Az emberiség kultúrtörténetén - bizonyos művészeti alkotásokban tételesen fellelhető módon - végigvonul a hét főbűn szimbolikája. Idetartozik, többek között, Hieronymus Bosch festménye - A hét főbűn és a négy végső dolog -, Dante Alighieri műve - Divina Commedia (Isteni színjáték) - és Edmund Spenser The Faerie Queene (A tündérkirálynő) című költeménye. A Bibliában, valamint William Shakespeare életművében is találunk a hét főbűn magatartásformáira utaló sorokat. Jelen összefoglaló tanulmány célja annak felvetése, hogy e „bűnös” viselkedésmintázatok neurobiológiai hátterében az agyi szerotoninrendszer diszfunkcionális állapota húzódik meg. Tudományos adatok sora jelzi, hogy az Accidia (lustaság, restség), Luxuria (bujaság, kéjelgés), Superbia (gőg, kevélység), Ira (harag, düh), Invidia (irigység, féltékenység), Avaritia (kapzsiság, fösvénység), Gula (torkosság, falánkság) bűnös magatartások mögött a szerotonin neurotranszmitter működésének eltérései állhatnak. Ennek igazolására humán viszonyok között a szerotoninrendszer (receptor, transzporter, enzim) biokémiai és molekuláris genetikai (polimorfizmus) vizsgálatainak adatai, funkcionális képalkotó eljárásokkal mért elváltozásai, a szerotoninprekurzor triptofán étrendi megvonásának - illetve a triptofánkezelés - hatásai, a centrális szerotonerg működéssel összefüggő aktivációs (provokációs) tesztek és a perifériás szerotonin- (thrombocyta-) mutatók tanulmányozásának eredményei, a liquor 5-hidroxi-indolecetsav-koncentrációjának értékei sorolhatók fel. Arra, hogy a hét főbűn neurofiziológiai hátterében alaposan feltételezhető az agyi szerotonin diszfunkciók szerepe, egyéb tényezők is utalnak: állatkísérletes adatok (például agresszió, affiliatív és domináns- szubmisszív viselkedés, étvágy-, alkoholpreferencia), de a „bűnös” magatartásformák, illetve analógiaszerűen a pszichiátriai betegségig fokozódó patológiás állapotok (depresszió, szexuális zavarok, szociális fóbia, mánia, impulzivitás- agresszió, kényszer- és kényszerspektrum-betegségek, paranoid féltékenység, evészavarok) klinikailag igazolt, a szerotonerg rendszer modulációján és perturbációján alapuló (például szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók) farmakoterápiájának hatékonysága is.

Az elmúlt 29 évben minden december elején eljön az az örömteli pillanat, hogy karácsony közeledtével a LAM szerkesztősége rövid ünnepi üzenetben forduljon Önökhöz. Soha nem üres formalitásnak szánjuk ezeket a sorokat, mert sokkal értékesebb az Önök olvasással töltött ideje annál, minthogy semmitmondó szóvirágokkal és elcsépelt udvariasságokkal töltsük meg azokat. Ilyenkor, az újév közeledtével, mérleget szoktunk vonni, visszatekintünk a múltra, és megálmodjuk a jövendőt.

A migrén gyakori egészségi probléma, amely gyakrabban érinti a nőket. Összefüggésbe hozták a cardiovascularis események nagyobb kockázatával. Ebben a vizsgálatban azt akartuk tisztázni, hogy a kis cardiovascularis kockázatú migrénesek esetében megváltoztak-e az aorta elasztikus tulajdonságai az egészséges kontrollokhoz képest, további bizonyítékokat keresve a migrén és a nagyobb cardiovascularis kockázat közötti feltételezett összefüggésre. Módszerek - Összesen 34, kis cardiovascularis kockázatú beteget választottunk be a vizsgálatban. További 33, hasonló életkorú és nemi megoszlású önkéntes szolgált kontroll - csoportként. Az aorta elaszticitásának mérésére a következő paramétereket számoltuk ki: aortafeszülés, aortamerevség β-index és az aorta tágulékonysága. Eredmények - Az aortafeszülés nem különbözött statisztikailag a vizsgált és a kontrollcsoportban. Azonban az aorta tágulékonysága és a β-index szignifikánsan károsodott a migrénes betegek csoportjában a kontrollokhoz képest. Megbeszélés - A könnyen elérhető echkardiográfiás módszerek szerint a migrénes betegek aortájának elasztikus tulajdonságai eltérhetnek a normálistól. Ez az adat kulcsfontosságú lehet a cardiovascularis rendszer érintettségének tisztázásához migrénben.

A világháború befejezése után jelentősen megváltoztak a társadalmi, a gazdasági és a politikai körülmények, és ezek kihatással voltak az Egyesület életére is. Különösen nehéz helyzetbe kerültek a Tanácsköztársaság („a Kommün”) 133 napja alatt.

A hazánkban túlnyomó többségben lévő 1. genotípusú krónikus C-vírus-hepatitisben, a napjainkban alkalmazható leghatékonyabb pegilált interferon (pegIFN) és ribavirin kombinációjával csak körülbelül 50%-ban érhető el tartós virológiai remisszió. Így folyamatosan növekszik az első kezelésre nem reagáló betegek száma. Az elmúlt 15 évben egyre hatékonyabb kezelési formák jelentek meg, de most néhány évig nem várható új gyógyszer. A betegség esetleges progressziójának megelőzése szempontjából egyre nagyobb az igény az ismételt kezelésre. Az újabb kezelés indikációjának felállításához ismerni kell az előző kezelés részleteit. Nagyon alaposan elemezni kell az alkalmazott gyógyszerek dózisát, a dóziscsökkentéseket és azok okait, a virológiai válasz kinetikáját, a beteg együttműködési készségét, az összes korrigálható és nem korrigálható faktort. Amennyiben pegIFN-ribavirin kombinációra a beteg már korábban nonreszponder volt, úgy csak akkor érdemes ismételni a kezelést, ha korrigálható tényező deríthető ki. A megismételt kezelés esetén általában a terápia meghosszabbítása, illetve a korábbinál magasabb ribavirindózis alkalmazása vezethet tartós virológiai remisszióhoz. Az ismételt kezelések esetén optimális körülmények között 10-30%-os arányú tartós vírusválasz érhető el. Mivel ez jelentősen elmarad az első kezelés globális eredményétől, mindent meg kell tenni, hogy az első kezelés minél hatékonyabb legyen. Azoknál a betegeknél, akiknél tartós vírusválasz nem érhető el, felmerül a fenntartó kis dózisú interferonkezelés, de ennek egyértelmű hatékonysága még bizonyításra vár. További reményt adhatnak a jelenleg kifejlesztés alatt álló gyógyszerek.