Ca&Csont

A csontgyógyulás biofizikai serkentése ortopédiai és traumatológiai betegeknél

MÉSZÁROS SZILVIA

2003. ÁPRILIS 20.

Ca&Csont - 2003;6(02)

A csontképzõdés elektromos, mágneses és ultrahangos serkentésének tudományos alapjait Fukada és Yasuda (1), késõbb Bassett és Becker (2) - mára klaszszikusnak tartott tanulmányaikban - fogalmazták meg. A csontképzõdés elektromos, mágneses és ultrahangos serkentése a biotechnológiai és biofizikai kutatás területéhez tartozik. Számos országban alkalmazzák ortopédiai betegeknél a csontszövet képzõdésének elõsegítése és reaktiválása céljából.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ca&Csont

A kalcitoninorrspray csonttömegre kifejtett hatásának vizsgálata az idiopathiás férfi osteoporosis csigolyadeformitással nem járó formájában

TÓTH EDIT, CSUPOR EMŐKE, MÉSZÁROS SZILVIA, FERENCZ VIKTÓRIA, NÉMETH Lóránd, VARGHA Péter, HORVÁTH CSABA

BEVEZETÉS - A vizsgálatban a szerzõk felmérték a lazackalcitonin-orrspray csonttömeget befolyásoló hatását, idiopathiás férfi osteoporosisban szenvedõ betegeknél. BETEGEK - A prospektív, kontrollált vizsgálatban 71, idiopathiás osteoporosisban szenvedõ férfi vett részt (átlagéletkor: 59±6 év); azokat a betegeket vették be a vizsgálatba, akiknek a lumbalis gerincén és a combnyakon mért T-score <-2,5, vertebralis deformitásuk nem volt. A betegeket két csoportba sorolták. A kontrollcsoport betegei (n=31) napi 400 NE D-vitamint + 1000 mg elemi kalciumot, a kezelt csoport (n=40) 400 NE D-vitamint és 1000 mg kalciumot + napi 200 NE kalcitonint kapott [orrspray formájában, havi intermittáló dózisban (egy hónapon keresztül este egy befúvás, egy hónap szünet)]. MÓDSZEREK: 1. Oszteodenzitometria: a lumbalis gerincen (L2-4) és a combnyakon kettõs (Lunar DPX-L, USA), a nem domináns oldali radiuson egyesfoton-abszorpciometria (NK 364, Gamma, Magyarország). 2. Röntgenmorfometria: a csigolyák (thoracalis IV-tõl a lumbalis IV-ig) magasságmérés, csigolyadeformitási index számítása. A kezelés 18 hónapig tartott. A vizsgálatokat a kezelés elején és végén végezték. A vizsgálat végpontja - a gyógyszeres kezelés mellékhatásának követése mellett - a csonttömeg változásának tanulmányozása volt. EREDMÉNYEK - A csontdenzitás százalékos változása: a lumbalis gerincen: 3,5±4,3 vs. 0,83±6,4 (p=0,04); a combnyakon 3,2±3,9 vs. -0,68±5,7 (p=0,004); a radiuson: 1,4±8,8 vs. 1,4±10,9 (p=0,98). Osteoporosis miatti csonttörés a kezelt csoportban nem fordult elõ, a kontrollcsoportban viszont három törés lépett föl. A terápia felfüggesztését indokoló mellékhatás nem jelentkezett, minden beteg a protokoll szerint fejezte be a kezelést. KÖVETKEZTETÉS - Az intermittáló dózisban alkalmazott, napi 200 NE lazackalcitonin-orrspray hatásos és biztonságos kezelési lehetõség az idiopathiás férfi osteoporosisban szenvedõ betegek csonttömegének növelésére.

Ca&Csont

Tisztelt Kollégák, kedves Olvasók!

HORVÁTH CSABA

Lapunknak a kezdetektõl követett célja a kalcium- és csontanyagcsere problematikájának minél szélesebb körébõl megjelentetni közleményeket. Állatkísérletes és humán gyógyászati, diagnosztikai és terápiás jellegű, eredeti kutatást és irodalmi összefoglalást tartalmazó cikkeket egyaránt közöltünk, az osteoporosis mellett más metabolikus osteopathiákról éppúgy, mint a kalcium- anyagcsere endokrin regulációjának betegségeirõl vagy a vesekövességrõl.

