Ca&Csont

Tisztelt Kollégák! Kedves Olvasók!

HORVÁTH CSABA

2007. NOVEMBER 10.

Ca&Csont - 2007;10(04)

A Ca és Csont tizedik évfolyamának utolsó számával köszöntjük a hűséges Olvasót. Nem tévedés, bár magunk is rácsodálkoztunk: immáron tíz éve dolgozunk együtt - szerzők és olvasók, lektorok és szerkesztők. Egy évizednyi idő már elegendő a számvetésre, sőt, az már illendő is ilyenkor. Lássunk hát előbb egy kis statisztikát, majd vessük a mérlegre egykori céljainkat, s ami ezekből megvalósult!

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ca&Csont

Csökkent csontbontás a H1-hisztaminreceptorantagonistákkal kezelt allergiás gyermekekben

FERENCZ VIKTÓRIA, BOJSZKÓ ÁGNES, PALLINGER ÉVA, LAKATOS Péter, FALUS ANDRÁS, HORVÁTH CSABA

BEVEZETÉS - Korábbi vizsgálatok szerint az antihisztaminok hatást gyakorolnak a csontanyagcserére. Jelen vizsgálatunkban H1-hisztaminreceptor- (H1R-) antagonista kezelésben részesülő allergiás gyermekek csontturnoverét vizsgáltuk. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Meghatároztuk a csontanyagcsere biokémiai markereit [β-CrossLaps (β-CTx), oszteokalcin (OCN), β-CTx/OCN arány], a parathormon (PTH) és a 25(OH)D3-vitamin szérumszintjét 37, multiplex allergiás, H1R-antagonista-kezelésben részesülő gyermeknél és 21, életkor és nem szerint illesztett egészséges kontrollgyermeknél. Az intracitoplazmatikus hisztidin-dekarboxiláz (HDC), hisztamin, sejtfelszíni H1- és H2-receptorok expresszióját áramlási citometriás módszerrel vizsgáltuk a perifériás leukocytákon. Meghatároztuk továbbá a lymphocyta- szubpopulációk eloszlását. EREDMÉNYEK - A szérum-OCN-, -PTH- és -25(OH)D3- vitamin-szintek nem különböztek a vizsgált csoportok között. A β-CTx szérumszintje a H1R-antagonistával kezelt allergiás gyermekeknél kisebb volt (1090,82±80,25 pg/ml), mint az egészséges csoportban (1456,58±95,81 pg/ml; p=0,006). A β-CTx/OCN arány szintén alacsonyabbnak bizonyult a H1R-antagonista-kezelést kapó gyermekeknél, mint a kontrollban (9,24±0,608 vs. 12,65±0,53; p=0,001). A β-CTx értéke szoros korrelációt mutatott az OCN szintjével a kontrollcsoportban (r=0,845, p<0,001) és a kapcsolat a H1R-antagonistákkal kezelt gyermekeknél is kimutatható (r=0,519, p=0,005). Az allergiás csoportban a HDC gén fokozott expressziója és a H1-receptor downregulációja figyelhető meg. A CD3+/CD16-56+ T-sejtek nagyobb arányban szerepeltek az egészséges gyermekeknél, mint az allergiásoknál. KÖVETKEZTETÉS - A csontturnover szérummarkerei alapján a csontbontás csökkenése látható H1R-antagonistakezelés hatására allergiás gyermekekben, így a csontanyagcsere a csontképzés irányába tolódik el.

Ca&Csont

Lektoraink 1998-2007

Ca&Csont

A metabolikus szindróma, a 2-es típusú diabetes mellitus és a csontvesztés epidemiológiai összefüggései a Balaton-felvidék felnőtt lakossága körében

