Keresési eredmények

Ideggyógyászati Szemle

2020. NOVEMBER 30.

[Az intracranialis fertőzés kockázati tényezői transsphenoidalis endoszkópos hypophysisadenomectomia után]

XU Yifan, HE Yuxin , XU Wu, LU Tianyu, LIANG Weibang, JIN Wei

[Háttér – A transsphenoidalis endoszkópos hypophysisadenomectomia utáni intracranialis fertőzés kockázati ténye­zőivel kapcsolatos tudásunk ellentmondásos. Cél – A transsphenoidalis endoszkópos hypophysisadeno­mectomia utáni intracranialis fertőzés kockázati ténye­zőinek elemzése, valamint a megelőzés és infekciókontroll lehetőségeinek feltárása. 370 olyan beteget vontunk be a vizsgálatba, akik transsphenoidalis endoszkópos hypophysisadenomectomiában részesültek kórházunkban 2014 januárja és 2017 októbere között. Elemeztük a posztoperatív intracranialis fertőzés kockázati tényezőit, valamint összehasonlítottuk a kórházi ápolás hosszát és költségeit a fertőzést szenvedettek és nem fertőződöttek csoportja között. A 370 beteg közül 18 szenvedett el posztoperatív intracranialis fertőzést; fertőződési arány: 4,86%. Az intraoperatív vérveszteség > 120 ml, a cerebrospinalis szivárgás, a diabetes, a preoperatív hormonkezelés, a mac­­roadenoma és a 4 óránál hosszabb műtéti idő növelte szignifikáns mértékben a fertőzéskockázatot (p < 0,05). A preoperatív antibiotikum-alkalmazás megelőzte az intra­cranialis fertőződést. Az intracranialis fertőzésben nem szenvedőkhöz képest a fertőzést elszenvedők esetében szignifikánsan megnőtt a kórházi ápolás hossza és költsége (p < 0,05). Megbeszélés – A transsphenoidalis endoszkópos hypo­phy­sisadenomectomia utáni intracranialis fertőzés kocká­zati tényezőinek elemzése nagy klinikai jelentőséggel bír, mivel az ismeret birtokában javulhat a fertőzések megelőzése, illetve az infekciókontroll. A transsphenoidalis endoszkópos hypo­phy­sisadenomectomia utáni intracranialis fertőzés kocká­zatát számos tényező befolyásolja, és e tényezők a prog­nózisra és a költségekre is hatást gyakorolnak. ]

Ideggyógyászati Szemle

2016. MÁRCIUS 30.

Tuberculum sellae meningeoma endoszkópos eltávolítása endonasalis transsphenoidalis feltárásból

FÜLÖP Béla, BELLA Zsolt, PALÁGYI Péter, BARZÓ Pál

Intézetünkben a 2007-ben bevezetett hypopyhsisdaganatok kombinált endoszkópos és mikroszkópos sebészetével szerzett tapasztalataink után a koponyabázis-daganatok ellátására is kiterjesztettük az endoszkóp használatát. Az endoszkópos endonasalis transsphenoidalis feltárás minimálinvazív, kevésbé szövetkárosító és a beteg számára kisebb megterhelést, gyorsabb gyógyulást jelenthet. Mindezeket alapul véve transsphenoidalis endoszkópos technikát alkalmaztunk elülső skálai bázisdaganat esetén. A beteg 49 éves nő, akinek több hónapja bal szemén látásromlás jelentkezett. A koponya-mágnesesrezonancia (MR) -vizsgálat 21×16×22 mm-es kontrasztanyag-halmozó daganatot igazolt, mely a planum sphenoidalén, tuberculum sellae-n és a sellában helyezkedett el. A daganat mind a nervus opticust, mind a chiasma opticumot komprimálta. A beteg orrnyílásán keresztül endoszkópos transsphenoidalis feltárással totális daganateltávolítást végeztünk. A koponyabázis duradefektusát fascia latával és nasoseptalis Hadad-lebennyel zártuk. A műtét után betegünk bal szemének látása helyreállt. Elülső koponyagödri meningeoma endoszkópos transsphenoidalis eltávolításáról és nasoseptalis lebennyel végzett koponyabázis-plasztikáról elsőként közlünk esetet Magyarországon.

Ideggyógyászati Szemle

2019. NOVEMBER 30.

Korai tapasztalataink CyberKnife-kezeléssel suprasellarisan is terjedő hypernephroma-áttét esetén

SIPOS László, BAJCSAY András, KONTRA Gábor, CZIRJÁK Sándor, JÁNVÁRY Levente, FEDORCSÁK Imre, POLGÁR Csaba

Intra-, suprasellarisan is terjedő daganatok között ritka az áttét; a leggyakoribb elsődleges daganat a tüdő- és az emlőcarcinoma. Cikkünkben intra- és suprasellarisan elhelyezkedő világossejtes veseáttétes beteg kórtörténetét ismertetjük. Mint a suprasellarisan terjedő daganatok döntő többsége, itt is látásromlás, látótér-beszűkülés volt a vezető tünet. Transsphenoidalis behatolásból a tumor megkisebbítését, majd a residualis daganat CyberKnife-kezelését végeztük. Betegünknél a látásfunkció folyamatos javulását észleltük. Fél évvel a CyberKnife-kezelést követően készült kontroll-MR a daganat teljes regresszióját mutatta. Hazánkban ez volt az első kezelés CyberKnife-fal chiasma opticumot is elérő daganat esetén. Az irodalomban 21 intra-, suprasellaris régióba áttétet adó vesesejtes carcinoma esete ismert.

Ideggyógyászati Szemle

2012. JÚLIUS 30.

Endoszkópos posterior transseptalis hypophysisműtét - A sebészi technika fejlődése a teljes endoszkópos tumoreltávolításig 61 eset elemzése alapján

BELLA Zsolt, FÜLÖP Béla, CSAJBÓK Éva, MAGONY Sándor, VALKUSZ Zsuzsa, HERCZEGH Szilvia, JÓRI József, BODOSI Mihály, CZIGNER Jenő, BARZÓ Pál

A hypophysisdaganatok transsphenoidalis úton, mikrosebészeti eszközökkel történő eltávolítását még a XX. század első felében kezdték el. A mikroszkóp, majd az endoszkóp bevezetésével a sebészi eljárás újabb lendületet kapott. A minimálinvazív transsphenoidalis technikák optimálisan ötvözik a két feltárás előnyeit. A szerzők az endoszkóposan asszisztált posterior transseptalis-transsphenoidalis hypophysisműtétekkel szerzett kezdeti tapasztalataikról számolnak be. Módszer - A technika bevezetése óta eltelt első négy évben 61 esetben [33 nő, 28 férfi, átlagéletkor: 55,93 év (21-84 év)] végeztünk endoszkóppal kombinált hypophysistumoreltávolítást. A követés átlaga hét hónap (2-21 hónap) volt. Eredmények - A 61 operált beteg közül 56 esetében teljes (91,8%), míg öt esetében (8,2%) részleges tumoreltávolítás történt. Nagy vérzéses szövődményt nem észleltünk, minor epistaxis 4,9%-ban jelentkezett. A posztoperatív szakban egy beteget vesztettünk el (ponsvérzés és tüdő-microembolisatio miatt). Egy beteg hunyt el a műtéttel szorosan összefüggésbe nem hozható szövődmény miatt (a beteg a műtét után három héttel elesett és koponyaalapi törést, valamint súlyos agycontusiót szenvedett). A leggyakoribb szövődmény átmeneti (<5 nap) diabetes insipidus kialakulása volt (négy beteg, 6,5%), de tartós, hormonpótlást igénylő állapot csak három esetben fejlődött ki. A kóros hormontermelés minden esetben teljesen megszűnt, kivételt csak két acromegaliás beteg mutatott, akik esetében ugyan a csökkenés jelentős volt, a napi GH-szint normalizálódott, és a beteg további kezelést nem igényelt, de az insulin-like growth factor binding protein emelkedett maradt. Nasalis liquorcsorgás 12 esetben fordult elő (19,6%), mely spinalis drén alkalmazására egy eset kivételével megszűnt, amikor a liquorfistula endoszkópos zárása céljából reoperációt végeztünk. Meningitis 8,2%-ban jelentkezett. Következtetés - Tapasztalataink alapján a műtét sikerének alapjait a gondos endokrinológiai előkészítés, majd a posztoperatív gondozás mellett a megfelelő, minimálisan invazív műtéti technika alkalmazása biztosíthatja. A műtét bevezető szakaszában alkalmazott endoszkóp sokat segít a behatolás optimális helyének a megítélésében. Az operáció további részében javítja a tájékozódást és ezzel, valamint a residualis tumorrészek látótérbe hozásával (30°, 45° szögoptika, hidroszkópia), a normális mirigyszövet és a tumorszövet elkülönítésével, hozzájárul a daganat lehetőség szerinti teljes eltávolításához. A szerzők által alkalmazott minimálisan invazív technika lehetőséget teremt a műtéti idő jelentős lerövidítésére, a műtéti vérveszteség csökkentésére. A mikroszkópos és endoszkópos technika szükség szerinti intraoperatív váltogatása a beavatkozás minden fázisában, maximálisan alkalmazkodva az adott anatómiai és patológiai szituációhoz a legmegfelelőbb feltárást teszi lehetővé.