Hypertonia és Nephrologia

A placentáris növekedési faktor (PlGF) prognosztikai szerepe magas vérnyomással szövődött terhesség esetén

GULLAI Nóra1, MOLVAREC Attila1, KAUKER Bea1, RIGÓ János Jr.1

2013. OKTÓBER 20.

Hypertonia és Nephrologia - 2013;17(03-04)

Háttér: A placentáris növekedési faktor (PlGF) a VEGF-családba tartozó proangiogenetikus faktor, termelődésének fő forrása a trophoblastsejt. Az elmúlt években számos munkacsoport kimutatta, hogy praeeclampsiában az anyai vérben keringő PlGF mennyisége csökken, míg szolúbilis receptora, az sFlt-1 fokozott expressziót mutat. Célkitűzés: Vizsgálataink célja az Alere Triage® PlGF-teszt differenciáldiagnosztikai és prognosztikai szerepének meghatározása hypertoniával szövődött terhességek esetén, különös tekintettel a terhesség idő előtti befejezésének szükségességére. Betegek és módszer: Eset-kontroll vizsgálatunkban 130 gravida vett részt. Huszonhárom esetben praeeclampsiát (PE), 20 esetben HELLP-szindrómát, 17 esetben rárakódásos praeeclampsiát (SIPE), 25 esetben krónikus hypertoniát (CHT), 18 esetben pedig terhességi hypertoniát (GHT) diagnosztizáltunk. A kontrollcsoportot 27 normotoniás, egészséges gravida alkotta. A vérvételek a 22. és 34. terhességi hét között történtek, a szérum-PlGF-szinteket a fluoreszcens anyaggal jelölt monoklonális antitestek elvén működő Alere Triage® PlGF-tesztek segítségével határoztuk meg. Eredmények: A magas vérnyomásban szenvedő várandós nők plazma-PlGF-szintjei szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyultak a kontrollcsoporthoz képest. Ez a különbség kifejezettebb volt azon nők esetében, akik terhességét a 35. hét előtt kényszerültünk lezárni. A 35. hét előtt befejezett, patológiás terhességek esetében 93,7%-ban, míg a 37. terhességi hét előtt szült nőknél 90,5%-ban vált pozitívvá a PlGF-teszt. A pozitív teszt előfordulási gyakorisága az egyes csoportokban a következő volt: PE esetében 95,7%, HELLP-szindróma esetében 95,0%, rárakódásos PE esetében 82,4%, CHT esetében 60,0% és gestatiós hypertonia esetén 44,4%. Azokban az esetekben, melyekben a PlGF-tesztet pozitívnak értékeltük, gyakrabban került sor a terhesség idő előtti befejezésére [a kockázati arány (hazard ratio) 3,43-szoros a megfelelő terhességi korhoz igazítva]. Következtetések: Vizsgálatunkból arra következtethetünk, hogy hypertoniával szövődött terhességek esetén szignifikánsan alacsonyabb a szérum PlGF-koncentrációja, mely a kórkép súlyosságával is összefüggést mutat. A 35. terhességi hét előtt nagy a Triage® PlGF-teszt szenzitivitása a praeeclampsia, HELLP-szindróma és a rárakódásos praeeclampsia azonosításában, ez felveti annak lehetőségét, hogy a PlGF-teszt hozzájárulhat a különböző kórképek korai differenciálásához és a perinatalis kimenetel javulásához.

AFFILIÁCIÓK

  1. Semmelweis Egyetem, I. Sz. Szülészeti és Nôgyógyászati Klinika, Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

Ajánlás a vesekőbetegség belgyógyászati kivizsgálására és kezelésére

TISLÉR András, MÁTYUS János

Az urológiai módszerek látványos fejlődése az elmúlt évtizedben hatékonyabbá és veszélytelenebbé tette a vesekövek eltávolítását, ugyanakkor a visszatérő kőképződés rizikófaktorait ezen módszerek nem befolyásolják. Ez az a terület, ahol a belgyógyászati-nefrológiai vizsgálatoknak szerepe van a vesekőbetegség metabolikus okainak tisztázásával és lehetőség szerinti célzott profilaktikus terápiájával.

