A harmadik hónap végén a HBPM-re előírt 135/85 Hgmm-es vérnyomáscélérték a kiindulási 21,2%-ról 48,8%-ra emelkedett. A növekedés szignifikáns volt (P < 0,001). 2015-2016-ban beavatkozással nem járó, egyéves, multicentrikus, prospektív, megfigyeléses vizsgálatot indítottunk, amelyben a Magyar Hypertonia Regisz terben szereplő 7735, 18-64 év közötti életkorú, kezelt beteg vett részt. A nem aktív csoportban (3313 fő) a kezelt hypertoniás betegek az eddigi hagyományos gondozási program szerint kerültek ellátásra, míg az aktív csoport tagjai (4422 fő) intenzív, telemedicinális eszközökkel (okostelefon-applikáció) és egyéb lehetőségekkel segített gondozási programban vettek részt. Az ellenőrzés a kiindulás után harmadik, hatodik, kilencedik és 12. hónap végén történt. Az aktív csoportban a vérnyomásnaplózás okostelefonnal és minden hónapban, a nem aktív csoportban papíralapú naplózás történt háromhavonta. A betegadherencia mindkét csoportban magas (70% körüli) volt, az aktív csoportnál nagyobb mértékű. A célvérnyomás (< 140/90 Hgmm) az aktív csoportban 53,8%-ról 73,4%-ra, a nem aktív csoportban 49,9%-ról 68,1%-ra emelkedett. A vizsgálatok szerint a beteg-együttműködést meg határozza az ellátóteam és a beteg közötti jó kommunikáció, az otthoni vérnyomásmérés sikere. Az ellátóteam (orvos-ápoló-gyógyszerész) kommunikációs készsége nagymértékben befolyásolja a terápiás célérték elérését. A modern telekommunikáció további hasznos lehetőséget jelent.

Hazánkban és világszerte a leggyakoribb krónikus betegség a hypertonia, amely egyben rokkantsághoz és az idő előtti halálozáshoz vezető jelentős rizikótényező is. Ezen belül a terápiarezisztens hypertonia valódi prevalenciájának megismerése fontos közegészségügyi szempontból is, mivel a célra kezeltekhez képest a prognózisa rosszabb, gyakoribb célszervkárosodással és magasabb (2-2,5-szeres) cardiovascularis rizikóval jár. Ez az érték az irodalomban széles határok, 5-30% között mozog. A pontos prevalencia megismerését sok tényező befolyásolja, többek között az, hogy világszerte többféle érvényes definíció létezik; az alapul vett vizsgálóhely az ellátás melyik szintjén működik és mi a profilja; vagy például a nagy multicentrikus vizsgálatokban nem minden adatgyűjtő országra/központra érvényes teljes mértékben az adott kérdőív.

A terhességek mintegy 10%-ában van jelen hypertonia, és ezzel a magas vérnyomás a leggyakoribb cardiovascularis társbetegség, amely a várandósokat érinti. A terhesség során jelentkező hypertonia jelentős anyai és perinatalis morbiditási és mortalitási tényező. Összefoglaló közleményünkben a 2018. évi európai és hazai irányelvek alapján áttekintjük a terhességi hypertonia formáit, diagnózisát és a terápiás lehetőségeket.