Hypertonia és Nephrologia

A D-vitamin-hiány jelentősége, gyakorisága és kezelése

SZABÓ András

2011. FEBRUÁR 28.

Hypertonia és Nephrologia - 2011;15(01)

Összefoglaló közlemények

A PubMed adatbázisban a D-vitaminra mintegy 5000 alkalommal hivatkoztak, amely 20%-os növekedésnek felelt meg az elmúlt évben, és megduplázódott az elmúlt évtizedben. Ez azt jelenti, hogy hatalmas érdeklődés jelentkezett a D-vitamin szintézise, metabolizmusa és hatásmechanizmusa iránt. A megnövekedett érdeklődésnek a következő két alapvető oka van: 1. új ismereteket szereztünk az 1,25-dihidroxi-D-vitamin-metabolitok autokrin és parakrin, vagyis nem hormonális hatásáról, 2. a D-vitamin-hiány előfordulása világszerte emelkedik. Az elmúlt években a D-vitamin klinikai vizsgálataiban bebizonyították, hogy a D-vitamin- hiány népegészségügyi problémát jelent, amely folyamatosan súlyosbodik. Széles körű populációs vizsgálatokban kimutatták, hogy az alacsony 25(OH)D3-vitamin- szint többek között a vázrendszer, az immunrendszer és a cardiovascularis rendszer súlyos betegségeivel társul. Tényként elfogadott, hogy az Amerikai Egyesült Államokban (USA) az alacsony D-vitamin-szint szignifikáns összefüggést mutat a teljes mortalitási adatokkal, ahogyan az hazánkban is lehetséges. Nagyon valószínű az is, hogy az elhízás gyakoriságának világméretű növekedése is hozzájárul a D-vitamin-hiány növekedéséhez, fokozva az amúgy is kedvezőtlen hatást a vázrendszerre, a mikroorganizmusok elleni immunreakcióra és a metabolikus statusra. Végül fontos kiemelni, hogy a D-vitamin-hiány kezelése két részből áll. Normalizálni kell a 25(OH)D3-vitamin-szintet legalább a 30 ng/ml értékig, majd azt fenn kell tartani ezen a szinten. A jelenlegi biztonságosnak tartott D-vitamin-bevitel felső szintjét (2000 NE/nap) újra kell gondolni az elmúlt 15 évben összegyűlt adatok alapján.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

Az epithelialis-mesenchymalis tranzíció jelentősége vesefibrosisban

NAGY SZAKÁL Dorottya, SZEBENI Beáta, SZIKSZ Erna, HIMER Leonóra, REUSZ György, VÁSÁRHELYI Barna, TULASSAY Tivadar, VANNAY Ádám

Az epithelialis-mesenchymalis tranzíció (EMT) központi szerepet játszik az embriogenezisben, a karcinogenezisben, továbbá a szövetek fibroticus elváltozásaiban. Az EMT folyamatában az epithelialis sejt myofibroblasttá alakulhat, amely a fibrosis effektor sejttípusának tekinthető. Összefoglalónkban a vesefibrosis szempontjából vizsgáljuk az EMT folyamatát és annak orvosi jelentőségét. A különböző krónikus veseelégtelenségekben megfigyelhető fibroticus folyamatok a kiváltó okoktól függetlenül hasonlóak. Bár a szöveti fibrosist mindig kíséri gyulladásos válasz, a pontos molekuláris mechanizmus még nem tisztázott. A gyulladás és a degeneratív fibroticus folyamatok között az EMT jelenti a kapcsolatot. Az EMT patomechanizmusának megértésével és a részt vevő jelátviteli útvonalak feltérképezésével lehetőség nyílik a krónikus vesebetegségek új terápiás kezelésére.

Hypertonia és Nephrologia

Direkt renininhibitorok

FARSANG Csaba

A szerző ismerteti a direkt renininhibitorok (DRI) hatásmechanizmusát és a klinikailag is törzskönyvezett első szerrel, az aliskirennel szerzett klinikai tapasztalatokat. Kiemeli az aliskiren relatív mellékhatás-mentességét és hosszú ideig tartó vérnyomáscsökkentő hatását. Kitér az aliskirennel és különböző kombinációival (diuretikummal, kalciumantagonistával, angiotenzinkonvertálóenzim-gátlókkal, angiotenzinreceptor-blokkolókkal) szerzett hatékonysági és a hypertonia tünetmentes szervi károsító hatásának gátlását mutató, valamint a még folyamatban levő jelentős vizsgálatokra is.

Hypertonia és Nephrologia

Scylla és Charybdis - A hypertonia kezelése

RADÓ János

Hypertoniát „mindenki tud kezelni” (ami, ha úgy van, nem is baj), de azért évenként visszatérőek azok a kongresszusok, amelyeken rendszeresen ülésszakokat áldoznak a „rezisztens hypertonia” kezelésére.

