A cukorbetegséget jól kezelni igazi művészet, szokták mondani. Valóban: az inzulinos kezelés mindennapi rutinja és általában az 1-és és 2-es típusú cukorbetegséggel való együttélés olyan figyelmet és tudatosságot követel, ami biztosan lefedi az „ars” szó mára eltűnt, de eredetileg fontos jelentéstartalmát: azt, hogy „mesterség”. De a cukorbetegségnek mára művészete is lett. Míg a művészettörténet évszázadaiban a diabetes nemigen lehetett jelen, hiszen az 1-es típusa viszonylag korai és biztos halálhoz vezetett, mára az inzulinkezelés élhetővé tette mind az 1-es, mind a 2-es típusú cukorbetegséggel diagnosztizált páciensek életét, és a cukor­betegséggel foglalkozó művészeti alkotások is kezdenek megjelenni.

Türelem, szeretet és az információk átadása - ezek teszik az ápolói munkát a leghatékonyabbá - vallja dr. Papp Katalin, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozó Kamara külkapcsolatokért felelős titkára. Negyven éve van a pályán, annak legnagyobb részét a fiatalok oktatásában töltötte, és tanítja a szakma minden fortélyát, szépségét a hallgatóknak. Hiszi, hogy a beteg és az ápoló közötti jó kommunikáció bármilyen problémát áthidal, mindig szükséges, hogy időt szánjunk akár egy fél megnyugtató mondatra, a kölcsönös tisztelet, szeretet, pedig meghálálja magát.

Sokáig élt az emberekben a géniuszok őrültségének hiedelme, amit csak az újabb kutatások cáfoltak meg. Gulácsy Lajos élete és művészete amolyan szabályt erősítő kivétel, éppen ezért is segítheti a géniuszság eredetének jobb megértését.

„Vajon mi az oka annak, hogy időnként úgy sodor magával bennünket a megbocsátásra való képtelenség, mint vihar a tengeren hánykolódó halászhajót? Küszködünk, hogy megbocsássunk, nekifeszülünk a félelmetes viharnak, miközben a gyűlölet és a fájdalom hullámai olyan erővel csapkodják a szegélydeszkákat, hogy kis híján alámerülünk. Araszolnánk előre, a szél azonban mindig visszavet. Aztán újra megpróbálunk megbocsátani. A tenger csendes, békésen ringatózunk a vízen, azt gondolván, legyőztük a vihart. Hirtelen azonban ismét az engesztelhetetlenség, a gyűlölet és a keserűség fojtogató karmai között találjuk magunkat.

A holland expresszionizmus fenegyerekének számító Kees van Dongennel ellentétben, aki a párizsi fauve-okhoz fűződő kapcsolatának, illetve az obszcén képeivel kavart korabeli botrányoknak köszönhetően rövid időn belül nemzetközileg is ismert művésszé vált, a brabant fauvizmus kulcsfigurájának számító Rik Wouters (1882-1916) neve feltehetően mindmáig szinte ismeretlen a nagyközönség számára.