Hypertonia és Nephrologia

Az uraemia és a vesetranszplantáció vascularis hatásai gyermekkorban

KIS Éva

Az uraemia következtében kialakult fokozott cardiovascularis rizikó transzplantáció hatására csökken, a szív-ér rendszeri mortalitás előfordulása azonban még így is magasabb az átlagpopulációhoz viszonyítva. Munkám során arra kerestem a választ, hogy vesepótló kezelésben részesülő (dializált és vesetranszplantált) gyermekekben a rendelkezésünkre álló nem invazív módszerekkel kimutathatók-e a korai érrendszeri károsodás jelei, illetve ezek milyen anamnesztikus vagy laboratóriumi adatokkal mutatnak összefüggést. Az érfal állapotának megítélésére a jó prediktív értékkel bíró aortapulzushullám-terjedési sebességet (aPWV) határoztuk meg. Munkámban négy vizsgálat adatait dolgoztam fel.

Hypertonia és Nephrologia

Terápiás aferézis gyermekkorban

TÚRI Sándor, BERECKI Csaba, HASZON Ibolya, PAPP Ferenc

A terápiás plazmacsere lehetséges mechanizmusai: 1. egy kóros keringő faktor eltávolítása (anti-GBM betegség, myasthenia gravis, Guillain-Barré-szindróma), 2. Monoklonális protein (Waldenström-macroglobulinaemia, myelomaprotein), 3. keringő immunkomplexek (cryoglobulinaemia, myeloma, SLE), 4. alloantitest, 5. toxikus faktor, 6. specifikus plazmafaktor pótlása, 7. a reticuloendothelialis rendszer funkciójának javítása, 8. gyulladásos mediátorok eltávolítása, 9. az antigén-antitest arány eltolódása, amely az immunkomplexeket még szolúbilisebbé teszi, 10. a lymphocytaklónok stimulációja a citotoxikus terápia erősítésére. A sürgősségi plazmaferézis indikációja: 1. anti- GBM betegség és/vagy pulmonalis haemorrhagiás Goodpasture-szindróma, 2. hiperviszkozitás- szindróma, 3. TTP/HUS, 4. nagyon magas VIII. faktor inhibitorszint, 5. légzési elégtelenség Guillain-Barré-szindrómában és 6. myasthenia gravisban, 7. akut gombamérgezés, vagy fehérjéhez kötődött egyéb toxinokkal. Az aferézis további indikációi: 8. cryoglobulinaemia, 9. rapidan progrediáló glomerulonephritis egyéb esetei (amikor a szteroid + cyclophosphamid hatástalan), 10. Wegener-granulomatosis, 11. polyarteritis nodosa, 12. szisztémás lupus erythematosus (szteroid- és cyclophosphamidterápia mellett nem javul, agyi vasculitisszel, vérzéssel vagy thrombosissal járó antifoszfolipid-szindróma), 13. primer fokális szegmentális glomerulosclerosis (terápiarezisztens), 14. akut tubulointerstitialis nephritis, 15. akut vascularis rejekció, 16. rheumatoid arthritis szisztémás típusa, 17. hypertrigliceridaemia (≥25 mM/l), 18. thyreotoxicus krízis, 19. akut nekrotizáló pancreatitis, 20. akut fulmináns hepatitis, 21. paraquat mérgezés, 22. mérgeskígyó- marás (ha nincs antiszérum), 23. gyógyszermérgezések.

Hypertonia és Nephrologia

Hemodializált betegek tápláltsági állapota és a dietetikus szerepe a vesebetegek komplex ellátásában

POLNER Kálmán, KOVÁCS Lívia, HARIS Ágnes

Krónikus veseelégtelenségben súlyos cardiovascularis szövődmények alakulnak ki, ami az esetek 50%-ában vezet a betegek halálához. A legújabb elemzések szerint a felgyorsult atherosclerosis folyamatában a vesebetegek alultápláltságának és gyulladásos folyamatainak döntő szerepe van. A malnutríció és inflammatio szoros összefüggést mutat a szérumalbuminszinttel, aminek csökkenése a halálozás független prediktora. A szerzők 94, krónikusan dializált beteg tápláltsági állapotát vizsgálták. A betegek három hónapnál régebb óta álltak heti 3×4-4,5 óra hemodialízis alatt. Alapbetegségük 36%-ban diabetes mellitus volt. A BMI (testtömegindex, body mass index) alapján a betegek 42,5%-a volt normál- (20-24 ttkg/m2) tartományban, 11,7%-a alultáplált, 28,7%-a túlsúlyos, 17,1%-a enyhe vagy közepes módon elhízott volt. Dietetikus által végzett Szubjektív Tápláltsági állapot Felmérés (SZTF) szerint a betegek 47,9%-a tartozott a jól táplált csoportba, a többiek különböző mértékben alultápláltak voltak. A szérumalbumin-érték szoros összefüggést mutatott a tápláltsági állapottal, és az inflammatiót jelző CRP-szintjével. Csupán a betegek 63,8%-ánál mértek 40 g/l-nél magasabb albuminértéket. A 10 mg/l-nél magasabb CRP-értéket mutató csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt a szérumalbuminszint (38,7±3,4 g/l), szemben a 10 mg/l-nél alacsonyabb CRP-vel rendelkező csoportban (albumin: 40,5±3,9 g/l) (p=0,04). Nem találtak szignifikáns különbséget a diabeteses és nem diabeteses betegek között az antropometriai mérések alapján. Életkor szerint csoportosítva a betegeket, szignifikánsan súlyosabb volt a 80 év feletti betegcsoport alultápláltsága az SZTF alapján, és szignifikánsan alacsonyabb volt a szérumalbuminszintjük is az 50 évesnél fiatalabb korcsoporthoz képest, ami az idős betegek fokozott halálozásának veszélyét jelzi. Egy esetbemutatással demonstrálják, hogy az alultápláltság megfelelő dietetikai felméréssel korai stádiumban kimutatható, ekkor megfelelő energia- és tápanyagkiegészítéssel, szükség esetén speciálisan összeállított tápszerekkel a malnutríció korrigálható, és ezzel a beteg súlyos cardiovascularis kockázata mérsékelhető. A dializált betegek sikeres terápiája igényli az orvosi szemlélet megváltozását és a szoros együttműködést a dietetikussal.

Hypertonia és Nephrologia

A juxtaglomerularis apparátus szerepe a renalis hemodinamika szabályozásában

ROSIVALL László

A tubuloglomerularis feedback (TGF) mechanizmus a vesemikrocirkuláció szabályozásának egyik alapvető folyamata. Ennek működése folyamán a macula densa érzékeli a tubularis ion- és folyadékterhelést és annak függvényében bonyolult folyamatot indít el a juxtaglomerularis apparátusban, melynek eredményeként változik a glomerularis filtráció, illetve következményesen a tubularis terhelés. A TGF aktiválódása során az extraglomerularis területen humorális jelátvitel történik. A jelátviteli anyag koncentrációja függ a területen az interstitialis folyadék mozgásától, melyet a nyomásviszonyoktól függő fenesztrált endotheliumon keresztüli folyadékmozgás alapvetően meghatároz. E folyamat eredményeként egy új, gyorsan működő, GFR-t szabályozó mechanizmus került leírásra.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Lege Artis Medicinae

Hasonlóságok és különbségek a hypertoniabetegség ellátásával foglalkozó legjelentôsebb nemzetközi irányelvekben

KÉKES Ede, VÁLYI Péter

A hypertonia diagnózisával és kezelésével foglalkozó irányelveknek óriási szerepe van Földünkön az egészség fenntartásában, hiszen a megbízható elôrejelzések szerint 2025-ben már 1,6 milliárd feletti magasvérnyomás-betegségben szenvedô egyénnel kell számolnunk. Az irányelvek betartása létkérdés minden hypertoniás beteg számára, ennek ellenére még a gazdasági szempontból fejlett országokban sem kielégítô a jól kontrollált hypertoniások aránya. Földünk öt kontinensén az irányelvek sajnos több szempontból is eltérô vagy nagyon eltérô javaslatokat adnak a vérnyomás mérése, a diagnózis felállítása, a cardio­vascularis kockázat becslése, a célérték meghatározása vonatkozásában, bár az utóbbi években bizonyos területeken megindult a „konszenzusra” irányuló törekvés. Közleményünkben ezeket a különbözô véleményeket és állásfoglalásokat kívánjuk bemutatni az ACC/AHA, az ESC/ESH, a NICE, a kanadai és az ausztrál irányelvek elemzésével. Figyelembe vettük a WHO és az ISH állásfoglalásait is. Leírjuk az irányelvekben észlelhetô elvi és gyakorlati közeledéseket és a már megvalósult konszenzusokat.