BUDAY BARBARA, IZSÓNÉ KATZ MELITTA, NAGY ELVIRA, PAPP ZSUZSA, KORÁNYI LÁSZLÓ

BEVEZETÉS - Számos nemzetközi vizsgálat foglalkozott a csontanyagcsere és a 2-es típusú diabetes mellitus kapcsolatával. Az eredmények ellentmondóak, többségük szerint a diabetes a csontsűrűséget növeli ugyan, de a törési kockázatot fokozza. Célunk az volt, hogy hazai, nagy betegcsoporton elemezzük a csontsűrűség, az elhízás és a szénhidrát- anyagcsere kapcsolatát. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Tanulmányunkban 2003-2006 között a Balaton-felvidéken végzett szűrések során vizsgált 6287 felnőtt (átlagéletkor: 56±13 év, férfi: n=1561, nő: n=4726) adatait (antropometria, vércukorszint, összkoleszterinszint, vérnyomásértékek és ultrahanggal mért sarokcsont-T-score) dolgoztuk fel. EREDMÉNYEK - A szénhidrát-anyagcsere, valamint a csontritkulás/osteopenia közötti kapcsolatot elemezve azt találtuk, hogy az 50-60 éves korcsoportba tartozó diabeteses nőkön az osteopenia prevalenciája szignifikánsan magasabb, mint a normális glükóztoleranciájú populációban [50 vs. 36,34%, esélyhányados (odds ratio, OR): 1,711, 95%-os megbízhatósági tartomány (konfidenciaintervallum, CI): 1,076-2,722], más korcsoportban és férfiaknál azonban nem volt szignifikáns különbség. A metabolikus szindróma nem befolyásolta a csontritkulás/ osteopenia prevalenciáját. A 60 év fölötti összesített (férfi és női) normális súlyú diabeteses populációban a csontritkulás nagyobb gyakoriságú, mint a normális súlyú, normális glükóztoleranciájú csoportban; a különbség a csontritkulás esetén határszignifikáns volt (63,63 vs. 26,2%, OR: 2,71, 95% CI: 0,969-7,6, p=0,054), osteopenia esetén ezt a szintet nem érte el (53,38 vs. 43,31%, p=0,359). Ugyanebben a korcsoportban az „összes glükózintoleráns” és „összes normális glükóztoleranciájú” csoportokban viszont lényegében azonos volt a csontritkulás/osteopenia prevalenciája. Tanulmányunkban csak nőkön találtunk kapcsolatot a testtömegindex és a T-score között, ez 70 év fölött volt a legerősebb (r=+0,23, p<0,001). KÖVETKEZTETÉS - Véleményünk szerint a 2-es típusú cukorbetegségben gyakran tapasztalt fokozott csontdenzitás elsősorban a társuló obesitas következménye, a diabetes mellitus önmagában a csontritkulás szempontjából inkább rizikónövelő, mint protektív tényezőnek tekinthető.

Ca&Csont

MOOT-COMP-1 tanulmány A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaságnak az antiporoticus kezelési eljárások compliance-ét vizsgáló tanulmánya

BORS Katalin, BOROS Erzsébet

BEVEZETÉS - Számos vizsgálat igazolja a krónikus betegségek esetén a non-compliance szerepét a klinikai vizsgálatokban effektívnek bizonyult terápiás eljárások hatástalanságában. Tanulmányunkban magyarázatot próbáltunk találni a kezelési eljárások esetleges elhagyására. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Osteoporosisban szenvedő 1067 beteg (91% nő, 9% férfi) compliance-ét vizsgáltuk. A csontritkulás kezelését jelentő gyógyszeres terápia, gyógytorna, elektroterápia és segédeszköz-használat gyakoriságát mértük fel. A kezelőorvos a betegek döntő többségének elsősorban gyógyszeres kezelést javasolt. Gyakoriságban ezt a gyógytorna követte. Elektroterápiát a betegek harmadának, segédeszközt a résztvevők ötödének javasoltak. EREDMÉNYEK - A megkérdezettek kétharmada saját bevallása szerint mindig beveszi az elrendelt készítményt, főleg a már csonttörést elszenvedett betegek. A gyógyszeresen kezeltek több mint egyötöde felejtkezik el - ritkán vagy gyakorta - a gyógyszer bevételéről. A kezelőorvos javaslatához képest 10%-kal többen tornáztak, azonban a betegek csupán negyede gyógytornázik megfelelő gyakorisággal és naponta legalább 20 percig. Az elektroterápiás kezelésre járó betegek több mint felének nem orvosa ajánlotta fel a kezelést. A segédeszköz használatával a betegek tizede az orvosi javallat ellenére nem élt. A vizsgálatban részt vevők közel egyharmada említett valamilyen zavaró tényezőt, amely akadályozta a kezelőorvos által javasolt kezelési megoldás betartását. Az ezek között szereplő anyagi nehézségek és hosszú várakozási idő mellett említették azt is, hogy nem éreznek elegendő motivációt a kezelés betartására. A compliance nem mutat korrelációt a beteg képzettségével és a társadalomban betöltött szerepével. A többszörös csonttörést szenvedettek között jobb együttműködési készségű betegek találhatók a gyógyszerszedéssel és a gyógytornával kapcsolatban egyaránt. KÖVETKEZTETÉS - A kezelési előírások betartásának fontos feltétele a megfelelően tájékoztatott beteg bevonása a terápiás döntéshozatalba és a kezelés kimenetelének ismerete. Hazánkban a nagy csonttörési ráta felhívja a figyelmünket a compliance növelésének fontosságára.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Szerzői válaszlevél az állás­foglalásra

BÁNYAI Borbála, LÉGMÁN Anna

Tisztelt Magyar Pszichiátriai Társaság és Pszi­chiátriai Szakmai Kollégium Pszichiátriai Ta­go­zata és Tanácsadó Testülete! Mindenekelőtt köszönjük Önöknek, hogy a Lege Artis Medicinae folyóirat múlt év szeptemberi számában megjelent „Életutak a társadalomban pszichiátriai beteg diagnózissal” című közleményünkre reflektáltak, és igazán örülünk, hogy a LAM hasábjain elindult egy párbeszéd a pszi­chiátriai betegnek diagnosztizáltak kapcsán az orvostudomány és a társadalomtudomány képviselői között.

