Keresési eredmények

Ideggyógyászati Szemle

2018. JÚLIUS 30.

Az új antiepileptikumok alkalmazásának szempontjai felnőttkori epilepsziákban

NIKL János

Az új antiepileptikumok nem változtatták meg az epilepsziák gyógyszeres kezelésének alapelveit, de több választási lehetőséget biztosítanak mind a fokális, mind a generalizált formakörökben. Nem szükségszerűen hatékonyabbak a hagyományos szereknél, de kedvezőbbek farmakokinetikai tulajdonságaik, kevesebb az interakciójuk, jobb a mellékhatásspektrumuk a terápia kezdetén és a krónikus fázisban is. Magzatkárosító hatásuk általában alacsonyabb a standard antiepileptikumokénál, bár a régi szerek közül terhességben a carbamazepin használható, az újak közül például a zonisamid kerülendő. A fenti jellemzők miatt jól használhatók antiepileptikus biterápiában, de monoterápiában is. A nemzetközi és a hazai ajánlások alapján a lamotrigin és a levetiracetam elsőként választható szer. Jobb tolerálhatóságukkal javítják a betegek együttműködését, az adott terápiához való kötődésüket. A kis teratogenitás miatt különösen alkalmasak fogamzásképes nők kezelésére. Speciális betegcsoportokban szintén eredményesen alkalmazhatók, így post-stroke, poszttraumás, agydaganatokat kísérő, valamint időskori epilepsziákban. Többnyire előnyösek azon betegekben, akiknél pszichiátriai, valamint kognitív károsítottságra utaló tünetek észlelhetők, illetve azok kockázata magas.

Ideggyógyászati Szemle

2016. NOVEMBER 30.

A zonisamid helye az epilepsziával élő nők gyógyszeres kezelésében

JUHOS Vera

Az epilepszia kezelésére alkalmazott gyógyszereknek hatása lehet a fertilitásra, nőgyógyászati betegségek kialakulására, szexuális problémák előfordulására, számos „kozmetikai” problémát okozhatnak és befolyásolják a biztonságos fogamzásgátlási módszer kiválasztását is. Számos antiepileptikumnak veleszületett fejlődési rendellenességet okozó hatása lehet vagy befolyásolja a születendő gyermek pszichomotoros, kognitív fejlődését, így a várandósság alatt különös körültekintéssel kell kezelni az epilepsziával élő nőt. Az epilepsziák többsége egész életen át elkísérik a beteget, mivel a nők életük közel harmadát a menopauza után töltik el betegségükkel, így - a társuló betegségek kialakulása miatt - ezen életszakasz szintén speciális. A Nemzetközi Epilepsziaellenes Liga (ILAE) 2013-as ajánlása alapján, felnőttkori fokális epilepsziában elsőként választandó antiepileptikumok közé sorolták a zonisamidot. Összefoglaló közleményemben ezért a női epilepszia kezelésének kérdéskörét a zonisamid alkalmazásának szemszögéből tekintem át.

Ideggyógyászati Szemle

2016. JÚLIUS 30.

A zonisamid szerepe a gyermekkori fokális epilepszia gyógyszeres kezelésében

ROSDY Beáta, KOLLÁR Katalin, MÓSER Judit, MELLÁR Mónika

Összefoglalónkban a hazánkban csecsemő- és gyermekkori epilepszia kapcsán alkalmazható gyógyszerek körét taglaljuk. Kitérünk a Nemzetközi Epilepsziaellenes Liga 2013-as vizsgálatára, amelyben a gyermekkori fokális és generalizált epilepszia esetében is az elsőként választható antiepileptikumokra vonatkozó evidenciaszinteket elemzik. Gyermekkorban nagyon kevés az értékelhető, jól megtervezett, kettős vak, placebokontrollált vizsgálat. A gyermekkori epilepszia kezelése kapcsán változatlanul 25% feletti a terápiarezisztens esetek száma. Ezért továbbra is szükség van újabb készítmények kifejlesztésére. A gyermekkori gyógyszervizsgálatok etikai nehézségei is szerepet játszanak abban, hogy a felnőttkori vizsgálatokban már monoterápiában is hatásosnak talált új vegyületekkel gyermekkorban csak rezisztens fokális epilepsziák esetében készülnek add-on vizsgálatok. Az új gyógyszer klinikai alkalmazásakor segít, ha a vizsgálatokat nyílt módon tovább folytatják. Régi-új antiepileptikum a zonisamid is. Bár Japánban 1989- ben törzskönyvezték felnőtt és gyermekkori fokális és generalizált epilepszia kezelésére, Európában csak 2013-ban engedélyezte használatát a hat év feletti fokális epilepszia kiegészítő kezelésére az Európai Gyógyszerügynökség. 2014-ben beszámoltak a hosszú távú nyílt kiterjesztett vizsgálat eredményeiről is. A nyílt vizsgálati szakaszban a gyermekek 11%-a lett teljesen rohammentes, és ez tartósan fennmaradt az egész vizsgálati idő alatt. A gyógyszer az eddigi eredmények alapján nem befolyásolja károsan a növekedést, a testi és szellemi fejlődést. A beszéd fluenciájában sem mutatkozott romlás a kezelés időtartama alatt. Mellékhatásként leggyakrabban súlycsökkenést (6%-ban), étvágycsökkenést (4%-ban) és fejfájást (2%-ban) találtak. Összegezve elmondhatjuk, hogy a 6-17 éves korú gyermekkori fokális epilepszia kiegészítő kezelése kapcsán alkalmazott zonisamid hosszú távon is jól tolerálható és hatásos.

Ideggyógyászati Szemle

2015. MÁJUS 30.

Zonisamid: az elsőként választandó antiepileptikumok között fokális epilepsziában

JANSZKY József, HORVÁTH Réka, KOMOLY Sámuel

Az epilepsziás rohamok megjelenése nélkül, megelőzésképpen nem indokolt krónikus antiepileptikum-kezelés beállítása. Más a helyzet, ha a betegnek már lezajlott élete első spontán epilepsziás rohama. Ilyenkor az epileptogén potenciálokat mutató EEG, fokális neurológiai jelek és a képalkotó vizsgálatokkal is kimutatható epileptogén laesio jelentősen megnöveli a második roham kockázatát. Kockázati tényezők nélkül egyetlen spontán epilepsziás roham után a második roham valószínűsége 30% körül van, míg a rizikófaktorok jelenléte esetén (például poststroke-, poszttraumás, postencephalitises betegek első rohama után) ez elérheti akár a 70%-ot is. Éppen ezért a Nemzetközi Epilepsziaellenes Liga (ILAE) kimondta, hogy az epilepsziabetegség akkor is megállapítható, ha az első epilepsziás roham után a roham ismétlődésének tartósan nagy a veszélye. Ez a definíció megengedi, hogy egyetlen spontán (tehát nem provokált) roham után is (de nem roham nélkül!), indokolt esetben tartós antiepileptikus védelmet kezdjünk el. „A” evidenciaszinttel négy antiepileptikum tartható elsőnek választandónak: carbamazepin, phenytoin, levetiracetam és a zonisamid. Tanulmányunkban elsősorban a zonisamidra fokuszálunk. Mivel a zonisamidot elég napi egy alkalommal bevenni, ezért ideális gyógyszer lehet a compliance megtartásában, illetve olyan betegeknél, akinél jelentős a hiányos együttműködés veszélye (például tinédzserek, fiatal felnőttek). A viszonylag alacsony interakció-készség miatt a zonisamid biztonságos és hatékony az időskori epilepszia kezelésében. Testsúlycsökkentő hatása miatt ideális választás obesitassal szövődött epilepsziában.

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Antiepileptikumok és az öngyilkosság kockázata

Az Egyesült Államok gyógyszerügyi hatósága az öngyilkosság fokozott veszélyére vonatkozó figyelmeztetést tett kötelezővé minden antiepileptikum alkalmazási előiratában.

Ideggyógyászati Szemle

2009. NOVEMBER 30.

A zonisamid szerepe az epilepszia, a Parkinson-kór és más neurológiai betegségek kezelésében

JANSZKY József

Tanulmányunkban a zonisamid (ZNS) szerepét próbáljuk behatárolni az epilepszia és más idegrendszeri betegségek kezelésében. Jelenleg a gyógyszer fokális felnőttkori epilepszia adjuváns kezelésére törzskönyvezett - hat nagy mintaelemszámú, véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálat alapján. Japánban a ZNS első választandó szerként is adható - életkortól függetlenül. A jelenlegi indikáción túl a ZNS valószínűleg hatékony idiopathiás generalizált epilepsziában és más, gyógyszerekkel alig befolyásolható kórképekben, mint a West-, Lennox-Gastautvagy Dravet-szindrómák. Mellékhatásai közül a leggyakoribbak a központi idegrendszeri tünetek: ezek 19%-ban lépnek fel. Specifikus mellékhatása a - többnyire tünetmentes - vesekőképződés és az oligohidrosis. Az étvágycsökkenés és testtömegvesztés sokszor nem a szer mellékhatása, hanem előnye. A ZNS terhességben ellenjavallt. A gyógyszert elég egy alkalommal bevenni, amely sokszor előnyt jelent a beteg-együttműködés hiányossága esetén. Ez 25-50%-ban fordul elő epilepsziában, és függ a napi gyógyszerbevételek számától. A ZNS hatásmechanizmusa eltér a többi antiepileptikumtól, több támadásponton befolyásolja a rohamok kialakulását és terjedését. Hat a feszültségfüggő Na+- és a T-típusú Ca2+-csatornákra, a dopaminerg, glutamáterg, kolinerg és a GABAerg rendszerekre. Elképzelhető, hogy a többféle hatásmechanizmus szerepet játszhat abban, hogy a ZNS széles spektrumú antiepileptikum, és epilepszián kívül más neurológiai betegségekben is hatékonynak tűnik. A szabadgyök-képződést in vitro és in vivo is gátolja. Az állatkísérletes eredmények azt valószínűsítik, hogy a ZNS neuroprotektív hatású. Nagy mintaelemszámú, kontrollcsoportos vizsgálat alapján a ZNS hatékony Parkinson-kór adjuváns kezelésében. Különleges előnye, hogy a motoros tünetek csökkentésével párhuzamosan mérsékli a Parkinson-betegek dyskinesiáját is. Lehetséges, hogy a ZNS hatékony bipoláris betegségben, obesitasban, evészavarokban és a migrén profilaxisában, de ezekben a kórképekben - szemben az epilepsziával és a Parkinson-kórral - nem történtek megfelelő, kontrollcsoportos vizsgálatok.

Ideggyógyászati Szemle

2011. MÁJUS 20.

Zonisamiddal szerzett klinikai tapasztalataink rezisztens generalizált epilepsziás betegek kezelésében

KELEMEN Anna, RÁSONYI György, NEUWIRTH Magdolna, BARCS Gábor, SZŰCS Anna, JAKUS Rita, FABÓ Dániel, JUHOS Vera, PÁLFY Beatrix, HALÁSZ Péter

Célkitűzés - Az Európai Unió tagállamaiban a zonisamidot parciális és másodlagosan generalizált rohamok kezelésére törzskönyvezték, ezért egyáltalán nem vizsgálták hatékonyságát generalizált epilepsziában. Célunk a rezisztens generalizált epilepsziás betegek kezelésében szerzett tapasztalataink feldolgozása volt. Módszerek - Prospektív, megfigyeléses vizsgálatunkban 47 (átlagéletkor 29 év, szórás 3-50 év) olyan generalizált epilepsziaszindrómában szenvedő beteget elemeztünk, akik rezisztensek voltak a generalizált epilepsziában ható gyógyszerekre: idiopathiás generalizált szindrómája (IGE) 15 betegnek (juvenilis myoclonusos epilepsziája négy, absenceepilepsziája négy, myoclonusos absence-epilepsziája két, nem besorolható IGE-je öt), progresszív myoclonusos epilepszia 1-es típusa (PME1) négy, súlyos gyermekkori myoclonusos epilepsziája (SMEI) három, „borderline SMEI” [generalizált lázgörcs plusz szindróma spektrum (GEFS+)] három, Lennox-Gastaut-szindrómája/másodlagosan generalizált epileptikus encephalopathiája 23 betegnek volt. A betegeket minimum hat hónapig követtük. Az átlagos dózis 360 mg/nap, 100-600 mg határértékek között mozgott. Minden beteg legalább egy és legtöbb három más antiepiletikum mellé kapta a zonisamidot. A hatásosság kritériumának a legalább 50%-os rohamszámcsökkenést határoztuk meg. Eredmények - A legjobb hatékonyságot az 1-es típusú progresszív myoclonusos epilepsziás betegek esetében sikerült elérni. Minden betegünk adott terápiás választ. A myoclonusos rohamok 80%-ban csökkentek, egyik betegünknek sem volt generalizált tónusos-clonusos rohama a megfigyelési idő alatt. A négy betegből két esetben sikerült elhagynunk a többi antiepileptikumot (beleértve a piracetamot is), úgyhogy zonisamid-monoterápián maradtak. Egyiküknél a zonisamid jó hatása a későbbiekben csökkent. Más epilepsziaszindrómákban a hatékonysági ráta változó volt: GEFS ± SME 62,5%, rezisztens IGE 62,5%, epilepsziás encephalopathiák 33,3%. Tolerancia hat esetben alakult ki. A mellékhatások enyhék voltak: több beteg panaszkodott étvágyvesztésre, súlycsökkenésre, álmosságra és zavartságra. Három beteg számolt be kognitív javulásról. Következtetés - A zonisamid széles spektrumú antiepileptikum, különböző epilepsziákban, különböző rohamtípusokban és különböző életkorú betegek esetében jelentős rohamszámcsökkenést értünk el. Kiemelkedően hatékonynak bizonyult PME-ben.