Ca&Csont

A kvantitatív ultrahangos csontdenzitometria jelentősége és bevezetése a gyermekkori oszteológiába

HOSSZÚ ÉVA, HAZAY Máté, LIPTOVSZKY Janka

2009. ÁPRILIS 15.

Ca&Csont - 2009;12(01)

BEVEZETÉS - Az ultrahangos csontdenzitometriával nemcsak a csont ásványi tömegére, hanem annak minőségére is következtethetünk. A módszernek a növekvő testméretekhez való illesztésével lehetőség nyílt gyermekkori alkalmazására is. A diagnosztikába való bevezetéséhez az egészséges gyermekek normálértékének meghatározása is szükséges. Munkánk fő célja a kvantitatív csontultrahang magyarországi normálértékének felállítása volt, mindkét nemben és széles életkori tartományban. Emellett eredményeinket a gyermekek csontvizsgálatában nemzetközileg elfogadott denzitometriás mérési adatokkal is össze kívántuk vetni azt meghatározandó, hogy az ultrahangos paraméterek közül melyik korrelál legjobban a fotonabszorpción alapuló értékekkel. VIZSGÁLATI ALANYOK ÉS MÓDSZEREK - Méréseinket a sarokcsonton Achilles Insight (Lunar, WI) ultrahangos műszerrel, az ágyéki gerincen DPX-L (Lunar, WI) kettősfoton-abszorpciometriás (DXA) készülékekkel végeztük. Ez utóbbival a teljes test kalciumtartalmát is meghatároztuk. A méréseket 154 egészséges, 5-18 év közötti fiú és leány csontjain végeztük. A kapott adatokat az életkor függvényében elemeztük, illetve a kétféle mérés paramétereit vetettük össze. EREDMÉNYEK - Mindkét nemben megrajzoltuk az egészségesen fejlődő gyermeket jellemző ultrahanggyengülés, illetve hangsebesség tartományait a vizsgált életkorokban. Vizsgálataink szerint a csontdenzitással (BMD) az ultrahangnyaláb gyengülése (BUA) korrelál a legszorosabban. Az ultrahang terjedési sebessége (SOS), illetve a BUA és az SOS értékeiből származtatott Stiffness-index (SI) korrelációja a denzitáshoz ennél szerényebb, összhangban azzal, hogy az SOS-t inkább a csont rugalmasságának (minőségének) megváltozása befolyásolja. KÖVETKEZTETÉS - A most felállított normálértékek birtokában az olcsóbb és mobilisabb kvantitatív csontultrahang gyermekkorban is alkalmas lehet oszteológiai vizsgálatokra.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ca&Csont

AZ OROM XIII. KONGRESSZUSA

Ca&Csont

Antireszorpció - nem egyforma utakon

HORVÁTH CSABA

Az osteoporosis kórélettani folyamatának megértése nem hozta meg a csontritkulás kezelésének végleges megoldását. Az osteoporosis nem csupán fokozott reszorpció és elégtelen formáció egyensúlytalansága: a két folyamat között - még ha meglazulva is - a legbetegebb csontban is megmarad a kapcsolat.

Ca&Csont

Denosumab - farmakokinetika és klinikai evidenciák

MÉSZÁROS SZILVIA

A denosumab RANK-ellenes teljes humán monoklonális antitest; a csontreszorpciót gyorsan, tartósan és reverzíbilisen módosítja. Hathavonta adott 60 mg denosumab csökkent ásványianyag-tartalmú, posztmenopauzában lévő nőknél növelte az BMD-t és redukálta a csontturnovert. Posztmenopauzában lévő nőknél csökkentette a vertebralis, a combnyak- és a nem vertebralis törések rizikóját. A denosumab BMD-növelő és csontturnover- csökkentő hatása kifejezettebb volt, mint az alendronatkezelésé. Azoknál a betegeknél, akiknél a korábbi alendronatkezelést denosumabra váltották, a pozitív csonthatások kifejezettebbek voltak a végig csak alendronatterápiában részesülőkénél. A denosumabkezelés biztonságos, jól tolerálható volt és a postmenopausalis osteoporosis hatékony kezelésének ígérkezik.