Lege Artis Medicinae

Hány cardiovascularis eseményt előzhetünk meg a prevenciós elvek szerint vezetett lipidcsökkentő kezeléssel?

MÁRK László

A lipidcsökkentő kezelés a cardiovascularis prevenció egyik legfontosabb eleme lett, de sem a betegek, sem az orvosok értékrendjében nem áll az őt megillető helyen. A lipidcélértékek elérése magyar és nemzetközi felmérések szerint is kívánnivalót hagy maga után. Az irányelvek szerint végzett kezeléssel a legnagyobb nyereség az igen nagy kockázatú, éreseményen már átesett betegben várható, ahol legalább az 1,8 mmol/l LDL-koleszterin-célértéket kellene elérni. A Cholesterol Treatment Trialists’ Collaboration 170 ezer, statint szedő betegének adatai alapján kalkulálva, ha 2,5 mmol/l-ről csökkentjük 1,8-re az LDL-koleszterint, 100 beteg kezelésével 10 év alatt három szívinfarktus, stroke vagy halál­eset lenne elkerülhető, ha 3,5 mmol/l-ről visszük le az értéket, akkor öt év alatt tudjuk a három extra eseményt megelőzni. A ha­gyományos LDL-koleszterin-csökkentő kezeléssel, nagy dózisú statin és ezetimib adásával, amennyiben az orvosok hoz­záállása és a betegek együttműködése ideális lenne, az 1,8 mmol/l értéket több mint 80%-ban el lehetne érni. Az ezetimib Magyarországon sajnos még mindig csak szakorvosi javaslatra írható, bármely statin bármely adagjához történő kombinálásával körülbelül 20% ráadás LDL-koleszterin-csök­kenés érhető el. A PCSK9-gátlók támogatott adására pillanatnyilag csak egyéni méltányossági kérelem alapján van lehetőség. A jobb hazai cardiovascularis morbiditás és mortalitás érdekében javítani kell a kollégák lipidcsökkentéshez való hozzáállását (ezt célozza a jelen közlemény) és egyszer­smind a betegek adherenciáját is.

Lege Artis Medicinae

Kedves Olvasóink!

KAPÓCS Gábor

Az elmúlt 29 évben minden december elején eljön az az örömteli pillanat, hogy karácsony közeledtével a LAM szerkesztősége rövid ünnepi üzenetben forduljon Önökhöz. Soha nem üres formalitásnak szánjuk ezeket a sorokat, mert sokkal értékesebb az Önök olvasással töltött ideje annál, minthogy semmitmondó szóvirágokkal és elcsépelt udvariasságokkal töltsük meg azokat. Ilyenkor, az újév közeledtével, mérleget szoktunk vonni, visszatekintünk a múltra, és megálmodjuk a jövendőt.

Magyar Immunológia

Tisztelt Kolléganõk és Kollégák, kedves Olvasóink!

SZEKANECZ Zoltán, RAJNAVÖLGYI Éva, PROHÁSZKA Zoltán, FALUS ANDRÁS

A Magyar Immunológiai Társaság Budapesten rendezett XXX. Jubileumi Kongresszusa után 2008-ban újra a fővárosban kerül megrendezésre a hagyományos éves, immár XXXVII. vándorgyűlés. A rendezvény tudományos programja az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően egy, a vezetőség javaslata alapján választott téma, ez alkalommal „A komplementrendszer és gyulladás” köré szerveződik. A tudományos programot a kiváló hazai előadók mellett a szakterület nemzetközileg elismert szakértőinek előadásai színesítik.

Lege Artis Medicinae

Beharangozó a III. Időskorú betegek ellátása továbbképző tanfolyamon elhangzó előadásokból válogatott közleményekhez

TORZSA Péter

Harmadik alkalommal szervezzük meg 2020. március 20-21. között „Az időskorú betegek ellátása” továbbképzésünket, amely reményeink szerint segíteni fogja a kollégákat az időskorú betegek kezelésében. A képzésen a tavalyi összejövetelen részt vevő kollégák által javasolt témakörökkel is foglalkozunk (szívelégtelenség, alvási apnoe, diabetes, kor­sze­rű sebkezelés, hiperaktív hólyag, pajzsmirigybetegségek, szexualitás időskorban), emellett lipidológia, onkológia, geriátria és gasztroenterológia lesznek a kongresszus kiemelt témái.