A sorozat zárásaként szeretnék röviden néhány szót ejteni ritkábban előforduló allergiás megbetegedésekről is a teljesség igénye nélkül, melyek diétás kezelése - komoly és súlyos következményeik miatt - feltétlenül dietetikus segítségét igénylik. Ezen diétáknál az étrend tisztázása összetett kérdés, nem elegendő egy lista megadása a kerülendő élelmiszerekről. Jelen cikkemben épp ezért nem térek ki a fogyasztható/nem fogyasztható termékek felsorolására, hanem inkább a kórállapotok precíz étrendi kezelésének szükségességére szeretném a figyelmet felhívni konkrét példákon keresztül.

Cikksorozatunk előző részének fókuszában a laktózintolerancia állt, ezúttal pedig a tejfehérje- allergia témáját járjuk körül. Az intolerancia és az allergia közötti különbség alapvető (allergia esetén az immunrendszer érintett), ugyanakkor kezelésük a gyakorlatban ugyanúgy zajlik: a legfontosabb, a tünetekért felelős élelmiszer-komponensek étrendből való kiiktatása.

A laktózintolerancia öröklődő betegség. Lényege a laktóz felszívódási zavara, amit a vékonybél-nyálkahártya epithelialis sejtjeinek kefeszegélyében lokalizálódó laktázenzim (α-galaktozidáz) relatív vagy abszolút hiánya okoz.

„Kezdetben vala a Tojás, a Tojás vala az összes Állatnál és minden Állat kezdetben Tojás vala.” A tojás elsősorban a genetikai információ átadását szolgálja egyik generációról a másikra. Emellett értékes tápanyagokat tartalmaz az utódok számára.

A különböző ételallergiával és/vagy ételintoleranciával élők száma szerte a világon - és így hazánkban is - dina - mi kusan növekszik. Helyzetük könnyebbé tételére széles körben újabb és újabb szabályozások születnek. A főbb allergének: glutén, rákfélék, tojás, halak, földimogyoró, szójabab, tej, diófélék, zeller, mustár, szezámmag, kén-dioxid, csillagfürt és puhatestűek. Cikksorozatunk harmadik részében a tojásallergiával foglalkozunk.