Az orvosszakmai társaságok számos feladat letéteményesei hazánkban: szervezik és tájékoztatják a szakterületet művelõ kollégákat, továbbképzésrõl gondoskodnak, elõmozdítják a tudományos kutatást, s emellett a szakma és a betegek érdekképviseletére is gyakran kényszerülnek.

A krónikus veseelégtelenségben szenvedõ és a vesepótló kezelésben részesülõ betegek száma a fejlett országokban az elmúlt 15-20 évben jelentõsen emelkedett, részben a cardiovascularis mortalitás csökkenése, részben a cukorbetegek számának növekedése következtében.

Az osteoporosisok felosztását az 1. ábra mutatja. Az osteoporosis kórismézése, a diagnózis felállítása két egymás mellé rendelt lépésbõl áll: - az osteopenia felismerésébõl, illetve verifikálásából; - az osteopeniához vezetõ alapbetegség(ek) felismerésébõl, azaz a szekunder osteoporosisok kizárásából. A diagnosztika menete, a differenciáldiagnosztika algoritmusa külön ajánlásokban találhatók.

A férfiak primer osteoporosisát korábban ritka betegségnek gondolták, az újabb epidemiológiai és klinikai adatok azonban jelentõs elterjedtségét mutatják. Kisebb populációs mintán végzett denzitometriás felmérések szerint a csontritkulásos férfiak száma a nõbetegek számának felére tehetõ hazánkban. Az osteoporosisos csonttörések tekintetében a két nem érintettsége némileg eltérõ.

Az egészségügyi ellátásban egyre inkább elõtérbekerül a megelõzés. Különösen érvényes ez a gyermekgyógyászatra, hiszen a prevenció hatásfoka annál jobb, minél korábbi életkorban kezdünk vele foglalkozni. A csontakkumuláció folyamatának, a csúcscsonttömeg optimalizálásának témaköre - a felnõttkori metabolikus csontbetegségek nagy anyagi, társadalmi vonzata miatt - a gyermekgyógyászat tárgykörének fókuszába került.