In memoriam prof. dr. Kiss István (1952-2018)
2018. JÚNIUS 10.
Hypertonia és Nephrologia - 2018;22(03)
2018. JÚNIUS 10.
Hypertonia és Nephrologia - 2018;22(03)
Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy dr. Kiss István professzor, a Magyar Hypertonia Társaság tiszteletbeli elnöke, a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság elnöke, a MOTESZ volt elnöke, a Semmelweis Egyetem egyetemi tanára, a magyar hipertonológia, nefrológia és geriátria kimagasló egyénisége 2018. május 11-én, életének 66. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt.
Hypertonia és Nephrologia
A krónikus vesebetegség gondozásában az úgynevezett étrendi kezelés is elengedhetetlen, amely hozzájárulhat a vesebetegség prognózisának lassításához, valamint a szövődmények megelőzéséhez. A diétás megszorításoknak igazodniuk kell a vesebetegség stádiumához, a vesék további étrendi megterhelését kerülnünk kell, miközben biztosítani szükséges a megfelelő tápanyagbevitelt, figyelve az alultápláltság veszélyére. Összefoglaló közleményünk célja a nemzetközi irodalom, illetve ajánlások áttekintésével egy átfogó kép nyújtása az étrendi kezelések lehetőségeiről krónikus vesebetegségben. Ismertetjük az ajánlott tápanyagbeviteli célértékeket, különös hangsúlyt fektetve a fehérje- és foszforbevitel korlátozására. Krónikus betegségben szenvedőknél külön figyelmet kell fordítanunk az életminőség megtartására, ezért különböző gyakorlati tanácsokat, megfontolásokat is egybegyűjtöttünk.
Hypertonia és Nephrologia
A vérnyomáscsökkentő terápiában a RAS-gátlók (ACE-gátlók vagy ARB-k), a kalciumantagonisták és a tiazidszerű diuretikumok mellett további, más hatásmechanizmusú csoportba tartozó szerek, így az imidazolin I1-receptoragonisták is jól alkalmazhatók. Utóbbi szerek hatásaival kapcsolatban számos nemzetközi és hazai vizsgálat eredménye ismeretes. A hazai közlemények közül kiemeljük a VERITAS vizsgálatot, amely igazolta, hogy az imidazolin I1-receptor-agonista rilmenidin szignifikánsan csökkentette a higanyos vérnyomásmérővel és ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) mért vérnyomást hypertoniás betegekben. A szer a „fehérköpeny-reakció”-t, a balkamra-hypertrophiát (LVH) is csökkentette. Egy másik vizsgálatban igazolódott, hogy a hypertoniás betegekben a rilmenidin fokozta a baroreflex érzékenységét. Ez a hatás - főleg nappal - hozzájárulhat a vérnyomáscsökkentő effektushoz. A szerzők összefoglalják a rilmenidin legfontosabb hatásait, a szerrel végzett, kiemelt hazai és nemzetközi vizsgálatok eredményeit bemutató közleményeket.
Hypertonia és Nephrologia
A 2-es típusú cukorbetegség (T2DM) előfordulása világszerte jelentős növekedést mutat az elmúlt évtizedekben. A T2DM egy komplex patomechanizmussal kialakuló multifaktoriális betegség, melyet a β-sejtek működésének károsodásával együttesen jelen lévő bizonyos fokú inzulinrezisztencia jellemez, progressziója során a szénhidrátháztartás romlása és a cardiovascularis szövődmények kialakulása észlelhető. Számos epidemiológiai és klinikai vizsgálat igazolt összefüggést az inzulinrezisztencia és az elhízás, valamint a magas vérnyomás és a kóros lipideltérések között. A korai intenzív vércukorkontroll, valamint az egyéb rizikófaktorok gyógyszeres és életmódbeli változtatásokkal történő kezelése csökkentheti a cardiovascularis betegségek kialakulását. Azonban a nagy klinikai tanulmányok ellentmondásos eredményeket mutatnak a macrovascularis szövődmények szempontjából. A magas vérnyomás kezelésében sokszor kombinációs ke - ze lés szükséges a 2-es típusú cukorbetegnél is, a lipidcsökkentő kezelés az LDLkoleszterin-szint mérséklésével központi fontosságú szerepet játszik a cardiovascularis prevencióban. A megfelelő terápiaválasztás mérsékelheti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát, sokszor jelent kihívást a sikeres terápiás beavatkozás szempontjából.
Hypertonia és Nephrologia
Célkitűzés: Az antihipertenzív gyógyszerek pszichológiai hatásával kapcsolatban rendelkezésre álló adatok ellentmondásosak. Vizsgálatunk célja a korszerű antihipertenzív kezelés pszichometriai paraméterekre és a szérum brainderived neurotrophic factor (BDNF) szintre kifejtett hatásának vizsgálata volt. Módszerek: Gyógyszeres kezelésben nem részesülő hypertoniás betegekben (HT, n = 31) a gyógyszeres kezelés előtt, majd azt követően három hónappal, valamint egészséges kontrollokban (CONT, n = 22) egyszeri alkalommal vizsgáltunk pszichometriai, hemodinamikai, artériás érfalmerevségi és vérvételi paramétereket. Az alanyok az alábbi pszichometriai teszteket töltötték ki: Beck-féle depresszió-kérdőív (BDI), Hamilton-szorongásskála (HAM-A), SCL-90-R kérdőív (SCL-90), Affektív temperamentum kérdőív (TEMPS-A), Big 5 kérdőív, Fájdalom-vigilancia és tudatosság kérdőív, Berkeley-kifejezőkészség-kérdőív. Amlodipin- és/vagy perindopril alapú volt az antihipertenzív kezelés. A szérum-BDNF-szint mérése ELISA-val történt. Eredmények: Három hónapos antihipertenzív kezelés hatására a brachialis szisztolés vérnyomás (153,3 ± 15,9 Hgmm versus 129,5 ± 10,0 Hgmm) és a pulzushullám- terjedési sebesség (8,2 ± 1,4 m/s versus 7,5 ± 1,6 m/s) is csökkent (p < 0,05). Ezzel párhuzamosan szignifikáns javulást találtunk a BDI-pontszámban (0,73 pont csökkenés) és számos SCL-90-alskálában. A szérum-BDNF-szint nem különbözött a CONT- és a HT-csoportok között, és nem változott a gyógyszeres kezelés hatására sem. Következtetések: Eredményeink arra utalnak, hogy gyógyszeres kezelésben még nem részesülő hypertoniás betegekben a jelenleg javasolt antihipertenzív hatóanyagok bevezetése egyaránt jótékony hatással lehet a pszichés státuszra és az életminőségre.