Hypertonia és Nephrologia

Az antihipertenzív szerek hatása a centrális vérnyomásra

PÁLL Dénes, KOMONYI Éva, LENGYEL Szabolcs, PARAGH György, KATONA Éva

A perifériás és a centrális ereken mért szisztolés és pulzusnyomás különbözik, a periféria felé haladva a nyomás nő, amely jelenséget nyomásamplifikációnak nevezzük. A centrális vérnyomás noninvazív módon könnyen meghatározható, az eredmény összefüggést mutat a cardiovascularis végpontokkal. A különböző vérnyomáscsökkentők eltérően mérsékelhetik a perifériás és a centrális vérnyomást. A diuretikumok negatív/neutrális és a hagyományos β-blokkolók (atenolol) negatív hatásával szemben a nebivolol kedvező effektusú. A kalciumantagonisták tendenciaszerű kedvező és az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók egyértelmű kedvező hatása bizonyított. Az angiotenzinreceptor-blokkolókra vonatkozóan kevés vizsgálati eredmény áll rendelkezésre, amelyek eredménye ígéretes.

Hypertonia és Nephrologia

A perifériás és a centrális vérnyomás klinikai jelentősége a neurológus szemszögéből

BERECZKI Dániel, VASTAGH Ildikó

A hypertonia az agyi nagy- és kiserek károsítása révén a cerebrovascularis betegségek (akut stroke, hipertenzív encephalopathia és vascularis dementia) leggyakoribb kockázati tényezője. Az aorta kezdeti szakaszában mérhető centrális nyomás nagyobb szerepet játszik a vascularis hypertrophia és a carotisatherosclerosis kialakulásában, mint az arteria brachialis nyomása. A centrális aortanyomás pontosabban tükrözi a bal kamra töltési állapotait, így az agyi érrendszerre ható nyomásviszonyokat, ezért feltehetően jobban jelzi a cardiovascularis események veszélyét is, mint a brachialis nyomásértékek. A nagy artériák merevségére utaló mutatók (például a pulzushullám-sebesség) közvetlenebbül jelzik az öregedés, a hypertonia és a diabetes ereket károsító krónikus hatását, mint a brachialis vagy akár a centrális aortanyomás. A jövőbeli klinikai vizsgálatokban ezért megfontolandó az artériamerevség és a centrális vérnyomás jellemzőit végpontnak választani. Az antihipertenzív kezelés fontos része a stroke elsődleges és másodlagos prevenciójának is. A vérnyomás csökkentése hypertoniás betegek esetében jelentősen csökkenti a stroke és az egyéb vascularis események kockázatát is, és a kockázatcsökkentés mértéke elsősorban a vérnyomás csökkentésének mértékétől függ. A gyógyszerválasztást több szempont határozza meg. A hagyományos β-blokkolók többek között a centrális vérnyomásra irányuló kisebb hatás miatt az utóbbi időben háttérbe szorultak. A harmadik generációs β-blokkolókkal további tapasztalatokat kell szerezni a cardiovascularis morbiditás és mortalitás prevenciója terén.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

Hyperkalaemia IV. rész

DEÁK György, PATÓ Éva, KÉKES Ede

A hat részből álló összefoglaló bemutatja a hyperkalaemia epidemiológiáját, diagnózisát, patogenezisét és kezelését. A szívelégtelenségben (SZE) szenvedő, csökkent ejekciós frakciójú (HFrEF) betegek kezelésénél RAASg-, szakubitril/valzartán, valamint a MRA-kezelés jelentősen javította az életkilátásokat, csökkentette a mortalitást. Ugyanakkor ezeknek a szereknek az alkalmazása a gyógyszer bevezetésekor csökkentheti a vesefunkciót (eGFR) – ami egy tisztán hemodinamikai hatás, és az intraglomerularis nyomás csökkenésére vezethető vissza, míg hosszú távon ez a kezelés mérsékli a vesefunkció-romlás ütemét – és emeli a szérumkálium...

Lege Artis Medicinae

Időskori fiziológiás-kóros izomsorvadás, a progresszív folyamat fékezési lehetőségei

SZÉKÁCS Béla, MOLNÁR Andrea, BESENYEI Attila, MARTONY Zsuzsanna

Idős és igen idős életkorban a szervezet hanyatlásának egyik legáltalánosabban érvényesülő jele az izomtömeg és izomerő, az összerendezett mozgásképesség fokozatos csökkenése. Az izomzat jelentősége rendkívül sokrétű a szervezeti életfolyamatok fiziológiás regulációjában. Tömegének vesztése és működésének hanyatlása 70, majd még határozottabban 80 év felett részben fiziológiás öregedés eredménye, részben ezeknek a változásoknak az összefonódása patológiás történésekkel. A szerzők az etiopatogenezist és patomechanizmust molekuláris biológiai adatokkal is kiegészítve rámutatnak a klinikai következmények sokrétűségére is, amelyek általános gyengüléshez, elesésekhez, társbetegségek progressziójának gyorsulásához, az önellátó képesség behatárolódásához, végül elesettség/esendőség (frailty) szindrómához, majd halálhoz vezetnek. A tanulmány végül a kóros mérvű izomsorvadás diagnosztikai lehetőségeit, majd prevencióját, vagy a már kialakult sarcopenia progressziójának fékezési lehetőségeit tekinti át. Az utóbbi beavatkozások sikeressége rendszeres izomtréning és speciális fehérjében gazdag táplálásterápia, plusz D-vitamin kombinált alkalmazásán alapul.