Hypertonia és Nephrologia

Nem minden fiatal, sportoló egyetemista él optimális vérnyomással. A 2019. évi Májusi Mérési Hónap (MMM-19) eredményei

PATÓ Anna, NÉMETH Zoltán, JÁRAI Zoltán, KOLLER Ákos

Mintegy 100 éve tudott, hogy a tartósan magasabb vérnyomás (hypertonia) a vezetô halálokot jelentô cardiovascularis betegségek, például a szívelégtelenség, a szívinfarktus, a stroke, a vese- és a szembetegségek legjelentôsebb kockázati tényezôje. Sajnos a hypertoniának egyik jellemzôje, hogy sokáig észrevétlen marad, mindaddig, amíg már kialakult egy vagy több szerv károsodása. Ezért nagyon fontos, hogy a szisztémás vérnyomást idôrôl idôre ellenôrizzük, elsôsorban 45 éves kor felett. A magas vérnyomás elterjedtsége több mint 35% a magyarországi populációban. Újabb adatok felhívták a figyelmet arra, hogy a hypertonia megjelenhet fiatalabb korban is, bár kisebb gyakorisággal. Vizs - gálatainkat a 2019. évi Májusi Mérési Hónap (MMM-19) nemzetközi kampány ke - retein belül végeztük, amely a magasvérnyomás-betegségre és a populációs szintû, szisztematikus szûrés hiányára hívja fel a figyelmet. Feltételeztük, hogy a fiatal, látszólag egészséges egyetemi hallgatók körében is kialakulhat magas vér nyo más. A vizsgálatokat a Testnevelési Egyetem hallgatói körében végeztük el (n = 33; 25 férfi, 8 nô). Az átlagéletkor 24,3 év volt (20–34 év). A vérnyomás mérésére egy automata vérnyomásmérôt (Omron MIT5) használtunk az egyének felkarjára helyezve, az irányelvekben rögzítetteknek megfelelôen, nyugodt környezetben, ülô helyzetben. A méréseket háromszor megismételtük egyperces idôközönként, és a három mérés átlagát statisztikailag elemeztük. Az egyetemista populációban a következô vérnyomásértékeket (átlag ± SEM, három mérés átlagértékeibôl) mértük: szisztolés 121,9 ± 14,4 Hgmm, diasztolés 75,1 ± 9,1 Hgmm, átlag 90,7 ± 10,9 Hgmm, míg a pulzusnyomás: 46,8 ± 5,3 Hgmm volt. Bár az átlagvérnyomások a normális tartományba estek, egyes egyéneknél magasabb értékeket is találtunk. A szisztolés vérnyomás 33%-a esett az emelkedett-normális vérnyomás, illetve az 1. fokozatú hypertonia tartományába. Ezek az adatok megerôsítették azt a feltételezésünket, miszerint magas vérnyomás jelentkezhet fiatalkorban is, annak ellenére, hogy a vizsgált popu - láció tagjai rendszeresen sportolnak, ami egy fontos megelôzô tényezô a cardiovascularis betegségek kialakulásában. Ezek az eredmények hangsúlyozzák a vér nyo - más rendszeres mérésének fontosságát fiatalkorban is, ami csökkentheti a magas vérnyomás globális elterjedtségét, és megelôzheti számos szív- és érrendszeri betegség kialakulását, beleértve az agyvérzést, szívrohamot, veseelégtelenséget és mentális leépülést.

Hypertonia és Nephrologia

Szérumhúgysavszint hypertoniában. Hazai tapasztalatok a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013., 2015. évi adatai alapján - I. rész Bevezető gondolatok. Betegek és módszer. Alapadatok

KÉKES Ede, PAKSY András, ALFÖLDI Sándor

Világszerte az általános populációban végzett szűrések alapján észlelik a szérumhúgysavszint átlagának emelkedését mindkét nemben. Ez a növekedési tendencia érvényes a hypertoniabetegségre is. A szerzők a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013. és 2015. évi adatainak felhasználásával vizsgálták 47372 hypertoniás betegben (22688 férfi, 24684 nő) a szérumhúgysavszint alakulását és összefüggését az életkorral, kockázati tényezőkkel, antropológiai, metabolikus jellemzőkkel, vérnyomással, a vérnyomáscélértékkel, szervkárosodásokkal, gyógyszeres kezeléssel, valamint a társbetegségekkel. Elemzésük első részében bemutatják az elemzés módszerét és az alapösszefüggéseket. A húgysavszint magasabb férfiaknál, mint nőknél, a kor előrehaladásával értéke emelkedik. A szisztolés és diasztolés vérnyomás emelkedése a szérumhúgysavszint növekedésével jár, amelynek trendje a szisztolés nyomás esetében szignifikánsan nagyobb. A hölgyeknél az emelkedési trend kisebb és mindig alacsonyabbak a húgysavértékek. Azoknál, akik nem érik el a célvérnyomást, a húgysavérték magasabb. A társbetegségek jelenléte szignifikánsan növeli a szérumhúgysavszintet.

Hypertonia és Nephrologia

A telemedicina lehetőségei és eredményessége a hypertoniás betegek kezelésében és gondozásában a Covid-19-pandémia alatt és után

KÉKES Ede, SZEGEDI János, VÁLYI Péter

A koronavírus okozta járvány menetét, lefolyását számos tényező, mint például a fertőző vírus erőssége, dózisa, az érintett egyén immunrendszere, a fennálló alapbetegségek, a vírus terjedési gyorsasága, az életkor és környezeti tényezők, továbbá a védekezés módszerei szabják meg. Időskorban szignifikánsan nagyobb a súlyos esetek kialakulásának, illetve a halálos kimenetelnek a kockázata. Különösen nagy az életvesztés mértéke a szociális gondozókban, idősotthonokban. A hypertonia mint alapbetegség előfordulása legnagyobb a halállal végződő esetekben, azonban nem önmagában a hypertonia a döntő kockázati tényező, hanem a hozzá társult betegségek, illetve a vírusfertőzéssel járó komplikációk. A járványhelyzetben a hypertoniás betegek kezelése és gondozása speciális kihívásokat jelent az egészségügynek, illetve az aktív munkát végző alap- és szakellátási dolgozóknak és természetesen a hipertonológusoknak is. A Magyar Hypertonia Társaság kifejtette véleményét és javaslatait a Covid-19-járvány idején az otthon tartózkodó betegek, illetve a kezelést és gondozást végző orvosok számára, és összegezték a telemedicinális konzultáció során nyert adatokból származó döntéshozatali lehetőségeket. Magunk a telemedicina adta lehetőségek részleteit, a telekonzultáció különböző módszereinek gyakorlati megvalósítási lehetőségeit, előnyeit, hazai környezetben megvalósítható modelleket kívánunk bemutatni. Figyelembe vettük az eddigi nemzetközi tapasztalatokat, a krónikus, nem fertőző betegségekre vonatkozó új e-health stratégiát és a WHO koncepcióját. A telemedicina, a folyamatos telekonzultáció optimális kapcsolatot biztosít a beteg és orvos között, növeli a beteg biztonságérzetét, javítja a gyógyszer-adherenciát. Az orvos megbízható adatokat kap a beteg állapotáról, így folyamatosan tud számára utasításokat, valamint információt küldeni. A személyes kontaktus és a telekommunikáció harmonikus egyensúlyának kialakítása már a jövőt mutatja, és ezen módszerek alkalmazását a járványmentes időszakban is ki kell alakítanunk. Az eddigi nemzetközi (TASMINH-4, HOMED-BP stb.) és hazai (CONADPER-HU) vizsgálatok igazolták, hogy a hypertoniás betegek telemonitorozása sikeresen megoldható, javítja a betegek gyógyszer-adherenciáját, növeli a célvérnyomás-elérési arányt és egyúttal a beteg is aktív részese lesz a kezelésnek. Különösen hasznos a módszer vidéki, orvos nélküli településeken. Az idős és multimorbid betegek telemedicinális ellenőrzése kiemelten hasznos szociális intézményekben, idősotthonokban. Megoldja a vitális funkciók ellenőrzését, sürgős esetekben lehetővé teszi a gyors beavatkozást, biztosítja a kapcsolat folyamatosságát a felügyelő orvossal. A telemedicina a humánerőforrás-hiány miatt is óriási jelentőségű, hiszen ilyen technológiával sok mindent meg lehet oldani, nem kell annyi személyes találkozás. Ennek a járvány menetét befolyásoló hatása mellett fontos hatékonysági, létszámbeli, gazdálkodási és “kényelmi” szerepe is van az egészségügy minden szektorában. A javasolt modellek nemcsak a járványhelyzetben alkalmazhatók, hanem a továbbiakban a mindennapos egészségügyi munka részévé kell tennünk.