Hypertonia és Nephrologia
Ideggyógyászati Szemle
[Háttér - A terápiás lehetőségek javulásával párhuzamosan egyre nagyobb figyelem irányul a hepatitis C-fertőzéshez (HCF) társuló neurokognitív tünetekre. Miközben a HCF-hez társuló neurokognitív tünetek gyakran szubklinikusak maradnak, a betegek életminőségét és munkaképességét mégis befolyásolhatják. Célkitűzés - A vizsgálat célja HCF-betegek neurokognitív funkcióinak felmérése, a betegséggel kapcsolatos változók és a neurokognitív tünetek összefüggéseinek vizsgálata volt. Módszerek - A vizsgálat 2013. január 1. és 2015. december 31. között zajlott. Minden HCF-beteg, aki az Egyesített Szent István és Szent László Kórház Hepatológiai Ambulanciáján megjelent, megfelelt a bevonási kritériumoknak, és ha önként vállalta a vizsgálatban való részvételt, bevonásra került. A vizsgált személyek szociodemográfiai adatai és kórelőzményük egy adatgyűjtő kérdőíven került rögzítésre. A depressziós tünetek felmérése a 21 kérdéses Beck Depressziós Kérdőív használatával történt. A neuropszichológiai funkciókat hat különféle számítógépes teszttel mértük fel. Eredmények - Hatvan beteg vett részt a vizsgálatban. A normálpopuláció eredményeivel összehasonlítva a vizsgálat alanyai több neurokognitív tesztben is alacsonyabb színvonalon teljesítettek. A neuropszichológiai teljesítmény korrelált az életkorral, a nemmel, a HCF diagnózisának felállítása óta eltelt idővel, a Fibroscan-eredménnyel és a korábbi antivirális kezelések számával. Következtetések - A vizsgálat fő megállapítása az, hogy a HCF-betegek neuropszichológiai teljesítménye a normálpopuláció eredményeitől elmarad a vizuomotoros, a vizuospaciális és az exekutív funkciókban, továbbá a reakcióidő és a munkamemória területén. Az exekutív funkciók romlása és a reakcióidő megnyúlása jelezték legérzékenyebben a betegség fennállási idejének hosszát és súlyosságát. Ezen funkciók romlása a munkateljesítményre általában, bizonyos munkakörökben pedig kifejezetten negatív hatással bír. ]
Lege Artis Medicinae
A MOTESZ és a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya évtizedek óta szorosan együttműködik. Az együttműködés fontos kérdése az orvoslás, az egészségügy előtt álló kihívásokkal való szembenézés. Ez a célja az MTA Elnöki Bizottság az Egészségért (EBE) testületének is, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Lovász László hozott létre 2017-ben azzal a céllal, hogy tudományos igényű elemzésekkel mutasson rá az egészségügy problémáira, és adjon róluk tájékoztatást a szolgáltatást igénybe vevők, a szolgáltatók, az egészségügyet irányító szakemberek és a döntéshozók számára. A Bizottság tagja Karádi István és Poór Gyula akadémikus, a MOTESZ két korábbi, és Oberfrank Ferenc, a szövetség jelenlegi elnöke is.
Lege Artis Medicinae
Romics László a magyar orvostudomány egyik meghatározó személyisége, kutató, tudományos és orvosi munkája mellett szellemisége, embersége tette azzá. Fia és testvérei ezt az értéket szerették volna továbbvinni, hogy a fiatalok, a jelen és jövő orvosai-kutatói érezzék most is a professzor, tanár úr támogatását. Mert ő nemcsak a szakmai tudását, orvosi hitvallását adta át, de minden eszközével segítette, támogatta tanítványait, kollégáit, tanította a klinikum és a kutatás összekapcsolását. Tanítványa, dr. Karádi István professzor, a Romics Alapítvány kuratóriumi elnöke mesélt a díjról és emlékezett szeretett tanárára.
Lege Artis Medicinae
Tragikus hirtelenséggel 2010. május 28-án, 78. életévében elhunyt prof. dr. Fehér János. Az Orvosi Hetilap volt főszerkesztőjével 2005-ben prof. dr. Nemesánszky Elemér, a LAM jelenlegi emeritus főszerkesztője készített interjút.
Lege Artis Medicinae
David Shakow, David Rapaport: The influence of Freud on American psychology. New York: International Universities Press; 1964. 245 oldal. Hermann István: Sigmund Freud, avagy a pszichológia kalandja. Budapest: Gondolat Kiadó; 1964. 310 oldal. Az 1964-es esztendő két kiváló, Freudról szó - ló könyvvel ajándékozta meg azt a kisszámú olvasót, akihez eljutottak ezek a művek.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás