Ca&Csont - 2007;10(03)

Ca&Csont

2007. SZEPTEMBER 11.

Gyógyszeres kalciumés D-vitamin-pótlás a mindennapi gyakorlatban, a kontraindikációk tükrében

KOVÁCS LÁSZLÓ

Az idén nyáron hatályba lépett rendelet az osteoporosis megelőzésében, valamint kezelésében - megfelelő feltételek fennállása esetén - a megelőzéssel kapcsolatban lehetővé, egyéb antiosteoporoticus szerekkel végzett kezelés esetén pedig kötelezővé teszi a kalcium- és D-vitaminszupplementációt. A tanulmányban azok az állapotok szerepelnek, amelyekben a kalcium- és D-vitamin-báziskezelés ellenjavallt lehet. Ezek között van az igen ritka D-vitamin- intoxikáció, a hypercalcaemiával járó betegségek, külön kiemelve a leggyakoribb okok: a malignus betegségekhez társuló hypercalcaemiák és a primer hyperparathyreosis. A hypercalciuria és a vesekőbetegség esetén a kalciumszegény diéta az esetek döntő többségében hatástalan; az újabb vizsgálatok a kalciumbevitel növelése során tapasztaltak kedvező eredményeket, ugyanakkor e területen még tisztázatlan az optimális kalcium- és D-vitamin-szupplementáció. Ezen összetett betegségekben jelentősek a rizikót növelő egyéb tényezők: így a hyperoxaluria, hyperuricosuria, hypocitraturia, valamint az excesszív fehérje- és NaCl-bevitel, illetve a különböző kalciumkészítmények farmakológiai különbözősége. A súlyos veseelégtelenség kezelésében fontos az aktív D-vitamin-származékok adása a szekunder hyperparathyreosis és a renalis osteodystrophia megelőzése céljából. Az új rendelkezések előrelépést jelentenek az osteoporosisos betegek ellátásában, de az individuális, ellenőrzött kezelés, a beteg gondozása, az aktív orvos-beteg kapcsolat a záloga annak, hogy a kezelés során elérjük az optimális terápiás hatást, és minimalizáljuk a mellékhatásokat.

Ca&Csont

2007. SZEPTEMBER 11.

Az osteoporosis-ellátás új szabályainak összefoglaló áttekintése

A Társaság hírrovata ezúttal az új rendeletekről kíván tájékoztatást nyújtani. Az alábbiakban szöveghű formában mutatjuk be az osteoporosis elleni gyógyszerek 70 és 90%-os támogatására vonatkozó egészségügyi miniszteri rendeleti pontokat, valamint felsoroljuk a hozzájuk tartozó készítményeket. Bemutatjuk az úgynevezett Szabálykönyvnek a denzitometria végzését és finanszírozását érintő részeit is.

Ca&Csont

2007. SZEPTEMBER 11.

Tisztelt Kollégák! Kedves Olvasók!

HORVÁTH CSABA

A Ca és Csont előző számában felidéztük az osteoporosis- ellátás ez évi hányattatásait, amelyek jelentősen átalakították a gyógyszeres kezelés támogatását. Az általános egészségügyi megszorítások részeként a csontritkulás legtöbb gyógyszerének támogatása 70%-ra csökkent, több készítményé megszűnt vagy a normatív támogatási kategóriába került. Sorra vettük a MOOT e téren folytatott küzdelmeit, amelyek az első szabályozási változatokhoz képest jelentős eredményeket értek el, így végül - a körülményekhez képest! - még viszonylag „jól jöttünk ki” e viharos periódusból. Az Olvasó szíves figyelmébe ajánlom a Társaság - ezúttal a szokásosnál bővebb - hírrovatát, amelyben megtalálhatók az antiporoticumok támogatási pontjai, egy rövid értelmezéssel a napi betegellátási gyakorlat segítésére.

Ca&Csont

2007. SZEPTEMBER 11.

A renalis osteodystrophia vizsgálata és kezelés

SZABÓ András, MUCSI István

A főbb ajánlások összefoglalása Diagnosztika

Ca&Csont

2007. SZEPTEMBER 11.

Leukaemiás gyermek combfejnekrózisa

GÁCS ZSÓFIA, KOVÁCS GÁBOR, HOSSZÚ ÉVA

BEVEZETÉS - A gyermekkori leukaemia gyógyulása mára már 80% felett van, így egyre nagyobb érdeklõdés övezi a kezelés késõi következményeit. Sok vizsgálat elemezte már a fertilitás kérdését, a második tumor kialakulásának gyakoriságát, a szív, a vese és tüdõ funkciójának károsodását. Az elmúlt évtizedben kezdtek el foglalkozni a csontrendszert érintõ változásokkal, amelyek hátterében magának a betegségnek és a kezelésnek is szerepet tulajdonítanak. ESETISMERTETÉS - 15 éves, akut lymphoid leukaemiás fiú esetét ismertetjük, aki már a diagnózis felállításakor jelzett csontfájdalmakat. Panaszai a kemoterápia alatt hullámzó mértékben álltak fenn, emellett súlyos mértékű osteoporosis alakult ki. Ezzel párhuzamosan emelkedett a csontreszorpciót jelzõ marker, a β-CrossLaps szintje. A kezelés második évében hirtelen fellépõ, lázzal, mozgáskorlátozottsággal járó bal csípõfájdalma hátterében osteomyelitist feltételeztünk. Néhány hónappal késõbb észleltük a bal femurfej avascularis necrosisát. Az alkalmazott kezelés (kalcium, D-vitamin, kalcitonin, biszfoszfonát, torna, ortopédiai segédeszközök) mellett mind csontásványianyag- tartalma, mind mozgása javult, alapbetegsége pedig remisszióban van. KÖVETKEZTETÉSEK - Irodalmi adatok alapján felmértük a leukaemiás gyermekek csontanyagcsere változásának hátterében álló tényezõket. Kitértünk az alapbetegség csontrendszert károsító mechanizmusaira, majd részletesen elemeztük a kemoterápiában alkalmazott szerek hatását. Számba vettük a kezelés másodlagos tényezõinek (hospitalizáció, immobilitás, fényérzékenység, felszívódási zavar, immunszuppresszió, fertõzés, perifériás neuropathia) közvetlen és közvetett csonthatásait is. Felsoroltuk a megelõzésre és a kezelésre alkalmas eljárások elõnyeit és hátrányait.