Keresési eredmények

COVID-19

2020. ÁPRILIS 01.

A SARS-CoV-2-re adott antitest válasz COVID-19 betegekben

A SARS-CoV-2 vírus fertőzés kapcsán még nem ismerjük pontosan a szervezet antitest válaszát, illetve az antitestek kimutatásának klinikai értékét sem tudjuk még felmérni.

Klinikum

2016. OKTÓBER 11.

A dohányzás szerepe a rheumatoid arthritis patogenezisében - A Figyelő 2016;1

KISS Emese

A rheumatoid arthritis (RA) az ízületek destrukciójához vezető krónikus autoimmun betegség. Kialakulásában genetikai és környezeti faktorok együttesen vesznek részt. A genetikai meghatározottság körülbelül 50%-áért bizonyos HLA-DRB1 szekvenciák, az úgynevezett shared epitópok (SE) felelősek.

Klinikum

2016. OKTÓBER 11.

Újabb ismeretek a spondylarthritisek patogeneziséről - A Figyelő 2016;1

KOVÁCS LÁSZLÓ

A spondylarthritisek (SpA-k) patogenezisének központi helyszíne a számtalan kisebb-nagyobb enthesis, ahol mechanikai stressz és szisztémás IL23-túltermelődés következtében aktiválódnak az enthesis szövetéhez kötött speciális, Th17 fenotípusú rezidens T-sejtek. A szisztémás IL23 fő forrása a vastagbél, a betegség fő genetikai kóroki tényezője, a HLA-B27 molekula pedig a szintézisének végső lépései során fellépő kóros sejtélettani reakció révén váltja ki macrophagokban az IL23 túltermelődését.

Klinikum

2016. OKTÓBER 11.

Tisztelt Kollégák! - A Figyelő 2016;1

NAGY György

A gyulladásos reumatológiai kórképekben a betegeink életkilátásait és élet mi nőségét jórészt a cardiovascularis (CV) rizikó határozza meg. A bővülő terápiás fegyvertár birtokában egyre több kísérletes és klinikai kutatás irányul a szisztémás autoimmun betegségek és a CV kórképek sokrétű kapcsolatának vizsgálatára, továbbá szakmai ajánlások is segítik a napi klinikai döntéshozatalt.

Klinikum

2016. JÚNIUS 29.

Juvenilis idiopathiás arthritis – biológiai terápiával kapcsolatos teendők és a kommunikáció jelentősége szakdolgozói szemmel - A Figyelő 2015;1

SZABÓ Brigitta

A krónikus ízületi gyulladás (rheumatoid arthritis,RA) nemcsak felnőtt-, hanem gyermekkorban is előfordul, bár jóval ritkábban, és a két kórkép között számos különbség van. A betegség felismerése sokszor késik, mert a felnőttekkel szemben a gyermekek kevésbé panaszkodnak. A juvenilis idiopathiás arthritis ( JIA) krónikus, autoimmunbetegség, ami hosszan tartó ízületi gyulladással jár.

Klinikum

2013. SZEPTEMBER 13.

A biológiai terápiák immunogenitásának klinikai jelentősége a tumornekrózis-faktor-alfa-gátlók kapcsán

A biológiai terápiák új korszakot nyitottak a reumatológiában. Átütő lehetőséget és sikert jelentenek számos gyulladásos reumás betegségben mint a rheumatoid arthritis, spondylarthritisek, juvenilis idiopathiás arthritis, arhritis psoriatica – kezelésében csakúgy, mint más immun patogenezisű kórképben.

Klinikum

2013. SZEPTEMBER 13.

A Clipper Study Margójára

Az etanercept egy rekombináns humán TNF-receptor fúziós protein, amely kompetitív módon gátolja a TNFα sejtfelszíni receptorhoz való kötődését. Az etanerceptterápia hossza nem meghatározható, de a teljes remisszió elérését követően 12-24 hónapig javasolt a kezelés folytatása.

Klinikum

2013. MÁJUS 15.

Hasonlóságok és különbségek felnőtt és gyermekkori psoriasisban és arthritis psoriaticaban

A felnőttkori AP-t a szeronegatív spondarthritisek családjába, a gyermekkori-t a juvenilis idiopathiás arthritisek (JIA) közé soroljuk.

Klinikum

2013. FEBRUÁR 08.

Hasonlóságok és különbségek egyes felnőtt-, és gyermek-reumatológiai kórképek között

A Magyar Reumatológia Haladásáért Alapítvány 1 napos konferenciás továbbképzése reumatológus szakorvosok, szakorvosjelöltek és gyógytornászok számára

Ideggyógyászati Szemle

2012. MÁJUS 30.

A neuromyelitis optica spektrumbetegségek európai kezelési elveirõl egy eset kapcsán

KÕSZEGI Edit, ILLÉS Zsolt

A neuromyelitis optica (NMO) a központi idegrendszer demyelinisatiós kórképe, melyet az agyi vízcsatorna aquaporin-4 (AQP4) ellen képződött antitestek okoznak. Az esetek egy részében azonban a látóideg-gyulladás és a myelitis szeparáltan jelentkezik, így a definitív NMO diagnózis nem állítható fel. Ezek a térben limitált kórképek az NMO-spektrum részét képezik. A diagnosztikát tovább bonyolítja, hogy anti-AQP4-szeronegatív esetek is előfordulnak. Míg a definitív NMO esetén a terápia nem kérdéses, és nem jelent problémát az immunszuppresszió bevezetése, az NMO spektrumbetegségek kezelése kevésbé definiált. Az EFNS kezelési irányvonalakat ismertetve és részben kritikai megjegyzésekkel illetve, relapszáló látóideg-gyulladással járó esetünk kapcsán felhívjuk a figyelmet arra, hogy amennyiben a spektrumbetegség anti-AQP4-szeropozitív, az NMO-hoz hasonló korai immunterápiát igényel az NMOkonverzió és súlyos relapsusok lehetősége miatt.