Keresési eredmények

Magyar Radiológia

2008. MÁRCIUS 22.

Az emlő betegségeinek vizsgálata szonoelasztográfiával Kezdeti tapasztalatok

BORBOLA György, KARDOS Klára, TASNÁDI Tünde

BEVEZETÉS - Az emlő betegségeinek nem invazív diagnosztikájában a közelmúltban jelent meg a körülírt elváltozások rugalmasságának ultrahangvizsgálata, a szonoelasztográfia. Magyarországon elsőként nyílt lehetőségünk a módszer klinikai kipróbálására. Célunk a metodika és az első tapasztalatok bemutatása. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Negyvenegy páciens 61 körülírt elváltozásának szonoelasztográfiás vizsgálatát végeztük el Hitachi EUB 6500 HV ultrahangkészülékkel, az EZU-TE3 real-time szöveti elasztográfiás egység alkalmazásával. Közülük 48 elváltozás esetében megmértük a szövet rugalmasságát kifejező strain-ratio viszonyszámot is. Az elváltozások dignitása részben ismert volt: 22 szövettanilag is igazolt (18 benignus és négy malignus), valamint 39, a klinikai mammográfia, illetve követés alapján benignusnak tartott képletet vizsgáltunk meg. Az elváltozásokat a szonoelasztográfiás mintázat alapján, az Itoh és munkatársai által közölt klasszifikáció szerint soroltuk be. A vizsgálatokat három tapasztalt szakorvos végezte, a kategorizálás konszenzus alapján történt. EREDMÉNYEK - A szövettanilag bizonyított vagy a vizsgálatok és követés alapján benignusnak tartott elváltozások közül mindegyik az 1-3. típusú szonoelasztográfiás mintázatot mutatta. A ciszták jelentős részénél észlelni lehetett a jellegzetes sávos cisztamintázatot. Az anyagban előforduló kisszámú malignus folyamat 4-es és 5-ös szonoelasztográfiás mintázatot adott. A strain-ratio értéke néhány 3-as típusú benignus elváltozásnál átfedést mutatott a malignus folyamatok értékeivel. KÖVETKEZTETÉS - Mind a színes elasztográfiás kép mintázata, mind pedig az azt számszerűsítő strain-ratio mérés jól használható, és diagnosztikus segítséget nyújt az emlő körülírt folyamatainak megítélésében, növeli a diagnosztikus biztonságot. A módszer pontos diagnosztikai helyének meghatározásához több betegen végzett, nagyobb számú vizsgálat értékelésére lenne szükség.

Magyar Radiológia

2009. JÚLIUS 15.

Az MRT Ultrahang Szekciójának tavaszi tudományos ülése és vezetőségválasztó közgyűlése Budapest, 2009. április 3.

ZSUZSA Jakab

Tavaszi tudományos ülésünket új helyszínen, a budapesti Aesculap Akadémián tartottuk a General Electric Healthcare támogatásával. Itt került sor a szekció vezetőségválasztó közgyűlésére is. A délelőtti program keretében érdekes előadások hangzottak el az idegszonográfia metodikai kérdéseiről (Josef Böhm, Freiberg) és a vázizmok ultrahangvizsgálatáról (Farbaky Zsófia). Ez utóbbi előadó ismertette a szonoelasztográfia által nyújtott lehetőségeket is a mozgásszervi diagnosztikában.

Magyar Radiológia

2009. DECEMBER 21.

Szonoelasztográfia a nyaki térfoglaló folyamatok diagnosztikájában

UJLAKI Mátyás, MAGYAR Péter, KARLINGER Kinga

A nyaki daganatos elváltozások közül ultrahanggal leginkább a pajzsmirigytumorok és a daganatos nyirokcsomók ábrázolhatók. A költségek és a sugárterhelés miatt az MRés CT-vizsgálatok használata behatárolt. A szonoelasztográfia felfedezésével és folyamatos fejlesztésével olyan eszköz került a kezünkbe, amely továbbra is olcsó, gyors és ártalmatlan, mégis jóval több információval látja el a vizsgáló orvost, mint a hagyományos ultrahangvizsgálat. A nyakon a pajzsmirigy elasztográfiás vizsgálata jóval feltérképezettebb terület, mint a nyirokcsomók elasztográfiás differenciáldiagnosztikája. A nyirokcsomók esetén az off-line technika mutatott fel kiemelkedőbb eredményeket a feszülési index mérhetővé tételével - feszülési index >1,5 (85%-os szenzitivitás, 98%-os specificitás) -, viszont a jelenlegi berendezések teljesítménye mellett az off-line feldolgozás időigényes, ezért még nem alkalmazható a napi rutinmunkában. A pajzsmirigyvizsgálatok során is alkalmazták mind a két eljárást. Hatalmas előrelépést jelentett, hogy egy olasz munkacsoport egységesítette a nyomóerőt. Ezt követően az Ueno- és Itoh-féle elaszticitási pontrendszert alkalmazva figyelemreméltó differenciáldiagnosztikai pontosságot értek el a real-time technikát alkalmazva (P <0,0001). Az is kiderült azonban, hogy csak olyan szervek vizsgálhatók, amelyek gyengéd kompressziója akadály nélkül kivitelezhető, továbbá nem vizsgálhatók meszes burokkal rendelkező képletek. A közelben lévő pulzáló erek zajossá tehetik a keletkező képet, és arra is oda kell figyelni, milyen szövetek kerülnek az elasztográfiás vizsgálatra kijelölt bokszba, ugyanis a kapott elaszticitási értékek a bokszon belüli viszonyokra számított relatív különbözőségeket fejezik ki. A pajzsmirigytumorok közül a follicularis carcinoma detektálása továbbra is kihívás marad. A gyengeségek ellenére a legtöbb kutató egyetért abban, hogy az elasztográfia tökéletes kiegészítője lehet a rutin ultrahangvizsgálatoknak. Azzal együtt értékelve szinte minden esetben növelte a diagnosztikus pontosságot. E modalitás segítségével jelentősen csökkenthető annak az esélye, hogy egészséges nyirokcsomóból, szövetből vegyenek vékonytű-aspirációs mintát.