Ca&Csont

Percutan vertebroplastica az osteoporosisos kompressziós csigolyatörések kezelésében

KULCSÁR Zsolt, SZIKORA István, BERENTEI Zsolt, MARTOS János, NYÁRY István

A percutan vertebroplastica minimálisan invazív eljárás, világszerte egyre gyakrabban alkalmazzák az osteoporosisos kompressziós törések kezelésében. A szerzõk összefoglalják az osteoporosisos kompressziós csigolyatörések kezelésében a percutan vertebroplastica javallati körét, a betegek kiválasztásának szempontjait, a képalkotó diagnosztika kérdéseit, a beavatkozás metodikáját, és áttekintik a fájdalomcsillapító hatással kapcsolatban összegyűlt nemzetközi ismereteket, saját tapasztalataikat és a potenciális szövõdményeket. A beavatkozás indikációját a konzervatív terápiára nem szűnõ súlyos, fokális fájdalom képezi, aminek hátterében egy vagy több csigolya összeroppanása áll. A klinikai tünetek és a megfelelõ képalkotó vizsgálatok alapján kezelésre kiválasztott betegek esetében a vertebroplastica hatására az esetek nagy részében azonnal és jelentõs mértékben csökken a fájdalom, javul a betegek életminõsége, mobilitása. A beavatkozás viszonylag kis kockázattal végezhetõ, és a betegek számára sem jelent túl nagy megterhelést. Az esetleges neurológiai szövõdmények elhárítása miatt azonban elengedhetetlen az azonnal rendelkezésre álló idegsebészeti háttér.

Ca&Csont

Pulzáló mágneses kezeléssel elért eredmények különbözõ törések elhúzódó gyógyulása, valamint álízületei esetén

KRICSFALUSY Mihály, UDVARDY Csaba, LITVAI Gabriella

BEVEZETÉS - A töréskezelés során észlelt szövõdmények közül a törésgyógyulás elhúzódása, illetve álízület kialakulása akár többszörösére nyújthatja a betegek gyógyulásának, rehabilitációjának idejét. Jelen dolgozatunkban nem invazív, ambulánsan alkalmazható pulzáló elektromágneses kezelés (PEMF) hatását vizsgáltuk különbözõ csöves csontokon észlelt elhúzódó törésgyógyulás, valamint álízület esetén. BETEGEK ÉS MÓDSZER - Huszonegy betegen, átlagosan 8,7 hónappal a törés után a törésgyógyulás zavara miatt alkalmaztunk átlagosan hét hétig tartó, ambulánsan pulzáló mágneses kezelést, Biostim típusú készülékkel (gyártó: IGEA, Olaszország). EREDMÉNYEK - Összesen 15 betegnél észleltük a törés konszolidációját, ez 71,4%-os gyógyulási arányt jelent. Két betegnél azonban mechanikai okok gátolták a töréskonszolidációt, ezeket az eseteket kivéve a gyógyulási ráta 78,9% volt. Lényegesen csökkent a fájdalom mértéke, és minden betegnél javult a funkció, a végtag terhelhetõsége. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeink és a nemzetközi szakirodalomban talált hasonló adatok alapján - vizsgálatainkat folytatva - szeretnénk elérni a törésgyógyulás biofizikai serkentésére irányuló módszerek hazai ismertségének javítását, szélesebb körű alkalmazásukat.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[Mi a pregabalin valódi hatása diabeteses neuropathiás fájdalom esetén? (Kevesebb fájdalommal küzdenek a betegek vagy kevésbé zavarja őket a fájdalom?)]