Ca&Csont

A csonttörést szenvedett osteoporosisos beteg rehabilitációja

BORS Katalin

Az osteoporosisos csonttörés következménye a mortalitás növekedése, az életminőség csökkenése, a töréssel kapcsolatos direkt, illetve indirekt költségek növekedése. A rehabilitációs tevékenység lényege a meglévő funkciók és a teljesítőképesség pontos megítélése, kompenzatórikus fejlesztése és tréningje, amellyel csökkenthető a morbiditás és a mortalitás, javítható az életminőség, mérsékelhetők a költségek.

Ca&Csont

MOOT-HÍREK

HORVÁTH CSABA

Kedves Tagtársak! 2009. május 20-23. között Balatonfüreden rendezzük a Magyar Osteoporosis és Ostearthrologiai Társaság legfőbb évi eseményét, az idén jubileumát élő X. Magyar Oszteológiai Kongresszust.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Az osteoporosis ellátásának gyakorlata és eredményei Magyarországon

POÓR Gyula

Az osteoporosis világszerte kiemelkedő népegészségügyi problémát jelent az extrém betegszám, valamint a következményes fracturákhoz társuló életminőség-romlás, rokkantság, a magasabb halálozás és a költségek miatt. A szerző munkacsoportjának reprezentatív vizsgálatai szerint a hazai lakosság csontdenzitásátlagértékei Európában a legalacsonyabbak, míg a csigolyadeformitás prevalenciája a legmagasabb értékek között helyezkedik el a nemzetközi összehasonlításban. Ez a felismerés vezetett el a Nemzeti Osteoporosis Program kidolgozásához, amelynek legfontosabb eleme egy szakorvosi együttműködésen alapuló, diagnosztikai műszerekkel felszerelt és kitüntetett terápiás lehetőségekkel rendelkező osteoporosis-centrumhálózat kialakítása. A centrumok tízéves működésének ismertetése kapcsán tárgyalásra kerülnek a betegség diagnosztizálásának, prevenciójának és terápiájának legfontosabb eszközei. Az osteoporosis diagnózisának alapját a WHO-beosztás értelmében a kóros oszteodenzitometriás lelet adja, amelyhez az egyéb metabolikus csontbetegségek, valamint a szekunder osteoporosis-formák laboratóriumi és radiológiai kizárása is szükséges. Az osteoporosis kezelésének naprakész irányelvei azt jelentik, hogy elsősorban a magas csonttörési kockázatú betegek gyógyszeres kezelését preferáljuk olyan készítmények adásával, amelyeknek kiterjedt töréspreventív hatékonyságát „evidence based medicine” alapú vizsgálatok igazolták. Ezen készítmények közül kiemelkednek a nálunk széles körben használt, csontreszorpciót gátló biszfoszfonátok, míg a csontformációt serkentő teriparatid felhasználását az egészségbiztosítási támogatás bevezetése a jövőben számottevően növelheti. A specifikus antiporoticus szerek hatékonyságát növeli a kalciummal és D-vitaminnal való kiegészítés. A nemzetközileg elismert hazai ellátórendszer a magyar betegek részére európai polgárokhoz méltó esélyt kínál az osteoporosis megelőzésére és adekvát kezelésére.

Ca&Csont

A szexhormon-szubsztitúció hatása panhypopituitaer fiúk radiusának ásványianyag-tartalmára

HOSSZÚ ÉVA, PÁL Csilla, TOMSITS Erika

BEVEZETÉS - A hypophysiselégtelenségben szenvedő gyermekek növekedésihormon- és pajzsmirigyhormonszubsztitúciós kezelésben részesülnek, glükokortikoidpótlásra azonban csak ritkán szorulnak. A nemi hormonok pótlása pubertáskorban kezdődik el, ez egyúttal segíti a növekedést és gyorsítja a csontok érését is.Vizsgálatunkban a tesztoszteronpótlás hatását vizsgáltuk a csontok ásványianyagtartalmára. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Olyan kilenc hypopituitaer fiú vett részt a vizsgálatban (életkoruk a kezelés megkezdésekor 16,3±1,3 év), akik már évek óta folyamatosan részesültek növekedésihormon- és pajzsmirigyhormon-szubsztitúcióban. Az androgént kéthetente 50 mg tesztoszteron intramuscularis adásával pótolták. Félévente ellenőriztük a gyermekek testmagasságát, testsúlyát, a serdülés ütemét, a csontkorukat; fotonabszorpciós módszerrel mértük az ásványi csonttömeget. A szubsztitúciós kezelés mellett a szérumtiroxin- és tesztoszteronszint a normális határok között mozgott. EREDMÉNYEK - A csontdenzitás a kezelés hatására jelentősen növekedett: a Z-score a kezelés elején -1,8, egy év után -0,91, két év után 0,14. A változás szignifikáns (p<0,001). A csontkorra korigált Z-score mindvégig a normális tartományban volt, a kezelés előtt -0,904, egy év után 0,946. A csontdenzitás éves gyarapodása (0,16 g/cm/év,) az egészséges kortársaikhoz (0,07 g/cm/év) képest és a csontkorukat tekintve is szignifikánsan magasabb (p=0,002). KÖVETKEZTETÉS - A csontdenzitás éves növekedési üteme a tesztoszteronpótlás hatására jelentősen felülmúlta mind az életkor szerinti egészségesek, mind a csontkor szerinti egészségesek denzitásainak gyarapodását (p=0,0015, illetve 0,0006). A növekvő csontdenzitás alapján úgy tűnik, hogy a tesztoszteronpótlás fontos szerepet játszik a csontok mennyiségi és minőségi változásában.

Ca&Csont

A RANKL-specifikus denosumab az osteoporosis kezelésében - A tartós kezelés esetleges mellékhatásai

TANKÓ László

Egy klinikai vizsgálat szerint az egyszeri RANKL- (Receptor Activator of NFκB Ligand) specifikus monoklonális antitest, a denosumab (60 mg injekció) antireszorptív hatása jelentősen meghaladja a hetenként adagolt (70 mg) alendronatét. E különbségek ellenére a lumbalis gerincen mért csontdenzitás-növekedés - egyéves kezelés után - gyakorlatilag azonos. A szerző összefoglalja azokat a kísérletes és klinikai megfigyeléseket, amelyek bemutatják az osteoclasthiány és a tartósan csökkent csontreszorpció lehetséges következményeit az osteoblastok csontképző funkciójára, a csont mineralizációjára, minőségi paramétereire és biomechanikai tulajdonságaira, amelyek mind fontosak lehetnek a csontfragilitás szempontjából. E megfigyelések tükrében indokolt annak felvetése, hogy az antireszorptív hatások agresszív fokozása valóban növeli-e a kezelés hatékonyságát?

Ca&Csont

Csontanyagcsere-zavarok 1-es típusú diabetesben

KERÉNYI ZSUZSA, TAMÁS GYULA, SPEIZER SZABINA, SPEER Gábor, MÉSZÁROS SZILVIA, LAKATOS Péter, HORVÁTH CSABA

BEVEZETÉS, CÉLKITűZÉS - Ellentmondó adatokkal találkozunk 1-es típusú diabetesben (T1DM) a csont ásványianyag- tartalmáról (BMD) és a csontanyagcsere-rendellenességek gyakoriságáról. Célul tűztük ki az elfogadhatóan beállított, T1DM-ben szenvedő betegek BMD-vizsgálatát és a csontanyagcsere-zavarok egyéb demográfiai és metabolikus paraméterekkel összefüggésének elemzését. Mivel a kvantitatív csontultrahang (QUS) a csont minőségéről a BMD-től eltérő információt (is) ad, és csak igen ritkán vizsgálták alakulását T1DM-ben, vizsgáltuk az ultrahangos csontparaméterek meghatározóit is. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Száztizenöt, egymást követően megjelenő, gondozásunk alatt álló, T1DM-ben szenvedő beteg [átlagéletkor: 41,4±11 (±SD) év; BMI: 23,9±3,0 ttkg/m2; diabetestartam: 21,6±11,7 év; HbA1c: 8,1±1,3%; 34 férfi, 81 nő] vizsgálatáról számolunk be. Oszteodenzitometriás (DEXA) módszerrel mértük a femurnyak és a lumbalis gerinc ásványianyag-tartalmát. Ultrahangos méréseket végeztünk a sarokcsonton. Részletes kérdőív kitöltése mellett antropometriai, valamint vérnyomásmérések és laboratóriumi meghatározások (HbA1c, vérzsírok, vesefunkciós jellemzők, fibrinogén, homocisztein, PTH, TSH, β-CrossLaps, D3-vitamin, oszteokalcin, oszteoprotegerin) történtek. EREDMÉNYEK - A Z-score alapján 9/112 T1DM esetben vélelmeztünk osteoporosist (8%). A 40 évesnél idősebb betegek esetében T-score alkalmazásával további 21/62 osteopeniát is találtunk. A csontanyagcsere-zavarok gyakoribbak voltak a lumbalis gerincen (p<0,001). Többszörös lineáris regresszióval vizsgálva a szisztolés vérnyomás, a testtömeg, a β-CrossLaps, valamint a cisztatin C értéke mutatott független összefüggést a csontanyagcsere-zavarokkal. A frekvenciafüggő ultrahanggyengülés (BUA) átlagértéke 114,2±14,9 (férfi), 108,4±16,3 (nő) dB/MHz (p=0,07), az ultrahangsebesség (SOS) átlaga 1552±26 (férfi) vs. 1559±32 (nő) m/s (p=0,32) volt. Az SOS-értékek pozitívan korreláltak a csonttörés jelenlétével az anamnézisben (p<0,05). Többszörös lineáris regresszió alapján a testtömeg és az életkor mutatott a BUA-val független összefüggést (R=0,473, p<0,001), az SOS pedig csak a fibrinogénnel állt összefüggésben (R=0,305, p=0,032). KÖVETKEZTETÉSEK - Adataink alapján az elfogadhatóan beállított, T1DM-ben szenvedő betegek körében kicsi az osteoporosis gyakorisága. Gyakoribb ezzel szemben a calcipeniás osteopathia előfordulása, amely a testtömeggel, a csontreszorpció markereivel, valamint egyes szövődményekkel/kísérő betegségekkel (vérnyomás, nephropathia) függ össze, így feltehetőleg nemcsak a priori következménye, hanem szövődménye is a diabeteses állapotnak. Csontultrahangos vizsgálati adataink alapadatoknak tekinthetők T1DM-ben. A csontásványianyagtartalom csökkenésének gyakoribb előfordulása és a bizonyítottan jelentős töréskockázat miatt megfontolandó a T1DM-ben szenvedő betegek rendszeres csontanyagcsereszűrése.

Ca&Csont

A dohányzás hatása a csont ásványianyag-tartalmára

MÉSZÁROS SZILVIA, FERENCZ VIKTÓRIA, DELI Mónika, BORS Katalin, HORVÁTH CSABA

BEVEZETÉS - A dohányzás az osteoporosis egyik ismert, de nem bizonyított rizikófaktora.Vizsgálatunkban a dohányzás csontmennyiségre gyakorolt hatását vizsgáltuk. VIZSGÁLATI ALANYOK ÉS MÓDSZEREK - Negyvenhárom dohányzó nő (életkoruk: 25-72 év közötti) adatait hasonlítottuk össze 43, életkorban és testparaméterekben illesztett nem dohányzó nő adataival. A lumbalis gerinc és a bal combnyak ásványianyag-tartalmát kétfotonos módszerrel (Prodigy, GE Lunar), a nem domináns oldali radius denzitását egyfotonos módszerrel (NK-364, Gamma) mértük. EREDMÉNYEK - A dohányosok közt gyakoribb volt az osteoporosis diagnosztikus küszöbértékét meghaladó, csökkent ásványianyag-tartalom (bármely mért régióban T-score<-2,5) (63,6% vs. 36,4%, χ2-próba p=0,009), mint a nem dohányzó nők között. Premenopauzában lévő nők körében nem találtunk különbséget a két csoport ásványianyag-tartalma (BMD) között, ugyanakkor a posztmenopauzában lévő dohányzók BMD-értéke tendenciájában kisebb volt, mint nem dohányzó társaiké. A lumbalis gerincen a szignifikancia határán észleltünk különbséget (0,977 vs. 1,04; p=0,06). KÖVETKEZTETÉS - Megfigyelésünk arra utal, hogy a dohányzás csupán kismértékben csökkenti a csont mennyiségét, ez azonban a posztmenopauzális csontfogyással együtt már szerepet játszhat a törési rizikó fokozódásában.