BEVEZETÉS - A parathormon (PTH) termelése fokozott primer hyperparathyreosisban (pHPT) és PTH-rezisztenciaszindrómában, a pseudohypoparathyreosisos Ia (PHP Ia) formájában. A pseudo-pseudohypoparathyreosist (P-PHP) a pseudohypoparathyreosis Ia normocalcaemiás formájának tartják. Munkánk során a csont ásványianyag-tartalmát és a csont minõségét vizsgáltuk e három betegségcsoportban, és arra kerestünk választ, hogy a PTH-szint befolyásolja-e azokat. BETEGEK ÉS MÓDSZER - Tíz pseudo-pseudohypoparathyreosisos beteghez (életkor: 41,6±5,4 év) kor és nem szerint illesztett tíz primer hyperparathyreosisos beteget és tíz egészséges személyt, valamint kilenc pseudohypoparathyreosisos Ia beteget (életkor: 34,2±5,43év) hasonlítottunk össze kor és nem szerint illesztett kilenc primer hyperparathyreosisos beteggel és kilenc egészséges kontrollszeméllyel. A kórelõzményben felmértük a csonttörések elõfordulását, megmértük az ásványi csonttömeget (törzsi csontokon kétfotonos, végtagcsontokon egyfotonos abszorpciometriával). Kvantitatív ultrahangos (QUS) csontmérést végeztünk: a sarokcsonton broadband ultrasound attenuation-t (BUA, mértékegysége: dB/MHz), speed of sound-t (SOS, mértékegysége: m/s) és a kéz proximális ujjpercein amplitude-dependent speed of sound-t (AdSOS, mértékegysége: m/s) mértünk, továbbá meghatároztuk a kalciumháztartás néhány laboratóriumi jellemzõjét. EREDMÉNYEK - Pseudohypoparathyreosis Ia-ban és primer hyperparathyreosisban a csont ásványianyagtartalma nem különbözött, a legkisebb a radiuson volt.A QUS-paraméterek: pseudohypoparathyreosis Ia-ban a kéz ujjain az AdSOS kóros volt, és értéke alacsonyabb, mint primer hyperparathyreosisban; a sarokcsonton a BUA mutatott hasonló tendenciát. A csont ásványianyag-tartalma a pseudo-pseudohypoparathyreosisban szenvedõkön ugyan nem különbözött az egészséges kontrolloktól, de csökkenõ tendenciát mutatott az alkaron. A kéz ujjain az AdSOS kóros volt a pseudo-pseudohypoparathyreosisos betegeknél, és alacsonyabbnak mutatkozott, mint a primer hyperparathyreosisos betegeknél. Bár a SOS a sarokcsonton nem mutatott kóros értéket a pseudopseudohypoparathyreosisos személyeknél, mégis kisebb volt, mint a primer hyperparathyreosisos betegeken.A laboratóriumi eredmények a betegségcsoportnak megfelelõ eltérést mutatták. A radiológiai vizsgálatok alátámasztották a diagnózist. Csonttörés pseudohypoparathyreosis Ia-ban három, pseudo-pseudohypoparathyreosisban két betegnél fordult elõ, míg primer hyperparathyreosisban szenvedõknél és egészségeseknél nem lépett föl csonttörés. KÖVETKEZTETÉS - A pseudohypoparathyreosis Ia-ban szenvedõ betegeken a csont ásványianyag-csökkenését a fokozott parathormon-termelõdésre adott csontválasznak tarjuk. A csont minõségének, szerkezetének romlása szerepet játszhat a csonttörések kialakulásában.

BEVEZETÉS - A primer hyperparathyreosis legtöbbször vesekő vagy calcipeniás osteopathia formájában jelentkezik. A szerzők megvizsgálták a csont érintettségét (az ásványianyag-tartalom változását és a törések gyakoriságát) a primer hyperparathyreosis renalis formájában. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A vizsgált 37 beteg (4 férfi, 33 nő) átlagéletkora 57 év (26-81 év) volt. A szerzők denzitométerrel mérték a csont ásványianyag-tartalmát a radius alsó harmadában, a combnyakon és a lumbalis csigolyákon. Emellett vizsgálták a törések előfordulását a kórelőzményben, valamint a hyperparathyreosisra jellemző biokémiai paramétereket (szérum: parathormonszint, kalciumszint, foszforszint, alkalikusfoszfatáz-aktivitás; vizelet: kalcium/ kreatinin). EREDMÉNYEK - A csont ásványianyag-tartalma csupán hat esetben volt normális; 10 esetben osteopeniát, 21 betegnél osteoporosisnak megfelelő mértékben csökkent denzitást mértünk. Öt betegnél fordultak elő csonttörések. A törést szenvedett és törést nem szenvedett betegek között a csontdenzitás és a biokémiai paraméterek tekintetében különbség nem állt fenn. KÖVETKEZTETÉS - A primer hyperparathyreosis renalis formájában akkor is csökken a csont ásványi tömege, ha a klinikai képben csontbetegség nem szerepel. A csontdenzitometria elvégzése ezért minden hyperparathyreosisos betegnél ajánlható.

BEVEZETÉS - A szerzõk a vesekövesség kialakulásának gyakoriságát vizsgálták, primer hyperparathyreosis miatt végzett parathyreoidectomiákat követõen. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A vizsgálatba primer hyperparathyreosis miatt operált 92 beteget vontak be. Az 1. csoportba sorolt betegeket (n=44) a parathyreoidectomia elõtt vesekõ miatt kezelték. A 2. csoportba azok a betegek (n=48) tartoztak, akiknek korábbi kórtörténetében nem szerepelt vesekövesség. A műtétet követõen azt vizsgálták, hogy melyik csoportban és milyen gyakorisággal jelentkezik vesekövesség. Elemezték, hogy fennáll-e összefüggés a recidív vesekõ kialakulása és a különbözõ klinikai adatok között. EREDMÉNYEK - Parathyreoidectomia után a szérum kalciumés parathormonszintje mindkét csoportban normalizálódott. Újonnan kialakult vesekövet öt betegnél, öszszesen kilenc alkalommal diagnosztizáltak. Mindegyik beteg az 1. csoportba tartozott. A recidív kövek 33%-a egy éven belül és 89%-a öt éven belül alakult ki. A statisztikai vizsgálatok során nem találtak öszszefüggést a vesekövesség kialakulása, valamint a nem, az életkor, a műtét elõtti szérumkalcium-, -parathormonszint és a mellékpajzsmirigyek szövettani szerkezete között. KÖVETKEZTETÉS - Adataik alapján primer hyperparathyreosis miatt végzett sikeres parathyreoidectomiákat követõen jelentõsen csökken a recidív vesekövek kialakulásának gyakorisága.