Ideggyógyászati Szemle

A D-vitamin jelentõsége neurológiai kórképekben és a neurorehabilitációban: a dementiától a sclerosis multiplexig. I. rész: a D-vitamin szerepe a sclerosis multiplex megelőzésében és kiegészítő kezel

SPEER Gábor

A D-vitamin-hiány előfordulásának gyakorisága minden életkorban és világszerte nagy. A sclerosis multiplex krónikus betegség, patomechanizmusában a genetikai tényezők mellett környezeti faktorok szerepe is felmerül. A környezeti faktorok között számos adat veti fel a D-vitamin-hiány jelentőségét. A D-vitamin immunmoduláns hatását számos autoimmun betegségben igazolták. Gátolja a Th1- és Th17- irányú differenciálódáshoz szükséges IL-6, IL-12, valamint IL-23 citokineket, valamint ezen sejtekben a proinflammatorikus citokinek termelését. Elősegíti az immunszuppresszív hatású IL-10 citokin megjelenését, valamint a regulatív T-sejtek működését. Ezek mind szerepet játszanak a sclerosis multiplex patológiájában. Az eredmények arra utalnak, hogy a sclerosis multiplex prevenciójában el kellene érni a 100 nmol/l (40 ng/ml) D-vitamin-szintet. Ezért, ezen szint alatt indokolt a D-vitamin pótlása. Terhes nők esetében az utolsó két trimeszterben fontos a megfelelő D-vitamin-anyagcsere a születendő gyermek sclerosis multiplex- prevenciója szempontjából. Úgy tűnik, hogy az elérendő optimális szérumszint 100-150 nmol/l (40-60 ng/ml) a sclerosis multiplexben szenvedők esetén. Addig, míg nincs egyértelmű konszenzus a D-vitamin szerepéről sclerosis multiplexben, a D-vitamin-hiány diagnózisa és korrekciója tekintendő fontosnak a betegségben szenvedők és a veszélyeztetettek számára. Az eddigi adatokból úgy tűnik, hogy az átlagpopuláció számára meghatározott D-vitaminszint szuboptimális a sclerosis multiplexben szenvedők esetén, de további véletlen besorolásos vizsgálatok szükségesek a D-vitamin szerepének, napi dózisának és a pótlás tartamának meghatározására.

Hypertonia és Nephrologia

A stroke rizikófaktorai

KÉLES Ede, KISS István

A szerzők összefoglalják azon fontos tényezőket, melyek szerepet játszanak a stroke kialakulásában. Ismertetik a jelentős régebbi és a mai ismeretanyagra alapozott tényeket és azok gyakorlati hasznossági értékét a klinikai gyakorlat és népegészségügy szempontjából. Kiemelkedően legnagyobb „súlyú” tényező a magasvérnyomás-betegség és a pitvarfibrilláció, de egyre nagyobb jelentősége van a diabetesnek, a visceralis obesitasnak, illetve ezek társulásának a hypertoniával. Saját tapasztalataikról is beszámolnak a 2-es típusú diabetes és a krónikus vesebetegség vonatkozásában.

LAM Extra Háziorvosoknak

A D-vitamin jelentősége meddőségben, szerepe várandósság és szoptatás alatt

SPEER Gábor

A különböző szakmai társaságok várandósság és szoptatás alatt is eltérő ajánlásokat fogalmaznak meg a D-vitamin-hiány megelőzésére. Az egyik alapvető ok a jelentős különbségekben, hogy eltérően ítélik meg a D-vitamin normális szintjét, illetve teljesen más matematikai modellt alkalmaznak a D-vitamin-kezelés D-vitamin-szintet emelő hatására. Az Institute of Medicine a 20 ng/ml érték elérését tartja szükségesnek, az Endocrine Society pedig a 30 ng/ml-t tartja minimálisan elérendőnek. Mindezek persze alapvetően a kezelés mellett fellépő mellékhatások kockázatának eltérő meg­ítélése miatt is van. De a szűrést egyik társaság sem ajánlja. Az összefoglaló közleményben a D-vitamin-pótlás jelentőségét és ellentmondásos adatait mutatom be több, meddőséghez vezető betegség esetén és a különböző, terhességgel kapcsolatos kórképek megelőzésében. Véleményem szerint az osteoporosisban szenvedőkön túl a másik szűrendő populáció a meddő és a várandós nőké, kiknek D-vitamin-hiánya feltétlenül kezelendő, jelentős előnyös hatásokkal a terhességre és magzat későbbi életére is.