Az epilepszia az egyik leggyakoribb gyermekkori krónikus neurológiai betegség. Az epilepsziás betegek – még az úgynevezett jóindulatú epilepszia esetén is – évekig gyógy­-szeres kezelésre szorulnak. Ez idő alatt a gyermekek na­gyon nagy változáson mennek keresztül, nemcsak a súlyuk és testmagasságuk gyarapszik, de változnak a hormonális és az anyagcsere-folyamataik is. Életkorok szerint eltérő ütemben zajlanak a különböző agyi területek érési folyamatai is. A mindennapi gyakorlatban az epilepszia diagnózisát követően a legtöbbször a formakör és a rohamtípus alapján választunk gyógyszert. A terápiás stratégia kialakításakor azonban számtalan egyéb tényezőt is figyelembe kell venni: 1. hatékonyság (epilepszia-formakör, rohamtípus), 2. életkor, nem, 3. a gyógyszer farmakológiai tulajdonságai, 4. az adott gyógyszer mellék­hatásprofilja, 5. életforma, alkat (kövér, sovány, gyermek­közösség), 6. egyéb társbetegségek (etethetőség, viselke­dési és tanulási probléma, keringési zavar, vese- vagy májbetegség) 7. a már alkalmazott egyéb gyógyszerekkel várható interakciók, 8. genetika, 9. egyéb szempontok (törzskönyvi szabályok, felírási szokások). A közlemény annak eldöntésében szeretne segítséget nyújtani, hogy a különböző társbetegségek esetén egy adott gyermeknél mely antiepileptikumoktól várható a legkeve­sebb mellékhatás, és mely készítményeket kellene lehe­tőség szerint kerülni.

A magas vérnyomás a népbetegségek között is nagy jelentőségű. A kardiovaszkuláris halálozás szignifikánsan mérsékelhető lenne, ha a betegek vérnyomását nem csak kezelni, de kontrollálni is tudnánk. Az újonnan bevezetett perindopril-amlodipin-indapamid fix kombinációjú tabletta jó eszköz lehet a családorvosok, a belgyógyászok, a kardiológusok számára. Az ACE-gátló perindopril, az új típusú vazorelaxáló diuretikum indapamid és a harmadik generációs Ca-csatorna blokkoló amlodipin együtt adásából származó vérnyomáscsökkentés hatékony. Az effektivitás mellett a járulékos és pleiotrop szervvédő (kardioprotektív, plakkstabilizáló, stroke megelőző, antiateroszklerotikus, antithrombotikus, endothél diszfunkciót korrigáló, vesevédő) hatásokból származó előnyök hosszú távú, az életkilátásokat és az életminőséget is javító lehetőségeket biztosíthatnak a betegeink számára. A fix kombinációval, ha jó dózist választunk a beteg együttműködési kapacitását kiváló szintre emelhetjük. Az összefoglalóban a teljesség igénye nélkül azokra a fontosabb evidenciákra hívjuk fel a figyelmet, amelyek a fenti hármas erejét igazolják.

A húgyutak gyulladásai gyakori megbetegedések. Három fő csoportjuk, általában a súlyosságuk sorrendjében: a nem kom- plikált és a komplikált húgyúti gyulladás, továbbá a szepszis. A komplikáló tényezők lehetnek extra-urogenitalisak (pl. az immunrendszer működésének zavarai) és urogenitalisak (pl. vizelet- ürítés zavarai, húgyúti idegentestek). A nem komplikált húgyúti gyulladás leggyakoribb kórokozója az Escherichia coli, kezelése empirikusan nitrofurantoinnal vagy fosfomycinnel történjen. Komplikált húgyúti gyulladás terápiája célzott antibiotikumos kezelés (főként fluorokinolon, 3. generációs cefalosporin vagy potencírozott aminopenicillin-származék) mellett a komplikáló tényező megoldását is igényli. Szepszis esetén a kezelés multi- diszciplináris: urológus, intenzív terapeuta együttműködését igényli. A speciális formák közül az aszimptomatikus bacteriuria csak állapotosság esetén és urológiai műtétek előtt igényel antibiotikumos kezelést. Urethritis esetén gonorrhoeás eredet esetén cefalosporinokat, nem gonorrhoeás esetben azithromycint vagy doxycyclint választunk. A bakteriális prostatitis heveny formája súlyos betegség, kezelése megegyezik a komplikált húgyúti gyulladás kezelésével.

Új sorozatunkban a legnagyobb - és folyamatosan bővülő, jelenleg már közel 70 000 képet tartalmazó - magyar nyelvű online fotó archívum, a Fortepan gyűjteményéből választunk ki mindig egy-egy képet, és megpróbáljuk kideríteni vagy elképzelni, milyen történetek, események, sorsok állhatnak mögötte.