CAGDAS Erdogan, NEDIM Ongun, SELIM Tümkaya, HAKAN Alkan, NEŞE Öztürk

[Célkitűzés - A krónikus betegségben, így például diabeteses neuropathiás fájdalomban szenvedők esetén gyakori a depresszió és a szorongás. A fájdalom erősebbnek tűnik azoknál a betegeknél, akiknél a fájdalomhoz depresszív tünetek csatlakoznak. Vizsgálatok szerint a pregabalin enyhíti a szorongást és a depressziót. Mindez felveti a kérdést: a pregabalin fájdalomcsillapító hatását analgetikus vagy hangulatjavító hatása eredményezi? A vizsgálat azt a célt tűzte ki, hogy kiderítse, a pregabalin diabeteses neuropathiás fájdalomban kifejtett pozitív hatása egyedül fájdalomcsillapító hatásának köszönhető-e, azaz kevesebb fájdalommal küzdenek a betegek vagy kevésbé zavarja őket a fájdalom? Módszerek - A retrospektív vizsgálatban 46, olyan diabeteses neuropathiás fájdalomban szenvedő beteg pregabalinkezelés előtti és utáni NRS-pontszámait hasonlítottuk össze, akik HADS-pontszámai nem változtak a kezelés alatt. Eredmények - A pregabalinkezelés csökkentette az NRS-pontszámokat. Következtetés - A pregabalinkezelés során bekövetkező fájdalomcsökkenés független a pregabalin depresszióra és szorongásra gyakorolt hatásától.]

Hypertonia és Nephrologia

Fizikai edzés dializált betegeknél

SCHNEIDER Károly

A krónikus vesebetegség minden stádiumára jellemző a csökkent fizikai aktivitás és az ezzel összefüggő fokozott szív- és érrendszeri megbetegedés kockázata. A rendszeres testmozgás jótékonyan képes befolyásolni az idült vesebetegséggel, dializált állapottal, illetve mozgásszegény életmóddal összefüggésbe hozható metabolikus rizikót, gyulladásos állapotot, alacsony fizikai teljesítőképességet, izomsorvadást, javítva az életkilátásokat és életminőséget. Ennek megfelelően a nemzetközi és hazai szakmai ajánlások minimum heti 150 perc mérsékelt intenzitású fizikai aktivitást - minimum öt nap, 30 perc időtartamban - javasolnak. Dializált betegek részére konkrét ajánlások nem állnak rendelkezésre. A cikkben a teljesség igénye nélkül, részben saját tapasztalatainkat felhasználva, javaslatokat fogalmazunk meg a dializáltak testmozgás-lehetőségeiről.

Hypertonia és Nephrologia

A metabolikus szindróma és a perifériás artériás betegség. - Mire figyeljünk a gyakorlatban?

SIMONYI Gábor

A metabolikus szindróma hazánkban is a lakosság egyre nagyobb arányát érinti. A metabolikus szindróma elemei önállóan is cardiovascularis kockázati tényezők. Ezek egyidejű jelenléte többszörösére növeli a szív- és érrendszeri rizikót. A metabolikus szindróma és az alsó végtagi artériás érbetegség közös kockázati tényezői miatt gyakori együttes fennállásuk. Az alsó végtagi artériás betegség jelentős cardiovascularis kockázati tényező. A tünetekkel (claudicatio intermittens) kísért esetekben a gyaloglásra jelentkező alsó végtagi ischaemia jelentősen korlátozza a mindennapi tevékenységet és a betegek életminőségét. A tünetek kezelésére alkalmazható a revascularisatiós és a gyógyszeres terápia, továbbá a kontrollált fizikai tréning. A gyógyszeres kezelési lehetőségek közül a cilostazol kiemelkedő szereppel bír, amely a nemzetközi ajánlásokban egyedül rendelkezik IA evidenciával. A hazai SHERIFF (SHort-tERm cIlostazol eFFicacy and quality of life) vizsgálatban a betegek jelentős része rendelkezett a metabolikus szindróma kritériumainak megfelelő kísérő betegségekkel. E betegeknél a három hónapos cilostazolterápia az életminőségben jelentős javulást eredményezett, amelynek hátterében a maximális és a fájdalommentes járástávolság javuló paraméterei álltak. Metabolikus szindrómában szenvedőket is szűrni kell a perifériás artériás betegségre, és a claudicatio intermittens esetében biztonságosan, illetve hatásosan alkalmazható a cilostazolterápia.

Ideggyógyászati Szemle

Az Expanded Disability Status Scale használata és a motoros képességek vizsgálata sclerosis multiplexes betegekben

FÜVESI Judit

Sclerosis multiplexes betegeknél vezető tünet a járászavar. A mozgáskorlátozottság értékelésére kezdetben a sclerosis multiplex klinikai vizsgálataiban használták az Expanded Disability Status Scale-t (EDSS), azonban alkalmazása a klinikai gyakorlatban is egyre jobban elterjedt. Az EDDS használata az új diagnosztikus kritériumok, az új kórforma-klasszifikáció és a terápia hatékonyságának követésére ma már elengedhetetlen. Az EDSS standardizált neurológiai vizsgálaton alapul, de azokra a tünetekre összpontosít, amelyek gyakran fordulnak elő sclerosis multiplexben. Hét funkcionális rendszert értékel a vizsgálat alapján: vizuális, agytörzs, piramispálya, cerebellaris, szenzoros, bél-/hólyagműködés és agyi funkcionális rendszert. A funkcionális rendszerekben adott pontszámok és a járástávolság felmérése alapján határozható meg a teljes EDSS-pontszám. Az újabb verziókban bevezették az „Ambulation score” fogalmát. A teszt ezen része az egyoldali vagy kétoldali támaszték szükségessége mellett a megtett maxi­má­lis távolságot is méri. Az EDSS alapját képező standardi­zált neurológiai vizsgálat reprodukálhatóságának javítására szolgál a Neurostatus/EDSS tréning módszer. A járást felmérő tesztek közül a Timed-25 Foot Walk Test és az önkitöltős 12-Item Multiple Sclerosis Walking Scale alkalmas a járásteljesítmény rutinfelmérésére. A Timed-25 Foot Walk Testen észlelt több mint 20%-os növekedés tekinthető szignifikáns változásnak a járásban.

Ideggyógyászati Szemle

[A facioscapulohumeralis muscularis dystrophia kezelésének multidiszciplináris megközelítése]

CAKMAK Öztop Özgür, EREN Ilker, ASLANGER Ayca, GÜNERBÜYÜK Caner, KAYSERILI Hülya, OFLAZER Piraye, SAR Cüneyt, DEMIRHAN Mehmet, ÖZDEMIR Gürsoy Yasemin

[Háttér - A facioscapulohumeralis muscularis dystrophiában (FSHD) szenvedő betegek körében a korlátozott vállfunkció akadályozza leginkább a mindennapi tevékenységeket. A scapulothoracalis arthrodesis nagymértékben javíthatja a vállízület funkcióját. A tanulmányban bemutatjuk az FSHD-ben szenvedő betegek körében végzett scapulothoracalis arthrodesis és spinalis stenosis műtétekkel kapcsolatos tapasztalatainkat. Betegek és módszerek - 32 FSHD-beteg vett részt a vizsgálatban, 2015 és 2016 között. Dokumentáltuk a betegek demográfiai és klinikai sajátosságait. Valamennyi beteg neurológiai kivizsgálásban részesült. A Medical Research Council (MRC) és az FSHD értékelő skálát használtuk az izomérintettség megállapítására1. Az alkalmasnak értékelt betegek esetében scapulothoracalis arthrodesist vagy spinalis stenosist végeztünk. Eredmények - 16 férfi és 16 nőbeteget vontunk be a vizsgálatba (átlagos életkor: 34,4 év; minimum 12, maximum 73 év). Négy (21 és 32 éves kor közötti) beteg hat vállát operáltuk scapulothoracalis arthrodesissel (két bilaterális, egy bal és egy jobb oldali műtét). Egy 63 éves, súlyos hyperlordosisban szenvedő nőbeteg esetén került sor gerinc­fúzióra. Valamennyi korrekciós műtéten átesett beteg esetében növekedett a vállízületi eleváció mértéke, és javult a mindennapi élet során szükséges funkcionalitás. Következtetés - Amíg nem jelennek meg új terápiás módszerek, gondosan szelektált FSHD-betegek körében a karok mozgástartományának és a testtartásnak, valamint a betegek általános életminőségének a javítása érdekében a sebészeti beavatkozások fontos kezelési opciót jelentenek. A scapulothoracalis arthrodesis jó klinikai eredményességű és növekvő betegelégedettséget produkáló módszer. Válogatott esetekben más korrekciós ortopédiai műtétek, például a gerincfúzió is eredményes lehet.]